Katolikus főgimnázium, Rózsahegy, 1882
I. Az üstökösök. Azon titokteljes lények, melyek csillagos egünkön időről-időre feltűnnek, hogy annak múlékony díszéül szolgáljanak, és a melyek a többi csillagoktól sajátságos alakjuk által egészen különböznek, lévének a farkhoz vagy üstökhöz nagyon hasonló fénycsóvával ellátva, miért is üstökös csillagoknak neveztetnek. Az a titokteljes megjelenés, az a feltűnő alak, s gyakran az égboltozat tekintélyes részén elterülő fénycsóva, a régibb időben számos babonás hiedelemre szolgáltatott alkalmat. Volt is jő, midőn az üstökösöktől való félelmet az istenfélés kiegészítő részének tartották. Mint túlvilági lények tűntek ezek föl régente, hogy a bűnös emberiséget vezeklésre intsék, vagy a bekövetkező helyi vagy országos elemi csapásokat előre jelezzék. Az 1618. évben is vertek Koppenhágában egy emlékérmet, melynek egyik oldalán az ez évi nagy üstökös és földre boruló embercsoport van feltüntetve, másik oldalán pedig ezen felirat olvasható : Gott gib, dass uns dieser Komet-Stern Besserung unseres Lebens lern. Földrengést, vulkáni kitöréseket, orkánokat, iszonyú részt, felhőszakadást, szárazságot, háborút, pestist, kolerát, sőt marhavészt és sáskajárást is várt a közhiedelem az üstökösök feltüntével. Nagyon természetes aztán, hogy az ilyen balhit befolyása következtében nem voltak képesek az üstökösök valódi természetét és törvényeit egész tárgyilagossággal megfigyelni. Egyedül a dunaiak azok, kik a legrégibb időtől kezdve tettek ez irányban csillagászati megfigyeléseket, a melyeket évkönyveik szolgáltatnak át nekünk ; míg nyugaton a 17. századig nagyon hiányos és ki nem elégitők a tudósítások, melyeket az üstökösökről feljegyeztek. *