Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1885

TOMPA MIHÁLY KÖLTÉSZETE. Tizennyolcz éve éppen, hogy Tompa bánatos lantjának szívhez szóló húrjai örökre elnémultak. Egy egész nemzet gyönyörködött e lant zenéjében, egy egész nemzet gyászolja annak elnémulását. És Tompa lantja valóban érdemes volt nemzete figyelmére, méltó volt nemzete gyászára ; hisz minden húrja érettünk rezgett s minden egyes hangja nekünk szólott. Elsírta haza­fiúi panaszainkat ; elzengte múltunk csodás dolgait, virágaink titkait ; húrjain meg-megcsendültek egy szebb jövő reményének kellemes akkordjai ; áriáiban mindig ráismertünk érzelmeink s gondolataink hangjaira. Most már hallgat e lant s mestere a földben nyugszik ; de örökségül reánk hagyott műveiben szelleme él és élni fog mindenkor. Irodalmi férfiaink Petőfi és Arany mellett emlegetik; a tiszta gyönyört keresők most is élvezettel s haszonnal olvas­sák ; népünk pedig még ma is rá-rázendít egyik-másik dalára, kivált a Sajó és Rima mentén. Ha nemzetünk büszke Tompára, mi gömöriek kétszeresen büszkélked­hetünk benne ; hisz itt ringott bölcsője kies megyénkben ; tetemeit is me­gyénk földje takarja. Egész életén át Gömörmegyében paposkodott, annyira ragaszkodva hozzá, hogy, midőn a kecskemétiek dús jövedelmű eklézsiájok papjává óhajtották, azt felelte nekik: »A hanvai pap hanvai Hanván fognak elhanyatni. « Különösen e körülmény bírt reá, hogy emlékezetét e szerény értekezésben fölújítsam s költészetét méltassam. Műveit lelkiismeretesen s elfogulatlanul tanulmányoztam s most arra törekszem, hogy Tompát, a költőt, igaz alakjában, fény- és árnyoldalaival állítsam az olvasó elé. Mielőtt azonban műveinek eszthetikai elemzésébe bocsátkoznám, lássuk röviden élettörténetét. Született Rimaszombatban 1817-ben. Atyja székely származású csizma­dia volt, ki­vándorlásai közben Rimaszombatban telepedett le, hol nőül vette Bárdos Zsuzsannát. A gondos nő azonban csakhamar elhalt s árván hagyta maga után a kis Mihályt. Az anyátlan árva — hogy asszonyi gondozásban részesüljön — Borsod megye Igriczi nevű községébe került apai nagyanyjá­hoz. Itt kezdte meg az iskolázást s talán itt is fejezi be, ha tanítója, Bihari György fel nem ismeri benne a szép reményekre jogosító tehetséget. Bihari addig dicsérgeti s ajánlgatja az élénk szellemű gyermeket, míg végre egy ottani földesúr (Szentimrey) pártfogásába veszi s magasabb kiképeztetés vé­gett Sárospatakra küldi, hol iskolai pályáját folytonos nélkülözések közt, de

Next