Romániai Magyar Szó, 1992. július (4. évfolyam, 769-795. szám)
1992-07-01 / 769. szám
Romániai Magyar Szó 2 Meggyilkolták az algériai elnököt Amint a nemzetközi hírügynökségek közlik, Algéria Állami Főtanácsa hivatalosan bejelentette, hogy hétfő délben az ország keleti részében levő Annaba városban gépfegyversorozattal meggyilkolták Mohamed Budiaf algériai államfőt A gyilkosság a helybeli művelődési házban történt, ahol az elnök éppen beszédet tartott a kelet-algériai körzeti vezetők előtt. Az APS algériai hírügynökség beszámolója szerint a gyilkos sorozatot két kisebb robbanás előzte meg a teremben, ami elvonta a hallgatóság és a szónok figyelmét. A testőrség lelőtte a feltételezett tettest, ezt követően valóságos tűzharc tört ki a teremben, aminek 41 sebesült áldozata van. A folyamatosan ülésező kollektív vezetőség, az Állami Főtanács éberségre és nyugalomra szólította a lakosságot, s közölte, hogy az elnök temetése ma lesz. Az annabai merénylettel kapcsolatosan a nemzetközi hírügynökségek emlékeztetnek, hogy Mohamed Budiaf 27 esztendei száműzetés után tért vissza hazájába, átvette az Állami Főtanács vezetését és könyörtelen harcot hirdetett az iszlamisták ellen. Ő volt az, aki Khaled Nezzar vezérőrnagy, védelmi miniszter támogatásával törvényen kívül helyezte az Iszlám Megmentési Frontot (FIS), amely Sadli Bendzsedid volt elnök megbuktatása után döntő többséggel megnyerte az algériai választások első menetét. Mohamed Budiaf a kollektív vezetőség élén sürgősségi állapotot rendelt el, feloszlatta a FIS-t tízezrével deportálta ennek tagjait és támogatóit szaharai internáló táborokba. Az Iszlám Megmentési Front szabadon maradt vezetői és hívei megtorlást helyeztek kilátásba. Nezzar tábornok legutóbb úgy nyilatkozott, hogy az algériai hadsereg könyörtelen háborút folytat a fegyveres iszlamista elemek teljes felszámolásáért. Rendőrségi kihallgatáson a palesztin aktivisták Tíznapos jordániai látogatás után, ahol találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökével, a közel-keleti béketárgyalásokon részt vevő palesztin küldöttség visszatért Izraelbe, a megszállt területre. A küldöttség tagjait már megérkezésük napján a rendőrségreidézték, ahol kihallgatták őket a Jasszer Arafattal lezajlott nyilvános találkozójukról. Az izraeli rádió szerint a kihallgatásnak alávetett személyek között van Fejszal Husszeini, a küldöttség vezetője is. Eredetileg az izraeli hatóságok a küldöttség tagjainak és szóvivőjének letartóztatását helyezték kilátásba, tekintve, hogy az izraeli törvények tiltanak minden kapcsolattartást a palesztinok és a terrorszervezetek között, s a PFSZ-t ez utóbbiak közé sorolják. Utólag elvetették a letartóztatás gondolatát, s a vizsgálat mellett döntöttek. Szarajevóba leszállt az első repülőgép Hétfőn 18 óra 40 perckor az utolsó szerb katona is elhagyta a szarajevói nemzetközi repülőteret, s ezzel megteremtődött a lehetősége annak, hogy az ENSZ-erők vonják ellenőrzésük alá azt. Kevéssel ezután Lewis McKenzie tábornok és mintegy száz kéksisakos jelenlétében felvonták az ENSZ-zászlót a repülőtéren. Körülbelül ezzel egyidőben a Biztonsági Tanács , Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár javaslatára jóváhagyta, hogy az ENSZ védelmi ereje, az UNPROFOR ezer katonáját vezényeljék azonnal oda a repülőtér biztonságának védelmére. Még aznap este leszállt Szarajevóban az első francia repülőgép, hat és fél tonna élelemből és gyógyszerből álló segélyszállítmánnyal. Az UNPROFOR egyik tisztje azonban kijelentette, hogy mindaddig, nem rakodnak ki, amíg a városban működő humanitárius szervezetek nem határozzák meg a korrekt és egyenlő elosztás módját, hogy a segélyek valóban eljussanak a lakossághoz.. A France Presse megjegyzi, hogy mindez Francois Mitterrand váratlan szarajevói látogatásának eredménye, amellyel — mint látható — kaput nyitott a néhány hónapja elszigetelt város felé. Mitterrand látogatását behatóan kommentálta a szerb és a horvát sajtó. A belg rádi Politika látványosnak nevezte a látogatást, amely kiváltotta a világ csodálatát. A zágrábi Novi Vjesnik a politikát általában jellemző konvencionalizmus és rutin felrúgásának tekinti Mitterand gesztusát. Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter meglepetését fejezte ki amiatt, hogy a francia elnök nem tájékoztatta a szarajevói útjáról a Lisszabonban egybegyűlt EK-vezetőket. A Belgrád központjában folytatódó tömegtüntetés körülményei között Szlobodan Milosevic hétfőn találkozott az ellenzék képviselőivel. A találkozón, mint Ljubisa Szimovics akadémikus közölte, a szerb elnök belement abba, hogy megtárgyalják a hatalom, és az ellenzék közötti kerekasztal-megbeszélés megszervezésének kérdését. Ezt követően a tüntetők „Le vele!“ kiváltásaira válaszolva, Milosevics bejelentette: hajlandó elnöki mandátumát újabb választásnak vagy népszavazásnak alávetni. A tömeg ellenben továbbra is lemondását követelte. Helsinkiből származik a hír, miszerint a belgrádi kormány bejelentette: nem vesz részt a júliusban tartandó európai biztonsági és együttműködési utóértekezleten.j- ■: A szerb és montenegrói vegyesalakulatok hétfőn ismét nehéztüzérségi tűz alá vetették Dubrovnikot — közölte a horvát területi parancsnokság. A riadóztatott lakosság a óvóhelyekre vonult. Emberáldozatokról és anyagi károkról még nem voltak adatai a hírt közlő horvát HINA hírügynökségnek. Annyit azonban megjegyzi tett, hogy Dubrovnik és környéke 26 napja áram nélkül van. Lesz-e bálnarezervátum ? A skóciai Glasgowban megnyílt a 37 országot tömörítő Nemzetközi Bálnavédelmi Bizottság 44. évi ülésszaka. A napirenden szereplő legfőbb kérdés a kereskedelmi célú bálnavadászatot 1988 óta tiltó moratórium hatókörének kiterjesztése. A bálnavadászatot még mindig gyakorló országok — Japán, Norvégia, Izland — ezzel szemben a moratórium eltörlését követelik, vagy legalább azt, hogy növeljék a tudományos célra engedélyezett hadászati kutatákat. Ellenkező esetben a bizottságból való kilépéssel fenyegetőznek. De minthogy a bálna a leginkább veszélyeztetett állatfaj a világon, a bizottság megvitatja az antarktiszi bálnavédelmi térség létrehozásának kérdését is. : A NAGYVILÁG HÍREI A román Külügyminisztérium nyilatkozata a transznisztriai helyzetről A Külügyminisztériumot mélységesen aggasztja a transznisztriai konfliktus eseményeiben a moldovai, a román, az orosz és az ukrán államfő isztambuli megállapodásai ellenére bekövetkezett fordulat — mutat rá egyebek között a román KM nyilatkozata. Egyfelől folytatódik a konfliktus eszkalációja fenntartják a feszültséget Tighina térségében és folytatják a tüzérség és más fegyverek bevetését a konfliktus övezetében a Dnyeszter bal partján elterülő moldovai falvak ellen, másrészt azt próbálják elhitetni, hogy az isztambuli megállapodások érvényesítésének megakadályozásáért a kisinyovi hatóságok felelősek, márpedig ezek haladéktalanul összehívták a tűzszüneti parlamenti vegyes bizottságot, csakhogy a munkálatokat a transznisztriai képviselők bojkottálták. Úgyszintén mindenféle pressziót gyakorolnak és igyekeznek félretájékoztatni a nemzetközi közvéleményt. Azt állítják, hogy Románia fegyvert szállít a Moldovai Köztársaságnak, csak arról nem esik szó, honnan szereznek fegyvert, Alazán-rakétákat és páncélosokat a szeparatista erők. Az orosz külügyminisztérium jegyzéket intézett a moldovai KM-hez, az ukráj kormány pedig nyilatkozatot tett a szóban forgó kérdésben. Mindkét dokumentum indokolatlanul vádolja a Moldovai Köztársaságot, igyekszik rávenni, hogy mondjon le területi épségéről, járuljon hozzá függetlenségének és szuverenitásának megcsorbításához. A KM nyilatkozata a továbbiakban rámutat, hogy a két dokumentum szerint Transznisztriában az isztambuli megállapodás ellenére folytatódik a konfliktus, modern fegyvereket vetnek be, ártatlan emberek halnak meg, ezrek menekülnek el. Valóban —, így a nyilatkozat —, csakhogy mindez az úgynevezett Dnyeszter menti gárdák akcióinak és a 14. hadsereg közreműködésének tulajdonítható. Ezrek menekültek el a Dnyeszter bal partjáról, de senki sem menekült át a jobb partról. A Külügyminisztérium megerősíti a román kormány elhatározását, hogy minden rendelkezésére álló eszközt latba vet a konfliktus mielőbbi békés rendezéséért, ha azonban a pressziók és a megfélemlítés kampánya folytatódik a Moldovai Köztársaság ellen, ismertetni kell a helyzetet az EBEÉ illetékes szervei és a Biztonsági Tanács előtt, hogy lépések történjenek Moldova függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének oltalmazására — hangzik a külügyminisztériumi nyilatkozat. Tűz alatt a moldovai ENSZ-megfigyelők Amint a Moldova-Pres mértékadó körökre hivatkozva jelenti, a transznisztriai erők a cocieri-i hídfőnél és Bender (Tighina) városában tűz alá vették a helyzetfelmérő ENSZ-missziót, amely Gilberto Schüttler vezetésével tartózkodik a térségben. A hírügynökség szerint a példátlan eset arról tanúskodik, hogy a szeparatista vezetők nem urai a helyzetnek. A maastrichti szerződés Lisszabonból nézve Amikor Portugália fél évre átvette az Európai Gazdasági Közösség soros elnökségét, kezébe adták a frissen aláírt maastrichti szerződést, hogy ratifikálását adminisztrálja, vagy legalábbis beindítsa. Most, mandátuma lejártával, a Lisszabonban tartott csúcstalálkozón kissé megtépázva adta tovább a szeződést az elnöki teendők ellátásában őt követő Nagy-Britanniának, melynek miniszterelnöke, John Major presztízskérdést csinál abból, hogy mandátuma idején meg ne ismétlődjék a dán választópolgárok „nem“ szavazata. Vagyis hogy a dánok elutasítását követő majdhogynem lelkesítőnek mondható í1 igenlő szavazat után a hátralevő tíz tagállam felzárkózzék a maastrichti szerződéshez, melynek életbelépését 1993. január elsejére határozták el. És tévedés veszélye nélkül állítható, hogy a portugál fővárosban felmerült minden más kérdés, a költségvetéstől, Jacques Delors bizottsági elnökké történt újraválasztásáig, sőt mondhatni a nemzetközi problémákig — ekörül gravitált, az integrálódó Európa hivatásának szemszögéből vizsgálták valamennyit. Márcsak azért is, mert ha megkésnének a ratifikálással, tehát az integrációs határidő betartásával, félő, hogy a hidegháború befejeztével Európa-szerte újjáéledő nacionalizmus széthúzó erőként vetné vissza a folyamatot, illetve a kommunista utódállamokban előállt etnikai konfliktusok kihatása a tizenkettekben is aggályokat támaszthatna — mint ahogy eddig is volt rá példa — a nemzeti szuverenitás csorbításának, a hatalom egyes attribútumai feladásának veszélyét illetően. Ezért nem kívánatos a dán példa megismétlődése. Pedig kihatását tagadni nem lehet Elég az egységes pénznemmel járó gazdasági s a közös védelmi és külpolitikát feltételező politikai unió talán legodaadóbb hívét, Németországot említeni, ahol Kohl kancellárban a dán népszavazás előtt fel sem merült volna, hogy az elgondolás ellenállásba ütközhet. Most, íme, miközben a két ház vegyesbizottsága a ratifikáláshoz szükséges alkotmánymódosító javaslatokon dolgozott, a tartományok olyan követeléssel álltak elő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mert nemcsak követelték — fenyegetőztek is: beleszólást kértek a közösségi ügyekbe, s kilátásba helyezték, hogy ha a központi hatalom nem osztja meg velük a közösségen belüli hatáskörét, egyszerűen nem szavazzák meg a Bundesratban a maastrichti szerződést. Márpedig a ratifikáláshoz mindkét ház szavazatára szükség van. Persze, valószínű könnyebb kiegyeznie a bonni kormánynak a tartományokkal, mint népszavazásra hagyatkozni. Mert Németország egyike azoknak a közösségi államoknak, "amelyek nem bocsátják népszavazásra a maastrichti szerződést Dánia és Írország után már csak Franciaország tart népszavazást, miután a két ház külön-külön és együttesen is megszavazta a szerződés elfogadásához szükséges alkotmánymódosítást. Így aztán minden jel szerint az ősz folyamán sorra kerülő franciaországi népszavazás lesz a döntő mozzanat a ratifikációs folyamatban. Fontosságát növeli az a tény, hogy Franciaország a Közös Európa egyik legfőbb építője a kezdetektől mind a mai napig. Arra még csak gondolni sem mer senki, hogy a franciák esetleg „nem“-et mondanak. A többi tagállam a ratifikálás parlamenti útját választotta. S ha nagy általánosságban a törvényhozó testületeknek nincsenek fenntartásaik, a német példa mellett feltétlen ide kívánkozik Nagy-Britannia esete, ahol szintén bonyolódtak a dolgok. Egy első, kedvező szavazási menet után második olvasásban terjesztették az Alsóház elé a maastrichti szerződést, amikor a dán bomba robbant. A honatyák akkor úgy döntöttek: alszanak egyet a megrázkódtatásra, s őszre halasztották a folytatást. Major miniszterelnök szempontjából bonyolítja az ügyet az a tény, hogy saját pártján belül is vannak ellenfelei az uniónak, s ezek akadályozták meg voltaképpen a júniusi ratifikálást, úgyhogy elsősorban ezekkel kell megvívnia harcát "a maastrichti szerződésért, melyet a brit óvatosság diadalának tart a centralizációs törekvések fölött, s így személyes ambíciója, hogy a brit elnökség hat hónapos időszakában elfogadtassa valamennyi tagállammal, mindenekelőtt saját honfitársaival. Hollandia nem okoz gondot, hiszen az elnöksége idején jóváhagyott, hogy úgy mondjuk holland bölcsőben ringatott maastrichti szerződést a magáénak tekinti. A két másik Benelux-ország ebben a hónapban ratifikálja, még mielőtt a közösségi rezidenseknek a helyhatósági választásokon való szavazati jogával kapcsolatos alkotmánymódosítást megejtenék, parlamentjeik szerint ugyanis ez nem okoz gondot. Spanyolországban és Portugáliában a fő politikai pártok helyeslik az integrációt, tehát a parlamenti „igen“ szavazat nem kétséges, mint ahogy Olaszországban sem az, ahol csak némelyik kisebb, párt, köztük a szélsőjobb Olasz Szocialista Mozgalom ellenzi. Itt csupán a kormányalakítást kellett megvárni ahhoz, hogy beinduljon a ratifikációs eljárás. Görögországgal kapcsolatban június folyamán teljesült a Nyugateurópai Unió tagsága elnyerésének követelménye, úgyhogy a kormány be is nyújtotta a parlamentnek a kellő törvénytervezetet. Ez lenne a dolgok pillanatnyi állása. De a meglepetések nem kizártak. Mindenekelőtt törvényes formát kell találni Dánia tagságára, illetve arra, hogy mit vállal és mit nem a maastrichti szerződésből, különösen miután Schlüter miniszterelnök elállt attól, hogy megismételje a népszavazást, melyet állítólag nem készítettek kellőképpen elő, illetve melynek kimenetelét az unió gondolatát elvető politikai erők ellenpropagandája határozta meg. Vagy mi lesz a kisebb tagállamok követelésével, melyet a Benelux vetett fel, nevezetesen, hogy a „nagyok“ mindenkori domináló pozícióját nagyobb képviselettel, illetve szavazatszámmal ellensúlyozzák a kicsik? És hogyan egyeztetik a költségvetés körüli eltérő álláspontokat, hogy teljesíthessék a szegénynek minősülő Írország, Spanyolország, Portugália és Görögország segélyigényeit? Lisszabonban állítólag szőr mentén kezelték kiváltképpen ez utóbbiakat. Mintha az lett volna, az elgondolás: lépjen életbe a maastrichti szerződés, s aztán meglátjuk. SZŰCS OLGA RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 Most, amikor az európai XX. század a szerbek, horvátok és bosnyákok háborújával visszakanyarodni látszik ugyanoda, ahonnan 1914 júliusában az Osztrák—Magyar Monarchia trónörökösének szarajevói meggyilkolásával elindult, megpróbálhatnánk összefoglalni a nemzeti kérdésnek az európai történelem 80 évében játszott szerepét. Feltehetnénk a kérdést, milyen formákban nyilvánul meg a nacionalizmus jelenleg. A század kezdetekor négy többnemzetiségű birodalom létezett Európában. A történelem folyamán az erőszakra és a diplomáciára támaszkodva jöttek létre: az ottomán birodalom, az osztrák—magyar birodalom, a cári birodalom és kisebb mértékben a német birodalom, amelyben jelentős lengyel kisebbség él. Húsz éven belül valamennyi felbomlik. A török birodalom a balkáni háborúban ; elveszíti hatalmát Európa keresztény etnikumai fölött; az 1914-es háború megfosztja arab területeitől; revansként kiírtja az örményeket 1915-ben, és kiűzi Kis-Ázsiából a görög lakosságot az 1920-as görög— török háború végén. Atatürk Törökországa már csaknem homogén nemzet, leszámítva a kurd kisebbséget. Az osztrák—magyar birodalom, amelyet fél évszázada gyengít Olaszország és Németország egyesülése, szétesik az első világháború végén — amelynek kirobbanásában maga is szerepet játszott—, a széthúzó erők és a győztesek politikájának kettős nyomása alatt. És futólag említsük meg, hogy éppen Ferenc József Ausztriájában,mélyül el a szakadék a németek és zsidók között, ami azután egyfelől a cionista mozgalom létrejöttéhez, másfelől a holocausthoz fog vezetni. A lengyel kisebbség elvesztésével a német birodalom 1920-ban etnikailag homogén egységgé válik. Kevésbé egyszerű a cári birodalom esete. Az etnikai jelenségekásodlagos szerepet játszanak a februári és az októberi forradalom kitörésében. Az ellenforradalmárok viszont sokszor a nemzeti vagy regionális tudatra támaszkodnak a leninista hatalom elleni harcban, melyet siker koronáz Finnországban és a balti államokban, de sok viszontagság után kudarcot vall Ukrajnában, a Kaukázuson túl és Közép-Ázsiában. Mindazonáltal a nemzetiségek létezésének tényét, bár a szovjet totalitarizmus árnyékában rejtve marad, az 1936-os alkotmány is rögzíti. És talán szükségtelen emlékeztetnünk arra, mennyire szolgált lőporos hordóként a háború kirobbanásakor 1914-ben a pángermán államnemzet dicsőítése a szlávokkal szemben. A két világháború közötti időszakban háromszorosan is domináns szerepet kap a nemzeti kérdés: — Az Európában elszaporodó szélsőjobboldali rendszerek — kezdve a fasiszta Olaszországgal, a nemzetiszocialista Németországon keresztül Franco Spanyolországáig — „szociális“ céljaik mellett, mind erősen nacionalista színezetűek. Ne felejtsük el, hogy a harmincas években a parlamenti demokráciák két totalitarizmus — a fasizmus és a kommunizmus — ellen harcoltak. Az új határokközött olyan államok jönnek létre, amelyekben erős etnikai kisebbségek élnek (Csehszlovákiában szudétanémetek, lengyelek, magyarok, ruszinok; Lengyelországban ukránok; Romániában magyarok), továbbá egy olyan állam, amely a szerb politika segítségével végül is soknemzetiségű lesz: Jugoszlávia. S szaporodnak a problémák azokban az államokban, melyeknek legitimitása törékeny. A hitleri Németország éppen a nemzeti jelenségek kihasználásával borítja fel az európai rendet, mert a demokráciák mélységesen pacifista közvéleményét megzavarja a német okfejtés. Mindenkinek emlékében él az Anschluss és München, és nem kétséges, hogy Danzig visszacsatolását elfogadták volna, ha Berlin nem követ el hibát a nemzeti tények ellen: Csehország elözönlését 1939. március 15- én. Felejtsük el az 1940 és 1943 közötti két részéletű német Európát. A háború utolsó időszaka és a háborút közvetlenül követő időszak (1944-től 1949-ig) felbolygatja Európában a nemzeti problémát. Először is a nagyarányú népvándorlás megváltoztatja a kontinens etnikai arculatát: Lengyelország, 200 kilométerrel nyugatra tolva, etnikailag homogén állammá válik, Csehszlovákia pedig — a szudétanémetek kiűzése után — két fő nemzetre korlátozódik. Közép-Európa államait népi demokráciák formájában bekebelezi a szovjet birodalom, eközben a Sztálintól való félelem és Tito keménysége elnyomja a jugoszláv föderáció etnikai problémáit; Közép-Európa fő államát, Németországot a Német Demokratikus Köztársaság létrehozása kettéosztja. A Kelet totalitarizmusa azonban Európának egy óriási szolgálatot tesz. A demokrácia és a szovjet kommunizmus küzdelmét a figyelem előterébe állítva, Nyugat-Európát arra kényszeríti, hogy háttérbe szorítsa a nemzetiségi problémákat, és meghozza azokat a fontos döntéseket, amelyek biztosítani fogják a virágzást és biztonságát. Ez a múlt üzenete. Segít abban, hogy jobban megértsük a nemzeti kérdés bonyolultságát a mai Európában. (Folytatjuk) Szarajevótól Szarajevóig Nemzetek revansa, nemzetek visszatérése, nemzetek újjáéledése — divatos fogalmak. Ám a történelem arra tanít bennünket, hogy a revansok, a viszszatérések, az újjáéledések soha nem feltámadást jelentenek. Jacques Lesourne tanulmánya a LE MONDE című lapban jelent meg. 1992. július 1. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS IDŐZÍTETT BOMBA A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN A közép-kelet-európai országokban jelenleg a legnagyobb gond az etnikai kérdések kezelése, ami csak úgy oldható meg, ha valamennyi minket környező államba megadják a kisebbségeknek az őket megillető emberi jogokat, különben ez a térség továbbra is egy időzített bombaként van jelen Európa e térségében. Ezt Göncz Árpád nyilatkozta szombati, egész napos miskolci programjának végeztével a Zycie Warszawy nevű lengyel lap kiküldött tudósítójának és a Magyar Távirati Irodának. Az interjúban Göncz Árpád hangoztatta : „Biztos vagyok abban, hogy a jelenlegi széthullási, dezintegrációs folyamatot óhatatlanul követni fogja egy in- tegrációs szakasz, amelyik talán hosszabb időre békét, megnyugvást teremt a térség népeinek, s amely magában hordozza az újjáépítkezés összetartó és szép folyamatát.“ A visegrádi hármakról azt mondta Göncz Árpád, hogy e kapcsolat létrejötte történelmi szükségszerűség volt, s figyelmeztetett arra, hogy e három ország között a jövő érdekében alapvető fontosságú a politikai versengés elkerülése. A Nyugat egységesen kezeli a térséget, kár lenne politikai belharcokkal elveszíteni a csatlakozás adott lehetőségét. Csehország és Szlovákia széthullásával kapcsolatban óvatosságra intett, „őszintén szólva nem hiszem, hogy szétesik északi szomszédunk“ — mondotta a Magyar Köztársaság elnöke. Antall József miniszterelnök az első magyar országgyűlés 900., valamint I. László király szentté avatásának 800. évfordulója alkalmából Szabolcs községben rendezett ünnepségen arról is szólt, hogy a kormány példás kisebbségi politikára törekszik. Teszi ezt azért, mert felelősséget érez a határainkon túl élő magyarok sorsa iránt, illetve a hazánkban található más népcsoportok jólétéért, fejlődéséért és jogegyenlőségéért egyaránt. Az MDF szombaton és vasárnap Jászberényben tartott második külügyi munkaértekezleten — amelyen a szlovákiai, az erdélyi, a vajdasági magyar lakta területek képviselői is jelen voltak — Jeszenszky Géza külügyminiszter a határainkon kívül élő magyar kisebbségekről szólva hangsúlyozta: Nemcsak a magyarság tömbjeire kell gondolnunk, hanem a világ táján szórványosan élőkre is. Meg kell teremteni az egységes magyarság szemléletét, a külföldi magyarság támogatásának fontossága mellett a külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy magyar részről semmilyen szándék nem irányul a határok megváltoztatására. Mindemellett a jövőben csökkenteni kell a határok jelentőségét. . A találkozón hangoztatták: A kisebbségi jogokat csak az önszerveződő, kollektívumokat elfogadó és kialakító civil társadalom mielőbbi kiépülése garantálhatja. Ennek pedig egyaránt részét alkotja az autonómiák, a határon átnyúló gazdasági régiók és az újra létrejövő kisközösségi identitások rendszere. Entz Géza államtitkár kifejtette, hogy a hazai és a határon túli magyarság kapcsolatainak jelentőségével és stratégiai fontosságával a kormány kezdettől fogva tisztában volt. Elsőrendű nemzeti érdekünk a Kárpát-medence, mint alrégió felzárkóztatása az európai integrációs folyamatok keretein belül. A szomszédsági magyar kisebbség kemény politikai küzdelemre kényszerül, komoly feladat az erőszak erőinek a viszszaszorítása. A nyugati magyarság viszont nagyon jól integrálódott komoly pozíciókat birtokol a gazdasági és szellemi életben, ezt nekünk itthon is fel kell használnunk. A sokrétű feladatok összehangolása végett hozta létre a kormány június 1-jétől a Határontúli Magyarok Hivatalát. A feladatai közé tartozik a külföldi magyar szervezetekkel, a nem kormányzati szférával, a hazai pártokkal, parlamenttel való rendszeres kapcsolattartás, fellépés a kisebbségi diplomácia síkján, segíteni a gazdasági környezet átszervezését, a Piaci viszonyok kialakítását a Szomszédsági frontokon, szakavatott közreműködés a törvényelőkészítésben, a kisebbségi magyarság anyagi támogatása a saját intézményi struktúra kiépítésére stb. (MTI) " Oroszország alkotmánybíróságának elnöke szerint DIKTATÚRA FELÉ HALAD AZ ORSZÁG Borisz Jelcin elnöki rendeletével védelmi miniszterhelyettessé nevezték ki Borisz Gromov tábornokot, az Afganisztánban kivezényelt szovjet alakulatok volt főparancsnokát. Gromov tábornok vezette 1989- ben az Afganisztánból való csapatkivonást, azidén pedig felügyelt a FÁK motorizált hadosztályának kivonására Hegyi Karabahban. Azzal összefüggésben, hogy a grúz fegyveresek — a létrejött orosz—grúz tűzszüneti megállapodás alapján — megkezdték felszereléseik kivonását Dél-Oszétiából. Pavel Gracsev orosz védelmi miniszter hétfőn közzétett üzenetében kijelenti, hogy a Moldovában, a Kaukázusban és a balti országokban állomásozó orosz katonai egységek előbb-utóbb válaszolni fognak a provokációkra. Az általános oroszországi helyzettel kapcsolatban Valerij Zorkin, az alkotmánybíróság elnöke kijelentette egy tévéinterjúban, hogy „diktatúra felé halad az ország“. A gazdasági kudarcok, a lakosság folyamatos elszegényedése, a hadsereg bevonása a politikai folyamatokba olyan tényezők, amelyek robbanásveszélyes egyvelegét alkotnák.. Szerinte Oroszország a kritikus ponthoz közeledik, amikor is az állam „kollektív man fiává" válik. Ilyen körülmények között — úgy véli — túlságosan elnézőek a hatóságok. • Az iskolában „Javulást kívánok” lapokat rajzoltunk a gazdaság számára Beiktatták a Fülöp-szigeteki elnököt Ünnepélyes külsőségek között beiktatták hivatalába Fidel Ramost, a Fülöpszigetek megválasztott elnökét — jelenti az ITAR—TASZSZ hírügynökség Manilából. Szintén az ünnepség keretében letette az esküt Joseph Estrada alelnök is. A köztársaság VIII. elnöke kijelentette az újságíróknak, hogy elődje, Corazón Aquino politikai irányvonalát szándékszik követni, vagyis erősíteni a demokráciát és a nemzeti egységet az országban, külpolitikai vonatkozásban pedig szilárdítani a kapcsolatokat elsősorban az ASEAN-tagállamokkal, az Egyesült Államokkal és Japánnal. Paderewski hamvai Lengyelországban Amerikai elnöki Boeing fedélzetén Varsóba szállították az 1941-ben elhunyt Ignacy Jan Paderewski zeneszerző és zongoraművész, 1919-ben első lengyel kormányfő földi maradványait Washingtonból. George Bush amerikai elnök részt vett a Fehér Házban az urna útnak indításán. Paderewski hamvait a varsói királyi palotában Lech Walesa lengyel elnök fogadta Paderewski urnáját gyászszertartás keretében vasárnap helyezik örök nyugalomra a varsói Szent János katedrálisban, George Bush elnök és felesége, Barbara jelenlétében. Az amerikai államfő ezzel kezdi látogatását Lengyelországban. A továbiakban Németországot és Finnországot keresi fel — jelenti a France Presse, s megjegyzi, hogy Németországban a hetek csúcsértekezletén, Finnországban az EBEÉ csúcsösszejövetelen vesz részt az amerikai államfő. -1e/• Éles szópárbajok az ET parlamenti közgyűlésének ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról) is az MTI. Mint elmondta, az Európa Tanács olyan filozófiai kimunkálásán fáradozik, amelynek hosszú távú célja az Európai Egyesült Államok megteremtése. Az ET a közeljövőben elsősorban az emberi jogok kérdéseivel kíván foglalkozni, de a szervezet figyelemmel akarja kísérni a kisebbségi kérdések alakulását is -- mondotta az elnök. Ugyancsak az MTI jelentése szerint Catherine Lalumiére, az ET főtitkára megbeszélést folytatott Szabad Györggyel. Ez alkalommal Lalumiére asszony tájékoztatta a magyar Országgyűlés elnökét, hogy az elmúlt héten megállapodás született az ET miniszteri bizottságában a „nyelvi chartáról“, amely meghatározó jelentőségű a nemzetiségek identitásának megőrzése szempontjából.