Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1921-04-12 / 83. szám
2. oldal. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1921. árprilis 12. . A schizmatikusok „működnek“. Hogy is festik a vallásszabadság gyakorlatban ? Saját tud. Máramaros, április hó. • Máramarosi tudósítónktól a pravoszlávok újabb őslakosságairól értesülünk, melyek már az anarchisztikus állapotokkal határosak. Mielőtt az egyes eseteket nyilvánosságra hoznák, előre kell bocsátanunk, hogy ahol ilyen dolgok megtörténhetnek, ott a rendtartásra hivatottak a merénylőkkel szemben alkalmasint tehetetlenek De jöjjenek maguk a konkrét tények! Azok mindennél többet beszélnek. A gernyesi gk. pap ablakára márc. 29-én éjjel a schzimatikusok négy lövést adtak le. Puszta véletlen és szerencse, hogy a lövések, melyek közül egy az ágy melletti szekrénybe hatolt, emberéletben nem tettek kárt. A csendőrség meg se mozdul. A husztlófalvai gk. parochiára márc. 27-én éjjel szakadárok betörtek és súlyosan megbántalmazva a papot, birtokukba vették a gk. templom kulcsát. A segélykiáltásokra a szomszédok előhívták a csendőröket. Történt is egy-két letartóztatás, de a kulcs a vallásszabadság dicsőségére továbbra is a schizmatikusoknál maradt. Lipcsén a pravoszlávok a gk. temetőben a sírkereszteket sorra eltávolítják, s helyükbe schizmatikus kereszteket dugnak. Ilyásevics Józsefnek, a község elhunyt lelkészének márvány síremlékét ismeretlen (?) tettesek darabokra zúzták és szintén hármaskereszttel cserélték fel — még a halottak nyugalma sem lehet háborítatlan! ... Fenti és hasonló esetekben a köztársaság johbr neve érdekében legazonnali erélyes intézkedést, a büdösökkel szemben szigorú példa statuálását követeljük. Vagy csak egy cél lebeg most az intézkedésre hivatottak előtt, hogy a magyaronnak mondott vidéki gk. papságot földönfutóvá kell tenni ? Magunk részéről lelkiismeretbeli kötelességnek tartjuk fölemelni tiltó szavunkat. Ezt tekintem a magyar rezsim maradékainak, úgy a nagyságos, mint alászolgája, amelyet hivatalosan kiküszöbölünk. Igen távol van tőlem az az állítás, mintha én szeretnék csókoltatni kezemet a tanítósággal, tehát nem én aláztam meg a tanítóságot, hanem a tanítóság maga magát alázta meg azzal, hogy nem tudja beleélni magát a valódi köztársasági szellembe. Az én tiszta Slovák nevemet, amely hasonló nevet Liptóban száz és száz becsületes szlovák visel, annak tisztaságát és helyesírását a legnagyobb sovén tanárokkal szemben 30 éven keresztül is tudtam megvédeni, most nevetségesnek tűnne fel, ha azt védeném is. **• Ш. Michftl Sekejr ükolsky inspektor Fenti nyilatkozat, cikkünk adatait, nem cáfolja, csupán módosítja. Helyreigazítás. Ctsip 1182. Kérném a tisztelt szerkesztőséget a következő helyre igzitást közzétenni. Ruszinszkói Magyar Hírlap 65. sz. megjelent egy cikk, amelyben az én tanfelügyelői működésemet egy anonim író úgy tünteti fel, mintha én, vagy segédtanfelügyelő kezet csókoltatna magának a tanítósággal, s ezzel a tanítóságot megaláztatnám. S ezzel szemben kijelentjük, hogy nekünk egyetlenegy tanítónő sohasem csókolt kezet. Sajnos, de történt velünk a következő eset: S. A. nevű tanitónő, aki épen háború alatt nagy nyomorban élt anyjával és két kisebb testvérével s aki hiába folyamodott a magyar kormányhoz s ezen család tagjaira való családi pótlék elnyerését s azt 6 éven át nem kapta meg. Mikor az ő folyamodványa és levele kezembe került, és meggyőződtem, hogy kérvénye jogos s azt felterjesztettem s azzal a javaslattal, hogy a családi pótlékot visszamenőleg is megkaphassa. És valóban rövid idő alatt a „Skolsky referál kiutalta a nyomorgó tanítónőnek a szép összeget, aminek én is megörültem, bár a tanítónőt személyesen nem ismertem. Egy látogatási napon, midőn a hivatalban több tanító és tanítónő volt, köszönés közben ez a lelkileg szegény tanítónő kezet akart csókolni nekem, a kezemet kirántottam az én tanítói büszkességem tudatában fülig elpirultam és az illető tanitónőnek megtiltottam, hogy valakinek kezet csókoljon. A főszolgabíró ur bizalmat szavaztat magának Fegyver, mely visszafelé sül el. — Közigazgatási igaz történet a Verhovináról. — Amiről a kormányzó ur nem tud. Saját tudósítónktól. Rahó, április 10. A tiszavölgyi járás Galíciából idecsöppent főszolgabiráját, Szebelszky Istvánt, kinek rahói „működése“ nem a legkellemesebb emlékeket hagyta maga után, nem régen helyezték át Técsőre. Az örömhír hallattára a rahóiak valósággal föllélekzettek. Mert a főszolgabíró úr fene gyerek ám! Liszt-, tengeri- és petróleum dolgokkal kapcsolatos ügyei közismertek. (A ruszinszkói sajtón kívül a prágai lapok is beszámoltak róla !) Voltak azonban olyanok is, kik sehogysem tudtak belenyugodni a sors és a Gubernium kegyetlen rendelkezésébe, mely földijüktől, protektoruktól fosztotta meg őket. Mondanunk sem kell talán, hogy ezek a kétségbeesett emberek a járás galíciai, vagy mint azon a vidéken nevezik, „bojka" hivatalnokai voltak. A riadnem azonban nem sokáig tartott. Gondoltak egy nagyot és merészet. Elhatározták, hogy a helyi lakossággal bizalmat szavaztatnak Szebelszky urnak, s áldásos működésére való hivatkozással az alkormányzóhoz fordulnak, hogy hagyná őt továbbra is Rahón. Igen ám! De volt egy bökkenője a dolognak. Hogy hogyan lehetne mindezt kíméletesen és ügyesen beadni a népnek, mely főszolgabíróját nem szereli. Leleményességért azonban Szebelszky úr és társai nem mennek a szomszédba. Különben is, mire jó a hivatalos hatalom ? Kidobolták hát egy szép március végi vasárnapon, hogy a község háza nagytermében gyűljenek össze a gazdák, mert fontos megbeszélésről van szó. Megjelenés kötelezői ! A derék ruthének, mint törvénytisztelő emberekhez illik, annak rendje és módja szerint össze is gyűltek. Eddig hát minden rendjén ment. De ami ezután következett, az a főszolgabíró úrnak és csatlósainak keserű csalódást okozott, hogy ne mondjam, mint a váratlan zuhany kijózanította őket. Mikor ugyanis a bizalmat szállítani akaró Kamernyuk előállott mondókájával, egyszerre olyan éktelen lárma, zúgolódás, tiltakozás támadt, hogy a rendezőség jónak látta bizalom nélkül, de legalább ép bőrrel a távozás hímes mezejére lépni. Körülbelül ugyanez ismétlődött meg Kőrösi mezőn is, hol a furfangos módon összecsődített nép ráadásul még éppen ellenkező határozatot hozott, nevezetesen, hogy követelik a járást kiszipolyozó „bojkák“ azonnali eltávolítását és a régi őslakos ruthén és magyar hivatalnokok visszahelyezését. A fenti kis közigazgatási történetet, mely valószínűleg nem egyetlen a maga nemében, azzal a megjegyzéssel ajánljuk az alkormányzó figyelmébe, hogy lássa: ime milyen eszközökkel akarnak szerezni hivatalvezető tisztviselők bizalmat maguknak és íme, mit érnek azok a deputációk, amelyek egyik másik tisztviselő „visszahelyezése“ érdekében koptatják a kormányzóság lépcsőit. Ez a történet élénken illusztrálja mindazt, ami a „nép bizalmából“ Máramarosban megtörténhetik. Pesek úr újabb gikszere Mikor a hajdú harangot akar önteni. — Egy salamoni ítélet. (Saját tud. Ungvár, ápr. 11. Pesek úr, kinek a magyar nyelvű iskolák kérelmezése idején kifejtett körmönfont gáncsvetései közismertek, még mindig nem nyugszik babérjain Úgy látszik, újabb bokros érdemeket akar szerezni. Ezúttal vallásügyi problémák „megoldásán“töri a fejét. Módunkban van ezirányu áldásos „működését“ két konkrét eset kapcsán ismertetni. F. hó 10 re „kiszállást“ tervezett Pesek úr Gorondra, hogy az ottani gör. kath és scrazmatikus híveknek a templom birtoka körül fölmerült vitáját eldöntse. Magánjogi kérdést, közigazgatási úton! Ha nem lenne a dolog olyan szomorúan komoly, nevetnünk kellene. Az egyházmegyei kormány természetesen erélyesen tiltakozott a vicekormányzónál a tervbe vett merénylet ellen. Az alkormányzó méltányolva az indokokat, egyelőre le is fújta a „kiszállásit és az ügy részletes referálására utasította Peseket. Hasonló paródiája a vallásügyi közigazgatásnak illusztris tanügyi referensünk azon salamoni ítélete, melyet nemrégiben Lucskán, a gorondishoz hasonló templom-vita ügyében hozott. Hogy a templom d. e. 10-ig a gör. katolikusoké legyen, 10-től délig a pravoszlávoké, d. u. 3-ig ismét az unitusoké, 3-tól pedig újból a schizmatikusoké legyen. Mikor pedig a gör. kath.ok tiltakoztak a megoldás ellen, (A schizmatikusok nem Nekik minden mindegy!) Pesek úr kitámadt, hogy lám, „felekezeti békét“ akar teremteni. De ez az unitások izgágasága miatt nem sikerül. A fenti kis egyházjogi gikszerekkel kapcsolatban megismételjük régi hó óhajunkat. Vajha más, a végzettségének és rátermettségének megfelelő állásba helyeznék Peseket. Esetleg vissza, abba a kis tanfelügyelői állásba, amelyben ezelőtt volt s ahonnan előbújva olyan gyorsan fölkapaszkodott * Égő erdők. A nagykaposi síkságról ha felnézünk a hegyek felé, intvén is, onnan is füstfellegek szállanak az ég felé, hirdetvén a mérhetetlen erdőségek égését. Egymásután gyulladnak ki az erdő rengetegek s pusztul az autonómia vagyona. Kisgazdák! Földművesek! Kisiparosok! Iratkozzatok be a „Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt“-ba! Pártiroda: Ungvár, Szobránczi utca 11. szám. Felvétel minden nap délelőtt ésdélután.