Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1925. július-december (6. évfolyam, 27-54. szám)

1925-07-05 / 27. szám

2 oldal RUSZINSZK­I MAGYAR HÍRLAP 1925. július 5 gazdálkodók büntethetők, akik a „többi” ünnep- és emléknapokon zavartalanul végzik teendőiket, ha­nem büntethetők azok a hivatal­­vezetők és állami intézmények és iskolák vezetői, akik e napokon alárendeltjeiknek vagy növen­dékeiknek hivatalos szünnapot nem engedélyeznek. „Vétót“ mon­dunk tehát a főjegyzői törvény­­magyarázás ellen, s kijelentük, hogy július hó 6-án, tehát holnap, hétfőn, minden kereskedő, iparos és gazdálkodó háborítatlanul vé­gezheti napi munkáját. Reméljük, a városi főjegyzői hi­vatal is be fogja látni nagy téve­dését, s az ünnepnapok betartá­sára vonatkozó fenti hirdetményét sürgősen helyesbíteni fogja Qaar Iván. Agglegénysorsra ítélik a ruszinszkói kutyaurfiakat — A nősténykutyákra óriási adót vetnek — Nem minden humor nélkül való az a kormányzósági rendelkezés, mely szerint a nősténykutyák adó­ját két-háromszorosára emelik fel. A kutyaadó eddig is horribilis volt, de egyenlően sajtolta úgy a kutyaurfiakat, mint a kutyahöl­gyeket. Most azonban, hogy a ku- t­­yahölgyek adója még az eddigi-­­­nél is magasabbra fog emelkedni, f­elkészülhettünk arra, hogy a ku­tyahölgyek a gyepmester kezére kerülnek. A kutyahölgyek ilyetén ki­pusztításával a kutyavilágban nagy nőhiány lép fel majd és a kutyaurfiak „emberi“ sorsra jut­nak, azaz­ agglegények marad­nak, a házasodási lehetőség min­den reménye nélkül. Nem tudjuk, hogy a Ruszinszkó más megyéiben mennyire fog rúgni ez a felemelt kutyaadó, egy azon­ban már több mint bizonyos, hogy Ungban (zsupáni rendelkezés folyt­­­tán) a kutyahelgyek adója az ed-­­ d­ginek kétszeressére emelkedik­­ Ungváron például 40-ről 80-ra,­­ 150-ről 300-r­a; míg a vidéken і 20-ról 40-re és 40-ről 80 koro­nára fog emelkedni a nőstény ku­­­­tyák adója. Az „Ungmegyei Kron­ák és Anedokták“-ból. A R. M. H. eredeti tárcája. Irt ki : tdb Mocsáry Béla. Ruttner Adolf: A Sztaniszkói hid. Ruttner Adolf,a lyutai erdőbíró (megfelel a későbbi főerdészi rang­nak) ritkán jött be Ungvárra. En­nek kettős oka volt, először igen jól érezte magát felesége és gyer­mekei körében és másodszor Lyu­­táról Csornoholován keresztül — a rövidebb utón Ungvárra menni, az akkor még ki nem épített utón, életveszélyes volt. — Későbben ez itt ugy-ahogy kiépült. Lyutá­­tól a Bisztricz patak hídjáig az út jó volt, de már innét addig, amig a Lyutanka patak a jobb oldalá­ról egy újabb híd alatt balra nem fordul — annál rosszabb. Amint útjában a második fe­dett hídon is áthaladt az Ung-­­ várra igyekvő Ruttner, megparan-­­­csolta Iczku kocsisának, hogy: і Sztany Iczku. (Iczku állj meg.) Ezen a Lyutánkán átvezető hi­dat innét ma is sztanyickói híd­nak hívják. Iczku kocsisnak azért kellett itt megállani, hogy Ruttner a híd mel­letti kis réten a tarisznyából és a soha el nem maradó demjonban levő kitűnő szerednyei bor mellett jól megebédeljen. Ruttner Adolf Csornoholován a templom mellett van eltemetve. Édes atyja volt az általánosan szeretett és tisztelt ungvári Ró­nay Antalnak. * % # Lehoczky József. Az elénekelt felköszöntők. Lehoczky József, erdőmester na­gyon jókedvű mulató és igen szép hanggal rendelkező úriember volt. Szép bariton hangját gyakran hal­latta, ha jó kedve volt. Egy János napon a d­uderen lakó Mocsáry János erdőgond­noknál a házigazdát szép énekszó mellett így köszöntötte fel. Ti Janko pr, lyem se nye opi, Hodz prepijes szto zlati Frajirka czi za placzi, Pi Jankó pi, lyem se nye opi! Pohárcsengés után ezen felkö­szöntőt nemsokára egy másik kö­vette, természetesen megint éne­kelve, az így szólt: Forsterku, forsterku czo robicze Czi vimi karticski misacz dace, Misacz ja dam, bo karti ja main Ahbozse, pre bozsecoroblemám! Ez célzás akart lenni, hogy elő a 32-es, pardon 24 lapos bibliá­val. A ferblit ebben az időben csak 24 kártyával játszották, amennyi­ben a 7-eseket és 8-asokat a já- і tékkártya csomagból eltávolították,­­ de a makk tízest kinevezték sán- j­­ának. A sántának az a nagy sza­­badalma volt, hogy akinek a ke­zében volt, olyan kártyának al­kalmazta a kezében levő kártyá­hoz, aminőnek ezekkel legjobban értékesíthette ;­­ Így például har­mincegy vöröshöz a sánta vörös­ászt jelképező negyvenkettőt szá­mi lott ; az igy összekombinált há­rom ász mellett a makk tizes annyit számított, mintha négy ász lett volna, azonban az egyenlő nagysági háromszor vagy négyszer eredeti színben többet ért, mint a makk tízesnek segítségével előál­lított háromszor vagy négyszer. * * Az államfelforgató szoknya Vagy: mire van gondja némely ungvári rendőrnek ? Úgy szeretnék látni már, hogy , Ruszinszkó tényleg a demokrácia­­ hazája, ahol minden nemzetbeli ember egyformán éli nemzeti éle­tét és egyéni szabadságát semmi önkény, vagy soviniszta türelmet­lenség nem korlátozza. Sajnos, erről Ruszinszkóban szó sem lehet. A csendőri szuronyokra és rendőri gum­­ibotokra támasz­kodó kormányzat még mindig olyan alkalmazottakkal gyakorol­tatja rajtunk hatalmát, akiknek so­­vinismusa valósággal emeletes házzá nőtt már. A nemzeti színekkel való hatósági torzsalkodás a közön­ségből, mindig keserűséggel ve­gyes derültséget váltott ki. Sok baj volt és van ugyanis a ma­gyar nemzeti színekkel, különösen az ungvári rendőröknek gyűlt meg velük a bajuk. Télen a szín­házban, nyáron a természetben, no meg a női ruhákon. Már nem is szólnánk semmit, ha nyáron a rendőrség elrendelné, hogy a görögdinnyét nem szabad felvágva árusítani, mert az ma­gyar nemzeti színeket mutat, mert hát attól a rendőrtől, aki a múlt hó 25-én a Minaji-ucca vámjá­nál egy áll­am felforgató szok­­­­nyát igazoltatott le és utasított ki a főváros területéről, a görög-­­ dinnye heccet is elvárhatjuk. Az eset úgy történt, hogy má­­j­­us 25-én három falusi magyar­­ lány igyekezett be gyalogosan­­ Ungvárra. A mit sem sejtő árt­­­tatlan teremtéseknek fogalmuk sem volt arról, hogy a falatokban szokásos öltözet államfelforgatás vádját zúdítja rájuk. De, biz így volt! Fehér kendő­­ volt a fejükön a jóképű magyar lányoknak, szép zöld rékli takarta acélos derekukat, de szoknyájuk... (ég indulás, föld indulás, szaladj te is pajtás) rettenetes dolog, az bizony szép piros kelméből volt­­ varrva... A vámnál posztoló rendőr előbb f elszédült az irtózatos látványtól,­­ majd gummibotjához kapott és inogni érezte lába alatt a köztár-­­­saságot. De erőt vett magán és hősi elszántsággal ment neki a háromszinű ruhába öltözött három falusi lánynak. Szinte elképzeljük miként hör­dült fel a rend éber őre : — Hah! Mi ez! Nemde egy állam felforgató szoknya! Segít­ség, mert feldúl tőle Ruszinszkó ! Lehet, hogy a nagy rémülettől még a fenti szavakat sem volt képes a jó rendőrbácsi elrebegni, elég a történet befejezéséhez az, hogy a rendőr az államfelforgató szoknya tulajdonosait felírta és a vásárra igyekvő három lányt a főváros területéről kitiltotta, azaz: nem engedte, hogy a három lány ebben az államfelforgató ruhában a sorompót átléphesse. A különös jeleneten még az­­ ott jelenlévő csehek is megbotrán­­koztak, a szepegő falusi lányok meg­­ csodálkozással vegyes félelemmel tértek vissza falujukba. Most már csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy május 25-én a Minaj-ucca végén lévő vámnál і posztoló rendőr milyen formában­­ tett jelentést az államfelforgató­­ szoknyáról ? * Megjelent az első ru­szin románc. A Lám-nyomda ízléses kiállításában most jelent­­ meg az első ruszin románc, mely-­­ nek szerzője Bródy Endre hírlap­író társunk. A románc, melynek magyar сіте „Rég volt sohsem volt“ melodikus zenéje sok szláv és magyar motívummal. Refrénje­­ fülbemászó, úgyhogy bizonyára­­ népszerű lesz Megrendelhető a­­ szerzőnél Uzhorodon. A beutazási engedély s az ungvári rendőrigazgatóság­ i kormányzóság figyelmébe. Köztudomású, hogy már régóta tárgyalások folynak Magyarország és Csehszlovákia között az irány­ban, hogy a szomszédi viszonyt közvetlenebbé s ezáltal a két or­szág közötti forgalmat, utazgatást kellemesebbé tegyék, vagy lega­lább is elősegítsék. Valószínűleg ezen tárgyalások eredményének tudható be, hogy az útlevelek és határátlépési igazolványok kiadása körül bizonyos könnyítéseket ész­lelhettünk az utóbbi időben. Az ungvári rendőrigazgatóság azon­ban nem tudni mi okból nem kö­veti ezt az új metódust. Vonatko­zik eme megfigyelésünk különö­sen a beutazási engedélyek keze­lésére. Ezen engedélyeket a rend­őrigazgatóság annyi érthetetlen rosszindulattal kezeli, hogy az iga­zán nem segítheti elő a szükséges szomszédi jóviszonyt, az itteni lakosság konszolidációjára pedig a legkárosabb hatást gyakorolja. E tekintetben határozott visszaesés észlelhető- Amíg ugyanis évekre visszamenőleg az volt az általános szokás, hogy a kérvényben elég volt a beutazni szándékozó nevét, lakhelyét és foglalkozását megem­líteni s az engedélyt minden ne­hézség nélkül kiadták, újabban olyan tortúráknak van alávetve úgy a kérelmező, mint a beutazni akaró, melyek még talán Afrikában is újdonság számba mennének. Kivallatják a kérvényezőt, hogy hová való illetőségű, hol, mikor és miért született, s ha már születni mert, miért akarja ide utaztatni azt a gyanús magyar idegent ? Majd áttérnek a boldogtalan be­utazni :ikaró személyére. Hol, mi­kor, miért született stb. Mi a foglalkozása, feltétlenül szükséges­­e az idejövetele, milyen vallású, hogy hívják az apját, anyját, élnek-e ? Idb. Rónay Antal. A karácsonyi ünnepek előtti kincstári vadászatok. A kisgyermekek nem várják türelmetlenebbül a Jézuskát, mint az ungvári és vidéki erdészek azon kiválasztottjai, akik a Rónay An­tal főerdőtanácsostól rendezett

Next