Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1924. július-november (5. évfolyam, 35-55. szám)
1924-07-06 / 35. szám
1924. július 6 RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP neke Lodgraam képviselőtársamnak az aláíráskor külön és határozottan meg is mondottam, hogy aláírásom nem jelent a javaslat érdeme tekintetében állásfoglalást És ha akadni fognak — mert biztosan tudom, hogy akadni fognak ilyen vicces jurnalisták — akik a fentieket utólagos mosakodásnak fogják minősíteni, azokat a fent megnevezett urakhoz utasítom. Ha már a „reakció lovagjának“ nem hisznek, Lodgmann személye talán csak elég súlyos lesz arra, hogy bizonyságának hitelt adjanak. Pártunk a javaslat tekintetében akkor fog állást foglalni, amikor az a parlament elé kerül, az én egyéni álláspontomra pedig Szerkesztő úr nem kiváncsi. Nos ugyebár ! Igazam volt, amikor azt mondottam, hogy a dologból kár volt olyan „illustris ügyet“ csinálni? Mégis csak jó lett volna a felszisszenés előtt megkérdezni az összes aláírókat ? Ám az említett mosoly, amely a dolog ilyetén végződése fölött a józanul ítélő olvasó közönség ayakán meg fog jelenni, szolgáljon intésül tanulságul azoknak, akik mindenáron a felekezeti reakció senzációját keresik. * A Ruszinszkói Magyar Hírlap alulírott szerkesztősége nevében ezennel elismerem, hogy a magyar képviselők eljárásáról itt s a fent idézett kritika igazságtalan, mert a szerkesztőség a megtámadott képviselőket eljárásuk indokait illetően előzőleg megkérdezni elmulasztotta s mert a később megjelent s velem közölt máso— Agyon kell ükét ütni, oszt rájok fogni, hogy úgy születtek — böki oda Bátor Fekete János koma. Amire megjegyzi Vastag Nyakas János koma: — Ennye, szóból ércsenek kentek. Nem lehet ezeket csak úgy agyonütni, ha észvel mészvel az eget is be lehet meszelni, hát ide is a kell, ész, meg mész. A cég legtöbb vagyon Somgörts Esvány kománál, hát csak a mongya meg, mit kell cselekedni, a többi máj kigyón szegletre. Most láttam, hogy csakugyan a koma a legokosabb ember utánnam a faluba, hogy igy esmeri a komáját, hát oszt asszontam: — Ki kell fogni ezen a két puzlin. Ennyi az egész. — No, azt könnyen megtegygyük — így Csácsogi Dörgő Lőrinc. — Könnyen, könnyen, könnyű azt mondani, de hogy ? És hát nem lesz-e baj ebbe — viszontag rá Kocsis Kovács Lajos. — Csak egy kicsit meleg legyen a filem, majd elbánok én velek — szólal meg Kurátor Istenes Bendegúz. De már erre a nagy buzdulásra csakugyan öröm simogatta a mejjem, oszt igy vetettem végit a híjába való időzőtésnek: — No, majd én kenteket a két pitzli elejibe hivatom, oszt csak heresejjék, amit mondok. Kend még Bátor Fekete János koma köpje meg majd a tenyerét, mer lessz egy kis emelni való. — No, hát az erdőbe nem lessz fogyatékosság, én bírni fogok akármit, csak a főd bírja. De tán jó van tudni mégis a tinyálladikot. — Azt majd az idő köszörüm ki. — Éljen Somgerts koma —vót az egyhangú bizalom érvényre juttatás, oszt mindenki avval a biztos jutalommal ment haza, hogy úgy lessz jó, ahogy lessz. Ilyen pártfegyelem is csak Bütykösökörfalván van. Mikor beléptem a felső házba, ma vagy a hatodik kupicánál tarthattak a tiszt urak, mer a főhadnagy ma igen hegyesen iézegetett az annyukra. Persze azt hitte a marha, hogy üres jászolnál tarti Somgörts Esvány a legkedvesebb jószágját, de biz meresztgethette a szemeit, mer Somgörtsné asszonyom biz ugyan ám nem akarta észre venni, hogy meglátják rajta, hogy bejre menyecske még. Ha sizik is nemsokára a Sárikó — utóggy. De emmá nem tartozik a dologra, meg oszt jobb ha kapitányon tarti az ember a nyelvit, mer az aszszony harapós jószág ! — Kináltad-é, lelkem egy galambom, a tisztelt urakat ? — Óh, hogyne — igy a főhadnagy — nagyon szives háziasszonyunk van. — Engedelmet instállok, hogy megvárakoztattam az urakat, de — követem aláson — a marhácska körül akart egy kis baj azt kellett eligazítanom. — Nem baj, Semgörzs uram, de most má térjünk a dologra. — Hát a panaszt nem teccik meghallgatni? — kérdem én. — Ha nem van hosszú. — Nem hosszú a hizem. Az eggyik csak annyi — mondom körülnizegetve a házba, oszt az asszonyt is kiküdve, hogy valaki meg ne hájjá — hogy van nekünk itt eldugva egy tájin masingeverünk. Azt igen féltjük, hogy el tanálik venni tüllünk, még ho gyan a magyarok, de jó hasznát lehetne venni. Hej, hogy felragyogott a szeme mind a két pizzlinek ! Majd kikijátotta a szemök, amit bévül éreztek : Fogunk ma hires Somgöris Esvány. No, csak fogjatok — gondoltam magamba. Lesztek tik, két fogdmegek, még ma sáppattabbak is. Oszt fojtattam tovább a panaszt : — Csak attól filünk, hogy most sok mindenféle emberek van a falunkba is, hát attól tartok, hogy valamék elárul. Már kiugrott a főhadnagy a büribül, mikor ezt hallotta. — Én magamtól nem mondhatom, hogy hun van, ha öszvehijom estére a tanácstagokat, oszt ha ük megengedik, akkor elteszszük a rigi hejérül oda, ahova a főhadnagy urék parancsolik. De ne mutogassák magokat a faluba, mer még a csendőr megorronti a dógot. — Nem megyünk mink sehova, csak intézkeggyék Somgörts uram, mint derék és igaz magyar. No, hogy mijen kitüntetése lessz ezér Somgörts cugsziiemnek ! (Ne fussék a nyála, már fojtatom, hogy mi vót továbbad.) Somgörts Esvány közpogár m. k. , latban e nyilatkozathoz zárt nyilatkozat szerint a képviselők terhére semmiféle mulasztás se róható. Ennek megfelelően az alulírt szerkesztőség kötelességének ismeri, hogy az általa elkövetett hiba fölött sajnálatát fejezze ki és az igaztalan és méltatlan támadást meg nem történtnek tekinteni ! kérje. Ungvár, 1924. évi január hó 6. Dr. Zombory Dezső: Munkács város szerződései A városi képviselőtestület megválasztása óta mind a képviselőtestületben, mind pedig a városi közvéleményben sok és hangos kritika tárgyául szolgálnak a kormánybiztosok érája alatt kötött városi bérleti és egyéb szerződések. A képviselőtestület avval kezdette meg működését, hogy ezen szerződések ügyében vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat jogos és szükséges, mert bizony ezek a szerződések a város vagyonával könnyelműen gazdálkodtak, a városnak mérhetetlen anyagi károsodásával járnak és a város jövedelmi forrásait eldugaszolták. A szerződéskötések ügyében megindított vizsgálat elsősorban a volt városi tanács őslakó származású tisztviselői ellen irányul, a képviselőtestületben elhangzott kritikák szintén úgyszólván csak az őslakó régi tanácstagokat támadták, pedig — anélkül, hogy a vizsgálat eredményének elébe akarnánk vágni, vagy anélkül, hogy a régi tanácstagokat a vizsgálat befejezte előtt menteni akarnék — azt hisszük, hogy a rossz szerződéseknek nemcsak a régi tanács tagjai voltak okai, mert a városban több szerződéskötéssel kapcsolatban azt beszélik, hogy a felettes hatóságok nyomása, magasabb kezek intézkedése játszott ezek megkötésénél nagy szerepet. A nagyközönség tájékoztatása érdekében időrendi sorrendben ismertetjük az egyes szerződéseket. A kaszárnya. A kaszárnya bérleti szerződés régebbi idők rossz öröksége, mely a bérek fel nem emelése, a város által viselt horribilis javíttatási költségek és a bér nem fizetés miatt jelent nagy tehertételt a város gazdálkodásában. A cserépgyár. A munkácsi tetőcserép és agyagárugyár r.t.-gal kötött bérleti szerződést egy városi földterületre nézve még a régi képviselőtestület (a proletárdiktatúra utáni) határozta meg. A vásárvám. A vásárvári bérleti szerződést dr. Toronszky kormánybiztossága alatt kötötték. Ennek megkötésénél tudomásunk szerint a zsupánátusnak a vásártér rendezésére vonatkozó intézkedése volt a parancsoló. Ugyanis a zsupánátus által követelt sürgős rendezésre a városnak nem volt pénze (kölcsönt akkor nem lehetett még úgy felvenni s nem is volt tanácsos) és a rendezésre szükséges kiadások előteremtésére csak a mostani bérlők adtak be ajánlatot. Érdekes, hogy a vásárvári bérleti szerződés sokszori előbbeni kritizálása mellett sem történt felszólalás és javaslat a költségvetés tárgyalásánál a szerződésnek a város érdekében való s kedvezőbb megváltoztatására nézve. Az aszfalt. A magyar aszfalt részvénytársasággal első ízben szintén dr. Toronszky kormánybiztossága alatt kötött szerződés nem volt hátrányos a városra, azzá lett azonban, mikor dr. Karczub alatt az 1921-es árak alapján újból megkötötték és árdrágítássá vált, mikor a Moravek érában szintén az 1921-es egységárak alapján megújították. A szerződés ily irányú s ily feltételek melletti meghosszabbításáról a város közönsége egyáltalában nem tájékozódott és senki sem tudja még megközelítőleg sem, hogy kinek hibája volt a lehetetlen szerződés. A mozi. A színházépületet mozi céljaira bérlő társasággal s egyesülettel kötendő szerződésnek dr. Karczuk kormánybiztossága alatt a régi tanács, mint tudjuk a leghatározottabban ellene volt, egyrészt mert ennél volt előnyösebb ajánlat is, másrészt mert akármelyik ajánlat is lett volna elfogadva, azért megfelelő jövedelme ebből még nem lett volna a városnak. A bérleti szerződés pontozatainak felállítása a zsupánátuson, a zsupán jelenlétében lett igen sürgősen megállapítva. A bérleti szerződés már 3 oldal.