Romániai Magyar Szó, 1992. szeptember (4. évfolyam, 822-847. szám)

1992-09-01 / 822. szám

1992. szeptember 1. Magyar arcok a világból TELLER EDE:A LEGNAGYOBB VESZÉLY • • • • AZ EMBEREK KÖZÖTTI ROSSZ VISZONY Összetéveszthetetlen jelenség, ahogy hosszú „vándorbotjával“ megjelenik va­lahol. Mintha több ezer év óta járná a megismerés útját. Mindenki látni akar­ja, beszélni vagy kezet rázni vele. Meg- Topogáztattam, hogy nézetem szerint a tudomány az utóbbi években, évtize­dekben mintha veszített volna valamit a presztízséből. — Mi erről egy „élő legendának“ ne­vezett tudós, Teller Ede véleménye? — Baj van, de talán nem úgy, ahogy említi. Azt hiszem, a tudományt és a technológiát ma komolyabban veszik, mint valaha. Ennek hátrányai is van­nak, mert ugyanakkor félnek is a tudo­mánytól és a haladástól. Az eredmény az, hogy a részletek sohasem kerülnek sorra. A tudomány hevében érvelnek, de a részletek a tényleges viták során elmaradnak. Ebben gyakran a tudósok a legnagyobb bűnösök. Erre az első pél­dám a környezetvédelem. Köztudott, hogy minden év októberében megjele­nik a Déli-sarok fölött egy ózonhiányos terület, az úgynevezett „ózonlyuk“. Eb­ből rengeteg következtetést vonnak le. Az eredmény: hihetetlen pénzösszege­ket költenek el, azt gyaníthatjuk, hogy elpazarolnak. Mert azt a részletkérdést, hogy mi okozza az ózonlyukat, mik a ■következményei, teljesen felületesen vizsgálták, és mielőtt tisztességes evi­dencia állna a rendelkezésünkre, már határozatokat hoznak. — Úgy érzi, hogy félúton megáll­nak? — Tizedúton állnak meg. Erre van egy tragikus példám is, a DDT rovar­irtó esete. Mit tud a DDT-ről? — Elég sokat. — Akkor meg fogja érteni. Ez nagy­szerű vegyi anyag, majdnem megszün­tették vele a maláriát. Aztán a hatva­nas években megjelent egy könyv, mi­szerint a pelikánok tojásainak héja pu­hább lesz a DDT-től; ez talán igaz, talán nem. Azt is hallottam, hogy a DDT nem ártalmas az emberi szerve­zetre, hiszen gyógyszerként is használ­ták, éspedig nagy mennyiségben. Sok­kal nagyobban, mint ahogy az az álta­lános használatban megjelenik. Miután orvosok használták, jól megvizsgálták a mellékhatásait is, semmit sem talál­tak. Mindenesetre nagy cécót csaptak körülötte, annak ellenére, hogy a kör­nyezetvédők egyetlen esetet sem tudnak mondani arra, hogy a DDT-től valaki megbetegedett volna. Azt is hallottam, hogy a hatvanas évek vége felé Ceylon szigetén az új maláriás megbetegedések száma — a DDT-nek köszönhetően — lecsökkent egynéhány esetre. Eközben az amerikaiak betiltották a DDT hasz­nálatát, a világ pedig minket utáno­zott, sajnos Ceylon is. A következő évben az új maláriás megbetegedések száma felment százezerre. A szúnyo­gok fellélegeztek, a malária kórokozója örült. Úgy mondják — és ne higgye el, ellenőrizze —, hogy manapság évente négymillió ember hal meg maláriában. Én azt mondom, hogy a környezetvédők fő „eredménye“ az, hogy több mint húszmillió embert megöltek! Nem komplikált módon, hanem úgy, ahogy azt a statisztikában a vak is látja. — Ezek kemény vádak ... — Ezt előre lehetett volna látni. És ami még fontosabb, ezt meg kell szün­tetni. Nagyon örülnék, ha Magyaror­szágon bevezetnék a DDT használatát, éspedig látványosan. Gyártsanak minél többet, exportálják, irtsák ki a malá­riát. Azért mondom mindezt, mert négymillió ember sok, több mint sok pelikán, ráadásul a pelikánok esete még kétséges is. Visszatérve az eredeti kérdéséhez, én azt mondom, hogy a tu­dósok tekintélyét elferdítve használják. Ha valaki­ tudja, hogy én tudós vagyok, hallgat rám, t­e csak addig, amíg egy­szerű dolgokat mondok. Mihelyt komp­likáltabb témáról beszélek, ami talán így van, talán úgy, akkor már azt mondja: lám, a tudós sem biztos a dol­gában, tehát nem hallgat rám. A tu­dóst nem tudományosan hallgatják meg, és a tudósok többsége tudomány nél­kül beszél. Én tudós vagyok, rám hall­gatni kell, de csak akkor, ha arról a tudományról beszélek, amihez értek. A tudósok „beszédes“ része nem korlá­tozza magát. Én igyekszem ezt a hibát elkerülni. — Milyen veszélyeket lát az életben? — Számtalant. Az én veszélyem az, hogy nyolcvannégy éves vagyok és akármikor meghalhatok. — Ez fiatalokkal is előfordulhat. — Igen, de nem olyan gyakran. Et­től kezdve az élet alapelve a veszély. Ezt el kell fogadni. Volt egy időszak, amikor a dinoszauruszok voltak az urak a földön. Ha azok megmaradtak volna, akkor a mi elődeinket fölfalták volna. — Vagy mi őket... — Nem, mert a mi „elődeink" sok­kal egyszerűbbek voltak még a kis egereknél is. A dinoszauruszok korát — állítólag — egy tíz kilométer átmérőjű égitesttel való ütközés szüntette meg. Ez adott alkalmat arra, hogy a mi elő­deink elszaporodjanak és olyan lények­ké fejlődjenek, mint az ember. Hogy nagyon nagy baj történjen — például még egy ütközés —, az százmillió év­ben valószínűleg egyszer fordul elő. Ha értelmesek vagyunk, ez sohasem tör­ténik meg, mert ezt a veszélyt el tud­juk hárítani, a legegyszerűbb módon atomrobbanással a meteor felületén. Vagy robbanás nélkül, megváltoztatjuk a veszélyes égitest pályáját. Ha akarjuk, ezeket el lehet érni. — Mit lát a legnagyobb veszélynek az emberiségre nézve? — Az emberek közötti rossz viszonyt. Ha egymással szót értünk, meg tudunk élni, a többi már egyszerű ... (Magyar Nemzet — bankó) Kolozs megye erdeinek problémáiról a Romsilva megyei fiókjának főmérnökével, VASILE BOZINTANnal beszélgettünk. Tő­le tudtunk meg egypár igen érdekes dol­got. Kolozs megye 154 000 ha erdős terü­lettel rendelkezik, ebből kb. 6000 megy­ át majd magántulajdonba a közeljövőben. •­ Minden évben meghatározzák a ki­vágható faanyag mennyiségét. Ez általában országos szinten jóval a fogyasztási, szük­ségletek alatt, marad. Az idén megyénk­ben a lakosságnak kb. 68—70 000 köbméter faanyagot utaltak ki, beleértve az épület­fát és a fűtőanyagoknak szánt fát is. Ily módon 110 000 család szerzi be többé-ke­­vésbé kielégítően faszükségleteit. Röpke számítással rájövünk, hogy kb. 0,6 köb­méter faanyag jut egy családra. A legna­gyobb akadályt viszont az okozza, hogy a fatartalékok a hegyekben vannak, míg a lakosság zöme a dombos vidékeken lakik. •­ A móc családoknak kivételesen 4 köb- Zöld arany - méter fát engedélyeznek és utalnak­­ ki, melyet kereskedelmi célokra is felhasz­nálhatnak. Sajnos nem minden helységben sikerült ezt a mennyiséget biztosítani, mi­vel a fatartalékok elégtelennek bizonyul­tak. Egy másik probléma, hogy a kiutalt fát hivatalos iratokkal lehet csak kivágni, feldolgozni, szállítani, amiért minden ér­dekelt állampolgár a saját erdőkerületi hi­vatalához kellene hogy forduljon. Ez pe­dig nem minden esetben történik meg ... •­ A prefektúra közleményt bocsátott ki, miszerint 4806 ha területet (erdőt) írhat­nak át hivatalos iratokkal az állampolgá­rok tulajdonába. Rengeteg a megalapozat­lan kérés. Ami a tulajdonjogi iratok ki­osztását illeti, ezt a megyei tanács mellett működő Földosztó Bizottság végzi. •­ A tulajdonjogi irat az összesen kér­vényezett és felülvizsgált földterületre ér­vényes, nem állítják ki külön az erdős ré­szekre. Amikor az erdős terület magántu­lajdonba megy át, a terület kezelési eljá­­rása, rendszere megváltozik. Minden erdő­tulaj­donos köteles betartani az erdőkiter­melési és -regenerálódási szabályokat, az erdészet dolga ezeket ellenőrizni. •­ Sajnos, az érvényben levő földtörvény elég hiányos (az erdészeti szakembereket kevésbé érdekli a tulajdon szerkezete, ők inkább az erdőgazdálkodással foglalkoz­nak), az állampolgárokon vajmi keveset segít. Az 1 hektáros „szeletek“-re osztás oda vezet, hogy egymástól fognak lopni és akarva — akaratlanul megjelennek a társulások, egyesülések. De ez sem jelenti az igazi megoldást... ROMAN JÁNOS Régi bánya Sófalván SZÉKELY SÁNDOR képriportja • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK •Romániai Magyar Szó • „A FENYEGETETT SAJTÓ FOLYTATÓLAGOS ÁLLAPOT“ Az államelnökkel való „állati­" jelenet tisztázására és további nyomozásra­­ Bukarestbe érkezett a konstancai Telegraf öt munkatársa, köztük a galléron raga­dott Paul Pírvu. A sajtóértekezletet azon­ban főleg Gheorghe Stanca, az Express Magazin újságírója tartotta. Először is az derült ki, hogy a tenge­résznapi ünnepségre a Telegraf munka­társai nem kaptak akkreditálást — sze­rintük azért, mert azelőtt való nap egy hadihajó elsüllyedéséről közöltek cikket. Ez az első­ rossz pont az elnöknek, hogy a saját házába nem enged be mindenkit, az rendben van ,de ő állami személy, „lé­nyegében a fiűi pénzünkön él“, nincs joga csak az őt dicsérőket fogadni. A testőrei ismerték az udvari költőket — mondják —, őket nem bántották. A többieket meg­akadályozták a fényképezésben, eléjük áll­tak, próbálták elvenni a gépet, oldalba könyökölték, durváskodtak velük. — Ez a civilek iránt mutatott megvetés volt a legszörnyűbb — az a lekezelő, fe­nyegető hangnem. Ilyeneket kérdeztek: mit csinálsz, hé, fényképezel? — na hadd, mert megtanítlak én stb. — A rendőrség nem avatkozott be — ők” végezték a magukét, felhúzták a vé­dőkordont s annyi. A katonai rendőrség és a testőrség durváskodott. De az elnök is­, hátrafordulhatott volna egy annyival,, hogy legalább az ő szeme láttára ne csi­nálják,­ hagyjanak békén dolgozni... Mi­lyen példát ad az államfő? — A Telegraf szerkesztősége 50 méter­nyire van a megyeházétól. Iliescu­­látni hárman voltak tőlünk, s egyszer fut a kolléganőnk, hogy az egyiket bevitték s verik a megyeházán. Persze, hogy mind kifutottunk.... Az államfő 18:10-kor jött ki az épületből, és semmibe véve a köz­hangulatot (vagy százan voltak ott, s ab­ból 90 hujjogott), próbált beszédbe ele­gyedni valakivel.­­ Elég bátor volt, egyből sértéssel kezdte: ,,van-e valaki aki nemcsak zajon­­gani tud, hanem értelmesen fejezi ki ma-a­gát“. A szolgálatos „NMDF-tündérrel“ be­­szélgettek, azt mondta a nő, hogy ne ke­seredjen el, ez nem a nép, a nép vele tart.. Egy részeg polgár négyévi ételecs­­két kért, egy nő lakást, ők tapsoltak is. — Iliescut érzékenyen érintette a ked­vezőtlen fogadtatás, a kocsiba ülés előtt megfordult, s a huj jogókra nézett. Ekkor esett rám a tekintete — éreztem, hogy létrejön az a bizonyos kapcsolat, végig az incidens alatt farkasszemet néztünk. Mi­kor­ beült a kocsiba, már nagyon dühös volt, s egyszerre a sofőr vállára ütött, megállt,, mondhatta, kiugrott a kocsiból és nekiugrott a galléromnak. Ekkor már láthatóan fékezte magát, ugyanis az volt az érzésem, hogy ő meg fog ütni. Amíg ő leállatozott, utolérték és közrefogtak a testőrei is, éreztem, hogy megmotoznak, megnézték és visszatették az irataimat. Azután „beszélgettünk“, kérdezte, hogy miért hujjogok, de nem tudta fegyelmez­ni magát, nem hagyott időt válaszolni, és valósággal ráncigálta a karomat, ingemet. Én mondtam, hogy állampolgári jogommal élve hujjogok a decemberi halottakért, a­­kik a mi hőseink. Ráadásul én nem is huj­­jogtam — nem engedi a nevelésem — én csak kiabáltam, hogy Jos Iliescu!... Egy kicsit elengedett, s abban a pillanatban megint hujjogni kezdett a tömeg — ez is hiányzik az elnöki kazettáról Akkor már féltem, hogy otthagy a testőreinek, s ve­lem fizettetik meg mindenki ellenszen­vét... Nem,is azt hányom fel neki, hogy torkon ragadott -s nem haltam bele —, hanem hogy magatartásával erőszakra bujtogatott. Ez az. .ember a hadsereg leg­felsőbb­ parancsnoka, is, r­ajta tartja ujját a „piros“ gombos. S, ha ilyen könnyen ki­jön a sodrából ... Meghallgattuk Gheorghe Stanca hang­­felvételét is. A nap huj­­ogtatásból, fü­tyülésből alig lehet kivenni valamit, de nekik legalább ötven szemtanújuk van, és tudomásukra jutott, hogy a SRI-nek birtokában van a teljes, videofelvétel, csak egyelőre nem érdekük közzé tenni. A törvénybe idéztetéshez elég is ennyi. Minden ütőkártyájukat a konstancaiak sem akarták nyilvánosságra hozni, ami­re talán megszerzésük módja a magyará­zat: össze is vesztek egy Rompres-szer­­kesztővel meg Mihai Tatulici-csal, mert szerintük vagy van bizonyítékuk vagy nincs! Azt azonban én is tanúsíthatom, hogy ezen, a recsegő felvételen egyetlen­egy hurrá­s hangzott el — nem úgy, mint a tévében ... DEMETER J. ILDIKÓ Pillanatfelvétel a sajtóértekezletről SZÉKELY SÁNDOR felvétele Thank You - Kőszegremete! Aki az év legmelegebb hónapja, augusz­tus utolsó két hetében az Avason, Kőszeg­­remetét érintve átutazott, a falu alatt, a Túr partján különös sátortáborra lehetett figyelmes. A többnyire fiatalokból álló társaság sütött, főzött, labdázott, fürdőst olvasott, de mindezt... angolul! Azaz csaknem mindig angolul beszéltek, füg­getlenül, hogy gallyat kellett hordani a tűzre vagy a hagymát vágni. A tábor ve­zetője, Rúzsa János mérnök, a szatmár­­i németi MADISZ társelnöke, aki az ifjú­sági szervezet mikrobuszával a főszállító teendőket is ellátta, még akkor is csak an­golul volt hajlandó megszólalni, ha vala­melyik hallgatót meg kellett egy kicsit dorgálni. (Na nem nagy dolgokért, csak olyanért, mint: labdázás közben megfeled­­kezett, hogy burgonyát kéne tisztítani a sátor­konyhán). S a hallgató megnevezéssel jeleztem, hogy lényegében angol nyelvtanfolyam otthona volt a kis Túr partja, meg a szí­ves falucska. Délelőtt az iskola tanter­meiben a tábla előtt, délután a vízben, a mezőkön barangolva, a környék neveze­tességeivel ismerkedve tanulta az angolt a negyven fős társaság. Az utolsó nap többen úgy vélekedtek: két hét alatt töb­bet tanultak így, mint­ mások és máshol egy félév alatt! Volosin Előd, a Kölcsey Líceum XII. osztályos diákja lényegében kollektív igényt tolmácsolt, mikor azt mondta: feltétlenül jövő nyáron is meg kell rendezni ezt a tábort. Sőt, ha lehet, télen is szervezni egyet, sízéssel, szánkó­zással egybekötve, mert az élő nyelvet ilyen társalgásokkal, élethelyzetekkel le­het igazán jól és hamar megtanulni. Brigid Fowler tanárnő — maga is még­­,madiszos, fiatal — Budapestről, rándult át Kőszegremetére. Egy idő óta a magyar fővárosban tanít, ahogy ő mondja, a „köz­gázon“, ami a Közgazdaságtudományi Egyetem zsargonos rövidítése. London mellől származik, s talán mondani se kell: London és Budapest, után az Aims, benne­ Kőszegremete, a szívmagyar falu egy tel­jesen új világ volt számára. Meghatódva és együttérzéssel próbált maga is osztozni a két hét alatt az itteni emberek küz­delmes életében, jóllehet a tanítás nagyon lekötötte. — Bejött, amire számítottam, talán egy kicsit több is — mondta. — A hallgatók jobban tudnak angolul, mint vártam és több ragadt rájuk, mint amit reméltem. Magam se gondoltam volna, hogy így együtt vikkendezve, főziéskézve lubic­kolva, barangolva ennyit lehet tanulni. A­­ hangulat is jó volt, senki nem sértődött , mert, ha elvétett egy szót és kijavítottuk, hisz barátként éltünk együtt. Volt még egy ilyenszerű tanfolyamom Lengyelor­szágban, de ott szállodában laktunk és ét­keztünk, nem volt annyi öntevékenység, mint itt. Talán ezzel magyarázható, hogy az eredmény se érte el ezt a szintet. Ugye, itt egymásra voltunk utalva és váratlan szituációk is adódtak, ami jól jött az élő nyelv elsajátítása szempontjából. Ha ne­tán jövőre nem jönnék, az rajtam kívül álló ok miatt lehetséges. Végül Rúzsa Jánossal arról beszélget­tünk, hogyan lehetne Kőszegremetén — ha már úszva is lehet idegen nyelvet ta­nulni — egy állandó nyelvtábort kialakí­tani. Székhelye, főhadiszállása talán egy régi parasztház lehetne. Hála a sorsnak, maradt még néhány megmentésre érde­mes. A többi szervezés és pénz kérdése. Nos, ki lát benne fantáziát?! SIKE LAJOS ­ KUTYATEJ Ha igaz, hogy az emberi hülyeségnek nincs határa (még államfők esetében sem), akkor ez Irakra és vezetőjére mindenkép­pen,ráillik. Az átlagember, ha arabokról van ,­­szó, olajra vagy sivatagra gondol (nem véletlenül). Ennek a népnek az életé­ben a kettő szorosan összefonódott, ami törékennyé teszi a leggazdagabbnak is a módosságát. Némelyeknek van olajuk, de nincs termőföldjük, sem vizük (Kávait, Oman, Quatar), másoknak volna termő­földjük is, némi csapadékuk is (Szudán), de nincs olajuk, egyeseknek pedig úgyszól­ván semmijük sincs (Nyugat-Szahara, Ye­men). Irak a legszerencsésebb: óriási olaj­készletei vannak, harmadik-negyedik a vi­lágtermelésben,­, két nagy folyó is átszeli az országot, a Tigris és az Eufrátesz, s közöttük van a világ egyik legterméke­nyebb síksága, a híres Mezopotámia (Fo­lyamköz). Volna tehát mindjén ahhoz, hogy az ország boldogan éljen, békében s gaz­dagon. De nem és nem. Mióta a Baath párt és annak ottani vezére (a párt ugyanis nem­zetközi jellegű) Husszein hatalomra jutott, Irak gyors fegyverkezésbe fogott, nagy hadsereget fejlesztett ki. Építettek ugyan öntözőműveket, gátakat és csatornákat, utakat és üzemeket, lakóházakat és far­mokat, de a legtöbb pénzt a fegyverekre költötték. Volt miből, az olaj bőséges jöve­delmet hoz az országnak, az olajjal pedig (akárcsak a pénzzel) mindent meg lehet vá­sárolni. Mikor eléggé erősnek érezte ma­gát Irak, rátámadt Iránra. Nyolc évig tar­tott az esztelen vérontás, hatalmas veszte­séggel járt mindkét ország számára, s Husszein (noha parányi területet szerzett végül) alapjában véve kudarccal fejezte be a háborút, a „nyereség“ semmi a borzalmas veszteségekhez képest. A nagy „hadvezér“ azonban hódításra, harci dicsőségre vá­gyik; alig egy évnyi szünet után újabb háborút indított hát, lerohanta Kuvaitot. Azt remélte, hogy a világ fél tőle s nem merészeli visszaverni. Csakhogy a „Sivata­gi Vihar“ fedőnevet viselő hadjárat során a nemzetközi haderőtől még súlyosabb ve­reséget szenvedett. S miközben ez a kin­­csekben gazdag ország romba dőlt, s a né­pé nélkülözik, a diktátor ismét ágál, s­ többször is alaposan elpáholt hadseregével fenyegetőzik. A nép pedig tűr és szenved, nem képes elkergetni a zsarnokot. Vajon igaz volna, hogy minden ország­nak olyan vezetője van, amilyent megérde­mel? Történik pedig mindez az emberi kultúra egyik legrégibb bölcsőjénél, ott, ahol hajdan a sumérok, akkádok, kaldeu­­sok, asszírok laktak, ahol állt Ur városa, Babilon és Ninive, ahol még mai is a leg­több írásos agyagtáblát ássák ki az iszap alól. HERÉDI GUSZTÁV­­ IRAK ÉS HOSSZÚ KURÍR Mezőgazdasági termékek új árai A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium új árakat állapított meg néhány mezőgazdasági termék leszer­­ződésére, illetve felvásárlására. Né­hány fontosabbat ezek közül a mező­gazdálkodók figyelmébe ajánlunk. • Kukorica — fogyasztási célra 30 lej/kg — vetőmagnak: a. csoport 155 000 lej/tonna b. csoport 150 000 lej/tonna c. csoport 135 000 lej/tonna d. csoport 120 000 lej/tonna e. csoport 110 000 lej/tonna őszi burgonya — I. osztályú — II. osztályú 65 lej/kg 55 lej/kg • Szemes bab — fogyasztási célra — fajtánként válogatva — vegyesen — vetőmagnak 80 lej/kg 70 lej/kg — elit fajta no lej/kg — I. szaporítást! 100 lej/kg — II. szaporítású 85 lej/kg • Napraforgó — fogyasztási célra 50 lej/kg 100 kg leszállított termék után 2 liter Ingyenolaj jár • Szója — fogyasztási célra 60 lej/kg • Napraforgó — vetőmagnak — szuperelit 72 000 lej/tonna — elit 67 000 lej/tonna — I. szaporítású 61 000 lej/tonna — II. szaporítású 56 000 lej/tonna Hibridek: a. csoport 230 000 lej/tonna b. csoport 190 000 lej/tonna c. csoport 153 000 lej/tonna d. csoport 130 000 lej/tonna • Szója — vetőmagnak — szuperelit 87 000 lej/tonna — elit 80 000 lej/tonna — I. szaporítású 73 000 lej/tonna — II. szaporítású 65 000 lej/tonna Cukorrépa 6 lej/kg Minden tonna leadott termék után jár 10 kg ingyencukor • Cukorrépa — vetőmagnak — egy csírájú 162—287 lej/kg — több csírájú 121—185 lej/kg Mennyivel emelkednek szeptember 1-jétől a fizetések és nyugdíjak? A bruttó fizetéseket 15,3 százalékkal pótolják meg, amely a közepes fizetés­­nél mintegy 3750 lejt jelent és termé­szetesen megadózzák. A nyugdíjakat 10,37 f­o-kal indexizálják, amihez még hozzájön 610 lej. A munkanélküli se­gélyhez 15,3 százalékos adómentes pót­lék jár. Megjegyzendő, hogy a keres­kedelmi társaságok az összfizetésalapot 15,3 százalékkal indexálják, ezen belül pedig a fizetések függvényében adhat­nak ennél kevesebbet vagy többet. (Kiss Zsuzsa)

Next