Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1924. július-november (5. évfolyam, 35-55. szám)

1924-07-06 / 35. szám

1924. július 6 RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP neke Lodgraam­ képviselőtársam­nak az aláíráskor külön és hatá­rozottan meg is mondottam, hogy aláírásom nem jelent a javaslat érdeme tekintetében állásfoglalást És ha akadni fognak — mert biz­tosan tudom, hogy akadni fognak ilyen vicces jurnalisták — akik a fentieket utólagos mosakodásnak fogják minősíteni, azokat a fent megnevezett urakhoz utasítom. Ha már a „reakció lovagjának“ nem hisznek, Lodgmann személye talán csak elég súlyos lesz arra, hogy bizonyságának hitelt adjanak. Pártunk a javaslat tekintetében akkor fog állást foglalni, amikor az a parlament elé kerül, az én egyéni álláspontomra pedig Szer­kesztő úr nem kiváncsi. Nos ugyebár ! Igazam volt, ami­kor azt mondottam, hogy a do­logból kár volt olyan „illustris ügyet“ csinálni? Mégis csak jó lett volna a felszisszenés előtt megkérdezni az összes aláírókat ? Ám az említett mosoly, amely a dolog ilyetén végződése fölött a józanul ítélő olvasó közönség ayakán meg fog jelenni, szolgál­jon intésül tanulságul azoknak, akik mindenáron a felekezeti re­akció senzációját keresik. * A Ruszinszkói Magyar Hírlap alulírott szerkesztősége nevében ezennel elismerem, hogy a ma­gyar képviselők eljárásáról itt s a fent idézett kritika igazságtalan, mert a szerkesztőség a megtáma­dott képviselőket eljárásuk indo­kait illetően előzőleg megkérdezni elmulasztotta s mert a később megjelent s velem közölt máso­— Agyon kell ükét ütni, oszt rájok fogni, hogy úgy születtek — böki oda Bátor Fekete János koma. Amire megjegyzi Vastag Nyakas János koma: — Ennye, szóból ércsenek ken­tek. Nem lehet ezeket csak úgy agyonütni, ha észvel mészvel az eget is be lehet meszelni, hát ide is a kell, ész, meg mész. A cég legtöbb vagyon Somgörts Esvány kománál, hát csak a mongya meg, mit kell cselekedni, a többi máj kigyón szegletre. Most láttam, hogy csakugyan a koma a legokosabb ember után­­nam a faluba, hogy igy esmeri a komáját, hát oszt asszontam: — Ki kell fogni ezen a két pu­zlin. Ennyi az egész. — No, azt könnyen megtegy­­gyük — így Csácsogi Dörgő Lőrinc. — Könnyen, könnyen, könnyű azt mondani, de hogy ? És hát nem lesz-e baj ebbe — viszontag rá Kocsis Kovács Lajos. — Csak egy kicsit meleg legyen a filem, majd elbánok én velek — szólal meg Kurátor Istenes Bendegúz. De már erre a nagy buzdulásra csakugyan öröm simogatta a mej­­jem, oszt igy vetettem végit a híjába való időzőtésnek: — No, majd én kenteket a két pitzli elejibe hivatom, oszt csak heresejjék, amit mondok. Kend még Bátor Fekete János koma köpje meg majd a tenyerét, mer lessz egy kis emelni való. — No, hát az erdőbe nem lessz fogyatékosság, én bírni fogok akár­mit, csak a főd bírja. De tán jó van tudni mégis a tinyálladikot. — Azt majd az idő köszörüm­ ki. — Éljen Somgerts koma —­vót az egyhangú bizalom érvényre juttatás, oszt mindenki avval a biztos jutalommal ment haza, hogy úgy lessz jó, ahogy lessz. Ilyen pártfegyelem is csak Bütykös­­ökörfalván van. Mikor beléptem a felső házba, ma vagy a hatodik kupicánál tart­hattak a tiszt urak, mer a fő­hadnagy ma igen hegyesen iéze­­getett az annyukra. Persze azt hitte a marha, hogy üres jászol­nál tarti Somgörts Esvány a leg­kedvesebb jószágját, de biz me­­resztgethette a szemeit, mer Som­­görtsné asszonyom biz ugyan ám nem akarta észre venni, hogy meglátják rajta, hogy bejre me­nyecske még. Ha sizik is nem­sokára a Sárikó — utóggy. De emmá nem tartozik a dologra, meg oszt jobb ha kapitányon tarti a­z ember a nyelvit, mer az asz­­szony harapós jószág ! — Kináltad-é, lelkem egy ga­lambom, a tisztelt urakat ? — Óh, hogyne — igy a fő­hadnagy — nagyon szives házi­asszonyunk van. — Engedelmet instállok, hogy megvárakoztattam az urakat, de — követem aláson — a marhácska körül akart egy kis baj azt kellett eligazítanom. — Nem baj, Semgörzs uram, de most má térjünk a dologra. — Hát a panaszt nem teccik meghallgatni? — kérdem én. — Ha nem van hosszú. — Nem hosszú a hizem. Az eggyik csak annyi — mondom körülnizegetve a házba, oszt az asszonyt is kiküdve, hogy valaki meg ne hájjá — hogy van ne­künk itt eldugva egy tájin m­asin­­geverünk. Azt igen féltjük, hogy el tanálik venni tüllünk, még ho gyan a magyarok, de jó hasznát lehetne venni. Hej, hogy felragyogott a szeme mind a két pizzlinek ! Majd kiki­­játotta a szemök, amit bévül érez­tek : Fogunk ma hires Somgöris Esvány. No, csak fogjatok — gon­doltam magamba. Lesztek tik, két fogdmegek, még ma sáppattabbak is. Oszt fojtattam tovább a pa­naszt : — Csak attól filünk, hogy most sok mindenféle emberek van a falunkba is, hát attól tartok, hogy valamék elárul. Már kiugrott a főhadnagy a büribül, mikor ezt hallotta. — Én magamtól nem mond­hatom, hogy hun van, ha öszve­­hijom estére a tanácstagokat, oszt ha ük megengedik, akkor eltesz­­szük a rigi hejérül oda, ahova a főhadnagy urék parancsolik. De ne mutogassák magokat a faluba, mer még a csendőr megorronti a dógot. — Nem megyünk mink sehova, csak intézkeggyék Somgörts uram, mint derék és igaz magyar. No, hogy mijen kitüntetése lessz ezér Somgörts cugszii­emnek ! (Ne fussék a nyála, már foj­­tatom, hogy mi vót továbbad.) Somgörts Esvány közpogár m. k. , latban e nyilatkozathoz zárt nyi­latkozat szerint a képviselők ter­­­­hére semmiféle mulasztás se róható. Ennek megfelelően az alulírt szerkesztőség kötelességének is­meri, hogy az általa elkövetett hiba fölött sajnálatát fejezze ki és az igaztalan és méltatlan támadást meg nem történtnek tekinteni ! kérje. Ungvár, 1924. évi január hó 6. Dr. Zombory Dezső: Munkács város szerződései A városi képviselőtestület meg­választása óta mind a képviselő­­testületben, mind pedig a városi közvéleményben sok és hangos kritika tárgyául szolgálnak a kor­mánybiztosok érája alatt kötött városi bérleti és egyéb szerződé­sek. A képviselőtestület avval kez­dette meg működését, hogy ezen szerződések ügyében vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat jogos és szükséges, mert bizony ezek a szerződések a város vagyonával könnyelműen gazdálkodtak, a vá­rosnak mérhetetlen anyagi káro­sodásával járnak és a város jö­vedelmi forrásait eldugaszolták. A szerződés­kötések ügyében megindított vizsgálat elsősorban a volt városi tanács őslakó szár­mazású tisztviselői ellen irányul, a képviselőtestületben elhangzott kritikák szintén úgyszólván csak az őslakó régi tanácstagokat tá­madták, pedig — anélkül, hogy a vizsgálat eredményének elébe akarnánk vágni, vagy anélkül, hogy a régi tanácstagokat a vizs­gálat befejezte előtt menteni akar­nék — azt hisszük, hogy a rossz szerződéseknek nemcsak a régi tanács tagjai voltak okai, mert a városban több szerződés­kötéssel kapcsolatban azt beszélik, hogy a felettes hatóságok nyomása, ma­gasabb kezek intézkedése játszott ezek megkötésénél nagy szerepet. A nagy­közönség tájékoztatása érdekében időrendi sorrendben is­mertetjük az egyes szerződéseket. A kaszárnya. A kaszárnya bérleti szerződés régebbi idők rossz öröksége, mely a bérek fel nem emelése, a város által viselt horribilis javíttatási költségek és a bér nem fizetés miatt jelent nagy tehertételt a vá­ros gazdálkodásában. A cserépgyár. A munkácsi tetőcserép és agyag­árugyár r.­t.-gal kötött bérleti szerződést egy városi földterületre nézve még a régi képviselőtestület (a proletárdiktatúra utáni) hatá­rozta meg. A vásárvám. A vásárvári bérleti szerződést dr. Toronszky kormány­biztossága alatt kötötték. Ennek megkötésé­nél tudomásunk szerint a zsupá­­nátusnak a vásártér rendezésére vonatkozó intézkedése volt a pa­rancsoló. Ugyanis a zsupánátus által követelt sürgős rendezésre a városnak nem volt pénze (köl­csönt akkor nem lehetett még úgy felvenni s nem is volt tanácsos) és a rendezésre szükséges kiadá­sok előteremtésére csak a mos­tani bérlők adtak be ajánlatot. Érdekes, hogy a vásárvári bérleti szerződés sokszori előbbeni kriti­­zálása mellett sem történt felszó­lalás és javaslat a költségvetés tárgyalásánál a szerződésnek a város érdekében való s kedvezőbb megváltoztatására nézve. Az aszfalt. A magyar aszfalt részvénytár­sasággal első ízben szintén dr. Toronszky kormánybiztossága alatt kötött szerződés nem volt hátrá­nyos a városra, azzá lett azonban, mikor dr. Karczub alatt az 1921-es árak alapján újból megkötötték és árdrágítássá vált, mikor a Moravek érában szintén az 1921-es egységárak alapján megújították. A szerződés ily irányú s ily fel­tételek melletti meghosszabbításá­ról a város közönsége egyáltalában nem tájékozódott és senki sem tudja még megközelítőleg sem, hogy kinek hibája volt a lehetet­len szerződés. A mozi. A színházépületet mozi céljaira bérlő társasággal s egyesülettel kötendő szerződésnek dr. Karczuk kormánybiztossága alatt a régi tanács, mint tudjuk a leghatáro­zottabban ellene volt, egyrészt mert ennél volt előnyösebb ajánlat is, másrészt mert akármelyik ajánlat is lett volna elfogadva, azért meg­felelő jövedelme ebből még nem lett volna a városnak. A bérleti szerződés pontozatainak felállítása a zsupánátuson, a zsupán jelen­létében lett igen sürgősen meg­állapítva. A bérleti szerződés már 3 oldal.

Next