Romániai Magyar Szó, 1995. július (7. évfolyam, 1707-1737. szám)

1995-07-01 / 1707-1708. szám

Romániai Magyar Szó 2­0 ig> NAGYVILÁG HÍREI 1995. július 1-2. Tiltakozó nagygyűlések Felvidéken A szlovák oktatási tárca alternatív oktatással kapcsolatos intézkedései és a magyar gimnáziumi igazgatók leváltása ellen fellépő szlovákiai magyar szülők, pedagógusok, diákok csütörtökön számos helyen rendeztek tiltakozó nagygyűlést. Somorján, Dunaszerdahelyen, Füleken, Galántán, Nagy­­megyeren, Párkányban, Rozsnyón, Tornalján és Ipolyságon gyűltek egybe azok, akik nem értenek egyet a tárca eddigi és tervezett intézkedéseivel. Míg a hivatalos szlovák nyilat­kozatok az úgynevezett alternatív­­­a tantárgyak zömét szlo­vákul oktató­­ tervezet önkéntességét hansúlyozzák, addig az érintett magyarok úgy ítélik meg, hogy a tervezetet máris erőltetett eszközökkel kezdik végrehajtani - teszik ezt a magyarok egyértelmű ellenkezése ellenére, amit szerintük az is bizonyít, hogy a tervezetet népszerűsítő utasítás meg­tagadása után több magyar gimnázium igazgatóját levál­tották. Szlovákiában csütörtökön volt a bizonyítványosztás napja. A tiltakozás jeléül a diákok a szülői tanácsok döntése értel­mében sok iskolában nem vették át a bizonyítványokat. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetői a csütörtöki Új Szóban további tiltakozó nagygyűlések meg­szervezésére szólították fel mindazokat a magyarokat, akik elvetik az alternatív oktatást. A szlovák oktatási tárca szerdán nyilatkozatban emlékez­tetett arra, hogy „a tiltakozó nagygyűlésekre szólító felhívá­sokat az érvényes jogi előírások értelmében fogja elbírálni.” A magyar szülők, diákok, pedagógusok csütörtöki nagy­gyűlés-sorozatának első eseménye Dunaszerdahelyen zaj­lott, ahol közel ötezer ember gyűlt egybe. Pázmány Péter főpolgármester szavai szerint azért, hogy „ne hagyjuk veszni iskoláinkat és templomainkat.” A szónokok emlékeztettek, hogy a járás csaknem száz magyar iskolája közül csupán négy iskolában talált rokonszenvre az alternatív oktatás gon­dolata. Zsidó János római katolikus esperes beszédében - egy nappal a pápa szlovákiai látogatása előtt - a dunaszer­­dahelyi nagygyűlés szónokaként hangsúlyozta, hogy „mi nem valaki ellen, hanem valami mellett tiltakozunk." A somorjai tiltakozó nagygyűlésen 1500 ember tapsolta meg a szónokok Éva Slavkovská oktatási miniszter és Miroslav Pius tanügyi igazgató leváltását sürgető követelé­seit, mert „az elemi demokratikus jogokat sértő intézke­déseikkel a magyar anyanyelvű iskolák létére törnek.” „Nem mondunk le az anyanyelvi oktatáshoz való jogunk­ról" - hangoztatták a nagygyűlés magyarul és szlovákul is el­hangzó szónoklataiban. A somorjai nagygyűlésen a szlovák parlament hárompárti magyar koalíciójának több képviselője, így A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt és Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Farkas Pál az MKDM és Kvarda József, az Együttélés képviselője, vala­mint Bauer Győző akadémikus, a Csemadok országos elnö­ke is jelen volt. A nagymegyeri kultúrházban félezer tiltakozó magyar szülő és pedagógus zsúfolódott össze. Füleken, Rozsnyón, Párkányban, Ipolyságon és Galántán is nagygyűléseket tartottak, egybecsengő követelésekkel és tiltakozásokkal. Csütörtökön a szlovák kormány nemzetiségi tanácsának rendkívüli ülésén - a részt vevő három magyar képviselő ellenszavazata mellett - a tanács azonosult az alternatív ok­tatás tervezetével, ismét leszögezve, hogy ezt az iskolatípust „a szülők szigorúan önkéntes alapon választhatják.” Sidó Zoltán, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­gének elnöke kijelentette: semmilyen előrelépés nem történt, mert a tanács továbbra sem kötelezte a művelődési minisz­tert arra, hogy adjon számot a nemzetiségi kultúra és a sajtó támogatására szánt, igen korlátozott összegek elosztásáról. Jugoszláv intervenció Horvátország ellen? Mate Granic horvát külügyminiszter sze­rint a jugoszláv hadsereg közvetlenül részt vesz Horvátország egyes részeinek szerb megszállásában, s Belgrád már annyira beleavatkozik Horvátország belügyeibe, hogy az hadüzenet nélküli közvetlen katonai intervenciónak tekinthető. „Június folyamán Szerbiából és Mon­te­­negróból 4000 erőszakosan besorozott hor­vátországi szerb katona, valamint mintegy kétezer szerb önkéntes érkezett az ideigle­nesen megszállás alatt lévő területekre” - írta Granic Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárhoz cím­zett levelében, majd hozzátette: Jugoszlávia jelentős mennyiségű fegyvert, üzemanyagot és lőszert is átjuttatott a krajinai szerb terü­letekre. Granic szerint Jugoszlávia viselkedésével megsérti az ENSZ alapokmányát, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, vala­mint a nemzetközi humanitárius jog előírá­sait is. „A horvátországi szerb félkatonai egy­ségek feltöltésében való közvetlen részvéte­lével Belgrád megsérti az 1949. évi genfi konvenciót s az 1945-ös londoni egyezményt is, amely egyenesen háborús bűncselek­ménynek minősíti ezen cselekedeteket” - áll a levélben. Az ENSZ illetékesei már bejelentették, hogy megkezdik a horvát vádak kivizsgálá­sát, s hamarosan ismertetik vizsgálatuk eredményeit. — a magyar kisebbségről Orosz lap A Szevodnya című moszkvai újság Közép-Európa magyarjai egyesüljetek? címmel csütörtökön terjedelmes cikket közölt. A liberális újság szerint a magyar kisebbségek problémája miatt a délszláv válság után újabb konfliktus keletkezhet a térségben, miután a kétpólusú világrend felbomlása viszályok egész sorát okozta. Eduard Rizskin, a cikk szerzője történelmi áttekintést adva egyebek közt azt írta, hogy a második világháború után a nem­zetiségi ellentéteket visszafogták ugyan a térség kommunista rendszerei, amelyek azonban az egykori internacionalizmus után mindinkább „rájátszottak” az uralkodó nemzet érzéseire. A térségbeli szovjet befolyás csökkenésével ez a folyamat csak­­ erősödött a peresztrojka éveiben.­­ Ceaușescu magyarellenes politikája miatt a határokon túli magyarság védelmére létrejött mozgalomhoz csatlakozott az akkori magyar vezetés reformszárnya, és már a nyolcvanas évek végén a hivatalos magyar nyilatkozatok az erdélyi ma­gyarságot a nemzet szerves részeként említették. Az Antall-kor­­mány idején is folytatódott ez a politika, a hangzatos szónokias­­ság ellenére azonban nem sikerült javítani a szomszédokkal kiéleződött viszonyon, illetve a magyar kisebbségek helyzetén.­­ A határon túli magyarság helyzetén nem sikerült változtatni a jelenlegi magyar vezetésnek sem, amely a szomszédos or­szágokkal a jelenlegi határok és kisebbségek jogainak kölcsö­nös elismerésén alapuló, pragmatikusabb viszonyra törekszik - olvasható az újságban. „Ma - írja - Magyarországon elsőbbséget élvez az európai szervezetekhez történő csatlakozás, ami az országot a területi status quo fenntartására kényszeríti. Az európai határok sérthetetlensége azonban máris ellentét­be került a­ nemzetek önrendelkezési jogával. A határok átsza­básának térségbeli példái precedenst teremtenek, illetve katali­zátorként szolgálnak a magyar kisebbségek elkülönülési törek­véseihez. Az erdélyi vagy a vajdasági magyarság inkább Ma­gyarországhoz, semmint Romániához vagy a Nagy Szerbiához tartozna - így a lap. A határon túli szórványok Magyarországhoz húzása a Sze­vodnya szerint a nemzeti érzések mellett gazdasági okokkal is magyarázható. A piaci reformok üteme gyorsabb Magyarországon,­ és magasabb az életszínvonal is, s a különbség növekszik a jövőben.­­ A magyar kisebbségek a politikai autonómia megte­remtésében látják nemzetiségi jogaik garanciáját. Ennek mega­dása azonban Románia, Szlovákia vagy Szerbia soknemzeti­ségű jellegének elismerését jelentené, amelyet nem fogad­nának el az ottani uralkodó nemzet nacionalista érzéseire építő vezető elitek. Az autonómiák ugyanis Budapesthez húznának, semmint az adott országok fővárosaihoz, ahol a politikai auto­nómiákban a Magyarországgal való egyesülés átmeneti formáit látnák. Az újság szerint a nemzeti kisebbségek problémája a balka­­nizált Közép-Európában már a versailles-i szerződésben fog­laltak végéhez vezetett, és nyitott kérdés, hogy miként változik majd a térség térképe. Magyarországon már most látják, hogy nem változik a kisebbségek helyzete. A probléma a belpolitikai küzdelemben is éreztetni kezdi hatását. Érezi ezt, hogy a posztszovjet térség­ben növekszenek a konfliktusok - írja a 100 ezres példány­szóban megjelenő napilap szerzője. - A határok mozgásba jöttek, és jó ok van feltételezni, hogy a német egyesülés, a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása, illetve Csehszlovákia kettészakadása csak a kezdet. A németek egyesülése, a hasonló szerb törekvések, illetve a Nagy-Romá­­niára irányuló elképzelések hatással vannak az eszmei-politikai légkörre Magyarországon, amely az ottani hasonló törekvések aktívabbá válására vezethet. A közép-európai egyensúlyt a határon túli orosz kisebbségek egyesítésére irányuló törek­vések ingathatják meg végképp - írta az újság. A NATO-tagságra irányuló magyar törekvés mögött a Sze­vodnya nem utolsósorban a Magyaroszág és szomszédai közötti feszült viszonyt látja. A NATO-ban működik a tagok közötti kölcsönös ellentétek felszámolásának mechanizmusa. Noha Magyarország és szomszédai számára ez a távoli jövő, de időszerűbb lehet a „kisantant" visszaállítása Jugoszlávia, Románia és esetleg Szlovákia között Magyarország féken tartására. Ezt a folyamatot felerősítheti Magyarország, illetve Lengyel­­ország és Csehország gyorsított NATO-tagfelvétele. Erősítheti ezt az is, ha Moszkva a szélsőségesek oroszországi győzel­mével egy alternatív biztonsági rendszerre törekedne, amelyet összekötnének ezzel a „kisantanttal". Ha a magyar kisebbségek egyesülése bekövetkezne, akkor ez kisebbségek megjelenésével járna Magyarországon is, ellen­irányú folyamatot indítva meg. Ha viszont a történelmi határok visszaállításának irányzata érvényesülne, úgy ismét meg­jelenhet a független Erdély, amely Románia és Magyarország között egyensúlyozik - írja az orosz szerző. Nyomorgó afrikaiak Moszkvában Amikor Domingo Co 1987-ben megérkezett Moszkvába, egy teljes állami támogatást él­vező diákvilágba csöppent, amely tele volt nagy karrierről álmodó afrikaiakkal. Nyolc év múltán semmi pénze sincs, ő az egyetlen afrikai a­szakon és legfeljebb egy Guineába szóló repülőjegyről álmodik. A kommunizmus összeomlása és az azt követő gazdasági káosz sok oroszt súlyosan érintett, de hatását méginkább érzik azok a valaha kényeztetett afrikaiak, akik katasztro­fálisan szegény, vagy politikailag instabil or­szágokból érkeztek. Co egyike azon afrikai diákok ezreinek, akik megpróbálnak mene­külni a mai Oroszországban a mindennapi megélhetésért folytatott­ harcukból. Az elvándorlás fokozatos, de jelentős volt. A nigériai diákok száma például ötezerről ke­vesebb mint ötszázra csökkent öt év alatt. A szovjet kormány óriási összegeket költött a külföldi diákokra, különösen a fejlődő or­szágokból jöttekre. A gyarmatosítás utáni Afrika jó talaja volt a szocialista modellt nép­szerűsíteni kívánó szovjet kísérleteknek. Aissatore Touré Maliból érkezett, hogy nyelvészetet tanuljon a Patrice Lumumba kongói forradalmárról elnevezett egyetemen, amelynek jelenlegi 900 hallgatójából 650 afrikai. A diáklány emlékszik a „proletár szoli­daritás, a harmonikus nemzetközi közösség” jelszavaira. Ennek a szolidaritásnak a jegyé­ben a szovjet kormány a fejlődő világ diák­jainak tanulási lehetőséget, havi ösztöndíjat, ingyenes lakást, orvosi ellátást és téli ruhá­zatot kínált. Mára az ingyenes oktatással együtt a diákokat inspiráló ideológia is eltűnt. A Lu­mumba Egyetemen ma egy nemzetközi üzleti iskola is működik, és sok afrikai diák nem tudja befejezni tanulmányait pénzhiány miatt. Tourénak annyi pénze sincs, hogy szivárgó hűtőszekrényét megjavíttassa.­­Ahogy az állami oktatásra szánt pénz összezsugorodott, az orosz egyetemek és főiskolák megkezdték a tandíjak bevezetését. A moszkvai állami egyetem manapság hate­zer dollárt is kérhet évente tandíjként. A legtöbb afrikai diák persze nem rendelkezik ekkora összeggel. A pénzügyi válság hatá­sára a diákok a pincérkedéstől a kábítószer­kereskedelmen át a prostitúcióig terjedő munkákat is elvállalnak. Az afrikai diákok a szovjet uralom alatt kor­dában tartott, de azóta egyre nyilvánvalóbb fajgyűlöletnek is céltáblái lettek. - Az em­berek régebben csak furcsán néztek rám a metróban. Manapság azonban majdnem mindennap majomnak szólítanak - mondja az angolai Eduardo Vita, akit részeg orosz diá­kok már többször megvertek. Az afrikai­ diákok eltűnő állami támogatásá­nak másik veszélyes következménye az ingyenes orvosi ellátás megszűnése. A pisz­kos szobák és a megfelelő ételek hiánya a Vöröskreszt szerint azzal jár, hogy a diákok fogékonyabbak lettek a betegségek iránt és alultápláltság is előfordul. Az afrikai diákok ugyanakkor nem mindig tudnak hazatérni a repülőjegyek igen magas ára miatt. Számos moszkvai nagykövetség kérésére az ENSZ nemzetközi migrációs szervezete 1993 júniu­sában programot indított el az Oroszország­ban rekedt, többségükben afrikai diákok hazaszállítására. A szervezet már több mint egymillió dollárt költött több mint háromezer diák elvitelére. A nigériai Olatungi Ogunyemi, aki az év folyamán visszatérhet hazájába, szerencsésnek tartja magát.­­ „Legalább tu­dom, hogy hazamehetek” - mondta. K­oszovó ­a párhuzamos államok földje . A koszovói albánok vezetői, Fehmi Agani, és Hidajet Hiseni, a Koszovói Demokratikus Liga alelnöke azzal érvelnek, hogy a „Koszovói Köztársaság” létrehozása is már az albánok komp­romisszumkészségéről tanúskodik. „Az Albániában, Koszovóban és Macedóniában élő albánok egységes tömböt alkotnak, s mi ennek ellenére nem követeljük az Albániával való egyesülést vagy a volt Jugoszlávia területén élő albánok közös államának létrehozását" - mondta Hyseni. Az albánok vezetői azt is hangsúlyozzák: a válasz­tásokon való részvétellel elismernék, hogy Koszovó Szerbia része. „Ezt nem fogjuk megtenni, s az albánok a jövőben is csak a maguk által szervezett választásokon fognak részt venni” - hangsúlyozza Hiseni. A két nemzetiség vitájában fontos kérdésként szerepel az, hogy ki élt előbb Koszovó területén: a szerbek azt állítják, hogy a szerb állam XII. században való létrehozásának idején a mostani tartományi terület lakosságának csak két százalékát tették ki az albánok, míg albán állítások szerint Koszovó első lakói az albánok vagy legalábbis az albánok ősei voltak. Az albánok ezzel kapcsolatban azt is hang­súlyozzák, hogy Belgrád meglehetősen rugalmasan érvel: míg Koszo­vóban a kora középkori lakossági arány a fő érv, addig Vajdaság ügyében a szerbek a jelenlegi összetételre hivatkozva nem hajlan­dóak széleskörű autonómiát adni az ott élő magyarságnak. Az elsza­kadást pártoló albánok fő érve az, hogy a régi Jugoszlávia szétesése után létrejött új államszövetség valójában „Nagy-Szerbia”, s ebben az államban nincs helye Koszovónak, amely a régi Jugoszlávia autonóm tartománya volt. „A horvátok, a macedónok és a szlovének is külön­váltak. Miért pont a nem szláv albánok lakta Koszovó válna Szerbia részévé?” - kérdezik az albán vezetők. A két nemzetiség viszonyát tovább mérgezi annak a mintegy 170 volt albán rendőrnek a pere, akiket azzal vádolnak, hogy az elmúlt évek során létre akarták hozni a koszovói albánok „árnyékrendőr­ségét". Pristinában 72 volt rendőr éppen most áll bíróság előtt, s a vádlottak azt állítják, hogy csak egy szakszervezetet hoztak létre az elbocsátott rendőrök szociális támogatására. A per meglehetősen ideges hangnemben zajlik, s a vádlottak és védőik azt állítják, hogy a szerb hatóságok erőszakot alkalmaztak a letartóztatások és kihall­gatások során.­­ A szerb hatóságok által előtárt bizonyítékok egy része - a volt rend­őrök egyebek mellett megfigyelték a jugoszláv redőrség konvojainak mozgását is - arra utal, hogy a szervezet tevékenysége meghaladta a szakszervezeti kereteket. Az emberi jogok helyzetével kapcsolatban is komoly vita folyik a szerb hatalom és az albánok között: a hivatalos szerb álláspont szerint a hatóságok minden tekintetben tiszteletben tartják a polgári és szabadságjogokat, míg az albán emberjogi és szerbiai ellenzéki szervezetek jelentései arról tanúskodnak, hogy Koszovóban nap mint nap megsértik az albánság jogait. A pristinai Emberjogi és Szabad­ságvédelmi Tanács (EMDSN­) jelentése szerint tavaly a rendőrség 16 embert gyilkolt meg Koszovóban, míg a kihallgatások során 2157 esetben kínozták meg a foglyokat. A legutóbbi halálos incidens múlt vasárnap történt: a szerb katonák agyonlőttek egy tízéves albán gyereket, aki betévedt az egyik laktanya területére. „Tavaly 3160 albánt tartóztattak le önkényesen a szerb hatóságok, s 2729 személyt idéztek be úgynevezett tájékoztató beszélgetésre” - áll a jelentésben, amely azt is hangsúlyozta, hogy Koszovóban folytatódik az albánok elbocsátása és az albán családok kiköltöztetése. Az albán beszámolók szerint a szerb hatóságok azzal is komolyan megsértik az albánok jogait, hogy évek óta az albánok elűzésén és a szerbek betelepítésén munkálkodnak. „Az albánok elnyomásával, az albán alkalmazottak elbocsátásával, a fenyegetésekkel, a letartózta­tásokkal és a behívásokkal olyan körülményeket akarnak teremteni a szerb hatóságok, melyek a kitelepülésre sarkallják az albánokat” - mondta Pajazit Nusi, a KMDSM­ egyik alelnöke, hozzátéve, hogy Belgrád törekvései nem voltak eredménytelenek: az utóbbi években több százezer koszovói albán hagyta el hazáját. Míg a koszovói gazdasági kapacitás 10-15 százalékos hatékony­sággal működik, több koszovói városban - így Pristinában, Kosovska Mitrovicában, Gnijlanéban és Pecben is - sorra épülnek a Bosznia- Hercegovinából vagy Horvátországból elmenekült szerbek számára kijelölt házak. Albán vádak szerint a szerb hatalom arra törekszik, hogy erőszakkal változtassa meg Koszovó nemzetiségi összetételét, s ezzel bizonyos értelemben etnikai tisztogatást folytat az albánok el­len. (MTI-Panoráma) A pápa szlovákiai látogatása Pénteken, pontban egy órával a déli harangszó előtt szállt le a pozsonyi repülőtéren II. János Pál pápa különgépe, aki ezt követően négy napig tartózkodik majd Szlovákiában, ahol három vértanút szentté avat. II. János Pál látogatásának Szlovákiában az egyházi és a politikai körök egyaránt rendkívüli jelentőséget tulajdoníta­nak. Útját hosszú ideje, igen alapos körültekintéssel készítik elő. Katolikus egyházi körökben „nemcsak az evangélium hirdetését, hanem a nyugalom, a béke, az igazságosság, a szeretet, az emberek közti jó viszony, és az igaz gondolat szellemének terjesztését várjuk a Szentatya látogatásától” - nyilatkozta Ján Sokol érsek, aki hálával emlékeztetett arra, hogy a látogatásnak köszönhetően Szlovákia a világ érdek­lődésének középpontjába kerül. II. János Pál a repülőtérről elsőként a pozsonyi Szent Már­ton székesegyházba, az egykori koronázó dómba látogatott, majd pénteken délután Nyitrán áldását adta az odazarándo­koló fiatalokra, és hét szlovákiai egyházmegye püspök­ségének adta át a Pápai Enciklika szövegmásolatát. Szom­baton a Pozsonyhoz közeli zarándokhelyen, Sastínban (Sas­vár) megtekinti Szlovákia védőszentje, a Hétfájdalmas Szűz Mária templomát, és ugyanitt szabadtéri szentmisét pontifikál. A pápa rendszeres vasárnapi imáját, az Angelust, amelyet a Vatikáni Rádió is élőben közvetít­­ az Orsolya-rend templo­mában mondja el. E templom felújított belvárosi rendháza lesz II. János Pál pozsonyi szálláshelye is egyben. A katolikus egyházfő Michal Kovác államfővel és Vladimír Meciar miniszterelnökkel is találkozik. A pápa látogatásának legkiemelkedőbb eseménye a va­sárnapi, kassai program lesz. A kassai repülőtéren bemu­tatásra kerülő szentmisén szentté avatja Kőrösy (Crisinus) Márk egykori esztergomi kanonokot, Pongrácz István és Grodeczki Menyhért jezsuita atyákat, a Bethlen Gábor er­délyi fejedelem 1619-es erdélyi bevonulása idején halálra kínzott vértanúkat, akik nem voltak hajlandók áttérni a kálvinista hitre. X. Pius pápa mindhárom kassai vértanút 1905-ben boldoggá avatta. A szlovákul Mark Krizannak, Ste­fan Pongrácnak és Melichar Grodeckynek nevezett római katolikus vértanúk szentté avatása szlovák egyházi körök megítélése szerint külön „közép-európai méretű jelentőséget" ad a pápa szlovákiai látogatásának, mert a vértanúk e térség különböző országaiból származtak. Ez a körülmény indokol­ta, hogy a szlovák kormány a vasárnapi eseményre horvát, lengyel, román és magyar kormányküldöttséget is meghívott. II. János Pál - aki eddig közel egymillió kilométert utazott a világban - Lőcsére, a Magas Tátrába és Eperjesre is elláto­gat. A szlovákiai pravoszlávok egyházi vezetői a meghívás ellenére sem vesznek részt az eseményen és a protestáns körök is igen tartózkodóan nyilatkoznak a pápa szlovákiai látogatásával, elsősorban a három vértanú szentté avatásá­val kapcsolatosan, mert „nem tartják egészen szerencsés­nek”, hogy a Vatikán épp ezt a három vértanút választotta, amikor - protestáns vélemények szerint - a kornak többszáz szentté avatható vértanúáldozata volt. A látogatás politikai felhangjai közül kiemelkedik a szlovák ellenzéki körök bírálata. Több lap azt kifogásolja, hogy a napokban olyan plakátok jelentek meg­ az utcákon, amelyeken egymás mellett látható Vladimír Meciar és II. János Pál fényképe, és hogy „a plakát kisebb méretben ábrázolja a miniszterelnököt, mint a Szentatyát.” (MTI-Panoráma) Egy szuszra * Az orosz nemzetbiztonsági tanács csütörtöki ülésén lemondtak a bugyonnovszki túszdrámáért felelős orosz vezetők: Pavel Gracsov védelmi, Viktor Jerin belügy­miniszter, Szergej Sztyepasin, a biztonsági szolgálat, Oleg Lobov, a nemzetbiztonsági tanács vezetője, Nyikolaj Jegorov miniszterelnök-helyettes és Jevgenyij Kuznye­­cov, a sztravropoli terület kormányzója. Jelcin elnök július 10-ig dönt arról, hogy kit meneszt a lemondásukat benyújtott vezetők közül.­­ A Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Parla­menti Közgyűlésének és a FÁK együttes rendezésében július 3-4-én a grúziai Batumiban a térség országainak parlamenti küldöttei folytatnak véleménycserét a régiót érintő biztonsági és stabilitási kérdésekről. Ro­mánia Parlamentje részéről Kerekes Károly képviselő és Gheorghe Dumitrascu szenátor vesz részt a meg­beszéléseken.­­ A boszniai és horvátországi szerbek nagyszabású táma­dást indítottak a nyugat-boszniai Bihac muzulmán területi beékelődés ellen - jelentette be pénteken reggel a szarajevói rádió. Ugyanakkor a kelet-boszniai Gorazde és Srebrenica muzulmán városokat is lőtte a szerb tüzérség. * Az USA kormányának meghívására június 20 és július 20 között egy hónapos amerikai utazást tesz Nicu­­lescu Toni, az RMDSZ-elnök politikai tanácsosa, aki megbeszélései, találkozói során a romániai magyarság helyzetéről ad tájékoztatást.­­ Péntek déli adatok szerint legkevesebb 80 ember vesz­tette életét és 860-an sebesültek meg a szöuli Sampoong áruház csütörtöki - egyelőre tisztázatlan okok miatt bekö­vetkezett - összeomlása nyomán. Tartani lehet tőle, hogy az áldozatok száma tovább nő, hiszen a katasztrófa után egy nappal még mindig 160 volt az eltűntek száma. Az első jelentések szerint a katasztrófát feltehetőleg gáz­robbanás okozta. * A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöksége úgy döntött, hajlandó megkezdeni a párbeszédet a Vajda­sági Magyarok Demokratikus Közösségével (VMDK). * A két ország határánál történt fegyveres incidens, de min­denekelőtt a Hoszni Mubarak egyiptomi elnök elleni me­rényletet követően az egyiptomi és a szudáni vezetés egyre keményebben fenyegeti egymást. * Gyűrűzik a lehallgatási botrány Spanyolországban. Gon­­zález kormányfő csütörtöki képviselőházi beszédében megismételte, hogy nem ő rendelte el a vezető politi­kusok, üzletemberek, újságírók, valamint I. János Károly király telefonjának lehallgatását, sőt, semmit sem tudott a sajtóban nyilvánosságra hozott ügyről. Az ellenzék nyil­ván azzal vádolja a szocialista kormányfőt, hogy visszaél a hatalommal. * A magyar átalakulásról tartott előadást csütörtökön Bukarestben Soós Károly Attila, az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium államtitkára a francia nyelvű közgazdászok vándorgyűlésén. * A pénteki román napilapok szokatlanul nagy teret „szen­telnek“ a román parlamenti képviselők­ és szenátorok európa tanácsi szereplésének, főként ún. hallgatásuknak az 1201-es ajánlás megerősítése kapcsán. E reagálá­sokra a Hétfői RMSZ-ben reflektálunk. Egy szuszra.». Prietenn

Next