Romániai Magyar Szó, 1991. április (3. évfolyam, 389-412. szám)

1991-04-02 / 389. szám

Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. április 2. ISMÉT NŐ A FESZÜLTSÉG JUGOSZLÁVIÁBAN Fegyveres összetűzések a plitvicei tavaknál A múlt héten enyhülni látszottak a Ju­goszláviában igencsak kiéleződött politi­kai és nemzetiségi ellentétek. Vasárnap hajnalban azonban összetűzések robban­tak ki horvát belügyi alakulatok és helyi lakosok között a plitvicei tavaknál, Hor­vátország természeti szépségeiről ismert kirándulóhelyén. A horvát belügyminisz­térium vasárnap délutáni közleménye szerint az összecsapásokban egy rendőr meghalt, heten megsebesültek. A közle­mény szerint a tavaknál már régóta kü­lönböző terrorakciókat követtek el szél­sőséges szerb elemek, s amikor a közrend helyreállítására belügyi alakulatokat ve­zényeltek a térségbe, a helyszínen bari­kádok fogadták őket, és a fegyveresek tüzet nyitottak az érkezőkre — jelenti az MTI. A Rompres értesülése szerint Ju­goszlávia Elnöksége „a harcok azonnali és feltétel nélküli beszüntetését" követel­te, a jugoszláv hadsereget pedig megbíz­ták: szerezzen érvényt az elnökségi hatá­rozatnak. A szovjet-japán békeszerződés előfeltétele Alekszandr Besszmertnih szovjet kül­ügyminiszter Japánból kétnapos munka­­látogatásra Kínába érkezett­­- jelentik a hírügynökségek. A szovjet külügyminisz­ter Mihail Gorbacsov államelnök tokiói hivatalos látogatását készítette elő a ja­pán fővárosban. Erre a látogatásra, japán miniszterelnöki bejelentés szerint április második harmadában kerül sor. Besszmerb­ih tokiói megbeszélései so­rán japán kollégája, Nakayama kijelen­tette, itt az ideje, hogy békeszerződéssel írásban is véget vessenek a második vi­lágháború időszakának. Mint hozzáfűzte, reméli, hogy Mihail Gorbacsov törté­nelmi jelentőségű látogatása során mi­nőségi változás következik be a japán­­szovjet kapcsolatokban, ám leszögezte: Japán csak akkor hajlandó aláírni a béke­­szerződést, ha visszakapja a szovjet had­sereg által a háború után elfoglalt Ku­­ril­-szigeteket. Bagdad politikai reformokat ígér Hammadi iraki kormányfő kinevezése utáni első nagyobb beszédében azt ígérte, hogy kormánya politikai reformokat dol­goz ki, miután leveri a Szad­dam Husszein elleni lázadást. A miniszterelnök azt állí­totta, hogy a felkelés kifokadóban van. Hammadi szerint az országot vezető Baath Párt a 80-as évek elején az iráni-iraki háború miatt, később pedig a kuvaiti in­vázió okozta válság miatt nem vezetett be demokratikus reformokat. Az iraki síita ellenzék bejelentette, hogy Kerbalában, a Bagdadtól délre fekvő szent városban vasárnap folytatódtak a harcok az iraki erők és felkelők között. Egy el­lenzéki szervezet damaszkuszi nyilatkoza­ta szerint Amara tartományban a lázadók­nak sikerült megsemmisíteniük a köztár­sasági gárda két alakulatát. A teheráni rádió bejelentette, hogy az iraki ellenzék — saját állítása szerint — még mindig el­lenőrzése alatt tartja az ország északi ré­szében lévő Kirkuk városát. Ez ellent m­ond a bagdadi hatóságok nyilatkozatá­nak, miszerint a kormánycsapatok az em­lített helységet teljes egészében visszafog­lalták. Bagdad ismét azzal vádolta Iránt, hogy köze van az Irakban zajló fegyveres felke­léshez — jelenti a France Presse. Kairóban szombaton felfüggesztették és májusra halasztották az Arab Liga 95. ülésszakát. A résztvevők egyetértettek ab­ban: több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy begyógyuljanak az öböl-háború o­­kozta sebek. Mint a hírügynökségek meg­jegyzik, a háború befejezése után ez lett volna a szervezet első ülésszaka. A ha­lasztásra vonatkozó jordániai javaslatot a résztvevők egyöntetűen elfogadták. A Reuter jelentése szerint az Öböl Men­ti Arab Államok Együttműködési Tanácsa úgy döntött, hogy befagyasztja a Jordá­niának, illetve a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek nyújtott pénzügyi segélyt. A határozatot azzal indokolták, hogy a há­ború idején mind Jordánia, mind a PFSZ az agresszor Irakot támogatta — jelenti az idézett hírügynökség. Vita a ciprusi kérdésről Az Egyesült Államokban tett látogatása során Turgut Özal török köztársasági el­nök egy tévéinterjúban kijelentette, hogy Görögországon múlik a ciprusi helyzet rendezése. Ha a görögök meg akarják ol­dani, és nem ürügyként felhasználni ezt a kérdést, a probléma meg fog oldódni — mondta a török államfő, özal továbbá ki­fejezésre juttatta Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár álláspontjával kapcsolatos megelégedését, aki szerinte megerősítette a Biztonsági Tanács 649. határozatában le­szögezett elveket a ciprusi rendezés kiin­dulópontjait illetően. A görög kormány szombaton közleményt tett közzé a szóban forgó kérdésről. A do­kumentum szerint csakis az ENSZ összes határozatának gyakorlatba ültetése vezet­het el a ciprusi helyzet „tartós és igazsá­gos rendezéséhez“. A közlemény visszau­tasítja az ENSZ-főtitkár kijelentéseinek török részről elhangzott értelmezését, melynek a dokumentum szerint „semmi köze a valósághoz“. A görög kormányköz­lemény rámutat, hogy a Törökország által elfogadott 649-es határozatot nem lehet elkülöníteni a világszervezet többi határo­zatától, amelyek a Ciprusban lévő idegen, okkupációs csapatok kivonását írják elő. TOVÁBB ELŐRE A kommunizmus ideje lejárt. De a kommunizmus beton­­építménye még nem dőlt össze. Nehogy felszabadulás helyett a romjai alatt leljük halálunkat. 21. Az első (vagy akár a második) megbí­zatási időszak végén kerül sor a harma­dik lépcsős választásra: a területi (megyei) zemsztvo-gyűlés megválasztására. Ezeket a járási zemsztvo-gyűlések választják meg (és a megyeszékhelyi zemsztvo-gyűlés): ismert környezetből választják ki a terü­let (megye) számára a számarányos képvi­seletet az egész következő időszakra, ma­gukat a járási zemsztvo-gyűléseket pedig ezek után újraválasztják. Az ily módon összeállított megyei zemsztvo-gyűlés nyomban a megyei tanács helyébe lép. A megyei végrehajtó bizott­ság helyett a végrehajtó funkciók ellátása céljából megyei elöljáróságot hoznak lét­re, maga a megyei zemsztvo-gyűlés pedig az elfogadott megbízatási időszakban csak soros ülésszakokat tart, két ülésszak kö­zött a zemsztvo-gyűlés tagjai saját járá­sukban élnek. (Ha már az egész rendszer megbízhatóan működik, akkor magát a megbízatási időszakot mindenütt prolon­gálni lehet) Ezzel kapcsolatosan érdemes megszívlel­ni D.N. Sipovnak, a zemsztvo-rendszer ki­váló hívének a tanácsát: annak érdekében, hogy a választásokon előforduló esetleges hibákat kijavítsák, minden gyűlésnek meg kell kapnia azt a jogot, hogy ne szavazás­sal, hanem konszenzussal kooptálja tagsá­gának legfeljebb egyötödét — közismert hasznos és nélkülözhetetlen helyi szemé­lyiségekből. A várható feltételek között ez egyben megteremti a lehetőséget a járási, területi tanácsok, sőt a Legfelsőbb Tanács egyes eredményesen működő képviselői számára is, hogy simán átvehesse őket az új hatalom. Minél nagyobb tekintélye lesz a megyei zemsztvónak, annál nagyobb önállósággal rendelkeznek majd és annál jobban képe­sek gondoskodni magukról az autonóm nemzeti köztársaságok és területek. Nem vállalkozom itt arra, hogy találga­tásokba bocsátkozzam: milyen szerep és hely vár a jövőben az Oroszországi Föde­ráció, Ukrajna és Belorusszia jelenlegi leg­felsőbb tanácsaira. Nyilvánvaló, hogy a következő megbízatási időszak végén a te­rületi zemsztvo-gyűlések saját tagjaik kö­zül küldötteket választanak a­­Legfelsőbb Tanácsot felváltó) Országos Zemsztvo-gyű­lés Szövetségi Házába (amely felváltja a Szövetségi Tanácsot), a megyei zemsztvo­­gyűléseket pedig ugyanilyen elv alapján választják majd meg újra a járási zemszt­­vo-gyűlések. Az egyenlő jogokkal rendelkező Szövet­ségi Tanács és Nemzetiségi Tanács jelen­legi rendszere egyáltalán nem lenne rossz, amennyiben elhagynák az üres külsősége­ket és megszűnne minden félrevezetés. A Nemzetiségi Kamara az Országos Zemszt­­vo-gyűlésben változatlanul megmaradhat­na, de lehetőségeket kell adni minden nemzetnek arra, hogy a számára biztosított mandátumok betöltésének módjáról maga döntsön (általános választással, vagy az érdemnek kijáró jogosítványok szerint), és arról is maga döntsön, mennyi időre vá­laszt vagy ad megbízást. A jelenlegi Szövetségi Tanácsot egy za­varos vegyes elv alapján állították össze: tagjait részben területi szavazással, vá­lasztották, részben az SZKP és más szerve­zetek delegálták. Ez még átmeneti (négy­éves? ötéves?) időszakra is elfogadhatat­lan, valahogy javítani kell rajta. Emel­lett a Szövetségi Tanács működését akadá­lyozza, és nehezíti a Népképviselők Kong­resszusa is, amely csupán megduplázza és megnehezíti a törvényhozói munkát Az Országos Zemsztvo-gyűlés által meg­koronázott zemsztvo-rendszer sikeres fel­építése megköveteli, hogy működéshez lás­sanak és tapasztalatokat szerezzenek a já­rási és megyei gyűlések, a megyei zemszt­vo-gyűlés tagjai pedig, miután alaposan megismerték egymást, küldötteket jelöl­hessenek az Országos Zemsztvo-gyűlésbe (vagy állandó küldötteket a megbízatási időszak teljes időtartamára vagy e meg­bízatási időszakon belül egymást felváltó küldötteket). Olyan küldötteket, akikben a területi tapasztalatok ötvöződnek az össz­­orosz tapasztalatokkal, és akik a zemsztvo­­gyűlésben mindig megbízhatóan képvisel­nék e tapasztalatokat. A parlamentben nem kerülhet túlsúlyba a „központ“: a parlamentnek a megyék tényleges és te­kintélyes képviselőiből kell állnia, ugyan­akkor elengedhetetlen feltétel, hogy a kép­viselők az év egy bizonyos — jelentős — részét saját megyéjükben töltsék. Ellen­kező esetben elveszítik azt a jogot, hogy a megyét képviseljék. (Az Egyesült Álla­mokban ez így van.) AZ IRÁNYÍTÁS ÖSSZEKAPCSOLT RENDSZERE Itt a központi ügyintézés (bürokrácia) és a társadalmi erők tevékenységének ész­szerű összekapcsolásáról van szó. Egy ilyen kapcsolat fennállt bizonyos időszakban a moszkvai fejedelemségben is: a helyi önkormányzat nemcsak a helyi ü­­gyekkel foglalkozott, hanem az egész ál­lam ügyeinek egy részével is, de a közpon­ti hatalom felügyelete alatt 1899-ben Sz. J. Vitte azzal a hamis érve­léssel, hogy az abszolutizmus nem fér ösz­­sze a széles körű helyi önkormányzattal, visszatartotta II. Miklós cárt attól, hogy bővítse a zemsztvók jogát. (Röviddel ezu­tán L. Tyihomirov narodovolec, aki mo­­narchista lett, cáfolta ezt az érvelést, de nem hallgattak rá.) (Folytatjuk) ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN Hogyan rendezzük be Oroszországot? AHOGYAN ÉN LÁTOM VSZ-nekrológ Március utolsó napjaiban több hírügy­nökség is kommentárban foglalkozott a Varsói Szerződés katonai szervezetének április 1-jével történő megszűntével. A TASZSZ vasárnapi kommentátora úgy fo­galmaz, hogy egyes kelet-európai fővá­rosokban már hangot adtak annak a vé­leménynek: feltétlenül csatlakozni kell a NATO-hoz. Az ilyen kijelentések sajná­latra méltóak — hangzik a kommentár, s rámutat: a Szovjetunióval határos álla­mok esetében még társult tagságuk is be­folyásolná a szovjet védelmi politikát. Egy ilyen csatlakozás a jelenlegi európai biz­tonsági rendszer komoly felülvizsgálatát tenné szükségessé. Nyilvánvaló, hogy a VSZ katonai szervezete felszámolásának nem a NATO erősítését kell ösztönöznie, hanem azoknak a feltételeknek a megte­remtését, amelyek révén tömbkereteken kí­vül garantálható az európai biztonság — írja a TASZSZ. A Reuter múlt heti kommentárjának ezt a címet adta: „Nyüszítve huny el a hatalmas varsói paktum“. Csupán néhány nosztalgiázó szovjet tábornok siratja, az új, szabadon választott kelet-európai ve­zetők azonban köszöntik e szervezet fel­bomlását, hiszen a Varsói Szerződés fő célja szerintük az volt, hogy a térséget Moszkva uralma alatt tartsa. Bár elége­dettek — írja a Reuter­s, a VSZ össze­omlása új, bizonytalan korszakban követ­kezik be, amikor a kelet-európai országok­nak biztonsági vákuummal kell szembe­nézniük, ugyanis a „kommunista tömb" megszűnt, a nyugati szövetség pedig nem fogadja be őket. A NATO számára valóra vált álom, hogy nincs már a VSZ veszélye, melynek elhárításán oly sok ideje fáradozott. „Jó, hogy megszabadultunk“ — mondotta egy NATO-tisztségviselő Brüsszelben. A Reu­ter a NATO-körök azon véleményeit is felemlegeti, hogy a VSZ csupán a szov­jethatalom függeléke volt, egyetlen kato­nai akciója — kivéve a hadműveleteket — az egyik szövetségesnek, nevezetesen Csehszlovákiának a megtámadása volt 1968-ban. Kormányt keres az új hatalom A mali államcsínyt követően megalakult katonai Nemzeti Megbékélési Tanács és a többségpártiság híveit tömörítő ellenzéki koordinációs bizottság bamakói együttes ülésén nem jött létre megegyezés az át­meneti kormány megalakítása ügyében, annyit azonban elhatároztak, hogy részben megnyitják a szárazföldi határokat és megszüntetik a közlekedési korlátozásokat. Az ellenzék azonban figyelmeztetett: ha a katonák nem hajlandók megosztani vele a hatalmat, a népi tüntetések folytatódni fognak. Lemondott az olasz kormány Húsz hónapi kormányzás után pénteken lemondott a Giulio Andreotti vezette kabi­net. A hírügynökségek emlékeztetnek, hogy ez volt az Olasz Köztársaság 49., il­letve Andreotti 6. kormánya. Cossiga el­nök bejelentette, hogy szerdán megkezdi a tárgyalásokat a főbb pártok képviselői­vel az új kabinet megalakítására. Ami ez utóbbi összetételét illeti, számos kérdés vár még tisztázásra — jelenti a France Presse. A koalíciós pártok hajlanak a to­vábbi együttműködésre, de a politikai in­tézmények reformja megosztja a keresz­ténydemokratákból, szocialistákból, szociál­demokratákból, liberálisokból és republiká­nusokból álló tábort. A szocialisták ugyan­is elnöki köztársaságot akarnak, amivel a többiek nem értenek egyet. Van, de minek? A francia mezőgépgyártás kilátásait taglalja a Le Nouvel Economiste című folyóirat. Mint egyebek között rámutat, a szupermodern, de méregdrága francia traktorok nehezen kelnek el. A Renault cég legújabb ilyen gyártmánya, a Nectra traktor például 488 000 frankba kerül A mezőgazdászok jövedelme viszont csökken. A folyóirat szerint 1989—1990-ben 15 szá­zalékkal esett a nyilvántartásba vett m­e­­zőgépek száma Franciaországban. BERLINI LEVÉL Felfalt Trabantok és egyebek A PÉNZ AZ UTCÁN HEVER A volt NDK-ban, az öt új szövetségi tartományban a pénz sokak számára az utcán hever. De minden ötödik arra jogo­sult még nem hajolt le, hogy felvegye., Magyarán: még nem kérvényezte meg a gyermekpótlékot. A gyermekpótlékot a munkaadó folyó­sította. Az új jogrendszerben ez — a köz­szolgálat kivételével — a helyi munkahi­vatal gyermekpótlék-pénztárának a fel­adata. Ezért kell kérvényt beadni, bár a gyermekpótlékra mindenkinek joga van — a volt NDK-ban például mind a 2,5 millió gyermekes családnak. Ezt 500 ezer erre jogosult család eddig elmulasztotta, bár a gyermekpótlékot a régi rendszer szerint csak ez év márciusáig folyósították, és csak az általános iskola 10. osztályának el­végzéséig. Mi változott meg 1991. január 1-jével? Az eddig az NDK-ban szokásos támoga­tás, tanoncbér és ösztöndíj helyett a to­vábbtanulók, tanoncok és egyetemi hall­gatók maximálisan 26. születésnapjukig jogosultak gyermekpótlékra. Az NDK- ban eddig az első és a második gyermek után havi 20—20, a harmadikért és min­den továbbiért 100—100 márka gyermek­pótlék járt. A nyugatnémet törvények sze­rint az első gyermek után havi 50, a máso­dik után 130, a harmadik után 220, a ne­gyedik és a többi gyermek után havi 240—­ 240 pótlék jár. Magasabb családi jövede­lem esetén csökken a gyermekpótlék ösz­­szege. Alacsony családi jövedelem esetén a normális gyermekpótlékot fejenként és havonként 48—48 márkával egészítik ki. RÁTARTI DOHÁNYOSOK Az újra egységes Németországban min­den és mindenki újra egyesül. Egységes színekben lép fel a dohányipar is. De míg a volt keleti német átlagfogyasztó a nyu­gati árura bukik — jobban ízlik a celofán­ba csomagolt,­viaszolt nyugati alma, mint a fáról frissen szedett keleti —, a dohá­nyosok hűségesen kitartanak a volt NDK dohányiparának termékei mellett. Nem hódoltak be a nyugatnémet cigarettafaj­táknak. Továbbra is előszeretettel a sző­kébb pátriájukban korábban is dívott ci­garetták füstjét eregetik a levegőbe. TRABICILUS, TRA­BACILUS... Egy újnémet rosszmájú szólásmondás szerint a németek legkedvesebb gyermeke az autó. Állt ez a volt NDK-ban a család hűséges Trabantjára is: amíg csak az volt, azt kellett szeretni. Az újonnan rendsze­resített műszaki vizsgák eredménye sze­rint az autósgazdák nagy többsége gondo­san ápolta a Trabikat. De most egyre több Trabant került ebek harmincadjára, ros­tokol kibelezve az út szélén; új kedvence van — ha hitelre is — a csapodár gazdi­nak. Mi legyen már most a csúffá tett, gusztustalan karosszériákkal? A nyugat­berlini Biotechnológiai Ipari Kutatóköz­pont egyik vegyészének, Franz Weiss­­bachnak most sikerült egy Trabant-ka­­rosszériát laboratóriumban majdnem nyomtalanul eltüntetni­e úgy, hogy csak víz és szén-dioxid maradt belőle. Olyan trabicilusnak elkeresztelt bacilusokat te­nyésztett, amelyek felfalták a Trabant gyapotszálból és műgyantából készült ka­rosszériáját. A kocsiszekrényt tenyérnagy­ságú darabokra törték. Az erjesztőbe tett darabokhoz vizet öntöttek, amelyet 30 fok­ra melegítettek fel. Ebben a környezetben az újonnan tenyésztett bacilusok jól érez­ték magukat és hozzáláttak a falatozáshoz. Egy Trabant-karosszériát tizenkét nap alatt ettek meg. A tudósok most remélik, hogy a bacilu­­sos Trabantpusztítás ipari méretekben is megvalósítható és finanszírozható. BERMUDA-HÁROMSZÖG — NDK MÓDRA Az észak-amerikai partok előtt, a titok­zatos Bermuda-háromszögben­ hajók és repülőgépek tűnnek el nyomtalanul. A volt NDK-ban hajósokat, repülősöket ilyen veszély nem fenyeget. Az ottani Bermuda-háromszög vagyonértékeket nyel el — szintén nyomtalanul, de nem váloga­tás nélkül. Maszek vagyonérték még nem tűnt el benne — népvagyonérték annál több. A HO, a Handels-Organisation, a kelet­német állami kereskedelem csúcsszerve a múlt év derekán 29 ezer objektumot — üzletet, műhelyt, raktárt sző, mondhatott magáénak. Belőlük október 15-re, amikor megalakult a Treuhand, az új Vagyonke­zelő Társaság, amely a privatizálást, a magánkézbe­ adást volt hivatva lebonyo­lítani, nem kevesebb, mint 12 000 szőrén­­szálán eltűnt. Bottal üthetik a nyomát. Egyes cégeket kéz alatt privatizáltak, má­sokat egyszerűen bezártak — volt, nincs... Hogy hogyan tűntek el, azt ma már — vagy ma még? — nem lehet bizonyítható módon megállapítani. , Egyedül Berlinben 82 csalásra specia­lizált bűnügyi rendőrtiszt tapogatózik a sötétben a volt NDK- néptulajdon kárá­ra elkövetett mintegy 40 nagy bűnügyben. Ide tartoznak a volt kommunista párt, va­lamint a többi párt és tömegszervezet pénz- és vagyonügyi manipulációi, a transzfer-rubel ügyletekkel kapcsolatos csalások, családi házak, üzemi vagyontár, öröklakások, üzemi vagyontárgyak elkó­tyavetyélése, legalább 1,5 milliárd márka értékben... TRÜGET ÖDÖN OROSZ NÉPKÉPVISELŐK KONGRESSZUSA Jelentések - pró és kontra Jelcin Az orosz népképviselők kongresszusának munkálatai a napirend körüli huzavonával kezdődtek múlt pénteken. Sikerült végül megállapodniuk abban, hogy meghallgat­ják Borisz Jelcin jelentését, továbbá két másik jelentést — az egyik Jelcint pártoló, a másik pedig a politikust bíráló —, ezután a köztársaság föderatív jellegéről, ezen be­lül pedig az elnöki tisztség bevezetéséről, majd az új szövetségi szerződés kérdéséről tárgyalták. Jelcin a köztársaság politikai, gazdasági helyzetéről, a válság leküzdéséről szóló jelentésében hevesen támadta a szovjet központi vezetési monopóliumot, ezt hoz­va fel a gazdasági válság első okaként. Gorbacsov peresztrojkájának hat eszten­dejét pedig „a stagnálás utolsó szakaszá­nak“ nevezte, nem pedig a nyitás korsza­kának. Politikai reformprogramjában ke­­resztül-szerű párbeszéd megkezdését java­solta a Szovjetunió valamennyi politikai erejének és a szakszervezeteknek a részvé­telével, koalíciós kormány létrehozásának szükségességét hangoztatta. Vlagyimir Iszakov annak a hat orosz parlamenti képviselőnek a nevében ter­jesztette elő jelentését, akik nem értenek egyet Jelcin politikájával. A jelentés sze­rint a legfrissebb események azt bizonyít­ják, hogy nincs már esély arra, hogy az orosz parlament elnökét visszavezessék a „realizmus" útjára. A Jelcin-jelentés a konfrontáció súlyosbodását vetíti előre, szerzője „nihilizmussal" és „imperialista hajlammal" vádolható, egyetlen célja: „az elnöki hatalom megszerzése, melyet senki és semmi nem korlátoz”. Mihail Zaharov, a Demokratikus Oroszország tömörülés el­nöke teljes egészében támogatta a Borisz Jelcin jelentésében kifejtett álláspontokat. Ezután a köztársaságban az elnöki tisztség bevezetéséről tartott népszavazás eredmé­nyeinek törvényesítését szorgalmazta. „A­­mennyiben ez nem fog sikerülni — mon­dotta —, újabb referendumot kell tarta­nunk, ezúttal azonban a nép az elnöki tiszt­ség problémáját a kongresszus presztízsé­nek kárára fogja eldönteni". Megfigyelők szerint ez a kongresszus sokban különbözik az előző kettőtől, első­sorban azért, mert Jelcinnek három nagy ütőkártyája van most. Az egyik az elnöki tisztség bevezetéséről tartott népszavazás eredménye, amit az orosz vezető és csapa­ta közvetlen támogatásaként ismernek el, a másik a köztársaságban a végrehajtó ha­talomnak központi és helyi szinten egya­ránt való megerősítését célzó program len­ne. A harmadik és egyben a legerősebb a­­duja Jelcinnek, hogy a hetek óta sztrájkoló bányászok egyedül benne bíznak meg. E­­gyébként Jelcin a jelentésben kifejtette ál­láspontját a bányászsztrájkkal kapcsolat­ban. „A bányászok akarata“ kifejezésének tekinti az akciót, amihez nekik joguk van, még akkor is, ha ez végső megoldás és ter­mészetesen destabilizálja mind az orosz, mind az össz-szövetségi gazdaság helyzetét. Jelcin egyúttal közölte, az OSZSZSZK ve­zetősége készen áll a bányaipart saját igazgatása alá venni, „akkor megszűnnek majd a politikai okok, s csupán a gazda­ságiak maradnak meg." ­ Lenin és a peresztrojka A Novosztyi Tájékoztató Ügynökség ren­dezésében nemzetközi konferenciára került sor a szovjet fővárosban Lenin és a XX. század témakörben. Marshall Goldman, a Harvard Egyetem professzora a tudomá­nyos összejövetelen kijelentette, hogy a peresztrojka gazdasági reformpolitikájának sikertelensége nagyrészt azzal magyaráz­ható, hogy M. Gorbacsov mellőzte a 20-as évek első felében Lenin elképzelései sze­rint megvalósított új gazdaságpolitika (NEP) tapasztalatát. M. Goldman vélemé­nye szerint nincs szükség minden felmerülő problémára Leninnnél választ keresni, de a NÉP tanulságainak figyelmes elemzése lényeges segítséget jelenthetett volna a szovjet gazdaság átépítésében. Az amerikai professzor elbeszélgetett a Novosztyi munkatársával, s ennek során egyebek között rámutatott, hogy M. Gorba­­csovnak vitathatatlan érdemei vannak az utóbbi hat esztendő nagy eseményeiben, ám szemmel látható következetlenséggel cse­lekszik a gazdasági szférában. A nyugati partnerek jelenleg nem tudják kellő pontos­sággal felmérni, hogy kivel kell tárgyal­niuk: a központi vagy a köztársasági struk­túrákkal — hangoztatta az amerikai pro­fesszor, majd kimelte, hogy a szovjet gaz­daság megújítását a mezőgazdaság és a magán kisvállalkozás fejlesztésével kellett volna kezdeni. Szerinte ezt nemcsak a NÉP, hanem a délkelet-ázsiai „öt tigris" mai tapasztalata, néhány éve pedig szá­mos kelet-európai ország tapasztalata is bizonyítja. A mezőgazdaság és a kisvállal­kozás biztosíthatja ugyanis a nagyipar szá­mára a szükséges nyersanyagok egy részé­nek előállítását és dolgozói ösztönzését a hatékonyabb munkára —­ hangoztatta Goldman professzor. Utcák toplistája Mi adhat rangot valamely utcának? Azt gondolná az ember, hogy a róla szóló dalok, versek, történetek. De vajon mit mond egy amerikainak, ha egy boldog magyar a Csap utcáról énekel? Nos, a Hubert és Peters ingatlanügy­nökség semmit sem bízott az érzelmekre, az üzletek bérleti díja alapján állította ösz­­sze a világ 10 legrangosabb utcájának lis­táját. A sort a tokiói Ginza vezeti, itt egyetlen négyzetlábért 625 dollárt fizetnek havonta. (Tíz négyzetláb 1 négyzetméter.) Ezt a honkongi Nathan követi (500 dollár). Harmadik a New York-i 5th street (400), s valamivel kevesebbet az 57th street követ­kezik. Ezután jön Európa, azaz a párizsi place Vendôme (325). De a hatodik helye­zett megint New Yorkban található, a Ma­dison Avenue (300). A londoni Bond street 280 dolláros ázsiója a hetedik, a genfi rue de Rhône 225 dolláros „rangfokozata“ a nyolcadik helyre elegendő. A kilencedik Rómában található, a Spanyol lépcső kö­zelében, ez a Via Condotti (175), kevéssel megelőzve az amerikai Rodeo Drive-ot. A listát összeállító amerikai ügynökség szerint Európa vitathatatlanul gazdago­dik, és ezt a négy nagyváros említett utcái is jelzik. Hirsfeld úr olvasatában az utcák toplistája egyébiránt azt jelenti, hogy „a csillagászati összegekért bérelt üzleteknek közös vonása: a leggazdagabb vásárlóknak kínálják divatos és formatervezett porté­káikat, azoknak, akik sohasem bajlódnak az árcédula vizsgálatával“. És ez lehet a magyarázata, hogy a leg­szebb dalok sohasem a fényes, hanem min­dig a csendes, nevenincs utcákról szólnak. A HALLGATÁS ÁRA Mark Phillips kapitány, Anna brit herceg­nő volt férje 250 ezer fonttal gazdagodott, amikor igent mondott a válásra. A Daily Mirror szerint az összeg egyáltalán nem nagy, ha figyelembe vesszük, hogy a világ leggazdagabb asszonya, a királynő egyen­líti ki a számlát. A lap jól értesült forrás­ra hivatkozva azt is tudni véli, hogy a jo­gi aktusra júniusban kerül sor. A 250 ezer font azonban kiegészítő magyarázatot is kapott a londoni újságban: „a hallgatás ára“. Azaz, a volt házastársak közti meg­egyezés záradéka szerint Mark Phillips nem publikálhat intim emlékiratot, és nem adhat interjút a volt feleséggel történt sza­kítás hátteréről. Az óvintézkedés előzmé­nye, hogy 1985-ben Anna hercegnő egyik testőre több folytatásban teregette ki ket­tejük viszonyát a pletykalapok hasábjain. Phillips kapitány ennél nagyobb sikerre számíthatna visszaemlékezéseivel. Termé­szetesen a honorárium is jóval meghaladná a „hallgatás árát“. A Daily Mirror sze­rint a királynő elvárja, hogy volt ve­je vi­selkedjen úriemberként... Jóindulatának jele, hogy a kapitány a koronának fizetett jelképes bérért megtarthatja a királyi bir­tokon lévő házát. Pornó vagy művészet? Mi a sztriptíz? A szexlexikon magyar kiadása szerint: „Nők vetkőzőszáma éjsza­kai mulatóhelyen; ez a jó hasznot húzó mutatvány igen elterjedt a kap. országok­ban". Az Egyesült Államokba nyilván még nem jutott el a kötet, mert New Yorkban a közelmúltban ült össze a Legfelsőbb Bí­róság kilenc tagja, hogy további kilenc jog­tudóssal együtt végül is eldöntse „az al­kotmányjogilag szorongató kérdést": mi is a sztriptíz ?A gondolat szabad kifejezése? Vagy csak meztelenkedés? Ha az előbbi, akkor az alkotmány is védi. Ha az utóbbi, akkor igazat kell adni Indiana állam fel­háborodott közönségének. Például azoknak, akik a Kitty Kat Lounge mulató ellen in­dítottak keresztes hadjáratot. A vád: a höl­gyek oly közel táncolnak a whisky- és sör­­fogyasztó urakhoz, hogy azok a tetszésnyil­vánító hálapénzt játszi könnyedséggel fűz­hetik a művésznők egyetlen ruhadarabjá­ba, a harisnyakötőbe. Indiana állam jogá­szai szerint ugyanis ez nem tánc, kivált­képpen nem művészet. A tulajdonos vé­dekezését így idézi a Stampa: „Mondják meg, mitől művészet az, ha egy balerina meztelenül fejezi be a fátyoltáncot, és mi­től bűn, ha valaki ugyanígy keresi a kenye­rét?" A bölcs jogászok tehát eldöntik a nagy kérdést: csakugyan, mit közöl közön­ségével a sztriptíztáncosnő... RÖVIDEN • RÖVIDEN • Bombamerényletet követtek el az a­­merikai Citybank két athéni fiókja ellen. A robbanás megrongálta a két létesít­ményt és a közeli épületeket. A merényle­tekért eddig még senki sem vállalta a fele­lősséget, de a hírügynökségek emlékeztet­nek, hogy a Citybank ellen az öböl-háború idején két hasonló támadás történt, s az egyiket a November 17 elnevezésű szélső­séges csoport követte el. • Az Etiópia függetlenségéért küzdő Eritreai Felszabadítási Népfront gerilla­erői és a kormánycsapatok közötti legutób­bi összetűzések során több mint 2000 etió­­piai katona vesztette életét, lelőtték a kor­mánycsapatok egyik Mig-23 típusú repü­lőgépét is. • ítélet született a „halálangyalok“ bűn­perében. A 42 idős, illetve haldokló pá­ciens meggyikolásával vádolt osztrák agg­­menházi ápolónő közül kettőt életfogytig­lani börtönbüntetésre, kettőt 20, illetve 15 évi börtönre ítéltek. • Kollaboráció vádjával kivégezték a palesztinok egyik honfitársukat. A gyilkos­ságot az Al-Fatah szervezethez közelálló Fekete Párduc elnevezésű csoport vállalta magára. • Választási közvélemény-kutatás adatait adta közre a londoni Sunday Times. Ezek szerint a konzervatívok és a laburisták hi­tele egyaránt 46 százalék, az előbbiek 4, az utóbbiak 1 százalékot vesztettek a februári közvéleménykutatás eredményeihez ké­pest. A liberális demokraták népszerűsé­gének aránya viszont 11 százalékról 16 szá­zalékra emelkedett. • Beninben Nicephore Soglo nyerte meg az elnökválasztásokat a szavazatok 67,73 százalékával, míg ellenfele, Mathieu Ke­­rekou jelenlegi elnök csupán 32,27 száza­lékot összesített. Minthogy azonban N. Soglót Párizsban kórházba utalták, a beik­tatási ünnepséget bizonytalan időre elna­polták.

Next