Romániai Magyar Szó, 1992. augusztus (4. évfolyam, 796-821. szám)
1992-08-01 / 796-797. szám
Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • 1992. augusztus 1—2. Kivonulás Duk (Folytatás az 1. oldalról) a pusztítást. Ezekben három halottról és 16 sebesültről szereztek értesülést. A sűrű lövedékbecsapódások akadáyozták a lakosságnak szállított segélyadományok szétosztását. Zágrábból azt jelentette a France Presse a horvát televízió adása alapján, hogy az Avenger brit fregatt fedélzetén, tíz mérföldnyire a dubrovniki parttól megállapodást írtak alá a horvát hadsereg és a szerbmontenegrói, avagy jugoszláv hadsereg képviselői arról, hogy ez utóbbi alakulatai kivonulnak Dubrovnikból, s a kivonulás idején nem rongálják meg az ellenőrzésük alatt álló objektumokat. A horvát hadsereg vállalta, hogy a kivonulásig, melyet nyolc nap alatt hajtanak végre, nem lépi át a mostani frontvonalat. Ugyanakkor a két fél garantálja az egyetlen adriai jugoszláv haditengerészeti bázissal való összeköttetést a Kotor torkolatánál, a Pervlaka félszigeten át. Marad az Egymás után kétszer is rohamozta az izraeli légierő a dél-libanoni Hezbollah gerillák állásait — jelentik a hírügynökségek. Az izraeli katonai hatóságok közleményben megerősítették a hírt, hangsúlyozva, hogy a célpontokat eltalálták és valamennyi repülőgép visszatért támaszpontjára. A Biztonsági Tanács határozata szerint július 31-i kezdettel újabb hat hónappal meghosszabbítják a Libanoni Ideiglenes ENSZ-erők (UNIFIL) mandátumát. Az UNIFIL 1978-tól tartózkodik Dél-Libanonban, a jelenleg 5800 kéksisakosból áll, vagyis a jugoszláviai és kambodzsai után a harmadik legnagyobb békefenntartó ENSZ-erő. Rettenetes erejű robbanás rázta meg csütörtök reggel az izraeli Herzlia város egyik peremnegyedét, több épület erősen megrongálódott. A robbanás a közelben működő egyik fegyvergyárban történt, szemtanúk szerint több kilométer magas füstoszlop tört fel. Az izraeli rádió szerint a robbanást a gyár egyik földalatti raktárában kiütött tűz okozta. Két személy életét vesztette, 50-en megsebesültek. Újabb incidensek történtek a megszállt területeken. Egy hebroni ( Ciszjordánia) fiatal zsidó telepest egy palesztin könnyebben megsebesített. A tettesnek sikerült elmenekülnie. A másik incidens az egyik gázai ellenőrző pontnál történt: az izraeli katonák meglőttek és súlyosan megsebesítettek egy palesztin merénylőt, aki leszúrta az egyik katonát, majd megpróbált elmenekülni. Kettős vád Honecker ellen Erich Honecker, akit a berlini Moabit börtön egyik betegszobájában, egy köztörvényes bűnöző mellett helyeztek el, átesett az első orvosi vizsgálaton, melynek az volt a célja, hogy megállapítsák: bebörtönözhető-e a 79 éves volt pártvezér és államelnök. Ügyvédje, Friedrich Wolff, aki meglátogathatta védencét, egy sajtóértekezleten kijelentette: Honeckert akarata ellenére szállítoták Berlinbe. Előzőleg a chilei külügyminiszter is, a német hatóságok is — akik között kiadatási megállapodás jött létre — azt közölték, hogy Honecker önszántából távozott a nagykövetségről. Az orosz külügyminisztérium szóvivője viszont azt mondta, nem sok időt hagytak neki a gondolkodásra, s mind az oroszok, mind a chileiek elégedettek voltak azzal, hogy Honecker nem tiltakozott döntésük ellen, és ellenkezés nélkül hagyta el Chile nagykövetségének épületét. A varsói látogatáson tartózkodó Klaus Kinkel német külügyminiszter elégedettnek mutatkozott az üggyel kapcsolatban, de kijelentette, hogy nem kerítette hatalmába a diadalérmet. Mint mondta, a bonni kormány semmiféle engedményt nem tett cserébe azért, hogy a chilei és orosz kormány beleegyezzék Honecker hazaszállításába. . A börtönben , Honeckert Hansgeorg Bräutigam törvénybíró elé rendelték, ahol tudomására hozták az ellene felhozott vádakat. Egyszersmind két letartóztatási parancsot bocsátottak ki ellene: az egyik bűnrészességgel vádolja a Nyugat-Németországba szökni próbáló 49 ember megölésében, a másik pedig hatalmi visszaéléssel. A tudomására hozott vádakat beletörődéssel, kommentár nélkül fogadta. Bräutigam elrendelte Honecker további fogvatartását. Igaz, Honecker sem kérte szabadlábra helyezését. Csütörtökön Honecker felesége is elhagyta Moszkvát. Önként. A 65 éves Margot Honecker egy Aeroflot-gépen Santiago de Chilébe utazott, ahol lánya él. MAGYAR VÉLEMÉNY ROMÁNIÁRÓL Hátránnyal indulnak a demokratikus erők Csóti György, a magyar parlament külügyi bizottságának alelnöke az EDU tényfeltáró küldöttségének tagjaként kétnapos romániai látogatásról hazatérve elmondta: Fennáll a veszélye annak, hogy a demokratikus erők hátránnyal indulnak Romániában az ősszel esedékes választásokon, mivel sem anyagi lehetőségeik, sem a kampányt szolgáló infrastruktúrájuk nem elégséges az esélyek kiegyenlítésére a kormányzó Nemzeti Megmentési Fronttal szemben. A választási kampány beindulásával érzékelhető a közeledés az NMF Petre Roman vezette szárnya és a Demokratikus Konvenció erői között. A demokratikus tömörülés nem zárja ki, hogy valamiféle koalíciót hozzon létre a Roman nevével fémjelzett irányzattal. Az eddigi álláspont szerint azonban a demokratáka • teljesen elzárkóznak attól, hogy bármiféle szövetséget hozzanak létre a Front Iliescu elnök vezette szárnyával, illetve a szélsőséges, sovén Vatra Romaneascával és annak politikai szervezetével — nyilatkozta Csóti. Elmondta: Az Iliescu elnökkel folytatott megbeszélésen felmerült a leváltott székelyföldi magyar prefektusok ügye is Menesztésüket a romániai demokratikus erők is jobbára politikai provokációnak minősítették. Az államfő nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ügynek. Az EDU-küldöttség a találkozó alkalmával érdeklődött arról is, mi az oka annak, hogy a tömegtájékoztatás arányai felett őrködő audiovizuális bizottságban egyetlen magyar sem kapott helyet. A kérdésre racionális választ nem kaptak. (MTI) Határsértők kölcsönös visszafogadása A magyar kormány úgy határozott, hogy szerződést köt egyelőre a szomszédos államokkal, a későbbiekben pedig más európai országokkal is az illegális határátlépők kölcsönös visszafogadásáról. Az úgynevezett tolonc-egyezményt elsőként — már szeptember elején — Romániával írja alá a magyar kormány, miután innen érkezik Magyarországra az illegális határátlépők túlnyomó része. A tervezett egyezmény szerint az országok visszafogadják saját állampolgáraikat, valamint azokat a harmadik országbelieket, akik az illegális határsértést megelőzően jogszerűen tartózkodtak az elhagyott állam területén. Előkészület alatt áll már az Ausztriával és Szlovéniával kötendő megállapodás, s megkezdődtek az ez irányú tárgyalások a Cseh és a Szlovák Köztársasággal is. (MTI) CSEHSZLOVÁKIA ÚJABB ELNÖKVÁLASZTÁSI KUDARC Kemény páriámén csehszlovák elnök vádik fordulóját. A Po képviselői azon vele az újabb és újabb lók az elnöki funkcióárok becsületét vészi vita előzte meg a vélekedtek, hogy nyolc hétre kellene riasztás újabb, barma- vélni az eddig kéthetente megejtett elnökigázi Demokrata Párt választási fordulók közötti időtartamot. A tényen voltak, hogy csütörtöki elnökválasztási forduló egyébelnökválasztási forduként nem hozott semmi újat: a három jeó, az ország és a pollök közül egyik sem szerezte meg az első helyeztetik. Mások_úgy menetben előírt háromötödös többséget. • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • A Világbank nyilvánosságra hozta a június 30-án zárult pénzügyi évben lefolytatott akciós mérlegét. Egyebek között bejelentette, hogy 11,7 milliárd dollárt folyósított a fejlődő országoknak. • Kétnapos látogatást tett Bukarestben Alfred Serregi albán külügyminiszter. Beható tárgyalásokat folytatott Adrian Nastase külügyminiszterrel és kétoldalú konzuli egyezményt írtak alá. Serregit fogadta Ion Iliescu elnök, valamint Theodor Stolojan miniszterelnök. • Kína megszakította kapcsolatait Nigerrel, mert az elismerte Tajvant. • Szaddam Husszein iraki elnök részleges kormányátalakítást hajtott végre: Ahmad Husszein Al-Khadair külügyminisztert Mohammad Szaid Al-Szahhaf külügyi államtitkárral váltotta fel, őt pedig pénzügyminiszterré nevezte ki. • Az Egyesült Államok és Oroszország egyezményt kötött Washingtonban, amelynek értelmében az amerikai fél 25 millió dollárt ajánl fel Oroszországnak a vegyi fegyverek megsemmisítési költségeinek fedezésére. Az összeg része annak a 400 millió dollárnak, melyet a Kongresszus Oroszország tömegpusztító fegyvereinek megsemmisítésére szánt. • Rigába utazott Margit dán királynő, férjével, Henrik herceggel és a trónörökös Frigyes herceggel. Programjában a lett hatóságokkal való találkozók szerepelnek. Mint az egyetemes festészet jó ismerője és csodálója, a királynő néhány múzeumot és kiállítást is meg akar tekinteni. Gazdasági együttműködési és környezetvédelmi egyezményt kötött Tbilisziben Grúzia és Törökország. A dokumentumokat Eduard Sevardnadze elnök és a hivatalos látogatáson Grúziában tartózkodó Suleiman Demirel török miniszterelnök írta alá. • Az Egyesült Államok az oktatás és a tudomány terén működő Fulbright-irodát nyit Bukarestben a két ország közötti egyetemi cserék lebonyolítására. Az erre vonatkozó egyezményt csütörtökön írta alá John R. Davis jr., az USA bukaresti nagykövete, és Adrian Dohotaru külügyi államtitkár-helyettes. A dokumentum értelmében nyolctagú bizottságot hoznak létre, amely az egyetemi tanerőknek, diákoknak és kutatóknak szánt ösztöndíjak programját fogja adminisztrálni. A lengyelországi abortusz-vita Az abortusz körül zajló vita öt éve foglalkoztatja a lengyel közvéleményt, és alkotmányvitává szélesedett — írja Helga Hirsch a DIE ZEIT-ben. A lengyel alkotmány orvosi és szociális okokból engedélyezi a terhesség megszakítását az első három hónapban. Vajmi kevés nő él azonban e joggal Lengyelországban, mert senki nem szerez érvényt neki. A lengyel Orvosi Kamara úgy határozott küldötteinek 1991 decemberi értekezletén, hogy a Kamara becsületkódexében megtiltja a terhességmegszakítást — kivéve azt az esetet, amikor a terhes nő élete veszélyben forog, vagy pedig bűntény folytán következett be a terhesség. A katolikus egyház óhajának megfelelően a lengyel orvosok ezentúl nem veszik figyelembe a magzat károsodásait, illetőleg az anya szociális körülményeit. A becsületkódex ellen vétő orvost pénzbüntetéssel, sőt a hivatásának gyakorlásától való eltiltással fenyegeti az Orvosi Kamara. Az emberi jogok lengyel védelmezője, Tadeusz Zielinski professzor véleménye szerint azonban nem kötelező érvényű a kódex. A decemberi konferencia után még több ízben módosították. A végérvényes, szövegváltozatát eddig még egyetlen szakmai folyóirat sem tette közzé. Ezek az eljárásjogi fogyatékosságok Zielinski véleménye szerint önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a határozat ne léphessen életbe. De mi hasznuk a nőknek a jog, vigaszból, ha csaknem valamennyi orvos a Kamara határozatához igazodik? A kórházakban és rendelőintézetekben megtagadják a beavatkozást. Egyes nőgyógyászok még a szülés előtti vizsgálatokról is lemondanak. Nem bocsáthat ki az alkotmánnyal ellentétben álló magatartáskódexet egy olyan szakmai szervezet, amelynek kénytelenek tagjaivá válni az orvosok — hangoztatja Zielinski a maga alapvető kifogását. Előde, Ewa Lewatowska asszony már hónapokkal ezelőtt az Alkotmánybírósághoz fordult emiatt: senki ne akarja az orvosokat arra kényszeríteni, hogy a lelkiismeretük ellenére terhességmegszakítást hajtsanak végre, de milyen alapon sényít meg a szakmai szervezet olyan kollégákat, akik a lelkiismeretükkel összhangban meg akarják óvni a terhes anyákat fogyatékos gyermekek világrahozatalától? Tavaly csekély többséggel engedett már egyszer az Alkotmánybíróság a püspöki kar elvárásainak, és elrendelte az iskolákban a kötelező hitoktatást, holott nem törvény, hanem csupán kormányrendelet útján vezették be. Zielinski jogállammal összhangban álló eljárásért folytatott küzdelmének akad egy kis szépséghibája. Egy olyan törvény tiszteletben tartásáért küzd, amely 1956- ban, még a sztálini idők végén látott napvilágot. A parlamentben helyet foglaló keresztény-nacionalista képviselőket éppen ez bőszíti fel: azért döntötte meg a lengyel nemzet a kommunizmust, hogy a demokratikus Lengyelország tiszteletben tartsa a kommunisták „teljességgel erkölcstelen“ törvényeit? Ha már egyszer így alakultak a választási lehetőségek, érvel Zielinski a felháborodott hazafiak ellenében, akkor a régi jogot tényleg mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg új törvény nem váltja fel. ö, mármint Zielinski, kénytelen ragaszkodni az eljárás jogszerűségének betartásához, és szándékában is áll ezt tenni, még akkor is, ha tavaly még a terhességmegszakítás betiltása mellett szállt síkra szenátori minőségében. Számos lengyel fülében eretnekségnek hat ez. A jognak, s ráadásul még a sztálini időkből származó jognak kötelezően érvénye lenne a keresztényi morálnál?Vajon nem ,éppen azzal tűnt ki az elmúlt évtizedek egész antikommunista ellenállási mozgalma, hogy a diktatúra jogrendjével a jogaikból kirekesztettek érzelemét szegezte szembe, és hazafiúi tettként dicsőítette a törvények áthágását ? Glemp bíboros segítséget nyújtott népének az új helyzetben való eligazodáshoz. A jog mindig is felettébb múlandónak bizonyult a történelem során — szolgált magyarázattal egy krakkói körmenet alkalmával. „Az olyan jog, amely nem ismer el fölébe rendelt alapelveket, nem szavatolhatja a társadalmi igazságosságot... És amennyiben ellentmondásba kerül az isteni parancs meg az ember alkotta jog, akkor a lelkiismeret számára az Istentől származó jog válik kötelezővé. Ez a logika korántsem csupán soksok hívő számára tűnik meggyőzőbbnek a jogállam logikájánál. Úgy látszik, még az állam szolgáinak szemében is nagyobb tekintélynek örvend a püspöki kar, mint a belügyminisztérium. Amikor a terhességmegszakítás fanatikus ellenzői megszálltak egy rendelőintézetet a lengyel fővárosban és a nőgyógyászok „kiszolgáltatását“ követelték, a rendőrség illetékesei elfáradtak ugyan a rendelőintézetbe, közbelépniük viszont nem akaródzott. „Miért kockáztassam, hogy befusson holnap egy telefonhívás a Szentszéktől, és holnapután elveszítsem az állásomat?“ — vallotta meg az egyik rendőr őszintén. TARKABARKA HÉT ■ ■ ■ A volt szovjet birodalom széthullását talán semmi nem szemlélteti annyira jól, mint éppen a birodalom egyik alappillérének orladozása. A hadsereg oszlásnak indult. A Szovjetunió megszűnésével, és a FÁK létrejöttével a hadseregben szkizofrén állapot jött létre, amikor is a „központi“ hadsereg és a nemzeti haderők parancsnokságai, valamint alárendeltségei át-átfedik egymást, bizonyos helyzetekben az egyik vagy másik parancsnokság önmagának alárendeltje. Ez az állapot pedig elemi erővel gyűrűzött be a hadsereg alapszintjéig, a sorkatonák közé. A legfelsőbb szinteken észlelhető fejetlenség az alsóbb régiókban az engedetlenség a parancsnokságtól való függetlenítésben és főként a minden szintre kiterjedő korrupcióban nyilvánul meg. A volt szovjet hadsereg degradálása nem ismer határt: Murmanszktól Szamaráig, Vlagyivosztoktól Szentpétervárig, az orosz, ukrán vagy FÁK alárendeltségéhez tartozó egységekben napirenden a szökések, lopások, gyilkosságok és öngyilkosságok, virágzik a fegyverrel való csencselés. A leszerelő sorkatonák akár nevetségessé is válhatnak társaik szemében, ha nem visznek magukkal a katonaságból néhány „emléktárgyat“. Egyensapkás egyenruhák, jelvények, bőrövek, bakancsok, pisztolytáskák fegyverrel vagy anélkül, géppisztolyok, golyószórók kerülnek teljesen ellenőrizhetetlenül magánkézbe, vagy a virágzó feketepiac forgatagába. A katonai sajtó arról cikkezik, hogy szinte hihetetlenül olcsón cserél gazdát egy-egy géppisztoly, a hozzávaló négy tárnyi tölténnyel, de a dróba bocsátottak már páncélöklöt is alig néhány száz rubelért. Az egyik idevágó rekordról vasárnap számolt be a Szaidat rodinij (A haza katonája) című lap: leszerelt szamarai sorkatonák egy teherautót adtak el ponyvástól, utánfutóstól, mindenestől három üveg vodkáért. Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a mindenütt fel-felángoló nemzetiségi villongásoknak bőven akad fegyverutánpótlása. ■ ■ ■ Pablo Escobar, más néven El Doctor vagy El Padrino (Keresztapa), a narkóbáró, a medellini kartell mindenható vezetője, a kolumbiai narkókereskedelem 70 százalékának tulajdonosa, a XX. század legnagyobb bűnözője még mindig szabadlábon van, miután július 22-re virradóan nyolc társával együtt megszökött luxusbörtönéből. A szökés részleteit egyelőre még homály fedi, a végrehajtás módszeréről több változat is kering. Beszélnek egy titkos alagútról, az őrség lefegyverzéséről, komoly tűzharcról a gonosztevők és az őrök, valamint a kivezényelt katonaság között, túszszedésről stb. A legvalószínűbb változatnak egyelőre az néz ki, hogy Escobar és nyolc társa álruhában, parasztnak álcázva, maga Escobar pedig nőnek öltözve egyszerűen kisétált az envigadoi börtön főkapuján. Ennek érdekében megvesztegették az őröket és az áthelyezésükre felügyelő katonaság egyik altisztjét, akik fűtni hagyták őket. Rendőrségi szakértők szerint a többi — lövöldözés, túszszedés stb. — csak figyelemelterlő művelet volt A látványos szökés oka az volt, hogy Kolumbia elnöke, Cesar Gaviria, miután tudomására jutott, hogy Escobar a Medellin városától 20 kilométeres távolságra fekvő börtönéből tovább irányítja bűnszövetkezetét, kiadta a parancsot, hogy a narkóbárót helyezzék át egy „biztosabb“ katonai támaszpontra. Escobar azonban nem volt hajlandó otthagyni kényelmes börtönét, ahol különleges bánásmódban részesült, s ezért határozta el magát a szökésre. El Padrino 1991. júniusában adta meg magát a hatóságoknak, miután az egy évvel azelőtt megválasztott kolumbiai elnök, Gaviria megígérte az állambiztonságot fenyegető narkókereskedőknek, hogy nem toloncolják ki őket — elsősorban az Egyesült Államok igényelték ezt, miután a kolumbiai kábítószer- kereskedelem csaknem kilencven százaléka az USA piacára volt berendezkedve — és jelentős büntetéscsökkentést helyezett kilátásba. Gaviria jól számított, Escobar megadta magát. Elsősorban azért, mert félt a legnagyobb rivális banda bosszújától. Most is megüzente, hogy ismét megadja magát, amennyiben visszatérhet kedves envigadoi börtönébe, s ha a börtön biztonságát ezentúl az ENSZ különleges csapatai szavatolják. Íme, egy újabb lehetőség az ENSZ szerepének bővítésére: nem csupán a világ békéjét, hanem nagy bűnözők biztonságát is felvigyázná. ■ ■ ■ Többek között narkócsempészettel foglalkozik a minden valószínűség szerint hamarosan bestsellerként befutó új könyv, a Castro utolsó órája. A szerző, az argentin Andrez Oppenheimer újságíró azt állítja, Fidel Castro személyesen hagyta jóvá, hogy Kuba érintésével kokaint csempésszenek az Egyesült Államokba, s 1989-ben feláldozta Arnoldo Ochoa tábornokot, hogy megelőzze a nemzetközi botrányt, mert Washingtonban a Havannagate-nek elnevezett affér leleplezés előtt állt. Oppenheimer tapasztalatait Havannában, a Miami Herald című napilap különtudósítójaként szerezte. Könyve számos leleplezést tartalmaz Castro rezsimjéről. Megírja, hogy Fidel még 1985-ben titkos megállapodást kötött Daniel Ortega nicaraguai elnökkel: amennyiben az USA megtámadja Nicaraguát, Kuba bombázni fogja Costa Ricát, lerohanja Hondurast és Salvadort, hogy ezzel az egész térségre kiterjedő válságot robbantson ki. A könyv szerzője szerint Ortega egyébként azért egyezett bele a hatalmába kerülő 1990-es szabad választások kiírásába, mert Castro tudomására hozta: a sandinistákat nem láthatja el többé kőolajjal, mivel a Szovjetunió drasztikusan csökkentette a szigetország felé irányuló szállításokat. Oppenheimer könyvében megszólaltatja Fidel Castro lányát, a most 35 éves Alina Fernandez Revueltát is. „Hogy mi a véleményem a kubai szocializmusról? Amíg kicsi voltam hittem a szocializmusban. Most azonban úgy vélem, a kubai szocializmus zsákutca. Számomra egyet jelent a a gazdasági összeomlással és az élelemhiánnyal“ — nyilatkozta Castro lánya. A könyv azzal a megállapítással fejeződik be, hogy Castro szocialista álma dicstelen végéhez közeledik, a kubai forradalom vezetője utolsó óráit éli a sziget sérthetetlen uralkodójaként. Nos, valószínűleg izgalmas részleteket tartalmaz a könyv a kubai diktátorról, a karib-tengeri szocializmusról — a könyvet egyébként csak az AP és a Tanjug tájékoztatásaiból ismerem —, de vajon mi a szórakoztató abban, hogy nyugati szakértők, írók, médiák idestova már negyvenöt éve csaknem óránként jósolgatják megtámadhatatlannak látszó argumentumokkal a szocializmus összeomlását, mint ahogyan ugyanezt a másik tábor is megtette, csak fordított előjellel, a kapitalizmus imminens összeomlását helyezve állandóan kilátásba. Az új demokráciáknak legalábbis gazdasági-pénzügyi gondjaik jelentős része nyerne megoldást, ha a volt szocialista láger országai csak egy-egy dollárt kaptak volna, ahányszor egyik vagy másik tábor megjósolta a másik utolsó óráját. ■ ■ ■ Az amerikai Clevelandben példa nélküli bírósági tárgyalás folyik: egy Kenneth Arrowood nevezetű autószerelő saját anyját perelte be, mert az nem fizett trfiikiiMpkírt a kacsig javításfrért járó 2613 dollárt. No de az idős hölgy sem hagyta magát, s azonnal beperelte fiát, hogy az pedig nem rendezte az anyja által 40 éven keresztül elvégzett szolgáltatások számláját. „Tartozik nekem 40 évre visszamenőleg, azért mert anya,óvónő, szakácsnő, háztartási alkalmazott, szolga, mosónő és pszichológus voltam“ — jelentette ki a 78 esztendős anya. A clevelandi bíróság mind a két üggyel a lehető legkomolyabban foglalkozik. Amennyiben az anya megnyerné a pert, ez olyan szolgáltatások előtt nyitná meg az utat, amelyek forradalmasíthatják az egész társadalmi életet. Képzeljék csak el, micsoda távlatok, micsoda kereseti lehetőségek! Egy fájdalmas szülés — 60 dollár, szoptatás — 12 dollár, pelenkázás — 3 dollár, nevelő célzatú anyai pofon — 50 cent, mosogatás — 1 dollár stb. Aztán mikor a csemeték keresőkké válnak, a szerető szülőanya benyújtaná a gondosan könyvelt számlát. Az egyetlen megoldatlan kérdés egyelőre az, hogy a felek mikor egyeznének meg a szolgáltatások milyenjében és árában... KALLÓS PÉTER A DÁK kormánya beleegyezik hogy esetleg ENSZ-megfigyelőket küldjegyelek, az ENSZ főtitkárának megbízottai nek az országba — jelenti a Reuter. Fre jelen legyenek az augusztusra beígért Federick de Klerk elnöknek nincs kifogása meg megmozdulások idején — szögezi le a az ellen, hogy pártatlan és objektív megfi dél-afrikai KM közleménye. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS • • Ötven éve történt... /Harctéri napló/ Július 10. Péntek. A kolozsváriak 1/2 7-kor indultak útnak. Mi is összeszedtük a batyunkat, és 1/2 10-kor útnak indultunk az új reptérre. Az úton rengeteg lovaskocsi 20—30 km hosszan. Az út rettenetes poros, a kéményseprő tisztább, mint mi. Szörnyű, ahogy a nyitott kocsiban kinézünk. Kurszk után már elérjük azt a vonalat, ahonnan elindult a támadás. Sírok, összelőtt, elégett kocsik. A veszedelmes akna még most is nagy területen fekszik, bár rengeteget összeszedett a katonaság. Hulla és dögszag, lépten-nyomon, jobbra-balra döglött lovak, tehenek, amik aknára léptek. Elásni azonban senki nem vállalhatja, mert hasonló sorsra juthat. Az út végig földút. Gödrös, poros, helyenkint erős emelkedő és lejtő. Lovaskocsik nehéz kínok árán jutnak ezeken át. A kolozsváriakat Tim előtt már elhagytuk, mégis a 132 km-es utat egész nap tettük meg, csak este 1/2 7-re érkeztünk meg. A gépek 12 óra felé zúgtak el a fejünk felett. A reptér nagyon rossz, gödrös és lejtős. Leszállásnál a főméltóságú úr is átbukott. A gép ahogy fut a földön, a motor a földnek fordul, a farka előre vágódik. A szerencse itt is kedvezett, mert lehetetlenséggel határos módon megmenekült. Ilyen esetben vagy kigyúl és elég a gép, vagy a benne ülőt a páncél és törzs agyonnyomja. A gép összetörött. A reptéren teljes létszámú kiszolgáló személyzet volt, akik gépkocsival percek alatt az átvágódott gépnél voltak, és a farokrészt emberi erővel annyira felemelték, hogy az ülésbe bekötött, fejjel lefelé lógó pilóta a tetőajtót kinyitva, ki tudott a gépből mászni. Még alig volt bevetés, légiharc nem is volt, és eddig négy gép tört össze. A reptér teljesen alkalmatlan ilyen gépeknek, bár az itt levő munkásszázad lekaszálta, lehengerelte. Éppen a kaszálás volt az oka, hogy a főméltóságú úr fölbukott. Még sátorunk sincs, az éjszakát közös sátorban tölti a kormányzóhelyettes. Itt kicsomagoltam a legszükségesebbeket, jól megmosdottam. Egy kicsi sátorban Hermann írnok szakaszvezető adott helyet. A kolozsváriak a rossz úton elmaradtak, úgyhogy nem is jöttek meg az éjjel. A mi törzsünk, akik pár nappal előbb jöttek, már egész gazdasággal rendelkeznek. Van 2 borjú, 3 birka, zongora és egy verkli. Szól a zene, csíp a szúnyog. Van, aki szúnyogtól hullamérgezést kapott. Itt most a mieink temették el a hullákat és dögöket. Július 11. Szombat. Jól kipihentem magam, poros Szemeim lettek csak vörösek. Víz van bőven, tó is van a közelben. Repülés nincs, hát fürödni megyünk egy ide 7 km-re levő tóra, ahol vízimalom is van. A víz nem valami tiszta, pióca is van bőséggel. Mosni itt nem tudtam, otthon, ebéd után mostam. Egy géppisztolyt vittünk magunkkal, azzal ültem a parton, míg a kormányzóhelyettes úr fürdőtt. Én voltam a testőr és az őrség egy személyben, majd váltottunk, míg én fürödtem. Ilyen biztonság mellett volt Horthy István kormányzóhelyettes a fronton, ahol úgy termett a partizán, mint a földeken a gyom. Hazafelé menve a tábor szélén lóg egy ember kikötve a fán. Egy zászlós köttette ki a repülős katonát. Ez a zászlós tartalékos tiszt volt, a civil életben tanító valahol Kispest környékén. Mi volt az ok? A katona, guggolva a fűben valamit bogarászott. Ilyen helyzetben látta őt meg a zászlós úr és rákiáltott: „Mit csinálsz ezt, talán sz... sz?“ A katona felállt, és szabályszerűen, de a furcsa kérdésre humorosan jelent: „Nagy a nyomor zászlós úr, és csak annyit mondott: „Urak! a táborba jövet egy katonát láttam kikötve. Elvágtam a szerencsétlen ember kötelét. Kérem az urakat, én ilyen és hasonló fegyelmezést nem óhajtok itt a fronton látni.“ — A tisztek, akik tudtak már róla, féloldalt néztek a zászlós felé, aki szintén A repülő főhadnagy halála Ötven éve, 1942. augusztus 20-án, az ilovszkojei repülőtér felett lezuhant Horthy István kormányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentum értékű harctéri naplóját, valamint a szemtanúk vissza emlékezését. Ebből közlünk részleteket. nincs mit sz .. .ni." Mint akit darázs csíp meg erre a feleletre, úgy bepörgött a zászlós úr. — „Két órai kikötés!“ „Már intézkedett is, és felhúzták a hátracsavart kezénél fogva. Szerencsére hazafelé menet ez a furcsa helyzetben lógó ember nem kerülte el a főhadnagy úr figyelmét. Zsebéből elővette a bicskáját, és elvágta a kötelét. „Szerencsétlen“ — csak ennyit mondott. A hír pillanatok alatt elterjedt a táborban. Ez közvetlenül ebéd előtt volt. Indultunk is már az ebédhez. Az ebédlő a szabadban, árnyas fák alatt volt. laterítettek a tisztek részére, nem a sátorban. Mikor a tisztek együtt voltak és helyet foglaltak, Horthy főhadnagy úr felállt az asztalnál ült, szemlesütve. Ezzel az ügy befejeződött, igen tanulságos és hatásos volt. A mosás után borotválkozás, várjuk a Jány (Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka — A szerk.) kegyelmes urat vacsorára. Csináltam olyan tálakat, hogy egy szakács se különbez. 1 tál sajt, 1 hal, 1 keksz, 1 szalonna és szalámi. Szép és jó is volt, mert a kegyelmes úr nem jött, és nekünk kellett ezt mind megenni, bár volt rá még egy kis itóka is. Meleg van már itt is éjjel-nappal, kb. 34 fok van nappal itt az erdőben. Aki teheti, fürdik a legénység körül is. A közeli tóban, aminek a vize elég piszkos ugyan, fürödni mentek a hozzánk beosztott légvédelmi tüzérek is. Az egyik szerencsétlen tüzér a vízben szívgörcsöt kapott és belefúlt a tóba. Az itt megejtett boncolás megállapította, hogy a szíve okozta halálát. A temetése este 7-kor volt az út mellett, a falu felé, Sztarij Oszkolnál. Ide a város kb. 9 km-re van. Kurszktól már messze keletre vagyunk, kb. 100 km-re. A csapatok már messze túl vannak a Don folyón. Alig lehet követni, úgy menekülnek az oroszok. A repterünk nagyon rossz, innen bevetésre nem lehet menni. Főméltóságú urat nagyon bántja, hogy most nincs és egy darabig nem is lesz gépe, vagy kölcsöngéppel kell neki repülni. Különös esemény nem volt a mai napra. Itt még az oroszok se háborgatnak éjjeli nyugovónkon. Július 17. Péntek. A gépek teljes rendben, cím. ma Kurszkban légcsavart cserélt, mert amit kiegyengettek, nem volt tökéletes, és éppen jött egypár darab új. Én lementem újra az Oszkolra mosni. Nagyon jó volt. 2-kor jöttem vissza, mert közben meggyszószt csináltunk a vízparton levő híradósokkal. Itt jobban élnek és sokkal tisztábbak a népek. A viráguk itt is a muskátli, mint a magyaroknak. Ezek a doni kozákok, akik olyan szépen énekelnek, bár most nagyon szomorúak szegények. A házuk tája, a kiskert, a föld éppen úgy munkálódik, mint nálunk. A ló és tehén a háziállatuk. Van disznó és birka is. Ha magyarul beszélnének, a szokásuk és a természetük olyan, mint nekünk, magyaroknak. A szegény Römer zászlós úr ma szintén szerencsétlen lett. őrnagy úr gépét hozta a műhelyből, ahol a lövéshelyeket javították, a leszállásnál azonban csúnyán átvágódott. A gép teljesen összetörött. Ez a harmadik eset Vele és ezen a módon Most is szerencsésen megúszta, nem lett semmi baja, de talán többet nem fog repülni. Ma este bevetés volt a Don-kanyarban,, ahol a rettenetes orosz óriástankok vannak. Az oroszok igen erősen tartják magukat, páncélosegységeket vontak össze. Itt elég nehéz a helyzet, de hamarosan jóra fordul, mert ma jöttek meg a Stukák is. A mieink is készülnek, hogy holnap átsegítik a rohamcsapatokat a Don másik oldalára. Este már szólnak, hogy fél ötkor ébresztés, és a bevetés teljes erővel megtörténik hajnali 3 órakor. A támadás is vele együtt. Ebben a harcban részt vesz Horthy István is, este megbeszéltük az ébresztést az előkészületeket. Július 26. Vasárnap. Korán’ reggel, 7 órakor ment eln. a városba, ahol templomszentelés volt, mert itt a templom eddig lakatosüzem volt. Rengetegen voltak a templomszentelésen, az oroszok nagyon vallásos népek. A templom teljesen megtelt a hívőkkel és más emberekkel, katonákkal. öfőméltóságának a hódolat jeléül a pópa egy szép tálon, törülközőbe takarva, 1 kenyeret, sót és egy szép kis szentképet adott ajándékba. A kenyér vajasan, kitűnően volt csinálva, persze azt nekem kellett volna megennem, aminek örültem, de aztán elosztottam. Itt Oroszországban ilyen kitűnő a szentkenyér. Nagyon örültek, hogy ő főméltósága megtisztelte őket megjelenésével. Az ünnepségre Szabó tábornok és Cartutay Tivadar hadnagy, mint tolmács kísérte el a főméltóságú urat. Bevetés, repülés nem volt. Délután lementünk fürödni, 6-kor délutáni tábori istentisztelet volt. Este itt volt vacsorán a Schell báró úr is. Utána kártyáztak 1/2 11-ig és beszélgettek. (Folytatjuk)