Ruházati Munkás, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETIKI XVI. ÉVFOLYAM 1973. JANUÁR 1 ARA 50 FILLÉR A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Elismerés , az úttörő munkáért A Zalaegerszegi Ruhagyár igazgatója, Szántó György elvtárs központi vezetőségünk december 6-án, megtartott ülésén beszámolt a munkaszervezés, közel féléves tapasztalatairól. Központi vezetőségünk tagjai és olvasóink is sokat hallottak, olvastak már arról, hogy a Zalaegerszegi Ruhagyárban — a Könynyűipari Minisztérium segítségével — az IPE svájci cég szerződéses alapon új munkaszervezést vezet be. A beszámolót nagy érdeklődés előzte meg. Mindenki arra volt kiváncsi, hogy a gyakorlatiban, az eltelt több mint öt hónap alatt, milyen eredményeket értek el, és milyen problémák vetődtek fel. A hibákat felismerve intézkedtek A szervezőmunka lényegében már 1972 áprilisában megkezdődött. Egy váltószalagon — melyen 100 ember dolgozott — június 27-én indult meg a termelés. Az új módszerre való átállás lényegében sikeres volt. A dolgozók egy hét múlva teljesíteni tudták korábbi tervüket. Júliusban, augusztusban igen jó termelési eredmények születtek. A termelékenység növekedése 20 százalék volt. Ezt az eredményt szeptemberben már nem sikerült elérni. Kis tételeket gyártottak, gyakori volt a fazon változás, nem volt megfelelő a szalag műszaki irányítása. A hibákat felismerve azonnal intézkedtek. Javították a programozást. Az egyes modelleket gyártásra úgy programozták, hogy lehetőség szerint a megmunkálásig azonos vagy ahhoz közelálló termékek kövessék egymást. Ezzel csökkenteni lehetett a változó munkaműveletek számát. Az új szervezéssel kapcsolatban javítani kellett az előkészítési, gyártmányfejlesztési, anyaggazdálkodási tevékenységet is. Az intézkedések következtében a termelési feladatokat ismét meg lehetett emelni, októberben 10, majd novemberben ismét 10 százalékkal. A termelőegység a 20 százalékkal felemelt feladatát a tervezett létszámmal 97,1 százalékra teljesíteni tudta. Új szalag indult Még a nyári hónapokban tovább szélesítették a szervezést. Augusztus 28-án egy munkateremben, ahol férfi és fiú zakót gyártanak, bevezették az új szervezést, mely ebben a termelő egységben 300 embert érintett. Természetesen felhasználták a nadrágszalagon szerzett tapasztalatokat. Itt szinte zökkenetmentes volt az átállás, a termelékenység egyenletesen emelkedett, és a téli hónapokban már elérte a célul kitűzött 30 százalékos termelékenységnövekedést. Természetesen ez még nem lehetett tartós teljesítés. Legnagyobb feladatot jelenti ma is a dolgozók betanítása a helyes munkafogásokra. Ez folyamatos munka, és hosszabb időt vesz igénybe. Addig kell a dolgozók képzését folytatni és a helyes munkamódszerre oktatni, amíg az adott művelethez tartozó időérték alapján a 80 százalékos produktivitást elérik. Ez a helyes mozdulatok és fogások beidegződését már biztosítja. A megfelelő ritmus kialakítása már a dolgozó feladata. A dolgozókat nem érte károsodás A Zalaegerszegi Ruhagyár vezetői vigyáztak arra, hogy a dolgozókat az átállással kapcsolatosan anyagi kár ne érje. A szervezés bevezetésétől kezdődően egy hónapig az előző egy év átlagkeresetével számolták el fizetésüket. Ez a bérösszeg átlagosan 6,8 százalékkal magasabb keresetet biztosított annál, mintha a dolgozókat a tényleges besorolásuk alapján számolták volna el. Az átlagkeresetben benne van a teljesítmény, a különböző jutalmak stb. A nagy csoportos teljesítménybérrendszerről az egyéni besoroláson alapuló minőségi prémiummal kombinált darabbérrendszerre tértek át. Ez a bérezési forma 6 havi kísérleti időtartamra került bevezetésre. A tapasztalatok alapján a bérrendszer kisebb módosításokkal került bevezetésre. A tapasztalatok alapján a bérrendszer kisebb módosításokkal alkalmas arra, hogy a dolgozók képességük, szorgalmuk, elért munkateljesítményük alapján kapják keresetüket. Ismeretes, hogy a vállalat az illetékes szervektől engedélyt kapott arra, hogy a 35 százalék körüli termelékenységnövekedéssel párhuzamosan, annak kétharmad részével, 20—22 százalékkal növelheti a bérszínvonalat, anélkül, hogy az egy főre eső nettó részesedési alap sem csökken jelentős mértékben. A bérezési rendszer kialakításánál gondoskodtak arról, hogy az állásidő esetén a dolgozó a besorolási bérét megkapja. Megoldották a nyugdíj előtt álló dolgozók megfelelő keresetének biztosítását is. Az elmúlt időszak alatt a dolgozók részéről több jogos kifogás hangzott el. A kezdeti időszakban féltek a tömeges elbocsátástól. Több esetben a műveleti időket nem megfelelően alakították ki, és a feszített normával a dolgozó nem tudott keresni. Egyes cikkeknél aránytalan volt a dolgozók leterhelése. Az egyéni teljesítmény bérre történő átállás után nem tudták a napi keresetüket kiszámítani a munkások. A nyugdíj előtt álló dolgozók féltek, hogy nem tudják a kívánt teljesítményt elérni, és így keresetük csökkenni fog. Kérték a dolgozók, hogy a szállítókocsik magasságát csökkentsék és a gépasztalokat alakítsák át. A műveleti időket felülvizsgálták és ahol indokolt volt, ott módosították. A dolgozókat visszamenőleg a felemelt idővel, illetve percbérrel számolták el. A munkahelyek százalékos leterhelésének arányát vizsgálták és megállapították, hogy a teljesítményhez kötött órabéres rendszerhez viszonyítva lényegesen kedvezőbb a helyzet, mert 85—105 százalék között ingadozik most a leterhelés. A műveletek munkaigényességi arányának kialakítása az időelemzéssel teljesen megbízható. A műszaki vezetők tudják, hogy a dolgozók leterhelésének alakulásával állandóan foglalkozniuk kell. A szalagvezetők az új szervezésben jobban élnek azzal a lehetőséggel, hogy a szalagbeosztás szerint 100 százalék alatt leterhelt dolgozókkal más munkaműveleteket is elvégeztessenek, hogy a kereseti szint itt is biztosítva legyen. Az idős dolgozók a vállalatnál eltöltött munkaviszonyuk alapján hűségpótlékban részesülnek. A napi kereset kiszámításához segítséget adott az üzemi lap is. Közölték a számítás módját. Az elbocsátástól nem félnek a dolgozók. Ez a munkaszervezés óta nem jelentett problémát, hiszen ezzel kapcsolatban elbocsátások nem voltak. A gépasztalok és a szállítókocsik átalakítása megtörtént. A tapasztalatok segítik a munkaszervezést A Zalaegerszegi Ruhagyár az állami ruhaiparban úttörőszerepet vállalt az üzem- és munkaszervezésben. Eredményei bátorítást adnak az üzemeknek a munkaszervezéshez. Tapasztalataikat felhasználva már kevesebb zökkenővel lehet az üzemekben megvalósítani a munkaszervezést. A központi vezetőség tagjai és a meghívott igazgató elvtársak és műszaki vezetők elsősorban az elismerésüket fejezték ki azért a szép munkáért, melyet a zalai elvtársak végeztek. A beszámoló után sok kérdést tettek fel az elvtársak Szántó elvtársnak, melyre megfelelő választ kaptak. Szó volt a kérdésekben a szabványokról, a táppénz alakulásáról, a hibák megállapításáról, a műszaki vezetők szakmai felkészültségéről. Szántó elvtárs válasza bővítette ismereteinket az új munkaszervezés jelenlegi helyzetéről. Elmondotta, hogy arra törekednek, hogy normális félkészáru-mennyiség legyen a szalagokon. 2,8 százalékig terjedően minőségi bért fizetnek szúrópróbaszerű minőségi ellenőrzés alapján. Áttekinthető munkahelyek vannak, így könnyű megállapítani, hogy ki követte el a hibát. Arra törekedtek, hogy elsősorban a váltóműszak vezetői értsék meg egymást , mivel az új szervezéssel egyidőben bevezették a melegváltást. 1973-ban a Lentiben levő telephelyükön egy teljesen új üzemet építenek — 40 millió forintból — a helyi tanáccsal együtt. Itt nadrágot, zakót fognak gyártani. Jó kapcsolat alakult ki a svájci és a magyar műszaki vezető között. Minden kérdésben szocialista rendünknek megfelelően intézkednek. Az anyag folyamatos biztosítása a textilüzemektől függ. Jelenleg egy hónapi szabvánnyal rendelkeznek, de félő, hogy ezt a jövőben az ismert okok miatt nem tudják tartani. A műszaki vezetők felkészítése folyamatosan történik. Az anyagot már lefordították és az oktatást januárban megkezdik. Az előkészítő munka során is nagy gondot fordítottak az oktatásra. A tanfolyamot elvégzők bizonyítványt kaptak. A műszaki vezetők is több megértést és törődést igényelnek a nem éppen könnyű munkájukhoz. A saját lehetőségeink figyelembevételével A dicséret és ellismerés mellett az aggodalom is kicsendül a felszólalók szavaiból. Kelemen Endréné, a Debreceni Ruhagyár VSZT- titkára fogalmazta meg elsősorban ezt a féltő aggodalmat. Azt hittük eddig, hogy jól szervezett a munka az állami ruhaiparban, most úgy tűnik, hogy mégsem ez a helyzet. Eddig is magas volt az intenzitás. Egyik dolgozó elmondotta, hogy mikor néhány órai munka után felállt a gép mellől, szinte remegett a lába. Nem kérünk túl sokat a dolgozóktól? — tette fel a kérdést. Mit értünk azalatt, hogy megközelítjük a világszínvonalat? A mi lehetőségeink figyelembe vételével igyekezzünk elérni avilágszínvonalat. Türelmet kér a gazdasági vezetőktől a dolgozókkal szemben, és kérte, hogy vigyázzanak jobban a termelő, alkotó, a gépeik mellett ülő emberekre. Friedl József elvtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy ne engedje a ruhaipar túllicitálni magát a munkaszervezésben. Éppen a december 6-án megjelent Népszavában három miniszter nyilatkozatából kiderült, hogy míg a többi szakmában csak az elképzelések, tervek alakultak ki, addig a ruhaiparban már több száz ember az új munkaszervezésben dolgozik. A ruhaiparban mindig magas volt a munkaszervezés. Inkább lassabban hajtsuk végre a munkaszervezést, hogy kevesebb hibával és zökkenővel járjon. Adjunk több időt a dolgozóknak a begyakorlásra. Legyen idejük megszokni, megszerezni az új munkamódszereket. Igaz Sándor elvtárs is arra kérte Szántó elvtársat, hogy a technikai fejlesztés és az emberséges magatartás mindig szinkronban legyen. A világszínvonal elérése ne legyen frázis, hanem valóban reálisan kitűzött cél. Ennek érdekében lépnünk kell előbbre, de csak a realitások alapján. Reflektorfényben Pálfi Menyhárt elvtárs, elnökségünk tagja, a Férfi Fehérneműgyár vezérigazgatója a munkaszervezés nehézségeiről szólt. A munkaszervezésnél nem lehet a teljesség igényével fellépni, viszont mindenkinek állampolgári kötelessége, hogy számot adjon arról, miképpen bánik a reábízott értékekkel. Aki nem csinál semmit, annak a legkönnyebb, azt nem bírálják, nem kerül reflektorfénybe, mint az, aki vállalja az úttörőmunkát, és az ezzel járó felelősséget. A munka- és üzemszervezésben késik a kormány utasítása. Több ösztönzés kellene a minisztérium részéről a munkaszervezéshez. Feltétlenül fontos — minden üzemben —, a munkaszervezések bevezetésénél a dolgozókat anyagilag is érdekeltté tenni. Fontos feladatnak tartja meggyorsítani a szervező szakemberek képzését. Az üzemekben bízzanak meg pszichológusokat annak vizsgálatával, hogy az új munkaszervezés milyen hatással van az emberekre. Gonda Pál elvtárs, a Május 1 Ruhagyár főkönyvelője tiszteletét és elismerését fejezte ki a zalai elvtársaknak az eddig végzett munkáért. Tapasztalataik az iparág hasznára válnak. Kifogásolta, hogy a felsőbb szervek engedélye kell ahhoz, hogy a termelékenységgel arányosan nőjön a dolgozók keresete. Mika Józsefné, a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi üzemének szb-titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyszervezések mellett nem szabad megfeledkezni a belső tartalékokról sem. Apróbb hibák, hiányosságok bosszantják a dolgozókat, akadályozzák a termelést. Sós Sándor, a Vörös Október Férfiruhagyár vezérigazgatója a vállalat várpalotai üzemében bevezetett munkaszervezésről számolt be. Jó kapcsolatuk van a Zalaegerszegi Ruhagyárral, felhasználják tapasztalataikat. Székesfehérvári üzemükben is a közeljövőben megindul a munkaszervezés. Sós elvtárs hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az előkészítő munkában a dolgozók felkészítése. Hitet kell adni az embereknek ahhoz, hogy képesek legyenek a feladatokat megoldani. A munkásoknak legyen önbizalmuk, higgyenek abban, hogy el tudják végezni a rájuk bízott munkákat. Le kell győzni az ellenállásokat, a hitetlenséget, a bizonytalanságot. Rujavec Ernő, a Szegedi Ruhagyár főmérnöke is elismeréssel szólt a zalai munkaszervezésről. Nagy dolog — mondotta —, hogy a meglevő gépparkkal 30 százalék termelékenységet is el tudnak érni. Szegeden is készülnek az új M. T. M. módszer bevezetésére. Azzal, hogy kimondták a zalai elvtársak, hogy a szocialista törvények betartásával kívánják megvalósítani az új szervezést, már sokat kimondták. A műszaki vezetők valóban nem az intenzitás növelésével, hanem a jobb, észszerűbb munkaszervezéssel kívánnak magasabb termelékenységet elérni. Zalában a munkakörülmények, az üzemi légkör is javult az új munkaszervezéssel. A többieknek már könnyebb lesz a dolguk, mert a zalaiak kitaposták az utat — mondotta Rujavec elvtárs. A központi vezetőségi ülésen Orosz János titkár kiegészítő beszámolót tartott. Értékelte a Zalaegerszegi Ruhagyárban folyó szervezést és néhány hiányosságra hívta fel a figyelmet. Boldog új esztendőt! Véget értek az ünnepek, elhangzottak a jókívánságok. Megkezdtük az új, 1973- as esztendőt. Az állami ruhaipar dolgozói eredményes évet hagytak maguk után. Dolgozóink erőfeszítéseinek eredményeképpen teljesítettük terveinket, nőtt a termelékenység, a vállalatok nyeresége s ez, valamint a párt novemberi határozata lehetővé teszi, hogy az 1972. évinél nagyobb béremelésre kerüljön sor. A ruhaipar rekonstrukciója, s a munka- és üzemszervezés kezdeti eredményei a szociális körülmények javulását is maguk után hozták. Mindebben jelentős szerepe volt a megerősödött szakszervezeti alapszerveknek és a választott testületeknek, amelyek eredményesen képviselték a dolgozók érdekeit. Az új esztendő is sok szép feladatot tartogat számunkra. Végrehajtani pártunk novemberi határozatát, megvalósítani azokat a célokat, melyeket XXIV. kongresszusunkon magunk elé tűztünk. Érezni és látni, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak, és eredményeink nyomán egyre javul az életünk, gyarapszik és szépül az ország. Központi vezetőségünk nevében megköszönöm a ruhaipar minden dolgozójának, ■ munkásoknak, vezetőknek és tisztségviselőknek az elmúlt évben végzett eredményes munkát, és kívánok erőt, egészséget és sok sikert az új évben. Tóth Tiborné főtitkár Köszöntjük a 100 éves Népszavát központi vezetőségünk távirata a Népszava szerkesztőségének. Kedves Siklós elvtárs! Központi lapunk, a Népszava 100. évfordulója alkalmából köszöntjük önt és a szerkesztőség minden munkatársát, dolgozóját. Ez alkalomból is elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a lap történetének azokért a fejezeteiért, amikor az elnyomás éveiben is síkraszálltak a mi szakszervezetünk dolgozóinak ügyéért, jogos politikai és gazdasági követeléséért. Kívánunk a dolgozók érdekvédelme, eszmeipolitikai nevelése és a problémák megoldásának segítése érdekében végzendő munkájukhoz, jó egészséget és további sikereket. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete nevében Tóth Tiborné főtitkár