Romániai Magyar Szó, 1992. augusztus (4. évfolyam, 796-821. szám)

1992-08-01 / 796-797. szám

Ro­mán­iai Mag­yar Sz­ó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • 1992. augusztus 1—2. Kivonulás Duk (Folytatás az 1. oldalról) a pusztítást. Ezekben három halottról és 16 sebesültről szereztek értesülést. A sű­rű lövedékbecsapódások akadáyozták a la­kosságnak szállított segélyadományok szétosztását. Zágrábból azt jelentette a France Presse a horvát televízió adása alapján, hogy az Avenger brit fregatt fedélzetén, tíz mér­­földnyire a dubrovniki parttól megállapo­dást írtak alá a horvát hadsereg és a szerb­montenegrói, avagy jugoszláv hadsereg képviselői arról, hogy ez utóbbi alakulatai kivonulnak Dubrovnikból, s a kivonulás idején nem rongálják meg az ellenőrzésük alatt álló objektumokat. A horvát hadse­reg vállalta, hogy a kivonulásig, melyet nyolc nap alatt hajtanak végre, nem lépi át a mostani frontvonalat. Ugyanakkor a két fél garantálja az egyetlen adriai jugo­szláv haditengerészeti bázissal való össze­köttetést a Kotor torkolatánál, a Pervlaka félszigeten át. Marad az Egymás után kétszer is rohamozta az izraeli légierő a dél-libanoni Hezbollah gerillák állásait — jelentik a hírügynök­ségek. Az izraeli katonai hatóságok közle­ményben megerősítették a hírt, hangsú­lyozva, hogy a célpontokat eltalálták és va­lamennyi repülőgép visszatért támaszpont­jára. A Biztonsági Tanács határozata szerint július 31-i kezdettel újabb hat hónappal meghosszabbítják a Libanoni­ Ideiglenes ENSZ-erők (UNIFIL) mandátumát. Az UNIFIL 1978-tól tartózkodik Dél-Libanon­­ban, a jelenleg 5800 kéksisakosból áll, vagyis a­ jugoszláviai és kambodzsai után a harmadik legnagyobb békefenntartó ENSZ-erő. Rettenetes erejű robbanás rázta meg csütörtök reggel az izraeli Herzlia város egyik peremnegyedét, több épület erősen megrongálódott. A robbanás a közelben működő egyik fegyvergyárban történt, szemtanúk szerint több kilométer magas füstoszlop tört fel. Az izraeli rádió szerint a robbanást a gyár egyik földalatti raktá­rában kiütött tűz okozta. Két személy éle­tét vesztette, 50-en megsebesültek. Újabb incidensek történtek a megszállt területeken. Egy hebroni ( Ciszjordánia) fiatal zsidó telepest egy palesztin könnyeb­ben megsebesített. A tettesnek sikerült el­menekülnie. A másik incidens az egyik gázai ellenőrző pontnál történt: az izraeli katonák meglőttek és súlyosan megsebesí­tettek egy palesztin merénylőt, aki leszúrta az egyik katonát, majd megpróbált elme­nekülni. Kettős vád Honecker ellen Erich Honecker, akit a berlini Moabit börtön egyik betegszobájában, egy köz­törvényes bűnöző mellett helyeztek el, át­esett az első orvosi vizsgálaton, melynek az volt a célja, hogy megállapítsák: be­börtönözhető-e a 79 éves­ volt pártvezér és államelnök. Ügyvédje, Friedrich Wolff, aki meglátogathatta­ védencét, egy sajtó­­értekezleten kijelentette: Hon­eckert aka­rata ellenére szállítoták Berlinbe. Elő­zőleg a chilei külügyminiszter­ is, a né­met hatóságok is — akik között kiadatá­si megállapodás jött létre — azt közöl­ték, hogy Honecker önszántából távozott a nagykövetségről. Az orosz külügymi­nisztérium szóvivője viszont azt mond­ta, nem sok időt hagytak neki a gondol­kodásra, s mind az oroszok, mind a chi­leiek elégedettek voltak azzal, hogy Ho­­necker nem tiltakozott döntésük ellen, és ellenkezés nélkül hagyta el Chile nagy­követségének épületét. A varsói látogatáson tartózkodó Klaus Kinkel német külügyminiszter elégedett­nek mutatkozott az üggyel kapcsolatban, de kijelentette, hogy nem kerítette ha­talmába a diadalérm­et. Mint mondta, a bonni kormány semmiféle engedményt nem tett cserébe azért, hogy a chilei és orosz kormány beleegyezzék Honecker hazaszállításába. . A börtönben , Honeckert Hansgeorg Bräutigam törvénybíró elé rendelték, ahol tudomására hozták az ellene felhozott vá­dakat. Egyszersmind két letartóztatási parancsot bocsátottak ki ellene: az egyik bűnrészességgel vádolja a Nyugat-Né­­metországba szökni próbáló 49 ember megölésében, a másik pedig hatalmi vis­­­szaéléssel. A tudomására hozott vádakat beletörődéssel, kommentár nélkül fogad­ta. Bräutigam elrendelte Honecker to­vábbi fogvatartását. Igaz, Honecker sem kérte szabadlábra helyezését. Csütörtökön Honecker felesége is el­hagyta Moszkvát. Önként. A 65 éves Margot Honecker egy Aeroflot-gépen San­tiago de Chilébe utazott, ahol lánya él. MAGYAR VÉLEMÉNY ROMÁNIÁRÓL Hátránnyal indulnak a demokratikus erők Csóti György, a magyar parlament kül­ügyi bizottságának alelnöke az EDU tény­feltáró küldöttségének tagjaként kétnapos romániai látogatásról hazatérve elmond­ta: Fennáll a veszélye annak, hogy a de­mokratikus erők hátránnyal indulnak Ro­mániában az ősszel esedékes választáso­kon, mivel sem anyagi lehetőségeik, sem a kampányt szolgáló infrastruktúrájuk nem elégséges az esélyek kiegyenlítésére a kormányzó Nemzeti Megmentési Fronttal szemben. A választási kampány beindulá­sával érzékelhető a közeledés az NMF Petre Roman vezette szárnya és a Demok­ratikus Konvenció erői között. A demok­ratikus tömörülés nem zárja ki, hogy va­lamiféle koalíciót hozzon létre a Roman nevével fémjelzett irányzattal. Az eddigi álláspont szerint azonban a demokraták­a • teljesen elzárkóznak attól, hogy bármiféle szövetséget hozzanak létre a Front Iliescu elnök vezette szárnyával, illetve a szélső­séges, sovén Vatra Romaneascával és an­nak politikai szervezetével — nyilatkozta Csóti. Elmondta: Az Iliescu elnökkel foly­tatott megbeszélésen felmerült a leváltott székelyföldi magyar prefektusok ügye is Menesztésüket a romániai demokratikus erők is­ jobbára politikai provokációnak minősítették. Az államfő nem tulajdoní­tott különösebb jelentőséget az ügynek. Az EDU-küldöttség a találkozó alkalmával érdeklődött arról is, mi az oka annak, hogy a tömegtájékoztatás arányai felett őrködő audiovizuális bizottságban egyetlen ma­gyar sem kapott helyet. A kérdésre racio­nális választ nem kaptak. (MTI) Határsértők kölcsönös visszafogadása A magyar kormány úgy határozott, hogy szerződést köt egyelőre a szomszédos álla­mokkal, a későbbiekben pedig más euró­pai országokkal is az illegális határátlé­pők kölcsönös visszafogadásáról. Az úgy­nevezett tolonc-egyezményt elsőként — már szeptember elején — Romániával írja alá a magyar kormány, miután innen ér­kezik Magyarországra az illegális határ­átlépők túlnyomó része. A tervezett egyez­mény szerint az országok visszafogadják saját állampolgáraikat, valamint azokat a harmadik országbelieket, akik az illegális határsértést megelőzően jogszerűen tartóz­kodtak az elhagyott állam területén. Elő­készület alatt áll már az Ausztriával és Szlovéniával kötendő megállapodás, s meg­kezdődtek az ez irányú tárgyalások a Cseh és a Szlovák Köztársasággal is. (MTI) CSEHSZLOVÁKIA ÚJA­BB ELNÖKVÁLASZTÁSI KUDARC Kemény páriámén csehszlovák elnök vá­dik fordulóját. A Po képviselői azon vele az újabb és újabb lók az elnöki funkci­óárok becsületét vés­zi vita előzte meg a vélekedtek, hogy nyolc hétre kellene ri­­asztás újabb, barma- vélni az eddig kéthetente megejtett elnök­­igázi Demokrata Párt választási fordulók közötti időtartamot. A tényen voltak, hogy csütörtöki elnökválasztási forduló egyéb­elnökválasztási fordu­­ként nem hozott semmi újat: a három je­­ó, az ország és a pol­­lök­ közül egyik sem szerezte meg az első helyeztetik. Mások_úgy menetben előírt háromötödös többséget. • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • A Világbank nyilvánosságra hozta a június 30-án zárult pénzügyi évben le­folytatott akciós mérlegét. Egyebek között bejelentette, hogy 11,7 milliárd dollárt fo­lyósított a fejlődő országoknak. • Kétnapos látogatást tett Bukarestben Alfred Serregi albán külügyminiszter. Beható tárgyalásokat folytatott Adrian Nastase külügyminiszterrel és kétoldalú konzuli egyezményt írtak alá. Serregit fo­­gadta Ion Iliescu elnök, valamint Theo­dor Stolojan miniszterelnök. • Kína megszakította kapcsolatait Ni­gerrel, mert az elismerte Tajvant. • Szaddam Husszein iraki elnök részle­ges kormányátalakítást hajtott végre: Ah­mad Husszein Al-Khadair külügymi­nisztert Mohammad Szaid Al-Szahhaf külügyi államtitkárral váltotta fel, őt pe­dig pénzügyminiszterré nevezte ki. • Az Egyesült Államok és Oroszország egyezményt kötött Washingtonban, a­­melynek értelmében az amerikai fél 25 millió dollárt ajánl fel Oroszországnak a vegyi fegyverek megsemmisítési költségei­nek fedezésére. Az összeg része annak a 400 millió dollárnak, melyet a Kongres­­­szus Oroszország tömegpusztító fegyverei­nek megsemmisítésére szánt. • Rigába utazott Margit dán királynő, férjével, Henrik herceggel és a trónörökös Frigyes herceggel. Programjában a lett hatóságokkal való találkozók szerepel­nek. Mint az egyetemes festészet jó isme­rője és csodálója, a királynő néhány mú­zeumot és kiállítást is meg akar tekinte­ni.­­ Gazdasági együttműködési és környe­zetvédelmi egyezményt kötött Tbilisziben Grúzia és Törökország. A dokumentumo­kat Eduard Sevardnadze elnök és a hiva­talos látogatáson Grúziában tartózkodó Suleiman Demirel török miniszterelnök írta alá. • Az Egyesült Államok az oktatás és a tudomány terén működő Fulbright-irodát nyit Bukarestben a két ország­­ közötti e­­gyetemi cserék lebonyolítására. Az erre vonatkozó egyezményt csütörtökön írta alá John R. Davis jr., az USA bukar­esti nagykövete, és Adrian Dohotaru külügyi államtitkár-helyettes. A dokumentum ér­telmében nyolctagú bizottságot hoznak létre, amely az egyetemi tanerőknek, diá­koknak és kutatóknak szánt ösztöndíjak programját fogja adminisztrálni. A lengyelországi abortusz-vita Az abortusz körül zajló vita öt éve foglalkoztatja a lengyel közvéleményt, és alkotmányvitává szélesedett — írja Helga Hirsch a DIE ZEIT-ben. A lengyel alkotmány orvosi és szociális okokból engedélyezi a terhesség megsza­kítását az első három hónapban. Vajmi kevés nő él azonban e joggal Lengyelor­szágban, mert senki nem szerez érvényt neki. A lengyel Orvosi Kamara úgy határozott küldötteinek 1991 decemberi értekezle­tén, hogy a Kamara becsületkódexében megtiltja a terhességmegszakítást — ki­véve azt az­ esetet, amikor a terhes nő élete veszélyben forog, vagy pedig bűntény folytán következett be a terhesség. A ka­tolikus egyház óhajának­ megfelelően a lengyel orvosok ezentúl nem veszik figye­lembe a magzat károsodásait, illetőleg az anya szociális körülményeit. A becsület­kódex ellen vétő orvost pénzbüntetéssel, sőt a hivatásának gyakorlásától való el­tiltással fenyegeti az Orvosi Kamara. Az emberi­ jogok lengyel védelmezője, Tadeusz Zielinski professzor véleménye szerint azonban nem kötelező érvényű a kódex. A decemberi konferencia után még több ízben módosították. A végérvényes, szövegváltozatát eddig még egyetlen szak­­m­ai folyóirat sem tette közzé. Ezek az eljárásjogi fogyatékosságok Zielinski véle­ménye szerint önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a határozat ne léphessen é­­letbe. De mi hasznuk a nőknek a jog, vigasz­ból, ha csaknem valamennyi orvos a Ka­mara határozatához igazodik? A kórhá­zakban és rendelőintézetekben megtagad­ják a beavatkozást. Egyes nőgyógyászok még a szülés előtti vizsgálatokról is le­mondanak. Nem bocsáthat ki az alkotmánnyal el­lentétben álló magatartáskódexet egy o­­lyan szakmai szervezet, amelynek kény­telenek tagjaivá válni az orvosok — han­goztatja Zielinski a maga alapvető kifo­gását. Előde, Ewa Lewatowska asszony már hónapokkal ezelőtt az Alkotmánybí­rósághoz fordult emiatt: senki ne akarja az orvosokat arra kényszeríteni, hogy a lelkiismeretük ellenére terhességmegsza­kítást hajtsanak végre, de milyen alapon sényít meg a szakmai szervezet olyan kol­légákat, akik a lelkiismeretükkel össz­hangban meg akarják óvni a terhes anyá­kat fogyatékos gyermekek világrahoza­­talától? Tavaly csekély többséggel engedett már egyszer az Alkotmánybíróság a püspöki kar elvárásainak, és elrendelte az iskolák­ban a kötelező hitoktatást, holott nem tör­vény, hanem csupán kormányrendelet útján vezették be. Zielinski jogállammal összhangban álló eljárásért folytatott küzdelmének akad egy kis szépséghibája. Egy olyan törvény tiszteletben tartásáért küzd, amely 1956- ban, még a sztálini idők végén látott nap­világot. A parlamentben helyet foglaló keresztény-nacionalista képviselőket éppen ez bőszíti fel: azért döntötte meg a len­gyel nemzet a kommunizmust, hogy a demokratikus Lengyelország tiszteletben tartsa a kommunisták „teljességgel er­kölcstelen“ törvényeit? Ha már egyszer így alakultak a válasz­tási lehetőségek, érvel Zielinski a felhá­borodott hazafiak ellenében, akkor a régi jogot tényleg mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg új törvény nem váltja fel. ö, mármint Zielinski, kénytelen ragasz­kodni az eljárás jogszerűségének betartá­­sához, és szándékában is áll ezt tenni, még akkor is, ha tavaly még a terhességmeg­szakítás betiltása mellett szállt síkra sze­­nátori minőségében. Számos lengyel fülében eretnekségnek hat ez. A jognak, s ráadásul még a sztá­lini időkből származó jognak kötelezően érvénye lenne a keresztényi morálnál?­­Vajon nem ,éppen azzal tűnt ki az elmúlt évtizedek egész antikommunista ellenál­lási mozgalma, hogy a diktatúra jogrend­jével a jogaikból kirekesztettek érzelemét szegezte szembe, és hazafiúi tettként di­­­­csőítette a törvények áthágását ? Glemp bíboros segítséget nyújtott népé­nek az új helyzetben való eligazodáshoz. A jog mindig is felettébb múlandónak bizonyult a történelem során — szolgált magyarázattal egy krakkói körmenet al­kalmával. „Az olyan jog, amely nem ismer el fö­lébe rendelt alapelveket, nem szavatolhat­ja a társadalmi igazságosságot... És a­­mennyiben ellentmondásba kerül az iste­ni parancs meg az ember alkotta jog, akkor a lelkiismeret számára az Istentől származó jog válik kötelezővé­. Ez a logika korántsem csupán sok­­sok hívő számára tűnik meggyőzőbbnek a jogállam logikájánál. Úgy látszik, még az állam szolgáinak szemében is nagyobb tekintélynek örvend a püspöki kar, mint a belügyminisztérium. Amikor a terhes­ségmegszakítás fanatikus ellenzői meg­szálltak egy rendelőintézetet a lengyel fő­városban és a nőgyógyászok „kiszolgálta­tását“ követelték, a rendőrség illetékesei elfáradtak ugyan a rendelőintézetbe, köz­belépniük viszont nem akaródzott. „Miért kockáztassam, hogy befusson holnap egy telefonhívás a Szentszéktől, és holnapután elveszítsem az állásomat?“ — vallotta meg az egyik rendőr őszintén. TARKABARKA HÉT ■ ■ ■ A volt szovjet birodalom szét­hullását talán semmi nem szemlélteti annyira jól, mint éppen a birodalom egyik alappillérének or­ladozása. A hadsereg oszlásnak indult. A Szovjetunió megszű­nésével, és a FÁK létrejöttével a hadse­regben szkizofrén állapot jött létre, ami­kor is a „központi“ hadsereg és a nemzeti haderők parancsnokságai, valamint alá­rendeltségei át-átfedik egymást, bizonyos helyzetekben az egyik vagy másik pa­rancsnokság önmagának alárendeltje. Ez az állapot pedig elemi erővel gyűrűzött be a hadsereg alapszintjéig, a sorkatonák közé. A legfelsőbb szinteken észlelhető fe­jetlenség az alsóbb régiókban az engedet­lenség a parancsnokságtól való függetle­­nítésben és főként a minden szintre ki­terjedő korrupcióban nyilvánul meg. A volt szovjet hadsereg degradálása nem is­mer határt: Murmanszktól Szamaráig, Vlagyivosztoktól Szentpétervárig, az o­­rosz, ukrán vagy FÁK alárendeltségéhez tartozó egységekben napirenden a szöké­sek, lopások, gyilkosságok és öngyilkos­ságok, virágzik a fegyverrel való csencse­­lés. A leszerelő sorkatonák akár nevetsé­gessé is válhatnak társaik szemében, ha nem visznek magukkal a katonaságból néhány „emléktárgyat“. Egyensapkás egyenruhák, jelvények, bőrövek, bakan­csok, pisztolytáskák fegyverrel vagy a­­nélkül, géppisztolyok, golyószórók kerül­nek teljesen ellenőrizhetetlenül magán­kézbe, vagy a virágzó feketepiac forgata­gába. A katonai sajtó arról cikkezik, hogy szinte hihetetlenül olcsón cserél gazdát egy-egy géppisztoly, a hozzávaló négy tár­­nyi tölténnyel, de a dróba bocsátottak már páncélöklöt is alig néhány száz ru­belért. Az egyik idevágó rekordról va­sárnap számolt be a Szaidat rodinij (A haza katonája) című lap: leszerelt szama­rai sorkatonák egy teherautót adtak el ponyvástól, utánfutóstól, mindenestől há­rom üveg vodkáért. Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a mindenütt fel-fe­lán­goló nemzetiségi villongásoknak bőven akad fegyverutánpótlása. ■ ■ ■ Pablo Escobar, más néven El Doctor vagy El Padrino (Keresztapa), a narkóbáró, a me­­dellini kartell mindenható vezetője, a ko­lumbiai narkókereskedelem 70 százaléká­nak tulajdonosa, a XX. század legnagyobb bűnözője még mindig szabadlábon van, miután július 22-re virradóan nyolc tár­sával együtt megszökött luxusbörtönéből. A szökés részleteit egyelőre még homály fedi, a végrehajtás módszeréről több vál­tozat is kering. Beszélnek egy titkos alag­­útról, az őrség lefegyverzéséről, komoly tűzharcról a gonosztevők és az őrök, vala­mint a kivezényelt katonaság között, túsz­szedésről stb. A legvalószínűbb változat­nak egyelőre az néz ki, hogy Escobar és nyolc társa álruhában, parasztnak álcázva, maga Escobar pedig nőnek öltözve egy­szerűen kisétált az envigadoi börtön fő­kapuján. Ennek érdekében megveszteget­ték az őröket és az áthelyezésükre felügye­lő katonaság egyik altisztjét, akik fűtni hagyták őket. Rendőrségi szakértők sze­rint a többi — lövöldözés, túszszedés stb. — csak figyelemelterlő művelet volt A látványos szökés oka az volt, hogy Ko­lumbia­­ elnöke, Cesar Gaviria, miután tudomására jutott, hogy Escobar a Medel­lin városától 20 kilométeres távolságra­ fekvő börtönéből tovább irányítja bűn­­szövetkezetét, kiadta a parancsot, hogy a narkóbárót helyezzék át egy „biztosabb“ katonai támaszpontra. Escobar azonban nem volt hajlandó otthagyni kényelmes börtönét, ahol különleges bánásmódban részesült, s ezért határozta el magát a szö­késre. El Padrino 1991. júniusában adta meg magát a hatóságoknak, miután az egy évvel azelőtt megválasztott kolum­biai elnök, Gaviria megígérte az állam­­­biztonságot fenyegető narkókereskedők­­nek, hogy nem toloncolják ki őket — elsősorban az Egyesült Államok igényel­ték ezt, miután a kolumbiai kábítószer-­ kereskedelem csaknem kilencven száza­léka az USA piacára volt berendezkedve — és jelentős büntetéscsökkentést helye­zett kilátásba. Gaviria jól számított, Es­cobar megadta magát. Elsősorban azért, mert félt a­ legnagyobb rivális banda bosszújától. Most is megüzente, hogy is­mét megadja magát, amennyiben vissza­térhet kedves envigadoi börtönébe, s ha a börtön biztonságát ezentúl az ENSZ kü­lönleges csapatai szavatolják. Íme, egy újabb lehetőség az ENSZ szerepének­­ bő­vítésére: nem csupán a világ békéjét, hanem nagy bűnözők biztonságát is felvi­gyázná. ■ ■ ■ Többek között narkó­­csempészettel foglalkozik a minden va­lószínűség szerint hamarosan bestseller­ként befutó új könyv, a Castro utolsó órája. A szerző, az argentin Andrez Op­penheimer újságíró azt állítja, Fidel Castro személyesen hagyta jóvá, hogy Kuba érintésével kokaint csempésszenek az Egyesült Államokba, s 1989-ben felál­dozta Arnoldo Ochoa tábornokot, hogy megelőzze a nemzetközi botrányt, mert Washingtonban a Havannagate-nek elne­vezett affér leleplezés előtt állt. Oppen­heimer tapasztalatait Havannában, a Miami Herald című napilap különtudó­sító­jaként szerezte. Könyve számos lelep­lezést tartalmaz Castro rezsimjéről. Meg­írja, hogy Fidel még 1985-ben titkos meg­állapodást kötött Daniel­ Ortega nicara­­guai elnökkel: amennyiben az USA meg­támadja Nicaraguát, Kuba bombázni fogja Costa Ricát, lerohanja Hondurast és Sal­vadort, hogy ezzel az egész térségre ki­terjedő válságot robbantson ki. A könyv szerzője szerint Ortega egyébként azért egyezett bele a hatalmába kerülő 1990-es szabad választások kiírásába, mert Castro tudomására hozta: a sandinistákat nem láthatja el többé kőolajjal, mivel a Szov­jetunió drasztikusan csökkentette a szi­getország felé irányuló szállításokat. Op­penheimer könyvében megszólaltatja Fidel Castro lányát, a most 35 éves Alina Fernandez Revueltát is. „Hogy mi a véle­ményem a kubai szocializmusról? Amíg kicsi voltam hittem a szocializmusban. Most azonban úgy vélem, a kubai szocia­lizmus zsákutca. Számomra egyet jelent a a gazdasági összeomlással és az élelem­­hiánnyal“ — nyilatkozta Castro lánya. A könyv azzal a megállapítással fejeződik be, hogy Castro szocialista álma dicste­len végéhez közeledik, a kubai forrada­lom vezetője utolsó óráit éli a sziget sért­hetetlen uralkodójaként. Nos, valószínű­leg izgalmas részleteket tartalmaz a könyv a kubai diktátorról, a karib-tengeri szo­cializmusról — a könyvet egyébként csak az AP és a Tanjug tájékoztatásaiból is­merem —, de vajon mi a szórakoztató ab­ban, hogy nyugati szakértők, írók, médiák idestova már negyvenöt éve csaknem óránként jósolgatják megtámadhatatlan­­nak látszó argumentumokkal a szocia­­­lizmus összeomlását, mint ahogyan ugyan­ezt a másik tábor is megtette, csak for­dított előjellel, a kapitalizmus imminens összeomlását helyezve állandóan kilá­tásba. Az új demokráciáknak legalábbis gazdasági-pénzügyi gondjaik jelentős része nyerne megoldást, ha a volt szocia­lista láger országai csak egy-egy dollárt kaptak volna, ahányszor egyik vagy másik tábor megjósolta a másik utolsó óráját. ■ ■ ■ Az amerikai Clevelandben példa nélküli bírósági tárgyalás folyik: egy Kenneth Arrowood nevezetű autószerelő saját anyját perelte be, mert az nem fi­­zett trfiikiiMpkírt­ a kacsig javításfrért járó 2613 dollárt. No de az idős hölgy sem hagyta magát, s azonnal beperelte fiát, hogy az pedig nem rendezte az anyja ál­tal 40 éven keresztül elvégzett szolgálta­tások számláját. „Tartozik nekem 40 év­re visszamenőleg, azért mert anya,­­óvó­nő, szakácsnő, háztartási alkalmazott, szolga, mosónő és pszichológus voltam“ — jelentette ki a 78 esztendős anya. A clevelandi bíróság mind a két üggyel a lehető legkomolyabban foglalkozik. A­­mennyiben az anya megnyerné a pert, ez olyan szolgáltatások előtt nyitná meg az utat, amelyek forradalmasíthatják az egész társadalmi életet. Képzeljék csak el, micsoda távlatok, micsoda kereseti lehetőségek! Egy fájdalmas szülés — 60 dollár, szoptatás — 12 dollár, pelenkázás — 3 dollár, nevelő célzatú anyai pofon — 50 cent, mosogatás — 1 dollár stb. Aztán mikor a csemeték keresőkké válnak, a sze­rető szülőanya benyújtaná a gondosan könyvelt számlát. Az egyetlen megoldat­lan kérdés egyelőre az, hogy a felek mikor egyeznének meg a szolgáltatások milyen­jében és árában... KALLÓS PÉTER A DÁK kormánya beleegyezik hogy esetleg ENSZ-megfigyelőket küldje­­gyelek, az ENSZ főtitkárának megbízottai nek az országba — jelenti a Reuter. Fre­ jelen legyenek az augusztusra beígért Fe­­derick de Klerk elnöknek nincs kifogása meg megmozdulások idején — szögezi le a az ellen, hogy pártatlan és objektív megfi­ dél-afrikai KM közleménye. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS • • Ötven éve történt... /Harctéri napló/ Július 10. Péntek. A kolozsváriak 1/2 7-kor indultak útnak. Mi is összeszedtük a batyunkat, és 1/2 10-kor útnak indul­tunk az új reptérre. Az úton rengeteg lo­vaskocsi 20—30 km hosszan. Az út rette­netes poros, a kéményseprő tisztább, mint mi. Szörnyű, ahogy a nyitott kocsiban ki­nézünk. Kurszk után már elérjük azt a vonalat, ahonnan elindult a támadás. Sí­rok, összelőtt, elégett kocsik. A veszedel­mes akna még most is nagy területen fek­szik, bár rengeteget összeszedett a kato­naság. Hulla és dögszag, lépten-nyomon, jobbra-balra döglött lovak, tehenek, amik aknára léptek. Elásni azonban senki nem­­ vállalhatja, mert hasonló sorsra juthat. Az út végig földút. Gödrös, poros, helyenkint erős emelkedő és lejtő. Lovaskocsik nehéz kínok árán jutnak ezeken át. A kolozsvá­riakat Tim előtt már elhagytuk, mégis a 132 km-es utat egész nap tettük meg, csak este 1/2 7-re érkeztünk meg. A gépek 12 óra felé zúgtak el a fejünk felett. A rep­­­­tér nagyon rossz, gödrös és lejtős. Le­szállásnál a főméltóságú úr is átbukott. A gép ahogy fut a földön, a motor a föld­nek fordul, a farka előre vágódik. A sze­rencse itt is kedvezett, mert lehetetlenség­gel határos módon megmenekült. Ilyen esetben vagy kigyúl és elég a gép, vagy a benne ülőt a páncél és törzs agyonnyom­­ja. A gép összetörött. A reptéren teljes létszámú kiszolgáló személyzet volt, akik gépkocsival percek alatt az átvágódott gépnél voltak, és a farokrészt emberi erő­vel annyira felemelték, hogy az ülésbe bekötött, fejjel lefelé lógó pilóta a tető­ajtót kinyitva, ki tudott a gépből mászni. Még alig volt bevetés, légiharc nem is volt, és eddig négy gép tört össze. A rep­tér teljesen alkalmatlan ilyen gépeknek, bár az itt levő munkásszázad lekaszálta, lehengerelte. Éppen a kaszálás volt az oka, hogy a főméltóságú úr fölbukott. Még sá­torunk sincs, az éjszakát közös sátorban tölti a kormányzóhelyettes. Itt kicsoma­goltam a legszükségesebbeket, jól meg­mosdottam. Egy kicsi sátorban Hermann írnok szakaszvezető adott helyet. A ko­lozsváriak a rossz úton elmaradtak, úgy­hogy nem is jöttek meg az éjjel. A mi tör­zsünk, akik pár nappal előbb jöttek, már egész gazdasággal rendelkeznek. Van 2 borjú, 3 birka, zongora és egy verkli. Szól a zene, csíp a szúnyog. Van, aki szú­nyogtól hullamérgezést kapott. Itt most a mieink temették el a hullákat és dö­göket. Július 11. Szombat. Jól kipihentem ma­gam, poros Szemeim lettek csak vörösek. Víz van bőven, tó is van a közelben. Re­pülés nincs, hát fürödni megyünk egy ide 7 km-re levő tóra, ahol vízimalom is van. A víz nem valami tiszta, pióca is van bő­séggel. Mosni itt nem tudtam, otthon, e­­béd után mostam. Egy géppisztolyt vit­tünk magunkkal, azzal ültem a parton, míg a kormányzóhelyettes úr fürdőtt. Én voltam a testőr és az őrség egy személy­ben, majd váltottunk, míg én fürödtem. Ilyen biztonság mellett volt Horthy István kormányzóhelyettes a fronton, ahol úgy termett a partizán, mint a földeken a gyom. Hazafelé menve a tábor szélén lóg egy ember kikötve a fán. Egy zászlós köttette ki a repülős katonát. Ez a zászlós tartalé­kos tiszt volt, a civil életben tanító va­­­­lahol Kispest környékén. Mi volt az ok? A katona, guggolva a fűben valamit bo­garászott. Ilyen helyzetben látta őt meg a zászlós úr és rákiáltott: „Mit csinálsz ezt, talán sz... sz?“ A katona felállt, és sza­bályszerűen, de a furcsa kérdésre humo­rosan jelent: „Nagy a nyomor zászlós úr, és csak annyit mondott: „Urak! a táborba jövet egy katonát láttam kikötve. Elvág­tam a szerencsétlen ember kötelét. Ké­rem az urakat, én ilyen és hasonló fe­gyelmezést nem óhajtok itt a fronton lát­ni.“ — A tisztek, akik tudtak már róla, féloldalt néztek a zászlós felé, aki szintén A repülő főhadnagy halála Ötven éve, 1942. augusztus 20-án, az ilovszkojei repülőtér felett lezuhant Horthy István kormányzóhe­lyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentum értékű harctéri naplóját, valamint a szemtanúk vissza­­ emlékezését. Ebből közlünk részleteket. nincs mit sz .. .ni." Mint akit darázs csíp meg erre a feleletre, úgy bepörgött a zászlós úr. — „Két órai kikötés!“ „Már intézkedett is, és felhúzták a hátracsavart kezénél fogva. Szerencsére hazafelé me­net ez a furcsa helyzetben lógó ember nem kerülte el a főhadnagy úr figyelmét. Zse­béből elővette a bicskáját, és elvágta a kötelét. „Szerencsétlen“ — csak ennyit mondott. A hír pillanatok alatt elterjedt a táborban. Ez közvetlenül ebéd előtt volt. Indultunk is már az ebédhez. Az ebédlő a szabadban, árnyas fák alatt volt. la­terítettek a tisztek részére, nem a sátor­ban. Mikor a tisztek együtt voltak és he­lyet foglaltak, Horthy főhadnagy úr felállt az asztalnál ült, szemlesütve. Ezzel az ügy befejeződött, igen tanulságos és hatásos volt. A mosás után borotválkozás, várjuk a Jány (Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. ma­gyar hadsereg parancsnoka — A szerk.) kegyelmes urat vacsorára. Csináltam olyan tálakat, hogy egy szakács se különbez. 1 tál sajt, 1 hal, 1 keksz, 1 szalonna és sza­lámi. Szép és jó is volt, mert a kegyelmes úr nem jött, és nekünk kellett ezt mind megenni, bár volt rá még egy kis itóka is. Meleg van már itt is éjjel-nappal, kb. 34 fok van nappal itt az erdőben. Aki te­heti, fürdik a legénység körül is. A közeli tóban, aminek a vize elég piszkos ugyan, fürödni mentek a hozzánk beosztott lég­védelmi tüzérek is. Az egyik szerencsétlen tüzér a vízben szívgörcsöt kapott és bele­fúlt a tóba. Az itt megejtett boncolás meg­állapította, hogy a szíve okozta halálát. A temetése este 7-kor volt az út mellett, a falu felé, Sztarij Oszkolnál. Ide a város kb. 9 km-re van. Kurszktól már messze keletre vagyunk, kb. 100 km-re. A csapa­tok már messze túl vannak a Don folyón. Alig lehet követni, úgy menekülnek az oroszok. A repterünk nagyon rossz, innen bevetésre nem lehet menni. Főméltóságú urat nagyon bántja, hogy most nincs és egy darabig nem is lesz gépe, vagy köl­­csöngéppel kell neki repülni. Különös ese­mény nem volt a mai napra. Itt még az­ oroszok se háborgatnak éjjeli nyugovón­kon. Július 17. Péntek. A gépek teljes rend­ben, cím. ma Kurszkban légcsavart cse­rélt, mert amit kiegyengettek, nem volt­ tökéletes, és éppen jött egypár darab új. Én lementem újra az Oszkolra mosni. Na­gyon jó volt. 2-kor jöttem vissza, mert közben meggyszószt csináltunk a vízpar­ton levő híradósokkal. Itt jobban élnek és sokkal tisztábbak a népek. A viráguk itt is a muskátli, mint a magyaroknak. Ezek a doni kozákok, akik olyan szépen énekel­nek, bár most nagyon szomorúak szegé­nyek. A házuk tája, a kiskert, a föld ép­pen úgy munkálódik, mint nálunk. A ló­­ és tehén a háziállatuk. Van disznó és bir­ka is. Ha magyarul beszélnének, a szo­kásuk és a természetük olyan, mint ne­künk, magyaroknak. A szegény Römer zászlós úr ma szintén szerencsétlen lett. őrnagy úr gépét hozta a műhelyből, a­­hol a lövéshelyeket javították, a leszáll­ás­nál azonban csúnyán átvágódott. A gép teljesen összetörött. Ez a harmadik eset Vele és ezen a módon Most is szerencsé­sen megúszta, nem lett semmi baja, de talán többet nem fog repülni. Ma este bevetés volt a Don-kanyarban,, ahol a rettenetes orosz óriástankok van­nak. Az oroszok igen erősen tartják ma­gukat, páncélosegységeket vontak össze. Itt elég nehéz a helyzet, de hamarosan jóra fordul, mert ma jöttek meg a Stu­kák is. A mieink is készülnek, hogy hol­nap átsegítik a rohamcsapatokat a Don másik oldalára. Este már szólnak, hogy fél ötkor ébresztés, és a bevetés teljes e­­rővel megtörténik hajnali 3 órakor. A tá­madás is vele együtt. Ebben a harcban részt vesz Horthy István is, este megbe­széltük az ébresztést az előkészületeket. Július 26. Vasárnap. Korán’ reggel, 7 órakor ment eln. a városba, ahol temp­lomszentelés volt, mert itt a templom ed­dig lakatosüzem volt. Rengetegen voltak a templomszentelésen, az oroszok nagyon vallásos népek. A templom teljesen meg­telt a hívőkkel és más emberekkel, kato­nákkal. öfőméltóságának a hódolat jeléül a pópa egy szép tálon, törülközőbe ta­karva, 1 kenyeret, sót és egy szép kis szentképet adott ajándékba. A kenyér va­­jasan, kitűnően volt csinálva, persze azt nekem kellett volna megennem, aminek örültem, de aztán elosztottam. Itt Orosz­országban ilyen kitűnő a szentkenyér. Na­gyon örültek, hogy ő főméltósága megtisz­telte őket megjelenésével. Az ünnepségre Szabó tábornok és Cartutay Tivadar had­nagy, mint tolmács kísérte el a főméltóságú urat. Bevetés, repülés nem volt. Délután lementünk fürödni, 6-kor délutáni tábori istentisztelet volt. Este itt volt vacsorán a Schell báró úr is. Utána kártyáztak 1/2 11-ig és beszélgettek. (Folytatjuk)

Next