Romániai Magyar Szó, 1991. július (3. évfolyam, 465-490. szám)
1991-07-02 / 465. szám
Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. július 2. Jugoszlávia péntektől hétfőig A péntek délutántól történtekkel vagyunk adósai a rádió- és tévéhírekből már valószínűleg tájékozott olvasóinknak. JÚNIUS 28., PÉNTEK ■ A szlovén elnökség elutasította a kormány moratórium-javaslatát. A feszültség éleződött, ugyanis a délutáni órákban a jugoszláv védelmi miniszterhelyettes már egész Szlovénia megszállásával fenyegetőzött. Horvátország is kezdett belesodródni a katonai konfliktusba, miután a védőgyűrűvel körülvett horvát főváros, Zágráb felé közeledtek a néphadsereg páncélosai. ■ A Ljubljanától 30 km-re lévő brinki repülőtéren tovább folytatódott a tűzpárbaj, szemtanúk szerint a szövetségi hadsereg ellenőrzi a légikikötő katonai részét, a szlovén egységek a polgári részt tartják ellenőrzésük alatt. ■ Kucan szlovén elnök bejelentette, sürgősségi intézkedéseket foganatosítanak a Szlovéniában rekedt külföldi turisták elszállítására. A Krsko atomerőművet leállították, miután felröppent a hír, hogy a jugoszláv hadsereg az atomerőmű bombázására készül. ■ Horvátország riadóztatta nemzeti rendőrségét és mozgósította a tartalékosokat — közölte a Legfelső Államtanács. Maneka horvát kormányfőhelyettes szolidaritásának adott hangot, mondván, hogy „amennyiben a Szlovénia elleni erőszakcselekemények tovább tartanak“, Horvátország visszahívja tisztjeit és katonáit a jugoszláv hadseregből. ■ A szlovén rádió, a belgrádi rádió, a Tanjug hírügynökség szinte egyidejűleg jelenti be, hogy a jugoszláv hadsereg „beszünteti minden tevékenységét", a köztársaság valamennyi határának biztosítását célzó feladatát teljesítette. ■ Ljubljanában Milan Kucan szlovén elnök és Veliko Kadijevics tábornok, jugoszláv védelmi miniszter között tűzszüneti megállapodás jön létre, mely este 21.00 órától lép érvénybe. ■ A jugoszláv néphadsereg 10 katonája vesztette életét a szlovéniai harcokban — közölte Belgrádban a hadsereg szóvivője. Két osztrák sajtófotós is áldozatul esett pénteken a szlovéniai harcoknak. Szemtanúk szerint egy eltévedt harckocsi-lövedék találta el autójukat. JÚNIUS 29., SZOMBAT ■I A kedvező hírek ellenére folytatódik a szövetségi hadsereg előrenyomulása Szlovéniában, némely aggodalmak szerint az eddigi csapatmozdulatok egy nagyobb szabású offenzíva előkészítését szolgálták. Fennáll a veszélye annak, hogy a fegyveres eszkaláció — különösen a lakosság felfegyverzésével — kicsúszik a politikusok ellenőrzése alól. A kihirdetett tűzszünet ellenére váltakozó hevességű harcok voltak egészen a reggeli órákig. ■ Kucan szlovén elnök kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, ám a világszervezet nem tett eleget a kérésnek. ■ A szlovén—olasz határ közelében négy halálos áldozata volt a harcoknak. A ljubljanai rádió jelentette, a helyi hatóságak a tűzszünetiegyezmény, megszegéséért kizárólag a szövetségi hadsereg hibáztatható. ■ Milan Kucan bejelenti, Szlovénia elfogadta az EGK-misszió által a tűzszünetre vonatkozó feltételeket, azok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatosan pedig megerősítette, Szlovénia függetlenségi döntése még érvényben van. ■ A szövetségi főparancsnokság közölte : amennyiben a szlovén vezetés nem rendeli el fegyvereseinél az azonnali tűzszünetet, a hadsereg döntő katonai akcióba kezd. ■ A szlovén területvédők ismét ellenőrzésük alá vették Gorizia olasz—szlovén határállomást. Kb. 50 jugoszláv katona megadta magát a gépfegyverrel és aknavetőkkel felfegyverzett szlovéneknek. Néhány jugoszláv katona Olaszországba menekült JÚNIUS 30., VASÁRNAP ■ A hajnali órákban Ljubljana központjában több helyütt fegyverropogás volt A szlovén belügyi szóvivő szerint a területvédelem és a rendőrség, illetve a szövetségi hadsereg terroristának minősített alakulatai csaptak össze. Délelőtt köztársaságszerte megszólaltak a légvédelmi szirénák és a rádióban bejelentették, hogy légitámadás várható. A riadó után Szlovénia-szerte kiürültek az utcák. Csaknem egy órával később azonban lefújták a légiriadót, miután az állítólagos szövetségi támadórepülőgépek visszatértek bázisukra. ■ Rupel szlovén külügyminiszter közölte, Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter beleegyezett, hogy megfigyelőcsoportot küldjenek Szlovéniába, mely az EGK-t tájékoztatná a szlovéniai helyzetről. ■ Az osztrák határőregységek állandó kapcsolatban vannak a szlovén területvédelmi erőkkel, a Tanjug szerint osztrák katonák megafonokkal szólították fel a jugoszláv katonákat, hogy adják meg magukat a szlovéneknek. ■ Az olasz határőrség „fokozott harci készültségben“ van, a katonai járőröket csendőrök kísérik. Az ANSA Triestből közölte, Friuli—Velence—Giulia körzetben a polgári védelmi rendszert készítik elő, intézkedtek élelem- és gyógyszerküldemények eljuttatásáról Szlovéniába, megkezdik az esetleges menekültek fogadására szolgáló táborok berendezését. ■ Ante Markovics szövetségi miniszterelnök Ljubljanába utazott, ahol Milan Kucan szlovén elnökkel tárgyalt. Az öt kérdés közül négy esetben sikerült megállapodásra jutni — mondotta Markovics, anélkül, hogy megnevezné a problémákat. JÚLIUS 1., HÉTFŐ ■ Borovo Selo horvátországi faluban hétfőn hajnalban fegyverropogásra ébredt a lakosság. Több forrásból származó hírek szerint a horvát rendőrség és fegyveres civilek megtámadták a falut és az ott állomásozó jugoszláv hadsereg egységeit. A Tanjug tudósítója szerint: „valóságos csata zajlik“, gépfegyverek, fülsiketítő robbanások hallatszanak. ■ Reggeltől megkezdik a jugoszláv hadsereg visszavonulását a kaszárnyákba — ebben állapodott meg Markovics kormányfő és Feterle szlovén miniszterelnök. NEMZETKÖZI VÉLEMÉNYEK • A jugoszláv válság rendezésére élénk nemzetközi diplomácia zajlik — jórészt a színfalak mögött. Cuellar ENSZ-főtitkár kijelentette: egyelőre „belügynek“ tekinti a jugoszláviai eseményeket, ezért pillanatnyilag nem foglalhat állást. • A France Presse szerint az EBEÉ válságmegelőző sürgősségi mechanizmusának Jugoszlávia esete „tűzpróba“ lehet, hiszen több ízben is szóba került a beindítása. • A fejleményektől teszi függővé a Jugoszláviának nyújtandó, leállított közösségi segélyt az EGK. Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter rámutatott, a segélyt csak akkor folyósítják, ha Jugoszlávia betartja a 12-ekkel szemben tett vállalásait. • Az Európa Tanács 25 tagállam „európai közvetítő“ küldetés vállalását tervezi, és javasolja az EBEÉ sürgősségi mechanizmusának beindítását a jugoszláv válság párbeszéd útján történő megoldása érdekében. • A legfrissebb hírek arra engednek következtetni, hogy a Nyugat a szlovén és a horvát függetlenséggel szemben tanúsított hűvös magatartása után némileg átértékelte a történteket. Erre utal Eagleburgernek, az amerikai külügyminiszter első helyettesének nyilatkozata, miszerint Washington, «siria«« -nak utasítaná el, hogy elismerjen egy önálló horvát és szlovén államot. A módosult amerikai állásponttal szemben a Szovjetunió továbbra is abban érdekelt, hogy Jugoszlávia egységes állam maradjon. Ezt Besszmertnih szovjet külügyminiszter közölte vasárnap Prágába érkezve. • Ausztria vasárnap kérte, de vissza is vonta a helsinki folyamat konfliktusmegelőzései eljárásának alkalmazását, a 35 ország képviselőinek sürgős összehívását. A Budapesten tartózkodó horvát külügyminisztert fogadta Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter, aki a horvát függetlenség elismerésére való felkérésre kitérő választ adott. A magyar rádiónak nyilatkozva Jeszenszky elmondta, „Magyarország érdeklődése a jugoszláviai fejlemények iránt akkor is ugyanolyan mértékű lenne, ha Jugoszláviában nem élne másfél millió magyar“. • A magyarországi Horvát Szövetség elnöke, Frankovics György vasárnap levelet intézett Göncz Árpádhoz, Antall Józsefhez és Szabad Györgyhöz, melyben többek között így vélekedett a magyar vezetők hozzáállásáról: „hűvös mértéktartásról tesznek tanúbizonyságot, megfeledkezvén a baráti jobb nyújtásáról, a közvetlen szomszéd megsegítéséről“. (Hírösszefoglalónkat a Rompres, az MTI, a Tanjug hírügynökségek, a bukaresti és budapesti rádió június 28—július 1 közötti jelentései alapján állítottuk össze — F. E.) Iliescu elnök találkozói Megszűnt a vsz Hétfőn, Prágában a Varsói Szerződés Politikai Konzultatív Bizottságának utolsó ülése alkalmával aláírták a szervezet megszűnésének jegyzőkönyvét. Az utolsó VSZ-összejövetelen részt vett: Zseljo Zselev bolgár, Václav Havel csehszlovák, Lech Walesa lengyel államfő, Antall József magyar miniszterelnök, Ion Iliescu román államfő és Gennagyij Janajev szovjet helyettes államelnök. Ion Iliescu elnök külön-külön találkozott Havel csehszlovák, Zselev bolgár elnökkel és Janajev szovjet helyettes államfővel. A megbeszéléseken jelen voltak az illető országok miniszterelnökei is. A felek széles körű eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi élet egyes válságkérdéseiről, elsősorban a jugoszláviai helyzetről. A bolgár féllel tárgyaltak a kozloduji atomerőmű helyzetéről is. VOLT, NINCS TÖBBÉ... A KGST utolsó tizenöt perce A KGST több évtizedes történetének legrövidebb, alig negyedórás ülésszakán pénteken Budapesten pontot tettek az 1949-ben alakult gazdasági tömörülés létének végére. A megszüntetésről szóló jegyzőkönyv értelmében 90 nap múlva hatályukat vesztik a KGST jogi okmányai.. A zárótanácskozás részvevői a megszűnéssel összefüggő jogi, pénzügyi, vagyoni kérdések rendezésére felszámolási bizottságot hoztak létre. Az ülést követő sajtótájékoztatón a magyar házigazda, Kádár Béla külgazdasági miniszter bejelentette: a találkozón felvetődött annak igénye, hogy egyfajta fórumot hozzanak létre, amely információcserével, konzultációval segítené az együttműködés lehetőségeinek feltárását. A kérdések nyomán kiderült azonban, hogy egyelőre kontúrok nélküli ötletről van szó. Annyi világossá vált: ebben a keretben csak az európai országok kapnának helyet. A KGST-küldöttségeket fogadta Antall József kormányfő, aki hangoztatta: a KGST feloszlatása után az egyenlőségen alapuló kétoldalú kapcsolatok kiépítésére kell törekedni. Irak :Rugdossa a nukleáris berendezéseit Az Egyesült Államok felszólította Irakot, szolgáltasson teljes felvilágosítással nukleáris berendezéseiről, ellenkező esetben a nemzetközi gazdasági nyomás tovább tart. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa írásos biztosítékot követel Iraktól, hogy nukleáris fegyverek gyártására hivatott valamennyi berendezését megnyitja az ENSZ-misszió tagjai előtt. Az történt, hogy június 23-án az iraki katonaság nem engedte meg az ENSZ szakértőinek, hogy meglátogassák a Bagrániumdúsító berendezés működik. Négynapos huzavona után, miközben a misszió tagjai gyanús lövés-menés tanúi lehettek a támaszponton, az illető épületet üresen találták. Másik súlyos incidens múlt pénteken következett be, amikor is az ellenőrző bizottságot egy bagdadi urániumfeldolgozó üzem közelében lövésekkel fogadta az iraki katonaság. Senki sem sebesült meg. Bush amerikai elnök a történtek után súlyos szavakkal illette Szaddam Huszszeint, akinek nem szabad megengedni, hogy súlyosan megszegje ünnepélyes fogadalmát. Az amerikai elnök szerint az incidenst a diplomácia útján kell megoldani, ugyanakkor homályos célzást tett arra, hogy ismét erőszakkal kényszeríthetik a bagdadi vezetőt saját fogadalma és az ENSZ-határozatok betartására. „Bízzatok bennem“ — mondotta Bush az újságíróknak. Az amerikai sajtó június közepén arról cikkezett, hogy egy Amerikába vándorolt iraki atomfizikus szerint Irak legalább 4 nukleáris berendezést épített titokban a kurdisztáni hegyvidékeken, és pillanatnyilag mintegy 40 kilogramm dúsított uránium van a birtokában. Az AFP megjegyzi, hogy az iraki tudós amerikai jelenlétét hivatalosan nem erősítették meg az USA-ban, Bagdad pedig cáfolta. Modell értékű megállapodás a kisebbségi jogokról Mint annak idején beszámoltunk róla, május végén Leonyid Kravcsuk ukrán államfő látogatást tett Budapesten. Az akkor lezajlott megbeszélések eredményeként Leonyid Kravcsuk és vendéglátója, Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kézjegyével ellátta az Ukrajna és Magyarország közötti kapcsolatok elvi alapjait lefektető nyilatkozatot. A felek szándéka szerint ez a nyilatkozat a közeljövőben kidolgozandó szerződés kiindulópontjául szolgál. A dokumentum alapgondolata, hogy Magyarország és Ukrajna nemzeti érdekeivel összhangban és a helsinki folyamat szellemében fejleszti és erősíti a baráti, jószomszédi viszonyt és a kölcsönösen előnyös együttműködést politikai, gazdasági, kereskedelmi, ökológiai, kulturális, humanitárius és egyéb területeken. A látogatás alkalmával további nyolc dokumentum aláírására is sor került. Ezek sorában különös jelentőséggel bír az a nyilatkozat, amely a nemzeti kisebbségek jogainak kérdéskörében rögzíti a közös alapelveket, s amelyre — magyar értékelés szerint — a jövőben akár egy kelet-közép-európai nemzetiségi charta is épülhet, amennyiben a térség államai csatlakoznak hozzá. Göncz Árpád külön kiemelte az okmány jelentőségét: rögzíti a kisebbségi jogok kölcsönös szavatolásának szükségességét, tiszteletben tartja az állampolgárok ama jogát, hogy szabadon dönthessenek arról, melyik nemzetiséghez kívánnak tartozni; hozzájárul a kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzéséhez; garantálja, hogy az ügyeikkel foglalkozó állami szervek az adott körzetben élő valamennyi nemzetiség részvételével és érdekeire való tekintettel működjenek, minden szinten biztosítja a nemzetiségi anyanyelvi oktatást. Minthogy a július elsején Genfben megnyílt, a kisebbségek kérdésével foglalkozó összejövetelen a román küldöttség javaslatot szándékszik előterjeszteni egy olyan dokumentum elfogadására vonatkozólag, amely a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködés terén „viselkedési, normákat“ foglalna magában, úgy véljük, nem érdektelen megismerkedni a magyar— ukrán nyilatkozattal, e több szempontból is modell értékű dokumentummal. SZÉKELY LÁSZLÓ NYILATKOZAT Magyar Köztársaság és az ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén „A Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a továbbiakban a Felek — megerősítve elkötelezettségüket az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az ENSZ emberi jogi dokumentumaiban, a Helsinki Záróokmányban és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egyéb dokumentumaiban foglaltak végrehajtására, hangsúlyozva, hogy közös céljuk egy olyan demokratikus társadalmi rendszer megteremtése, amely a jogállamiság keretein belül valamennyi állampolgár számára biztosítja az emberi jogok és alapvető szabadságjogok teljes gyakorlását, törvényes érdekeik és törekvéseik szabad kifejeződését, a politikai pluralizmust, a szociális toleranciát és a törvény előtti egyenlőséget, az egyének és a közösségek törvényes védelmét, — abból kiindulva, hogy a Felek területén nemzeti kisebbségek élnek, amelyek megfelelő jogokkal rendelkeznek, mind az egyén szintjén, mind pedig közösségként, a többi személlyel együttesen, csoportjuk keretein belül, — felismerve, hogy a történelmileg területükön élő nemzeti kisebbségek haszmtig Miaatiti ÉMM Mislődéséhez, — elismerve, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak, mint az egyetemes emberi jogok részének tiszteletben tartása és érvényesülésének előmozdítása a béke, az igazságosság, a biztonság, a stabilitás és a demokrácia lényegi tényezője, s elengedhetetlen a Felek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése szempontjából, s azon meggyőződésükből kiindulva, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak következetes tiszteletben tartása és biztosítása, valamint az etnikai, kulturális, nyelvi, vallási identitás kifejezése, megőrzése és fejlesztése szempontjából elengedhetetlen a Felek közötti konstruktív és hatékony együttműködés fejlesztése, elhatározták, hogy elfogadják a jelen Nyilatkozatot a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával kapcsolatos együttműködés elveiről, és hogy gyakorlati tevékenységükben annak rendelkezéseit érvényesítik. 1. A Felek tiszteletben tartják a társadalmuk és államuk szerves részét képező nemzeti kisebbségek alapvető jogait és szabadságjogait mind egyénileg, mind a csoportjukhoz tartozó más személyekkel együtt, beleértve a törvény előtti egyenlőséget, a diszkriminációmentességet, és következetesen biztosítják azok érvényesítését. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kötelesek tiszteletben tartani annak az országnak a törvényeit, amelyekben élnek. 2. A Felek tiszteletben tartják állampolgáraik azon jogát, hogy szabadon döntsenek arról, hogy melyik nemzetiséghez tartozónak vallják magukat, gyakorolják-e vagy sem az ebből fakadó jogaikat, és garantálják, hogy ez a döntés számukra semmiféle hátrányos következménnyel nem jár. 3. A Felek a demokrácia és a jogállamiság megteremtésére törekedve politikájukban figyelembe veszik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit és megteszik a szükséges politikai, jogi és államigazgatási intézkedéseket az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez és fejlesztéséhez szükséges kedvező feltételek kialakításának elősegítése érdekében. Ezek az intézkedések az egész társadalom érdekeit szolgálják és nem vezethetnek a Felek többi állampolgára jogainak megsértéséhez. 4. A Felek törvényi és más szükséges védelemben részesítik a nemzeti kisebbségeket bármilyen olyan tevékenységgel szemben — ideértve a propagandajellegűt is —, amely veszélyezteti létüket vagy idept^sukat iis^ítja, elősegíti', vagy, igazolw*!* •Mte’fSvysV1'’Ytjfc a nemzetiségekhez tartozás alapján. 5. A Felek kifejezik készségüket, hogy a nemzeti kisebbségek számára olyan státus megteremtését ösztönzik, amely biztosítja jogukat a hatékony részvételre a közügyekben, ideértve az identitásuk védelmével és fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, a lakóhelyüket érintő döntések meghozatalát és végrehajtását. 6. A Felek a demokratikus jogállam természetes elemének tartják a nemzeti kisebbségek azon jogát, hogy nemzeti identitásuk megőrzésére a törvényes keretek között saját szervezeteket és egyesületeket hozzanak létre és működtessenek a Felek területén. E szervezetek vagy egyesületek kapcsolatokat építhetnek ki és tarthatnak fenn más országok szervezeteivel és egyesületeivel, amelyekkel közös az etnikai vagy nemzetiségi eredetük, kulturális örökségük vagy vallásuk. E szervezetek vagy egyesületek kérhetnek önkéntes pénzügyi és egyéb segítséget, valamint állami támogatást. E tevékenységnek meg kell felelnie azon ország nemzeti joga normáinak, amelyben működnek. A Felek ilyen jellegű támogatásának konkrét kérdéseit a jelen Nyilatkozat 16. pontjával összhangban felállításra kerülő Vegyes Bizottság hivatott eldönteni. 7. A Felek érvényesíteni kívánják azon elvet, hogy a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó állami szervek demokratikus úton, az adott területen élő valamennyi nemzetiség, és mindenekelőtt az azok véleményét kifejező szervezetek, vagy egyesületek részvételével és érdekeinek figyelembevételével hozandók létre. 8. A Felek nem tesznek a kisebbségek asszimilálására vagy a nemzetiségek lakta területek lakossági összetételének megváltoztatására irányuló adminisztratív, gazdasági vagy egyéb intézkedéseket. 9. A Felek meghozzák a szükséges tör- vényi, államigazgatási és egyéb intézkedéseket annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon élhessenek anyanyelvhasználati jogukkal a személyes és a társadalmi életben, az írott és a beszélt nyelvben egyaránt, ideértve nemzeti keresztneveik és családneveik használatát is. E jog gyakorlása nem zárja ki a Felek hivatalos nyelve vagy nyelvei tanulásának kötelezettségét. 10. A Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak az oktatás minden szintjén. Az ezzel összefüggésben felmerülő gyakorlati kérdéseket a szükségleteknek megfelelően és a Felek lehetőségeivel és hatályos jogsza- bályaival összhangban a jelen Nyilatko- . zat 16. pontja alapján felállítandó Vegyes Bizottság keretében oldják meg. A Felek lehetőséget teremtenek a másik féli területén élő nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek arra, hogy saját felsőoktatási intézményükben tanulhassanak, továbbképzésen vegyenek részt, s szakértők cseréjére kerüljön sor az oktatás és a kultúra területén. A Felek az oktatás minden szintjén törekszenek az ekvivalencia elvének betartására, és elismerik állampolgáraik beiratkozásának, illetve tanulásának tényét a másik Fél területén elhelyezkedő oktatási intézményekben. Saját oktatási intézményeikben elősegítik a nemzeti kisebbségek történelmének és kultúrájának megismertetését. 11. A Felek garantálják a nemzeti kisebbségek számára a kulturális identitásuk megőrzéséhez és fejlesztéséhez való jogot, ideértve saját kulturális örökségük, megőrzését és kutatását, mind amatőr, mind pedig professzionális szinten, elősegítik a Felek nemzeti kisebbségei kultúráinak kölcsönös megismerését, területükön szobrokat emelnek a kultúra kiemelkedő személyiségeinek és garantálják a történelmi és kulturális műemlékek megőrzését és védelmét. 12. A Felek kijelentik, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó hívőknek joguk van vallásuk gyakorlására, ezen belül hitbuzgalmi anyagok beszerzésére, birtoklására, előállítására és használatára és hitéleti tevékenység folytatására anyanyelvükön, beleértve az anyanyelven valói képzést. 13. A Felek elismerik a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül terjeszthessék és cserélhessék információikat és jussanak információhoz anyanyelvükön, és konkrét lépéseket tesznek az anyanyelvi tömegtájékoztatási eszközök támogatására. 14. A Felek segítik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket abban, hogy bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül létesítsenek és tartsanak fenn kapcsolatokat egymással országukon belül, valamint más országok álampolgáraival, akikkel közös az etnikai vagy nemzeti eredetük kulturális örökségük vagy vallásuk. 15. A Felek minden személynek, így a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek _is megtiltanak minden olyan tevékenységet — beleértve a propagandafeljegyt is — amely erőszakot szít, vagy hímtlenségi gyűgvelet, merve viszályt kb. 16*. A Felek á, jelen Nyilatkozatban foglalt elvek gyakorlati megvalósítása, valamint a vállalt kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzése céljából kifejezik készségüket egy Vegyes Bizottság felállítására a két Fél állami intézményeinek és nemzeti kisebbségeinek képviselőiből. A Vegyesbizottság mandátumát és összetételét külön kormányközi Jegyzőkönyvben határozzák meg. 17. A Felek megerősítik azon szándékukat, hogy kétoldalú, továbbá regionális és egyetemes szinten elősegítsék a nemzeti kisebbségek jogainak nemzetközi jogi kodifikálását, kinyilvánítják készségüket az erre irányuló erőfeszítések támogatására az ENSZ-ben és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet keretein belül. 18. A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amelyik bármilyen olyan tevékenység folytatására vagy cselekményre jogosítana fel, amely ellentétes az ENSZ Alapokmányának céljaival és elveivel, egyéb nemzetközi jogi kötelezettségvállalásokkal, vagy a Helsinki Zéróokmányban foglaltakkal, ideértve az államok területi épségének elvét is. 19. A Felek kinyilvánítják, hogy üdvözölnék további államok csatlakozását a jelen Nyilatkozathoz, és készek eszmecserét folytatni minden érdekelt állammal az abban rögzített elvekről. Készült Budapesten 1991. május 31. napján, két Példányban, magyar és ukrán nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.“ A dokumentumot a Magyar Köztársaság nevében dr. Jeszenszky Géza, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság nevében Anatolij Makszimovics Zlenko írta alá. I RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) XII. A jövő itt meghalt, vagy csak most kezdődik? A kígyó olyan mint a kis sárkány — tartják a kínaiak. És a kígyó sokkal többet mutatott, mint a sárkány! De vajon ez azt jelenti-e, hogy egyelőre mindennek vége, és a következő nagyobb változásra még tíz-tizenkét évet kell várni, amikor majd újra a sárkány és a kígyó éve követi egymást? A véres vasárnapot követően gyakran hallottam Pekingben: a jövő itt meghalt! Szomorú, de érthető mondás, hiszen húsz év körüli lányok és fiúk buktak el adrámai két hónap során. Jóformán megállás nélkül szerveztek, tüntettek, és végül sokan meg is haltak! Ez alatt a lázas két hónap alatt a diákok szinte nem is aludtak, mert minden éjszaka menniük kellett valahová, hogy megpróbálják megállítani a hadsereget. Ennyi hősies erőfeszítés véres kudarca után megszületik a lemondás: mindennek vége! Egy darabig még próbálják magukat vigasztalni: nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért! Ám ők is kénytelenek rádöbbenni arra, hogy az elnyomás brutalitása egyenes arányban van a hatalom félelmével. Kína azonban sohasem lesz már ugyanaz az ország ezután a két hónap után mint amilyen azelőtt volt. Korábban a hatalom abszolútelsőbbsége és a nép szervilis alkalmazkodása szinte természetesnek tűnt. A külföldiek közül is sokan úgy vélték, hogy az átlagos kínai élete eléggé szörnyű lehet ugyan, de nekik biztosan jó így. Most ország-világ előtt kiderült, hogy nem így van. Ma már a nagyvárosokban mindenki kikényszerítettnek tartja a hatalom brutális diktatúráját. Jóformán senkivel sem találkoztam, aki elfogadná a hatalom önmagáról alkotott képét. A véres emlékek ott vannak az emberek agyában és szívében, Pekingben mindenképpen. Persze a pesszimisták joggal mutathatnak rá, hogy az erőviszonyok jelenleg a hatalomnak kedveznek, és Teng Hsziao ping magabiztosan jelenthette ki, hogy a mostani állapotokat még legalább hatvan-hetven évig fenn kell tartani, és csak azután lehet szó a civilizált életről és valamiféle demokráciáról. Csakhogy Teng Hsziao-ping nemcsak ezt mondta! Az idős politikus okos és ravasz, s nem veszítette még el egészen a realitásérzékét. Június 9-én a katonák előtt még kemény és határozott volt, hogy megmutassa, ő a főparancsnok. Jól tudta, hogy a katonáknak ez kell. De június második felében, amikor a párt vezetői előtt beszélt, jóval realistább hangot ütött meg. Jellemző egyébként, hogy ezen az informális ülésen döntöttek az új vezetés összetételéről, melyet aztán a központi bizottság természetesen jóváhagyott. A hírek szerint az ülésen a politikai bizottság valamennyi tagja részt vett, tehát jelen kellett lennie Csao-Ce jangnak is! A főtitkár állítólag ott is volt, de már nem szólhatott. Az is a kínai szokásrendhez tartozik, hogy az összejövetelen a a politikai bizottság tagjain kívül ott volt néhány nagy öreg. Elsősorban persze maga Teng Hsziao-ping, de rajta kívül még másokat is emlegettek, mint például Li Hszien-nien egykori államfőt, vagy a korábban már szerepelt két veterán marsallt. Csen Jün, a kínai vezetés második számú nagy örege, betegsége miatt nem vett részt az ülésen, levélben fejtette ki a nézeteit. Állítólag Li Peng kormányfőt javasolta a pártfőtitkári posztra. Mégsem ő lett a főtitkár, és nem kapta meg ezt a posztot Csiao Si sem, akit Pekingben ezekben a napokban a fő-fő esélyesnek tartottak. Júniusban, amikor mindenki már biztosra vette Csao Ce jang bukását, az emberek többsége azt tartotta a legvalószínűbbnek, hogy Csiao Si lesz — legalábbis átmenetileg — az utód. Tőle nem reméltek sok jót, hiszen ő a belbiztonság fő felelőse a pártvezetésben, és egyben ő a központi fegyelmi bizottság vezetője. Ilyen minőségben ő elnökölt azon a május 19-i tanácskozáson, amelyen Li Peng a hadsereggel fenyegette meg a diákokat. Sokan a szemére vetik Csiao Sínek, hogy az általa vezetett bizottságnak lenne a feladata a korrupció elleni harc, ám a hálóban csak a kis halak maradnak benne, a nagyok valamilyen csoda folytán mindig kiúsznak! Kínában a kommunista párt főtitkára — az elmúlt évek szokása szerint — párt és az ország második számú vezetője. A hatalom csúcsán egyértelműen Teng Hsziao-ping áll, aki két bizottságon keresztül irányítja az országot. Az egyik a központi katonai bizottság, ennek formálisan is ő az elnöke. Ez a bizottság nem csak a szűken vett katonai kérdésekkel foglakozik, hanem nagy szerepe van Kína nemzetközi stratégiájának kidolgozásában és a belső irányvonal megállapításában. A másik fontos bizottság a politikai bizottság állandó bizottsága, melynek az 1987 őszén megtartott pártkongresszus óta öt tagja van: Csao Ce-jang főtitkár, Li Peng miniszterelnök, az imént említett Csao Si, Hu Csi-li központi titkár és Jao Ji-lin miniszterelnök-helyettes. Ez a bizottság fogalmazza meg a fontos döntéseket, amelyek csak akkor lépnek érvénybe, ha Teng Hsziao-ping elfogadja őket. Ennek az állandó bizottságnak az első embere a pártfőtitkár. Pekingben mindenki meglepődve értesül, hogy a tippekkel ellentétben nem Csai Li, hanem a sanghaji pártbizottság első titkára kapta meg a főtitkári széket, ő még tagja sem volt az állandó bizottságnak! Ez a finom taktikai húzás azt mutatja, hogy Teng Hsziaoping egyáltalán nem veszítette el az érzékét a hatalmon belüli erőviszonyok iránt. A kemény frakció ugyanis, amely kikövetelte a szükségállapotot, hoppon maradt! Li Peng jelöltségét Teng állítólag azzal utasította vissza, hogy „neki fontosabb a frakció érdeke, mint az országé“. Más kérdés persze, ha továbbgondoljuk ezt a logikát, akkor a hatalomról kell azt mondanunk, hogy neki fontosabb a saját érdeke, mint az országé, de hát Teng Hsziaoping igyekszik úgy tenni, mintha nem látná: egészen más a hatalom és az ország érdeke! (Vége következik) LENGYEL MIKLÓS Peking véres tavasza Amerikai szenátor a romániai magyarság hátrányos helyzetéről A genfi EBEÉ-találkozón elsőbbséget kell adni a romániai kisebbségi problémáknak, mert abban az országban sértik meg Európában a legsúlyosabban a kisebbségek jogait. Romániában napjainkban gyarapodnak az antiszemita, a magyarellenes fasiszta csoportok, kiadványok. Erről írt Cristopher Dodd demokratapárti szenátor az amerikai törvényhozás Helsinki-bizottsághoz intézett levelében, amelyet eljuttattak az MTI washingtoni tudósítójához. A nemzeti kisebbségeknek azon túl, hogy egyenlően kezelik őket, jogot és valós lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megtarthassák saját kultúrájukat, közösségüket, hagyományaikat, életformájukat írja levelében egyebek közt Dodd szenátor .Ebből semmit sem biztosítanak Romániában, ahol a 2—2,5 milliós magyarság a legnagyobb európai kisebbség. Az alkotmánytervezet, az oktatásról és az audiovizuális eszközökről szóló törvények tervezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nyíltan megkülönböztetik a kisebbségeket és korlátozzák szabadságukat, hogy jogaik érdekében szervezkedjenek. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ezek az alaptörvények kifejezzék a kisebbségi jogok mai nyugati normáit — írja Dodd. A demokratapárti szenátor síkraszáll azért is, hogy a romániai magyar református és katolikus egyház visszakapja kisajátított tulajdonát— jelenti az MTI. Ezen a héten folytatásokban közöljük a romániai nemzeti kisebbségek jogaival, helyzetével foglalkozó FEHÉR KÖNYVET, amelyet a román küldöttség a kisebbségek kérdésével foglalkozó genfi EBEÉ-összejövetelen ismertet