Romániai Magyar Szó, 1993. január (5. évfolyam, 919-942. szám)
1993-01-05 / 919. szám
Romániai Magyar 2 SZOMÁLIÁBAN AZ ENSZ ZÁSZLAJA ALATT Az esztendőfordulón 48 órás látogatást tett Szomáliában George Bush, az Egyesült Államok elnöke. Látogatása része annak az utolsó nemzetközi körútnak, melyet elnöki tiszte átadása — január 20 — előtt tett, s amelynek folyamán ellátogatott Moszkvába és Párizsba is. Mogadishuba érkezésével kapcsolatban a hírügynökségek megemlítették a biztonsági intézkedéseket, azt, hogy a haditengerészet jelentős erőit vezényelték ki a repülőtérre. Bush elnök megérkezése után nyomban találkozott az emberbaráti segélyek elosztásának felügyeletére ENSZ-zászló alatt Szomáliába vezényelt nemzetközi erő amerikai katonának képviselőivel, akiknek gratulált tevékenységükhöz és kijelentette: Amerika büszke arra a humanitárius erőfeszítésre, amit ebben az afrikai országban tesznek. Újév napján Bush elnök ellátogatott a éhínségtől leginkább sújtott Szomáliai városok egyikébe, Baidoába, ahol a multinacionális ENSZ-erő legfőbb bázisa van. A terepszínű öltözetet viselő Bush elnök felkereste a baidoái légitámaszpontot, elbeszélgetett amerikai katonákkal, s megtekintette a Szomáliai harcosoktól elkobozott fegyvereket. A halál városában, illetve az éhségsarokban — ahogyan Baidoát nevezik — Bush ellátogatott egy árvaházba, ahol a polgárháború vagy az éhínség következtében árván maradt 700 gyermek lelt otthonra. Onnan visszatért Mogadishuba, s a Tripoli nevű anyahajón töltötte az éjszakát. Szombaton kora reggel Moszkvába repült. (Moszkvai látogatásáról és annak kiemelkedő jelentőségéről külön számolunk be.) Közben éppen az Egyesült Államok elnökének látogatása idején több heves összecsapásra került sor az ellenséges klánok között, amelyek nehézfegyvereket is bevetettek. A harcok csak akkor szűntek meg, amikor az amerikai tengerészgyalogosok a helyszínen megjelentek. Szombaton Addisz Abebába érkezett Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár, hogy elnököljön a Szomáliai rivális frakciók vezetőinek ülésén. A hétfőre kitűzött ülés előtt ellátogatott Mogadishuba és néhány más szomáliai városba, ahol ENSZ-erők vannak. Mogadishuban, az ENSZ-erők székházához vezető utat — jelentette a France Presse — mintegy ezer ember zárta el, amikor Butrosz Gáli megérkezett. A tüntetők, Farah Aidid tábornok hívei, köveket hajigáltak az épület udvarába, néhányan megmászták az épületet körülvevő falat, s az ENSZ-zászló helyett Szomália lobogóját tűzték ki. A nemzetközi ENSZ- erő pakisztáni katonái, akiknek feladatuk az épület őrzése, semmilyen módon nem reagáltak a támadásra. A tiltakozók „Szomália a szomáliaiaké!“, ,,Le Butrosz Gálival!“ és „Sziad Barre barátjának nincs joga dönteni jövőnkről“ feliratokkal fogadták a világszervezet főtitkárát. Az Addisz Abebai-i találkozó hétfőre tervezett megnyitására az etióp fővárosba érkezett Mohamed Farah Aidid tábornok és Ali Mahdi Mohamed ideiglenes elnök, a két legjelentősebb szemben álló csoport vezetője. Egyébként 10—12 csoport részvételére számítottak, és a világszervezet főtitkárának elképzelése szerint a találkozó munkálatai megnyitják egy nemzetközi Szomália-konferencia összehívásának lehetőségét. Új Bosznia-térkép Genfben A terveknek megfelelően Genfben szombaton kezdetét vették a Bosznia-Hercegovinában kilenc hónapja tartó háborúban részt vevő felek képviselőinek tárgyalásai. A közvetlenül érdekelt felek képviselői — Alija Izetbegovics bosnyák elnök, Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője és Mate Bohan, a boszniai horvátok vezetője — mellett az első tárgyalásokon részt vett Dobrica Csoszics jugoszláv, Franjo Tudjman horvát elnök, valamint a szemben álló felek katonai vezetői. Az ENSZ védnökségével szervezett tárgyalásokon a Jugoszlávia-értekezlet két társelnöke, Cyrus Vance és David Owen által előterjesztett, tíz pontból álló béketervet vitatták meg. Szombaton és vasárnap kétoldalú megbeszélésekre is sor került. Említésre méltó, hogy most vasárnap ült első ízben tárgyalóasztalhoz a bosnyák elnök és a boszniai szerbek vezetője. Mindeddig Alija Izetbegovics elutasított minden találkozást Radovan Karadzsiccsal, akit háborús bűnösnek tartott. A két társelnök által javasolt béketerv értelmében Bosznia-Hercegovina decentralizált állam lenne, amelyben a kormányfunkciók többségét a tartományok hatóságai gyakorolnák. A tartományok — számuk tíz lenne — nem lesznek nemzetközi jogi alanyok és nem köthetnek megállapodásokat más államokkal és nemzetközi szervezetekkel. A terv értelmében egész Bosznia-Hercegovina területén biztosítanák a teljes mozgásszabadságot, s ugyanakkor az alkotmány a három „etnikai“ csoportot államalkotó tényezőként ismerné el. A dokumentum szerint a bármely tartomány számára létfontosságú problémát alkotmányos úton, a többiek konszenzusával rendeznek. Mind a tartományok, mind a központi kormány számára demokratikusan megválasztott parlamentet és végrehajtó szervet irányoz elő a dokumentum, valamint egy független bíróságot, s ugyancsak választott alkotmánybíróság foglalkozna a központi kormány és a tartományok közötti nézeteltérések megoldásával. Bosznia-Hercegovinát az Európai Közösség és az ENSZ felügyeletével fokozatosan leszerelnék, saz országban — a nemzetközi kritériumok alapján — biztosítanák az emberi jogokat. A nemzetközi felügyelet és ellenőrzés mechanizmusait az alkotmány írná elő, s azok megszűntéről az államalkotó egységek konszenzussal dönthetnek majd. E tervet „nagyon jó kezdetnek“ minősítette Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője, ellenben elutasította, elfogadhatatlannak tartotta Alija Izetbegovics bosnyák elnök, ő egy egységes demokratikus állam mellett száll síkra, ellenezve a köztársaság etnikai felosztását. Izetbegovics attól tart, hogy a későbbiekben a tartományokban esetleg sorra kerülő népszavazás az anyaországgal történő egyesülés mellett döntene, s így a köztársaságot a széthullás veszélye fenyegetné. A NAGYVILÁG HÍREI • RABBANI AZ AFGÁN ÁLLAMFŐ Az afganisztáni Nemzetgyűlés Burhanuddin Rabbanit megválasztotta az ország elnökévé. Rabbani, aki két évig fogja betölteni a legfőbb tisztséget, egyetlen jelöltként indult az elnökválasztáson. A mudzsaheddinek egyik frakciója, a Hezb-i-Iszlámi kétségbe vonta az elnökválasztás törvényességét. Az új elnök hivatalos beiktatásának másnapján Gulbudin Hekmatiar, az ellenzéki frakció vezetője elrendelte, hogy csapatai intézzenek rakétatámadást Kabul északi negyedei ellen. Az afgán védelmi minisztérium jelentése szerint a támadás nyomán több mint tízen vesztették életüket, s csaknem annyian megsebesültek. Az újabb támadásoktól tartó lakosság kezdi elhagyni a fővárost, a legtöbben a pakisztáni határ felé menekülnek. ESZTENDŐFORDULÓ A NAGYVILÁGBAN Az új évvel együtt az egységes európai piac létrehozását is megünnepelték az EK- országok állampolgárai. Ezer közös piaci városban fáklyák sorozatos gyújtásával jelezték a hét évvel ezelőtt megfogant terv valóra váltását, melynek értelmében 1993. január 1-jétől a 345 millió lakost felölelő egységes piac keretében lehetővé válik a személyek, a javak, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Az első fáklyát Athénban, az Akropolisz lábánál gyújtotta meg Tszannisz Tszametakisz görög miniszterelnök-helyettes, az utolsót pedig Londonban lobbantotta lángra John Major brit kormányfő. A Reuter hírügynökség kommentárja szerint a mostani ünneplés ellenére hosszú út áll még az egységes piac létrehozását előíró közösségi terv véglegesítése előtt. Párizsban mintegy 300 ezer ember, köztük nagyon sok külföldi turista özönlötte el szilveszter éjszaka a Champs Élysée-t. A Concorde tér és a diadalív közötti útszakaszon most először tiltották meg a személygépkocsik közlekedését — jelenti a France Presse. Londonban csaknem 100 ezren gyűltek össze a Trafalgar Square-n, hogy a hagyó- Hiányokhoz híven ünnepeljék az új évet. Az éjszaka a rendkívüli biztonsági intézkedések ellenére sem telt el incidensek nélkül. A Scotland Yard jelentése szerint 40-en megsebesültek, 90 személyt pedig őrizetbe vettek. Az új év alkalmával Kohl kancellár azzal a felhívással fordult honfitársaihoz, hogy harcoljanak a faji megkülönböztetés és az intolerancia ellen, miközben a Németországban élő külföldieket teljes szolidaritásáról biztosította. Prágában és Pozsonyban az új év köszöntésével együtt nem túl nagy lelkesedéssel, de a két független állam, Csehország és Szlovákia létrejöttét is megünnepelték. Pozsonyban a kormány által finanszírozott utcai ünnepségekkel, díszsortűzzel és a nemzeti lobogó kitűzésével jelezték a csehszlovák szövetség megszűnését. A Rompres vasárnapi híre szerint máris hetven ország ismerte el a szövetségi államból kivált Cseh, illetve Szlovák Köztársaságot. Mintegy 60 ezren gyűltek össze szombaton a tokiói császári palota ell hogy a hagyományos újévi ünnepség keretében tiszteletetüket fejezzék ki a japán uralkodó előtt. Akihito császár sok szerencsét kívánt az új évben a japánoknak és a világ többi népének. Kim Ir Szen észak-koreai elnök többek között az újraegyesítés kérdését is felvetette új évi üzenetében. A koreai vezető szerint kormánya további erőfeszítéseket kíván tenni annak érdekében, hogy megvalósítsák az ország újraegyesítését egy konföderáció keretében, amely — mint mondotta — egy nemzetet és egy államot, de két rendszert és két kormányt jelentene. Újévi üzenetében Mircea Snegur, a Moldovai Köztársaság elnöke a múlt évre utalva elmondta, hogy 1992 nehéz év volt, a megpróbáltatások éve a fiatal állam számára. A piacgazdaságra való áttérés rendkívül nehéz körülményei közötti mindennapos munkával, az ország függetlenségéért és területi integritásáért folytatott fegyveres harccal az ország népe bebizonyította az egész világnak, de elsősorban önmagának, hogy méltó az 1991 augusztusában választott úthoz. Elmondta még, hogy sikerült megállítani a háborút, és mindent megtesznek, hogy ne engedjék meg az ellenségeskedés kiújulását. A France Presse-nek adott interjúban a moldovai államfő tételesen kijelentette: „Nem híve Moldova Romániával való egyesülésének“. Ezzel szemben elmondta, hogy népszavazást akarna az egykori szovjet köztársaság jövőbeli státusát illetően. Fejtő Ferenc A POSZTKOMMUNISTA EURÓPA - JALTÁTÓL MAASTRICHTS Fejtő Ferenc, a Párizsban élő ismert történész és közíró a múlt év december 4-én a budapesti Francia Intézetben a posztkommunista Európáról tartott előadást. A franciául elhangzott előadás magyar fordítását a Magyar Nemzet december 19-i számában olvastuk. Az előadó az 1989-ben indult „történelmi jelentőségű földrengést“ elemezve több, a nagyközönséget foglalkoztató kérdésre ad választ. A továbbiakban rövidítve idézzük a válaszokatvéleményeket. Mi volt a jaltai rendszer? Először is Nyugat-Európa biztonságát jelentette, amelyet Amerika nukleáris hatalma biztosított a francia és angol nukleáris erőkkel együtt. Eme ernyő védelme alatt, a Marshall-terv segítségével fellendült Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia, de még a legyőzött Németország is hamar talpraállt. Emlékeztetni kell azokat, akik nem emlékeznének rá, hogy Közép-Európa, nevezetesen Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia kormánya is szeretett volna csatlakozni a Marshalltervhez, de a sztálinista Oroszország nem engedte. Azt hiszem, a sok kár közül, amit az orosz fennhatóság okozott a közép- és kelet-európai térségben, éppen ez volt az egyik legnagyobb kár. Viszont Jalta tette lehetővé, hogy Németország nagyon gyorsan ipari, gazdasági nagyhatalommá fejlődjön, ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy Németországot kettéosztva elejét vegyék a német imperializmus újjáéledésének. (...) Ám a jaltai rendszertől elválaszthatatlan volt az ellenség léte. (...) Az ellenség mindig alapvetően fontos az egyesülni akaró államok, nemzetek számára. A szovjet hatalom által képviselt ellenség nélkül nem lett volna NATO, Jean Monnet, Schumann, Adenauer és több európai államfő nem kezdeményezte volna a háború után Európa egyesítését..A Szovjetuniónak megvolt az az előnye is a Nyugattal szemben, hogy olyan ellenséget jelentett, amelytől félni kellett ugyan, de nem túlságosan. Lehetett bízni a Nyugat gazdasági és hadi fölényében, Sztálin meg utódai óvatosságában, akik többször is megmutatták, hogy amikor terjeszkedési törekvéseiknek határozottan útját állták, hajlandók voltak visszavonulni, mert nem akartak újabb világháborút provokálni. A Szovjetunió, másik, a Nyugat számára előnyös funkciója az volt, hogy eljátszotta a zsandár szerepét az egész eurázsiai térségben, fenntartotta a rendet, amely rossznak, kegyetlennek, elítélendőnek, népszerűtlennek bizonyult, de adminisztratív, rendőri eszközökkel képes volt feloldani a nemzeti és társadalmi feszültségeket, és Afrikához képest bizonyos fejlődést is biztosított, amelyről egy amerikai közgazdász azt mondta, hogy az nem under-development, rossz magyarsággal „alulfejlettség“, hanem rosszul megalapozott, helytelen irányba vezetett fejlődés. Szemben ezzel az elenséggel, félve tőle, elítélve, szembeállítva vele a szabadság és a demokrácia eszméjét, a Nyugat megerősödhetett, és olyan jólétre juthatott az elmúlt negyven évben, amely elég ritka a mi meggyötört kontinensünk történelmében. Ez az ellenség eltűnt, legalábbis mint szuperhatalom, amely képes volt arra, hogy a világhatalomért vagy legalábbis a megosztásáért versenyezzen Amerikával, sőt potenciálisan szembe is szálljon vele. Az ellenség eltűnt, s ebben a térségben hirtelen újjászülettek a szuverén nemzetek: Magyarország, Lengyelország és a többiek, sorra egymás után, háború, forradalom, vérontás nélkül visszanyerték szabadságukat. (...) Hogyan következhetett be egy szuperhatalom összeomlása? Azt hiszem, az egyik legmélyebben keresendő ok az ideológia alapvető ellentmondásaiban, irrealitásában rejlik, amit talán azzal az anekdotával lehet a legjobban érzékeltetni, amit Ionescótól hallottam. Romániában, egy kisvárosban a kommunista párt titkára szombatonként együtt kártyázik a pappal. Egyszer megkérdezi tőle: mondja kérem, hogy lehet az, hogy ha én vasárnap délutánra gyűlést hívok össze, teleragasztom a falakat plakátokkal, ki is doboltatom, várok, várok, aztán megérkezik harminc pártfunkcionárius, de a nép nem jön. Maga meg vasárnap délelőtt megkongatja a harangokat, és perceken belül ott az egész falu a templomban? A pap így válaszol: nagyon egyszerű, barátom, mi soha nem ígértük, hogy a paradicsom itt lesz a földön. Azt hiszem, valóban az volt a bukás egyik oka, hogy az ígéreteiket nem tartották be. (...) A be nem tartott ígéretek, az egyre romló valóság és a ránk mosolygó jövőről szóló optimista szólamok közti egyre nagyobb távolság miatt — főleg a hetvenes évektől, amikor a rendszer már kimerítette összes erőtartalékát és elérkezett gazdaságilag a stagnálás periódusába. De vannak e vereségnek sokkal közvetlenebb okai is. A gazdasági apparátus elöregedett, elhasználódott. A Nyugat pedig egyre vonzóbb lett. Nyugat-Európa a hetvenes évektől valóban rendkívül magas fokú fejlődést ért el. A kapitalista, liberális rendszer sikerét nem lehetett többé elrejteni egyrészt a tömegkommunikációs eszközök hatása, másrészt a nemzetközi turistaforgalom miatt, amelybe Közép-Európa is bekapcsolódott. (...) A [prágai — szerk. megj.] tavasz azzal kezdődött, hogy a cseh nép többsége megértette: a szovjet rendszer rájuk erőltetésében keresendő a fő oka annak, hogy Csehszlovákia életszínvonala, amelyet 1945- ben még Svájcéhoz lehetett hasonlítani, 1967-ben már két-háromszáz százalékkal rosszabb volt, mint a háború utáni Ausztriáé. Azt hiszem, a szovjet politikai és gazdasági rendszer természetellenes jellegének megértése és az, hogy a Nyugat vonzása a tömegkommunikációs eszközöknek és a hetvenes években fölfejlődő turizmusnak köszönhetően áttörte a vasfüggönyt, idézte elő az 1968-as, tragikusanvégződő cseh megmozdulást. Hangsúlyozom a turizmus szerepét a kommunizmus térvesztésében. A titóista Jugoszlávia példája mintha azt bizonyította volna, hogy a tömegturizmus valamelyes liberalizálódással egybekötve több százmillió dollárt hozhatott az országnak anélkül, hogy megrendítette volna a stabilitását (legalábbis Tito idejében). Ez arra bátorította a többi országot, még a Szovjetuniót is. • Ljuben Berov kijelölt bolgár miniszterelnök elnyerte a parlament szavazatát. Mellette szavazott 124 képviselő — elsősorban a jelölését javasló Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (a török kisebbség pártja) és a Bolgár Szocialista Párt részéről. De a Demokratikus Erők Szövetségének 30 képviselője is rá adta szavazatát, a többiek bojkottálták a szavazást. Berovot 25 ellenszavazattal választotta miniszterelnökké a bolgár parlament. • Norodom Szihanuk herceg, Kambodzsa Legfelsőbb Nemzeti Tanácsának elnöke Pekingben bejelentette: megszünteti együttműködését az Ideiglenes ENSZ-hatósággal és a Hun Szen vezette Paom Penh-i kormánnyal. Elhatározását a Szihanuk-hű erők elleni sorozatos támadásokkal indokolta. • Havannában, a Forradalom terén egybegyűlt tízezrek jelenlétében ünnepelte Fidel Castro a kubai forradalom győzelmének 34. évfordulóját. Mint mondta, az hogy a devizaszerzés eszközéhez folyamodjék. De Csehszlovákiában az idegenforgalom, a Nyugattal való érintkezés fejlődése már veszélyesebbnek bizonyult. Főleg a Volkswagenekkel, Mercedesekkel, Opelekkel érkező nyugatnémetek miatt, akik életszínvonalával óhatatlanul összehasonlították a magukét. A csehek passzív ellenállása a megszállás ellenére sem tört meg, a Charta embereit nem sikerült megfélemlíteni. Lengyelország 1980-ban mutatta meg a Szolidaritás mozgalmával, hogy a kommunizmus ott is elvesztette szellemi, erkölcsi, politikai talaját, s hiába próbálta Jaruzelski tábornok katonai-rendőri diktatúrával „normalizálni“ hazáját, csak időt sikerült nyernie, a csatát elvesztette, kénytelen volt feladni a terrort, s végül tárgyalóasztalhoz ülni az ellenzékkel. A következő lépést Magyarország tette meg, ahol a reformkommunisták teljesítették az éveken át szorongatott demokratikus ellenzék fő követelését: Nagy Imre és 1956 rehabilitációját. A Kádár-rezsim így elvesztette a törvényesség minden látszatát, amelyhez addig váltig ragaszkodott. Ezek a „periferikus“ mozgalmak végül elérték a rendszer központját is, ahol a reformkommunizmus Gorbacsov személyében egy modernebb, energikusabb s főleg nagyobb hatalmú orosz Dubcekre talált. Az ő fellépésével — azzal a felismeréssel, hogy a Szovjetunió már nem tudja folytatni a fegyverkezési versenyt Amerikával, és fel kell adnia a sztálini világhatalmi ambíciókat — kezdődött meg a felbomlási folyamat, amelyet a történettudomány „Tocqueville-szindrómának“ nevez. Bebizonyosodott, hogy a zsarnoki rendszereket nem lehet megreformálni, kijavítani, mert mihelyt a megtorlástól való félelem eltűnik az emberekből, mihelyt megengedik nekik, hogy szabadabban fejezzék ki érzelmeiket és akaratukat, a történelmi irányítása kicsúszik a reformátorok kezéből és a rendszer összeomlásához vezet. (...) (Folytatás a következő számunkban) PALESZTINOK A FÖLDJÉN Rabin ajánlata Az izraeli tüzérség szombat este támadást intézett a megszállt területekről kitoloncolt palesztinok tábora ellen — jelentette a palesztinok szóvivőjét idézve a France Presse. A hírforrás szerint néhány akna és tankágyú-lövedék robbant a tábor területén, de a támadásnak nem voltak súlyosabb következményei. Az izraeli hadsereg vasárnap cáfolta, hogy bármi köze lenne a tábor és környéke elleni támadáshoz. Egy katonai alakulat tüzet nyitott néhány gyanús személyre akik áthaladtak az Izrael által elfoglalt biztonsági övezeten — közölték izraeli katonai forrásokból. Mint mondották, nem a kitoloncolt palesztinok tábora képezte a támadás célpontját. A szombati incidenst kommentálva a libanoni kormányfő egyik tanácsosa kijelentette, hogy a megfélemlítési kísérletek ellenére sem tesznek semmilyen engedményt a kitoloncolt palesztinok ügyében. Izrael meg akarja ijeszteni a kitoloncoltakat, de sem ők, sem a bejrúti kormány nem hajlandó módosítani álláspontját — mondotta a miniszterelnöki tanácsos. Mint ismeretes, Libanon nem hajlandó befogadni az Izrael által kitoloncolt palesztinokat. Jichák Rabin izraeli kormányfő felajánlotta a kitoloncolt palesztinok száműzetési idejének csökkentését, ha a megszállt területeken élő palesztin vezetők ideiglenesen beszüntetik az Intifada néven ismert palesztin lázadást. A kormányfő ajánlatára reagálva a kitoloncolt palesztinok szóvivője elmondta: Rabin jól tudja, hogy senki sem vethet véget a népi mozgalomnak. Ez mindaddig folytatódik, míg az izraeli megszállás tart. Minthangsúlyozta, Rabin elutasító magatartása, a kitoloncolt palesztinok visszatérését előíró ENSZ- határozat megtagadása a jövőben még inkább megszilárdítja az Intifadát. Fajszal Husszeíni, a megszállt területeken élő palesztinok legfőbb vezetője szintén elutasította Rabin ajánlatát, mondván, hogy az nem tekinthető komolynak, az Intifada ugyanis nem képezheti alku tárgyát. Budapest: nincs médiatörvény December 30-án éjszakába nyúló vita után sem fogadta el a magyar Országgyűlés a kormány által előterjesztett médiatörvényt. Mint a France Presse, a Reuter és az Associated Press alapján a Rompres beszámolt róla, az ülésen 689 módosító javaslatot vitattak meg, de végül is a. törvény egyetlen szavazatot sem nyert. Ellene szavazott 122 képviselő, 170-en pedig tartózkodtak. Mint a hírforrások megemlítik, a tömegtájékoztatásra vonatkozó törvénytervezet hosszú ideig a sajtó bírálatának kereszttüzében volt azzal az Antall József miniszterelnök ellen irányuló váddal, hogy a törvényjavaslattal gyakorlatilag kormányellenőrzés alá óhajtja helyezni a rádiót és a televíziót. Felfüggesztették politikai jogait Brazília szenátusa nagy szavazattöbbséggel megállapította Fernando Collor de Mello volt elnök bűnösségét. A parlament felsőháza nyolc évig terjedő időszakra felfüggesztette politikai jogaiból a lemondott elnököt. Mint ismeretes, a 43 éves Collor de Mellót előzőleg megvádolták, hogy kárt okozott a nemzetbiztonságnak és Szemet hunyt egy olyan korrupciós hálózat megalakulása fölött, amelyből saját maga is hasznot húzott. A volt elnök ügyvédje viszont a szenátus döntésével kapcsolatban kijelentette, hogy abban a pillanatban, amikor a kongresszus elfogadta Coller lemondását, a felsőház nem ítélkezhet többé az ügyben. Mint mondotta, fellebbezni fog a Legfelsőbb Bíróságon a volt elnök politikai jogait felfüggesztő döntés ellen. Coller tre Mello elutasította a szenátusi határozatot, amelyet „példa nélküli üldöztetésnek“ minősített. Miközben az ellene szóló korrupciós vádakat szóra sem méltatta, a volt elnök mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy Brazília visszatérhet a diktatúrához, a törvényes kormányoknak véget vető államcsínyek korszakához. Brazília Legfelsőbb Bírósága megtiltotta Collor de Mello lemondott elnöknek, hogy jóváhagyása nélkül elhagyja az országot. Másrészt a testület nem hagyta jóvá a legfőbb ügyész kérését, hogy helyezzék előzetes letartóztatásba az elnök bukásához vezető korrupciós tevékenység két főszereplőjét, Paulo Cesar Fariast és Claudio Vieirát. Egyébként Farias, a volt elnök választási stábjának kincstárnoka „egészségi okokból“ Spanyolországban tartózkodik. MEGNYÍLNAK A LEVÉLTÁRAK A cárgyilkosság titkos ügye Az 1918. július 17-re virradó éjszakán Jekatyerinburgan kiirtották a cári családot. A Romanovok halálát mindmáig titok lengi körül. Az irattárak megnyitása most fényt vet a homályba. A cárgyilkosság titkos ügyéről Katja Gloger ír a STERN ben. A kivégzőosztag az éjszaka kellős közepén érkezett meg. Fülledt nyári éjszaka volt 1918. július 16-ról július 17-re virradólag. Napközben esett, mint olyan sokszor ezen a sziperiai nyáron. Mint rendszerint, a cári család este kilenckor megvacsorázott. Egy keveset még olvastak. Mint minden este, a cárné a naplóját írta. A mindennapos eseményeidet jegyezte fel. Alekszej fia kissé meghalt, a kertben sétáltak. A napló utolsó szavai: 15 fok van. A ház parancsnoka 1 óra 30 perckor ébreszti fel a letartóztatott cári családot. Nem sokkal később pincehelyiségbe vezeti őket. Kívülről teherautó hangos zúgása hallható. Aztán vad lövöldözés kezdődik. A golyózáporban meghalt Miklós cár, a felesége, Alekszandra, a fia, Alekszej, lányai, Giga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija, valamint négy alkalmazottjuk. A holttestek azután nyomtalanul eltűntek. Semmi sem vált ismeretessé a kegyetlen gyilkosságról. Az erről szóló okmányokat évtizedeken keresztül elzárva tartották a levéltárakban. A szovjet gyermekeknek a cári család igazságos megsemmisítéséről meséltek, hamvaikat szétszórták a szélrózsa minden irányában, mondták. Semminek sem szabad maradnia a múltból. Egy szakállas férfi ül az oroszországi Központi Igazságügyi Orvostani Intézet 27. számú szobájában, és temérdek adatot táplál be számítógépbe. A képernyőkön koponyák villódznak. Szétzúzva találták meg őket tavaly nyáron egy Jekatyerinburg környékén levő agyagbányában. Szergej Abramov igazságügyi orvosszakértő a cári család fényképeit is betáplálja a számítógépbe. Két koponya lassan II. Miklós cár és felesége, Alekszandra fényképe fölé csúszik. Milliméternyi pontossággal illenek egymáshoz. Szergej Abramov megigazítja a szemüvegét, s így szól: — Nincs kétségem. Ők azok, így oldódik meg most, több mint 70 év után, a szovjet hatalom egyik utolsó nagy rejtélye: a cári család meggyilkolásának története. Egy gyilkosságé, amely a most megsemmisült állam jelképévé vált. Aki manapság keresni kezdi az igazságot a tizenegy ember meggyilkolásáról, eljut egy rideg betonkolosszusba a moszkvai Puskin utcában. Ez az épület az SZKP hajdani levéltárának otthona. Most Legújabbkori Történelmi Dokumentációs Központ a neve, és egykor titkos páncélszekrényeiből olyan okmányok kerülnek napvilágra, amelyek a Szovjetunió utolsó tabuját is szertefoszlatják. Ez a tabu: Lenin. 1992 májusában Jurij Buranov az SZKP hajdani levéltárában levő dolgozószobájában ül. Miután az iratokat évtizedekig zárolták, a történész most hozzájuthatott a titkos páncélszekrények anyagához. — Meggyőződésem — mondja, hogy Lenin személyesen adott parancsot a cári család meggyilkolására. 1918 július. Oroszországban a bolsevikok vették át a hatalmat, Vlagyimir Iljics Lenin a moszkvai Kreml ura. Az országban véres polgárháború tombol. A „fehérek“ harcolnak a „vörösök“ ellen. A fehérek mindenütt győzelmesen nyomulnak előre. A Kremlben az amerikaiak, britek és franciák inváziójától félnek. A helyzet reménytelennek látszik. Ráadásul Moszkvában hatalmi harc dúl: 1918 márciusában aláírták a Németország és Oroszország közötti breszt-litovszki békét. Lenin ellenfelei, a szociálforradalmárok, ennek azonnali érvénytelenítését követelik, és azt, hogy újra lépjenek be a Németország elleni háborúba. 1918. július 6-án pisztolymerénylettel megölik Mirbach grófot, az oroszországi német nagykövetet. Németország azt követeli, hogy egy német zászlóaljat állomásoztassanak Moszkváján, hivatalosan a német nagykövetség védelmére. De olyan német tervekről lehet hallani, hogy Lenint meg akarják fosztani hatalmától. A német nagykövetségen állítólag szabályszerű puccstervet dolgozik ki. A bolsevikok attól félnek, hogy elveszítik a hatalomért vívott harcot: ha Lenin ellenfelei német segítséggel átveszik a kormányt, akkor talán még a cárt is újra trónra ültetnék. II. Miklós a német császár unokafivére. És hatalmának tudatában levő, józan gondolkodású feleségét, a Hessenben született Alekszandrát a nép körében csak „a német asszonynak“ nevezték. A cári családot ebben az időben Jekatyerinburgba száműzték. Az Ipatyev-házban, egy „különleges rendeltetésű épületben“ lakott, ahogyan hivatalosan nevezték. Meleg folyó víz, sőt villany is volt itt, ez különleges luxusnak számított. A telket magas kerítés zárta körül, 75 ember őrizte. A cári család tagjai és alkalmazottaik az emeleten laktak. A foglyok nem olvashattak újságot, s az ötöknek szigorúan megtiltották, hogy akár csak egyetlen szót is váltsanak velük. A cári családot teljesen elszigetelték. Éjszaka néha lövéseket lehetett hallani, a fehérek előrenyomultak Jekatyerinburg felé. 1918. június végén Iszaj Goloscsokin Jekatyerinburgból Moszkvába utazik. A titkosszolgálat embere, mint vörös komisszár az egész Urál fölött uralkodik. Fedőneve: Filipp. Moszkvában Filipp megbeszéléseket folytat a cári család sorsáról. Barátjával, Jakov Szverdlovval is beszél, aki Lenin bizalmi embere. Jekatyerinburg város később az ő nevét viseli: Szverdlovszk. Július 4-én Jakov Jurovszkij, a Cseka helyi főnöke átveszi a parancsnokságot az Ipatyev-ház fölött. Valamennyi őrt kicseréli. Az egyetlen, még nyitva levő ablakot ráccsal látják el. Július 12-én Filipp viszszatér Jekatyerinburgba. Parancsot ad arra, hogy készítsék elő a cári család kivégzését július 16-ának estéjére. Európában eközben hírek keringenek a gyilkosságról. Július 16-án 13 óra 27 perckor Lenin táviratot kap Koppenhágából. Egy újság arra kéri, hogy fűzzön magyarázatot e hírekhez. 16 óra körül Lenin angolul így válaszol: „A cár agyonlövetéséről szóló híresztelés: hazugság. A kapitalista sajtó koholmánya.“ Lenin válaszét sohasem küldték el. Hivatalosan azt írták, üzemzavar volt a távíróvonalorg ! (Befejező része következő számára .. . _ . "____ 1993. január 5. RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN évfordulóra nehéz körülmények között, a kemény áldozatok és kemény harc éve után került sor. • A négy hónapja tartó grúz-abház konfliktus tárgyalásos rendezésének előkészítése szándékával tárgyalt Eduard Sevardnadze grúz vezető Tamaz Nadajzesvili abház miniszterelnökkel. Sevardnadze kíséretében volt Tengiz Kitovani védelmi miniszter. • A Világűr Nemzetközi Éve programjával összhangban a pleszecki kozmodromról Szojuz hordozórakéta segítségével fellőtték a Kozmosz—2229 műholdat. Tudományos kísérleti berendezése igen sokoldalú, a fizikai és sugárzásmérő berendezéseken kívül ásványokon, de sejt- és szövetkultúrákon, majmokon, rovarokon is végeznek megfigyeléseket. • Mintegy kétmillióval emelkedett az Egyesült Államok lakosságának lélekszáma 1992-ben, és 1993. január elsején hozzávetőleg 256,6 millió volt. 4,1 millió gyermek született és 2,2 millióan haltak meg. • Dél-Korea megválasztott elnöke, Kim Jong Szam átmeneti bizottságot alakított azzal a feladattal, hogy menet közben vegye át a jelenlegi elnöktől az államvezetési ügyeket. A bizottságot Csang Von Sík volt miniszterelnök vezeti és februárig, az új elnök hivatalos beiktatásáig fog működni. • Nagy hóvihar dúlt az év utolsó napjain Kalifornia és Nevada állam kiterjedt területein. A legnagyobb havazás a két állam határán volt. A hóréteg sok helyen elérte a három és fél métert. Gépkocsik rekedtek el az utakon, torlódásos balesetek is voltak, sokan, akik a híres kaszinók és mulatóhelyek felé tartottak szilveszterezni, az útbaeső szállókban és motelekben, helyenként nagy zsúfoltságban töltötték ezeket a napokat. • Mostantól kezdve nem ad elő Wagner-műveket az Izraeli Filharmónia. A zenekar már 1991 decemberében hangversenyt akart tartani Wagner-művekkől, ám a közvélemény tiltakozása oly erős volt az ellen, hogy Hitler kedvenc zeneszerzőjének alkotásait játsszák, hogy a végén beérték egy nyilvános próbával, s azt az követő felméréssel. Kiderült, hogy a résztvevők 30 százaléka ellenzi Wagner műsorra tűzését. Most aztán teljesen kizárták a zenekar repertoárjából. • Nincs olyan közel a világ vége, mint ahogy egyes csillagjósok meg más „jövőbe látók“ megjövendölték. A Pennsylvania Egyetem két neves szakembere a brit Nature című lapban közölt tanulmányában azt ígéri, hogy földgolyónk és népessége még legalább egymilliárd évnyi életre számíthat. • Szélhámosnak bizonyult David Scott amerikai űrhajós, aki 1971-ben leszállt a Holdra. Miután 1980-ban kivált az űrhajóscsoportból fiktív vállalatot alapított, amelyhez pénzeket vett fel. Most a phoenixi bíróság 400 ezer dollár kártérítésre ítélte. Természetesen vissza kell fizetnie a felvett kémillió dollárnyi kölcsönt, és fedeznie a perköltségeket.