Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1924. július-november (5. évfolyam, 35-55. szám)

1924-07-06 / 35. szám

2 oldal A RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1924. július – „Iskolai kiállítás Ujhorodon“ Ezzel a hangzatos címmel indított akciót a „Pesek szellemétől“ áthatott ruszinszkói tanügyi referátus, melyre Ungvárra akarja csődíteni egész Ruszinszkót. A máskor magyarul soha nem tudó tanügyi referátus erre az alkalomra ékesen megfogalmazott magyar programmot dolgozott ki, melyet „szíves közlés végett“ lapunknak is megküldött. Bármennyire örülünk is a Pesek-kultuszt terjesztő eme kiállításnak, azok után, amiket velünk, elnyomottakkal és rabszolgasorsban élőkkel a tanügyi referátus öt éven át elkövetett és a jelek szerint el fog követni ezután is, ennek a nagy cécónak sikerét előmozdítani nem feladatunk. A kiállításon azonban mi is szeretnénk részt venni és pedig azt a több mint száznyolcvan tanulót állítanák ki ott, aki a tanügyi referátus kegyetlen sovinizmusa miatt évek óta iskola nélkül ténfereg és pusztul. Azt hiszszük Európát sokkal jobban érdekelné ez az öt esztendős balkáni állapot — Ruszinszkóban, mint az a Potemkinfalva, amit „kiállítás“ címén óriási költséggel, a mi adónkból, a gyanútlan emberek elé rakunk. Amíg velünk, ruszinszkói magyarokkal úgy bánik a hatalom, hogy a ma Ungvár, julius 4. Annak idején, midőn Sollich, a prágai parlament német nemzetiségű tagjának, a „numerus clausus“ behozatalára vonatkozó indítványa a közvéleményt foglalkoztatta, a „Ruszinszkói Magyar Hírlap“ vezércikkben foglalkozott a prágai parlament magyar képviselőinek magatartásával s a képviselők eljárását „oly súlyos, meggondolatlan politikai eltévedésnek” minősítette, „amelynek elitélésére nehéz szavakat találni.“ E vezércikkünket dr. Leley Jenő nemzetgyűlési képviselő igaztalannak és magára nézve sértőnek találta s ezért az ügyet pártvezetőségi ülés elé vitte. Miután itt dr. Leley Jenő képviselő eljárása az alábbi annak idején általa közzétett, de előttünk ismeretlen interjúja szerint igazolást nyert, adjuk ennek kapcsán az alábbiakban felelős szerkesztőnk által dr. Leley Jenő képviselő úr részére kiállított nyilatkozatot azzal, hogy lapunk egyébként a „numerus claususra“ vonatkozó felfogását s a hivatkozott vezércikkben leszögezett álláspontját természetesen ma is fenntartja. Kérdés: Képviselő úrról köztudomású, hogy a keresztény világnézetre alapított politikai iránya mellett nem hive a felekezeti türelmetlenségnek s azért bizonyos feltűnést keltett, hogy Sollich német nemzeti párti képviselőnek a numerus claususra irányuló javaslatát aláírta. Szíveskedjék nyilatkozni, mi volt ezen ténynek indító oka ? Válasz: Engedjen meg Szerkesztő úr mindenekelőtt egy kijelentést. Határozottan helytelenítem, hogy a sajtó a dolgot olyan vastagra fújta fel, mielőtt az aláírók indokait megismerni törekedett volna. Helytelenítem elsősorban azok érdekében, akiket a sajtó ezzel a „fekete reakció aknamunkája ellen“ akart megvédeni, a zsidóság érdekében. Mert a zsidóságra nézve a nagy lárma után aligha lesz kellemes a mosoly, amely a parturunt montes et nascitur ridiculus mus nyomán okvetlen járni fog. Tehát az indítványt igenis aláírtam, mint ahogy a múltban is aláírtam s a jövőben is alá fogok írni minden indítványt vagy javaslatot, amely velünk barátságos ellenzéki klubtól, vagy képviselőtől származik. Megmondom miért vagyok enynyire „liberális.“ — Kényszerből, kényszerítenek a házszabályok. Amíg ugyanis más parlamentekben egy képviselő is tehet indítványt, javaslatot vagy interpellációt, addig nálunk ehhez 21 képviselő aláírása kell. Miután azonban egy ellenzéki polgári pártnak sincs 21 képviselője, az egyik párt a másiktól kér kölcsön aláírásokat s ennek fejében adja is saját képviselőinek aláírásait. Én a magam részéről az ülésnek elején azonnal kijelentettem, hogy a velünk barátságban levő pártoktól származó bármilyen indítványt, javaslatot aláírok, mert aláírásom pusztán technikai ténynek tekintem s aláírásom nem jelenti, hogy magam az aláírt okirat tartalmával azonosítom. Ugyanígy ítélem a nekünk adott idegen aláírásokat is. Ez másként nem is lehetséges, el sem képzelhető. Mi magyar képviselők minden indítványt, javaslatot, interpellációt magyar nyelven adunk be. Ha azt akarnék, hogy német képviselőtársaink aláírása érdemi hozzájárulást is jelentsen, akkor ugyebár hiteles német fordítást is kellene készíteni? Ezt követelni német képviselőtársainknak eszükbe sem jutott. Bizonyára azért, mert aláírásukat ők is csak technikai ténynek tekintik. Én se szoktam egy német javaslatot, vagy más, aláírás végett elém tett iratot elolvasni, aláírom szó nélkül, mert aláírásomat érdemi állásfoglalásnak nem tekintem. Felel érte a club, vagy a képviselő, akinek neve vagy nevei az irat homlokán olvashatók. A jelen esetben a német nemzeti párt clubjának titkára és el A numerus clausus s a prágai magyar képviselők Söffifjörts Esvány levele a rágent porokatérokrul. Kelt levelem Hejbe, de mint Birtykösökörfalván, vasárnap ebédi arunditás után. IV. A második panasz ma nem lassz ijen hosszú — igy folytatom tovább — el is mondom izibe, csak má egy kis innyavalót, meg egy kis körömfaladékot hozatok az asszonnyal, csak tessen addig a főhadnagy uréknak diskurálni, zningyá gyüvök. Oszt hogy kikövetkeztem aszszondom az annyoknak: — Hékám, ezek ottbenn nem járnak Istennel. Briggy csak be oszt vigyél nekik egy pofa kisüstit, meg valami harapni valót, hogy a nyelvüket harapnák le a betyárok, oszt tárcsád üköt szóval mig bé nem következek. Egy kis dógom lesz Vastag Nyakas János komáékkal. Meg oszt az asszonyi fifika végzi odabe a tereferét, addig csak fessen velem gyürni, megnézni, mit gondutam én ki azalatt, mig a főhadnagyot szóval tartottam. Hát legelébb is egy paját körülszalajtattam a Somgörts-tanács tagjaiha, hogy gyüljenek izibe, mer nagy baj vagyon. Azaz előkerestettem a Nipujságokat, amékeket nem tem kinek a sóvattyábul ingyen küdözték derüre-borura csomókba, oszt eltevődött a pallásra. Azuz hirtelen beniztem az ólba, hadd lám, mi dógok vöt ott ülteméknek, mikor az udvaromra felkövetkeztek, mer hogy ok nélkül oda be nem orrontottak, arra mérget mertem van venni. Körül nézek, sehol semmi. Benyúlok a zabos ládába, megkavarom a zabot, bizmi tűrés-tagadás benne, nem sok vót abba, hát valami papirosok kandikált kifele. — Aha, gondolom magamba, ez ir vótatok hát itt, nem hogy a két éves csődör csikómba gyönyörköggyetek. Kiveszem a papírokat, hát magyarcímer rajta, meg hogy aszszondi: „A magyar niphó! “ Oszt tovább a van benne, hogy rázzátok le a szlovák járomot, meg hogy két hét múlva itt lesznek a magyarok. Öhöm. Ma tudom, hányadán állunk. Óvasom én ám a „Prágai Magyar Hírlap “-ot is, amél ojan fajankónak néznek németek, tudom ám én, hogy vannak ojan emberek is, amékek abbul ilnek, hogy a becsülletes magyarokat becsapik, óvastam én máseniül, oszt hogy ezek odabe nem kóser emberek, a szent ház itt lesz elő az ésszel Somgörts Esvány. Legelébb is el ezekkel a cédulákkal és bé a hejökbe a Nipujságot. Tudom, hogy arra ma csak nem fogik rá, hogy irredenta ! Amit Jakhechikaffi úr szeméélyessen irigálgat. Amék jóformán nem is áll egyebbül, mint a magyarok gyalázásából. Tehát, bé Nipujság a zabos ládába. Igaz, hogy a marha megveszne fülre, ha bevenné azt a sok zeccséget, ami írva vagyon benne, de már csak vigyázunk, hogy be ne vehesse. Azz, hogy a Somgerts-tanács tagjai is felszállingództak a szokott hejre, a mihesbe, hát magam is megkönnyebbedve mentem hű komájim közzé. Tudtam, hogy nem kell kétségbe esnem, mer ott vót a faluba utánnam mingyá legokosabb ember, Vastag Nyakas János koma, azaz a nagy ehető Bendős Gábris, a falu szája Csácsogi Dörgő Lőrinc, a vasmarka Bátor Fekete János, a ravasz Kocsis Kovács Lajos, egyszóval mind, akkibe egy kis vbz mozog. Még Kurátor Istenes Bendegúz is, akki még ritkán szól, de mindétig akkurátusan. Megnyitom a Somgerts-tanácsot iseténképpen : Tisztelt Tanács ! Mindenki tudj, hogy ezt a fiók tanácsot a kösségi tanács mellé azir állítottuk fel, mer mindenféle gyütt mentek is benne van ma a kösségi tanácsba, hát a bizodalom ma csak mi bennünk vagyon. (Éljenzés \) Most szükség lesz az észre, mer van itt két urféle, amékek rosszba jár. {Le velek \) Nem addig van a, hogy le velek, Lőrinc koma, mer ezek ágent pofokatérek ám. Ezeknek meg kell adni a móggyát amúgy bütykösökörfalviasson. — De hát mi az a ágent pofokatér — kérdi Bendős Gábris — mer hogy én nem igen jártam latin oskolába, hát nem igen kapiskálom, hogy mi fene lehet a. — Hát az ojan urféle, amékeknek nem fülik a dolog a markáha, oszt ingyen és a pitzliségbül, oszt ez a kettő éppen engem akar hurokra keríteni. gyarságot megillető magyar gimnáziumtól évről évre elüti, addig ez a hatalom a magyarság keserves fillérein fenntartott sajtótól semmiféle erkölcsi támogatást nem igényelhet.