Romániai Magyar Szó, 1991. június (3. évfolyam, 439-464. szám)
1991-06-01 / 439-440. szám
Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. június 1- 2. A Szovjetunió a hiperinfláció küszöbén áll Mihail Gorbacsov szovjet elnöknek a hetek júliusi csúcsértekezletén meghívottként való részvétele kapcsán a szovjet és a nyugati sajtó napok óta a nyugattól kért segítséggel foglalkozik. A Rosszijszkaja Gazeta egyik cikkében például szakértők felméréseire hivatkozva közli, hogy a területi termelési kapcsolatok megszakítása miatt hamarosan beszüntetik a Szovjetunió vállalatai 60 százalékának tevékenységét. A New York Times a hét vezető nyugati államhoz intézett levél részleteit közli. A levél szerint — amelynek egyik aláírója Jevgenyij Primakov, Gorbacsov elnök vezető tanácsadója, aki egyébként most szovjet gazdasági küldöttség élén Washingtonban tárgyal — a Szovjetunió mély társadalmi és gazdasági válságban van: összeomlott a pénzgazdálkodás, a fogyasztói és a beruházói piac, az ország a hiperinfláció küszöbén áll. Az egyetlen kiút az átfogó gazdasági reform, ám ennek megvalósításához nemzetközi együttműködésre van szükség. A levélben foglaltakhoz hasonló hangot ütött meg Gorbacsov az Alma Atában a kazahsztáni pártaktíva ülésén mondott beszédében, ahol az idei helyzetről azt mondta, hogy komolyan súlyosbodott, ám szerinte a társadalomban ez tudatosodott, „működésbe léptek az erőteljes önvédelmi mechanizmusok“. „Az az érzésem — mondta —, hogy az emberek megértették most, hogy a konfrontáció továbbfeszítését a szovjet társadalom abszolút többsége nem támogatja. Litvániában a fekete sapkások újabb támadást intéztek egy határátkelőhelyen. Egy Urál típusú tehergépkocsiból 15 fegyveres személy szállt ki, megverték a négy vámtisztet, majd felgyújtották az épületet. Három vámos kórházba került. A litván kormány felszólítást készül intézni a köztársaság területén tevékenykedő fekete sapkás belügyi kommandósokhoz: választhatnak, vagy önként kilépnek a különleges rendőri egységek kötelékéből, vagy a litván törvényeknek megfelelően, bűnözőkként fognak elbánni velük. A litván belügyminiszter felháborodottan kommentálta a szovjet belügyminisztérium által kiküldött vizsgálóbizottság állásfoglalását, miszerint semmi sem utalt arra, hogy a különleges rendőri egységek részt vettek volna a határőrposztok elleni támadásokban. A litván politikus kijelentette: „Akkor hát ezt a bandát fegyverrel fogjuk megsemmisíteni.“ A szovjet hadsereg vezérkari főnöke levélben fordult Landsbergis litván elnökhöz, melyben közölte, a litvániai sorköteles fiataloknak be kell vonulniuk a szovjet hadseregbe, ellenkező esetben a köztársaságnak kompenzációt kell fizetnie a szolgálat alól kibúvókért. Vilniusi bejelentés szerint a szovjet tábornok levele fenyegető hangú, az ultimátumok jegyeit viseli magán. Miért „leszerelési" terv? A George Bush amerikai elnök által előterjesztett fegyverzetcsökkentési tervet a főbb nyugati hatalmak általában pozitívan fogadták. A terv lényege: befagyasztani a fegyverzeteladást Közel-Kelet felé az öt legnagyobb fegyvergyártó, s egyben az ENSZ Bizottsági Tanácsának állandó tagja — USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Szovjetunió és Kína — közvetlen közreműködésével, továbbá pedig globális egyezmények keretében betiltani, illetve nemzetközi megfigyelés alá helyezni a tömegpusztító fegyvereket a közel-keleti térségben. A britek maradéktalanul támogatják, a japánok úgyszintén, s egyben szorgalmazzák, hogy terjesszék ki más országokra is a tervet; a franciák bejelentették, hogy a tervvel kapcsolatban van egy saját elképzelésük is, amely nem mond ellent, csupán kiegészíti az amerikai elnököt; az olaszok közeledni akarnak a térség országaihoz, következésképpen közvetlen érdekük az ottani leszerelés. A szovjetek eddig még nem nyilatkoztak. Hogyan viszonyulnak Bush tervéhez a közvetlenül érintettek, az arab országok és Izrael? A „mérsékelt“ Egyiptom és Szaúd- Arábia támogatja a tervet, a „radikálisok“, a katonai hatalmak — Irak és Szíria —, valamint Líbia, Irán és Jordánia egyelőre nem nyilatkoztak. Érdekes a speciális helyzetben lévő Izrael reagálása. Samir kormányfő szóvivője kijelentette, hogy Bush tévedett, amikor nyilatkozatában a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverekre helyezte a hangsúlyt, holott a térségben az igazi veszélyt a hagyományos fegyverek jelentik. Ugyanis az utóbbiakból olyan hatalmas mennyiség létezik a térségben, hogy az felér a tömegpusztító eszközök potenciáljával. Izrael így (is) tudomására akarta hozni legnagyobb szövetségesének, hogy megértette az USA-nak az izraeli nukleáris fegyverekre vonatkozó burkolt utalásait, ám nem hajlandó erről tárgyalni. (Az általános meggyőződés ellenére, hogy birtokában van a nukleáris fegyvernek, Izrael hivatalosan ezt soha nem ismerte ezt.) Mindenesetre, miközben az izraeli álláspontot Jeruzsálemben közzétették, Dick Cheney amerikai védelmi miniszter a Tel-Aviv közelében lévő légitámaszponton tett látogatása alkalmával bejelentette, hogy az Egyesült Államok 10 darab F—15- ös elfogó vadászgépet ad Izraelnek, továbbá azt is, hogy folytatják az Arrow-terv kivitelezését, az izraeli rakétaelhárítás és az amerikai „csillagháború“ rakétaesernyőjének közös programját. Tökéletesen érthető az amerikaiak törekvése, hogy egy olyan feszültséggócban, mint amilyen a Közel-Kelet, megpróbálják ellenőrzés alá vonni a fegyverkezést. Elsősorban azért, hogy egy erőegyensúlyelbillenés ne vezethessen újabb háborúkhoz. Az is érthető, hogy ez pillanatnyilag csak úgy kivitelezhető, ha egyrészt megpróbálnak gátat vetni az arab államok fegyverkezésének, másrészt pedig ezzel egyidejűleg megerősítik Izrael védelmi potenciálját. Mindez tehát érthető. Ami viszont nem, az a következő: miért nevezik Bush tervét „leszerelési tervnek"? KALLÓS PÉTER Nehéz az újságírónak A Buenos Aires-i Törvényszék elvetette Carlos Menem argentin államelnöknek a Jaboco Timerman újságíró elleni vádját és kötelezte a perköltségek megtérítésére — jelentik a sajtóügynökségek. Menem 1988-ban perelte be az illető újságírót rágalmazás és sértés vádjával. Timerman azt állította, hogy Menem elnöki mandátuma megnyitja a narkókereskedelem útját az országban. Állításának alapját Memen választási javaslata képezte, a szabad pénzügyi piac megteremtésére az országban. Ez, Timerman szerint, többek között megteremtette volna az argentin piszkos pénz fehérre mosásának lehetőségét. Az újságíró védőügyvédei szerint megbízójuk állítása már csak azért sem képez sértést, mivel Menem államelnök végül is lemondott javaslatának gyakorlati kivitelezéséről. Svájci a következő narkós-újságírós hír. A Hebdo hetilap két újságíróját fogta perbe Edmond Safra, a világ egyik legnagyobb magánbankárja. Jacques Pilet és Jean-Claude Buffle ugyanis azt állította lapjában, hogy a genfi bankár belekeveredett a narkókereskedelemből származó piszkos pénz mosásába. Edith Cresson gyors megoldást ígér a nagy francia peremvárosok szociális problémáira. A parlament együttes ülésén mondott beszédében a francia kormányfő rendkívül súlyosnak minősítette a helyzetet. A peremvárosok helyzete ismét előtérbe került Franciaországban a múlt hét végi súlyos zavargások kapcsán. A nagy francia városok peremkerületeit elsősorban a bevándorlók, a maghrebi országokból származók lakják. Itt jegyzik a legnagyobb munkanélküliségi rátát, a legalacsonyabb kulturális és szakmai szintet, a legalacsonyabb életszínvonalat. A múlt hét végi zavargásokat az robbantotta ki, hogy egy, a rendőrség által letartóztatott marokkói fiatal meghalt, mivel nem jutott idejében a súlyos asztmáját enyhítő gyógyszerekhez. A fiatalember szülei gyilkossággal vádolják a rendőrséget, a párizsi La Mantes-la-Joieban pedig súlyos összecsapásokra került sor a marokkói fiatal halálhírére az utcára kivonult bevándorlók és a rendőrség között. ETIÓPIA Próbálkoznak az élet normalizálásával Addisz-Abebában csütörtökön a tilalom ellenére újabb tüntetések voltak. Az Etióp Forradalmi Demokratikus Népfront szóvivője a szerdai, halálos áldozatokat követelő összetűzésekkel kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy a tüntetéseken az ex-elnök pártjának tagjai, leszerelt katonák, diákok, gyermekek és „csavargók“ vettek részt — írja a Reuter. Az EFDN rádióközleményt adott ki, melyben többek között felkérték a lakosságot, térjen vissza munkahelyeire, figyelmeztetve azokat, akik ezt nem tennék meg, hogy állásukat elveszíthetik. Az Etiópiai Munkáspárt volt vezetőit pedig felkérték, 48 órán belül jelentkezzenek a Védelmi Minisztérium székházában. Az etiópiai rendszerváltás fölött „bábáskodó“ Egyesült Államok — Margaret Tutwiller külügyi szóvivő nyilatkozata szerint — „ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy Etiópia hatalmas gazdasági potenciálja csakis akkor lesz működőképes, ha a felkelők által beindított demokratikus folyamat szabad és korrekt választásokban konkretizálódik, megfelelő időn belül“. Khartumban, Szudán fővárosában főként Eritreából származó etióp menekültek megtámadták az etióp nagykövetséget. „Enyhe anyagi károk“ keletkeztek, a szudáni rendőrségnek sikerült szétoszlatnia a támadókat — jelenti az AFP és az AP. Dzsibutiban a menekülő etióp katonák komoly arzenált hagytak el: tankokat, ágyúkat, gépfegyvereket, több ezer AK 47-es puskát, több száz tonna lőszert. Dzsibuti hivatalos források szerint az arzenált visszajuttatják az addisz-abebai hatóságoknak. Az etióp fővárosban lévő külföldiek sorsával kapcsolatban annyit, hogy a román nagykövetség tagjai biztonságban vannak, és — mint Traian Chebeleu csütörtöki sajtóértekezletén elmondta — rajtuk kívül más román állampolgár nincs Etiópiában. A nemzetközi humanitárius szervezetek figyelme is Etiópiára irányul, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Szervezetek már az elnök futását követő első napokban ott voltak, tegnapi hír szerint Hollandia 13,3 millió gulden (kb. 7 millió dollár) értékű gyorssegélyt küld Etiópiának, az Amnesty International is felmérő-kivizsgáló útra készül Etiópiába, hogy a politikai foglyok sorsáról, az eltűnő személyekről informálódjék. Menekültügy A GYÖKEREKET KELL FELTÁRNI A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányi Intézet 1990—91-es mérlegkészítő jelentésében megállapítja, hogy az eddig kizárólag humanitárius kérdésnek tekintett népességmozgást és menekültügyet valójában világpolitikai és gazdasági szempontból stratégiai tétnek kell tekinteni. Az intézet szakértői úgy vélekednek: a keletről nyugat, délről észak felé irányuló, illetve a gyengén fejlett országok közötti népességmozgások bizonyos külpolitikai meggondolások következményei lehetnek, avagy befolyásolhatják azokat, eszközül szolgálhatnak számukra. Az utóbbi évek során a regionális konfliktusok, általában a harmadik világ politikai ingatagsága állandó népességmozgást eredményezett Ázsiában, Afrikában, Közép-Amerikában és a Közel-Keleten. Megszorítások hatálybaléptetése nem oldaná meg a problémát, létfontosságú lenne, hogy a fejlett nemzetek feltárják az exodus, és egyáltalán a gyengén fejlettség gyökereit — szögezik le a londoni intézet szakemberei. Ezzel szemben brémai kongresszusán a Német Szociáldemokrata Párt bevándorlási kvóták megállapítása mellett szállt síkra a DPA hírügynökség szerint. Az erre vonatkozó határozat rámutat, hogy közös európai törvény alapján meg kellene szabni az EGK-tagállamok számára a bevándorlás felső szintjét, illetve a bevándorlók országok szerinti megoszlását. Ellenkező esetben Németország saját bevándorlási törvény elfogadása mellett fog dönteni. Kohl—Mitterrand felhívás a jugoszlávokhoz Helmut Kohl német kancellár és Francois Mitterrand francia köztársasági elnök lille-i találkozójuk alkalmával felhívást intéztek a jugoszláv elnökség tagjaihoz, Ante Markovics szövetségi kormányfőhöz és az összes jugoszláv tagköztársasághoz, hogy a Jugoszlávia jövője érdekében tartsák magukat a párbeszédhez és az emberi jogok tiszteletben tartásához, biztosítsanak egyenlő jogokat minden nemzeti kisebbség számára. A legnagyobb jugoszláv tagköztársaság, Szerbia kormánya a jugoszláv belügyekbe való beavatkozással vádolta meg az Egyesült Államokat. A nyilatkozat szerint a szerb kormány ennek minősíti a lépést, hogy leállították a köztársaságnak szánt amerikai gazdasági segélyeket. A horvát parlament úgy határozott, hogy egy hónapon belül el kell készíteni a köztársaság teljes állami szuverenitásának és önállóságának megvalósítását szolgáló államjogi határozatokat. A parlament ülésén Tudjman elnök elmondta: a föderáció és Szerbia folyamatosan veszélyezteti Horvátország szuverenitását és területi épségét. A szuverenitását kikiáltott Horvátországban először tartottak saját katonai díszszemlét. Ez alkalomból mondott beszédében Tudjman elnök kijelentette: jelenleg Horvátországnak fiatal demokráciáját fenyegető külső veszélyekkel kell szembenéznie. RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Zimbabwe nemzetközi kampányt indított az ENSZ-főtitkári tisztségre pályázó pénzügyminisztere, Bernard Chidzero jelöltségének támogatására. • Félvér parlamenti tagokat első ízben fogadtak be az apartheid politikát eleddig érvényesítő dél-afrikai kormánypárt, a Nemzeti Párt soraiba. • Tízezer ember tüntetett ismét a tiranai főtéren, a parlament épülete előtt, a kormány lemondását követelve. • Robbanás történt a Moszkva és Baku között közlekedő személyvonaton. Több ember életét vesztette, sokan megsebesültek. © Márciusban eltűnt angol újságírók, a BBC két fiatal munkatársa holttestét találták meg Irak északi részén. © Gyilkosság vádjával életfogytiglani börtönre ítélték Dél-Afrikában az Inkathazulu mozgalom egyik vezetőjét. A csehszlovák parlament nem tudott dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy nyilvánosságra hozzák-e az egykori kommunista állambiztonsági szolgálat ügynökeinek névsorát. A közélet megtisztítását szorgalmazó polgári jobboldali pártok követelik a névsor közzétételét, a kormány viszont a személyi jogok védelme okán ellenzi ezt. • Szakszervezeti felhívásra négy sztrájkakciót szerveznek júniusra az Iberia spanyol légiforgalmi társaság dolgozói. Az akciók célja 9 százalékos béremelést elérni a társaság 6,5 százalékos ajánlatával szemben. • Nem kívánatos személynek nyilvánították David Gladstone, Nagy-Britannia colombói nagykövetét. A vád ellene: megengedhetetlen beavatkozás Sri Lanka belügyeibe a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával. • Vizsgálják meg a Kuba ellen 30 esztendővel ezelőtt bevezetett amerikai embargó negatív következményeit — kéri az ENSZ-főtitkárhoz beterjesztett kubai határozati javaslat. ENSZ-források szerint a jövő héten megvitatásra kerülő kubai tervezetnek nem sok esélye van az elfogadásra. • Határozottan elutasítom azt az ellenem és a Védelmi Minisztérium ellen felhozott vádat, miszerint összeesküvést szőnénk a Szovjetunióval való titkos szerződés aláírására — jelentette ki a BTA hírügynökségnek Jordan Mutafcsiev vezérezredes, bolgár védelmi miniszter. Mint mondotta, a Szovjetunióval megkötendő új szerződés mindkét fél számára kielégítő lesz és záradékait nyilvánosságra hozzák. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) Mi történt tulajdonképpen? Valószínűleg sohasem fogjuk pontosan megtudni. Később a hatalom azzal vádolta a külföldi újságírókat, hogy a lövöldözés idején a szállodájukban voltak, és így csak másodkézből kapott információik vannak. A vád nem egészen világos előttem: mit kellett volna tenniük a külföldi újságíróknak? Legyilkoltatni magukat a hitelesség kedvéért a „különleges alakulatok“ által? Vagy netán elhinniük a hatalom hivatalos kinyilatkoztatását ? A probléma az, hogy a hivatalos változat és a szemtanúk élményei annyira eltérnek egymástól, hogy mindenkinek egyértelműen választania kell, kinek ad igazat. Én igyekszem mind a két álláspontot tárgyilagosan ismertetni, noha nem kívánom elhallgatni, hogy kételkedem a hivatalos álláspont igazságában, és saját személyes tapasztalataim a szemtanúkéval esnek egybe. Lássuk tehát az első beszámolót egy szemtanútól, aki a nyugati városrész legnagyobb „csatájában“ volt passzív szemlélő. Ez az összecsapás a Tienanmen tértől körülbelül hat kilométerre nyugatra zajlott le, a Hadtörténeti Múzeum közelében. A környék neve: Mosuti. A szemtanú így látta az eseményeket: „Amikor feltűntek az első tankok, nem akartunk hinni a szemünknek. Eddig csak a moziban láttunk ilyet. Rossz álomnak tűnt. De nagyon gyorsan kiderült, hogy ez véres valóság. Először csak fölénk lőttek, később bele a keresztbe állított buszokba. Egy-két busz kigyulladt. Azután jöttek a páncélautók szépen sorban. Legalább tíz, de valószínűleg több. A tankok visszafordultak, és a páncélautók megálltak. Mindenki várta, most mi lesz. Egyszer csak az egyik páncélautó kigyulladt. Nem tudom, mitől, mert én senkinél sem láttam benzinespalackot. A katonák kiugráltak az összes páncélosból, és elszaladtak. A páncélautók egymás után gyulladtak ki, és senki sem értette az egészet. Mindenki csodálkozott! Mit akarhat ezzel a hadsereg? Azután eloltották a tüzet, és néhány tudhatjuk meg, kik és hogyan gyújtották fel a páncélosokat, és azt sem, hogy hová tűntek a katonák. De a hivatalos propaganda számára ennyi is elég „döntő fontosságú bizonyítéknak“ a lázadók galádságának ábrázolására Mellesleg, ha tényleg a diákok gyújtottak volna fel egy vagy két páncélost, azon sem lehetne csodálkozni. Várták volna meg fegyelmezetten, míg rájuk hajt, és széttapossa őket? LENGYEL MIKLÓS Peking véres tavasza ember bemászott a páncélautókba. Megpróbálták elindítani őket. Úgy emlékszem, csak egyetlenegyet sikerült.“ Az akció magyarázatát hamarosan láthatták a kínai televízió nézői. A Hadtörténeti Múzeum tetejéről a hadsereg operatőrei filmre vették az akciót, a szépen égő páncélosokat, majd a gondosan megvágott hivatalos változat a diákmozgalom elleni egyik fő vádponttá vált. Később innen tudhatta meg a nagyközönség, hogy „a lázadók fegyverhez jutottak“. Az már más kérdés, hogy a páncélosokat nem nagyon tudták elindítani, és egyikben sem volt lőszer. A katonai operatőrök számára csak az volt a fontos, hogy szépen égjenek a páncélosok. A zavaró részleteket gondosan kivágták a filmből, így nem De folytassuk tovább a szemtanú élménybeszámolóját erről a véres vasárnap hajnalról! „Néhány óra múlva visszajöttek a tankok. Most már gyalogosok is voltak velük. Minden felszólítás nélkül ránk támadtak. A páncélosok egyszerűen nekimentek az autóbuszoknak és félrelökték őket. Volt, aki alájuk került. A katonák erre oda sem figyeltek. A gyalogság közben tüzet nyitott, ekkor haltak meg a legtöbben! Először ugyanis senki sem akarta elhinni, hogy ránk lőnek! Amikor aztán észrevettük, hogy a katonák nem gumigolyókkal lőnek, és nem fölénk, hanem ránk céloznak, már késő volt! A katonák közvetlen közelről lőttek, láttuk az arcukat is. Úgy tűnt, élvezik is a dolgot. Mindenkire lőttek: asszonyra, öregemberre, gyerekre! Senkit sem kíméltek. Nagyon sok volt az áldozat. Hogy pontosan hány, azt senki sem tudja. Nem is fogja soha senki megtudni, mert közvetlenül a mészárlás után teherautók jöttek és a katonák feldobálták azokra a halottakat és a sebesülteket — vegyesen. Mi lett velük? Nem tudom. Kérdeztem másokat is, ők sem tudták. Szerintem több százan haltak meg itt, és a sebesültekkel együtt az áldozatok száma meghaladta az ezret. Persze nem számoltam meg őket, örültem, hogy életben maradtam.“ Később megkérdezték Li Peng miniszterelnököt, hogy a katonák miért nem gumigolyókkal lőttek a civilekre. A kormányfő cinikusan így válaszolt: „A hadseregnek nem volt elég gumigolyója, és könnygázgránátja is csak kevés volt. A katonák ezért használták a fegyverüket. Különben is, Kína nincs felkészülve az ilyen jellegű akciókra!“ Több tucat kisebb-nagyobb „csata“ volt. Tulajdonképpen túlzás összecsapást vagy csatát említeni, hiszen a két fél teljesen egyenlőtlen helyzetben volt. A katonák állig fel voltak fegyverkezve, míg a diákoknál legfeljebb benzinpalack vagy bot volt. Esetleg néhány féltégla. A hadsereg később mégis úgy ünnepelteti magát, mint egy történelmi ütközet győztese! Mintha nagy dicsőség lenne a főváros kellős közepén tankokkal eltiporni a fegyvertelen tiltakozókat. Sem a hadsereg parancsnoki karának tagjai, sem a kommunista párt vezetői nem takarékoskodtak a dicsőítő jelzőkkel, amikor a „hős katonákat“ éltették. Ők tudják, miért. (Folytatjuk) TARKABARKA BÉT ■ ■ ■ A legnagyobb kincs, a legszebb öröm, a legfőbb gond — a gyermek felé száll ma a legtöbb gondolat, jókívánság. Ahol van rá mód és jó szándék, ott ünneplésben csúcsosodik ki a gondos szeretet. A világon azonban sok — a legtöbb — helyen hiába a jó szándék, mert az örömet a keserűség szorítja ki: ahol a szükség az úr, ott a gyermeknapi ünneplés szóba sem jöhet. Mert vegyük csak az elmúlt hét gyermekhíreit: Brazíliában 50 millió kiskorú él nyomorban, ami arra késztette az egészségügyi minisztériumot, hogy átfogó, úgynevezett oktatási programot indítson be. A kormány erre 400 millió dollárt utalt ki, amit 5000 olyan központ létesítésére fordítanak, amelyekben terhes nők és kiskorú gyermekek gondozására nyílik lehetőség, továbbá óvodák, elemi és szakiskolák, orvosi rendelők működnének. Vagy itt egy másik példa arra, hogy az embernek gyermekei sorsában, miként kell többszörösen is megszenvednie egy háborút, ennek következményeit. Az Öböl-háború utáni szomorú valóságnak csak egy kis töredékét villantja fel dr. Megan Passey-nak, a Harvard Egyetem orvosi missziója tagjának az a megállapítása, hogy az öbölháború közvetlen hatásaként mintegy 170 000 öt éven aluli iraki gyermek halálára lehet számítani, akikkel kolera, hastífusz vagy más betegség végez. Máshol a bűnözés nyomja rá végzetes jegyét a gyermek sorsa. Mint Nápolyban történt a közelmúltban, amikor egy 16 éves fiú 14 éves társát lőtte agyon a „vadászterületük“ fölötti vita hevében. Ők „foglalkozásuk" — pénz kicsikarása fegyveres fenyegetéssel kereskedőktől vagy kisvállalkozóktól — áldozatai, még pontosabban, az őket behálózó maffiáé. A nyomasztó hírek mellett, szerencsére, felbukkan egy-egy olyan is, melyből biztató kezdeményezésekről is értesülhetünk. Ilyen az USAID (Amerikai Ügynökség a Nemzetközi Fejlesztésért) programja, melynek keretében 1985—1990 között 42 országban 10 százalékkal csökkentették a gyermekhalandóságot, miután 316 millió esetben sikerült immunitást elérni több betegséggel szemben. A programból adódó következtetés: a harmadik világ országaiban évente 14 millió kiskorú halálát lehet megelőzni. Bizonyára így van ez a gyermekkérdés bármilyen vonatkozásában: el kell kezdeni vagy türelmesen és következetesen folytatni a segítés és gondoskodás megannyi akcióját. A befektetett tőke nem vész el, előbb-utóbb megtérül. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekek jogát a civilizált és méltó élethez már nemzetközileg elismerték. BHB S ha már jogról van szó, azonnal hozzá is tehetjük, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának rendíthetetlen őre, az Amnesty International az elmúlt vasárnap, május 26-án ünnepelte Londonban születésének 30. évfordulóját. A France Presse ennek kapcsán arról is beszámolt, hogy e nemzetközi szervezet, amelynek 150 országból több mint egymillió tagja van, s 19 millió dolláros költségvetéssel működik, fennállásának három évtizedében mintegy 42 finn esetet tanulmányozott, közöttük két olyan személy ügyét, akik ma államelnökök. Csehszlovákiában Václav Havel és Zimbabwéban Robert Mugabe. Vitathatatlan érdemeiért az Amnesty International már 1977-ben megkapta a Nobel-békedíjat. ■ ■ ■ E kitüntetés történetében igazán ritkán történik meg, hogy jogos tulajdonosa megfossza magát a díj személyes átvételének magasztos élményétől, de — mint emlékezünk — erre kényszerült az elmúlt év decemberében Mihail Gorbacsov a „nagy orosz tél“ okozta válságos belső helyzet miatt. S noha személyes képviselője révén megkaphatta a kitüntetést, Gorbacsov adós maradt „díjfoglaló“ beszédével, amit féléves késéssel végre-valahára meg is tarthat, minekutána Moszkvában hivatalosan is bejelentették, hogy adósságtörlesztő oslói látogatását június 5-ére irányozták elő. Hogy a világ közvéleménye kivételes érdeklődéssel várja rég nem volt nyilvános szereplését, az csak természetes, hisz oly sok minden történt a Szovjetunióban az elmúlt hónapokban, oly sok vélemény hangzott el személy szerint róla is, pró és kontra, hogy az emberek kíváncsiak szavaira. ■ ■ ■ A szovjet elnök helyzetét mindenképpen megkönnyíti az a tény, hogy a vezető nyugati politikusok homlokán simulóban vannak a szigorú ráncok. A magatartásváltozás pillanata nehezen érhető tetten, indítékai is sokrétűek, szervesen összefonódnak. Meglehet, a szükség törvényt bent mondás tanulsága volt a mozgatórugó, de tény, hogy Gorbacsov kimozdult a halogatás teremtette holtpontról, s a piacgazdaságra való rátérés útjának latolgatása helyett a tettekre igyekszik helyezni a hangsúlyt. Érdeme továbbá, hogy sikerült szót értenie nyolc köztársaság vezetőjével , s főleg Jelcinnel, így egyengetve az ugyan másképpen elképzelt, de a közben megváltozott körülmények között is életképesnek mutatkozó új szövetség megteremtésének útját. Mindehhez persze belső és külső segítségre van szükség, s az utóbbiban mutatkozik a hónap elejétől az elmúlt napokban látványosan felgyorsuló kedvező változás, ami abban az eredményben nyert kifejezést, hogy a nyugati államok vezetői sok-sok tanácskozás után szinte kivétel nélkül támogatják Gorbacsov részvételét megfigyelői minőségben a hetek júliusi magas szintű összejövetelén. ■ Szemléletváltoztatás — ez volt a nyugati demokráciák leggyakrabban hangoztatott igénye a közép-kelet-európai országokkal szemben. Jogosan. De Kohl kancellárnak, aki ugyan mindig is híve volt a térség megsegítésének, a saját országa keserű tapasztalatának árán kellett mélyebben megértenie, s megértetnie, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni a redszerváltás során. Ez konkrét támogatás nélkül elképzelhetetlen. E felismerés lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben ha nem is gyakrabban, de több szinten és más hangsúllyal emlegetik a közép-keleti államokhoz s mellette a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok alakításának kérdését. ■ ■ ■ Mint ahogy a Szovjetuniónak a térségben játszott fontos szerepének elismerése mérvadó a különböző országok, köztük a volt szocialistáké is, hozzá való viszonyulásában, ugyanúgy fontos számukra a Kínához való kapcsolatok szorosabbra fűzése. Legszemléletesebb példa erre Bush elnök döntése arról, hogy az USA meghosszabbítja számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Indoklása röviden: nem akar hozzájárulni elszigetelődéséhez, amely a Tienanmen téri események után éppen most van feloldódóban. Mindez annak ellenére, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban az amerikai fenntartások nem szűntek meg, s éppen erre hivatkoznak a döntést ellenző szenátorok, akiknek ellenállását még meg kell törnie az elnöknek. Sőt, még arra is lehet számítani, hogy a Kongresszus elutasító szavazata esetén Bush elnök akár vétójogával is él akarata érvényesítésében. ■ ■ ■ Kilencven nap alatt azonban — ennyi idő áll rendelkezésére a Kongresszusnak ahhoz, hogy megvitassa s szavazatával véleményt mondjon a kérdésben — maga Kína is „segíthet" a végső döntésben, ugyanis máris itt van június 4-re, az 1989-es véres események évfordulója, amelyre igenis készülnek a kínai fiatalok. A France Presse szerint a Pekingi Egyetem diákjai kormányellenes röpcédulákat terjesztettek és megemlékező falragaszokat tűzdeltek bentlakásaik falaira, ami nem is maradt hatás nélkül: a biztonsági erők azonnal közbeléptek, eltávolították a cédulákat, amelyeken olyan szöveg volt olvasható, hogy „soha nem feledjük el június 4-ét". Ki tudja tehát, milyen meglepetéseket tartogat még ez az évfordulótól elválasztó néhány nap. A diákok — az 1989-es európai események óta — tudják és érzik, hogy számíthatnak a nemzetközi közvélemény támogatására és rokonszenvére. ■ ■ ■ Egészen más hangulatú évfordulót s ünnepet tartottak az ugyancsak ázsiai Mongóliában. Az elmúlt 70 esztendő óta először — Panszálmagija Ocsirbat államfő személyes részvételével— mindeddig tiltott buddhista szertartáson lehettek jelen Ulánbátorban. Az ünnep kettős volt, mert egyben megemlékezhettek Gautama Buddha születésének évfordulójáról. S mivel az elmúlt hét tévé-enciklopédiájában megcsodálhattuk e nagy vallásalapító fen ■séges nyugalmat árasztó hatalmas szobrát, egészítsük ki — vagy frissítsük fel ■— vele kapcsolatos ismereteinket. Az i.e. 544. május 23-án született férfiú eredeti neve Sziddhártha, aki később veszi fel a Buddha, „megvilágított“ nevet. 29 éves korában elhagyja családját, aszkéta lesz és mint kolduló barát és prédikátor hirdeti tanait, amelyek versben és prózában írott beszédek és dialógusok formájában maradtak fenn. Az elmúlt két évezred során e vallás gyakorlatilag kiszorult szülőföldjéről, Indiából, de népszerű lett a Távol-Keleten, Kínában, Japánban és Mongóliában. A különböző irányzatokban továbbélő buddhizmus híveinek száma ma — zömmel Kelet- és Délkelet-Ázsia területén — meghaladja a 6—700 milliót, és világszemlélete fontos eleme az őt valló ember gondolkodásának és kultúrájának. BOGDÁN IBOLYA FENYEGETŐ MÉRETEKET ÖLT a gyilkos jelzővel emlegetett méhek szaporodása Texas államban. Az európainál gyöngébb csipesű, viszont csoportosan támadó, és ezért az élőlényekre veszélyesebb méhhibridek Mexikó felől érkeznek az Egyesült Államokba, s pánikot keltenek a texasi lakosok és a turisták körében, hiszen Mexikóban már több mint 40 ember halálát okozták. A gyilkos méhek közel 45 évvel ezelőtt kezdtek elszaporodni Latin-Amerikában, miután néhány egyed kiszabadult egy brazil laboratóriumból. A FLORIDAI NEPTUNE BEACH városban az idén megbüntetik azokat a nőket, akik meztelen hátsó részüket mutogatják. A büntetés egy évi börtönig terjedhet. Ezzel kapcsolatban egy petíciót már ezer ember aláírt, hogy nyomást gyakoroljon a városi tanácsra. Az akciót egy asszony indította el még tavaly, kijelentvén, hogy kellemetlen neki ilyen körülmények között a városban sétálni gyermekeivel. AZ AVIGNON—1 BÍRÓSÁG (Franciaország) 1S hónapi börtönbüntetésre ítélte Sir James Alexander Baringot, Revelstoke lordja címének várományosát, mert tavaly novemberben eszméletlenre verte feleségét egy családi vita során. Az asszony válni akart a Franciaországban élő angol arisztokratától, s a vitában erőszakos természetű embernek nevezte. A jövendőbeli lord igazolta ezt: válaszul agyba-főbe verte és megrugdosta feleségét, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, és sebészi beavatkozásra szorult. A lordot azonnal őrizetbe vették, s azóta vizsgálati fogságban volt. Mivel a büntetésből 12 hónapot felfüggesztettek, a vizsgálati fogságot pedig beszámítják, rövidesen elhagyhatja a börtönt. HÁROM POPÉNEKES is szerepel azon a listán, amelyet a londoni Sunday Times állított össze a brit szigetország kétszáz leggazdagabb családjáról. Ennek alapján Paul McCartney, volt Beatles-tag, Mick Jagger, a Rolling Stones vezetője és Elton John tartozik azok közé, akiknek vagyona meghaladja az 50 millió fontot. Ez az összeg azonban szerénynek mondható a valóban dúsgazdagokéhoz képest. Igaz, az ingatlanárak visszaesése következtében vagyonuk értéke megcsappant. Így, a westminsteri herceg vagyona 500 millió fonttal ér kevesebbet, és jelenleg már „csak“ 3,7 innerfig ^onnan milliárd font, a Moores család pedig, amely a Littlewoods focitotóból szerezte bevételeit, 1,67 milliárdról 1,2 milliárd fontra zuhant. A leggazdagabb változatlanul Nagy- Britannia uralkodónője, II. Erzsébet, már csak azért is szerencsés, mert — hatalmas vagyona és bevételei mellett — a törvények értelmében nem fizet adót. EJTŐERNYŐVEL ugrott le egy fiatalember New York legmagasabb felhőkarcolója, a 110 emeletes, 410 méter magas World Trade Center tetejéről. Miután egy gyepes területen biztonságosan földet ért, villámgyorsan összecsomagolta ernyőjét, beugrott egy rá várakozó autóba, és eltűnt az ámuló járókelők bámészhada elől. Valószínűleg nem annyira bámulóinak autogramot kérő serege, mint inkább a rendőrség elől menekült, mert a hatóság aligha adózott volna elismeréssel teljesítményének. Pedig, mint ahogy egy szemtanú elmondta, profira valló mutatvány volt, ahogyan a délutáni csúcsforgalomban a zsebkendőnyi területre manőverezte magát.