Községi polgári leányiskola, Sarkad, 1940

Emlékezés. POSZTOS SÁNDOR a megszűnt áll. polg. fiúiskola ny. tanára február hó 1-én örök pihenésre tért életének 53. évében. Sarkad községnek, a Leel-Össyek régi családi otthonának volt a szü­lötte, innét indult ki szép, ívelő nevelői pályája, majd később két történelmi helyen : Zentán és Hatvanban lelke melegével irányította az ifjúság jövőjét, végül visszatért régi, családi területére és itt végezte értékes, áldásos peda­gógiai munkáját. Szülőföldje a régmúlt időkben a nemes szellemi, lelki szabadságnak volt az osztályosa . Erdély dicső fénykorának volt a boldog részese, a világháború után a trianoni határon végvár lett, ezt a történelmi szellemet átplántálta növendékei szívébe és lelkébe, amidőn hazánk történelmét tanította. Megvilágította lelke és szelleme lángjával tanítványainak a dallamos magyar nyelv törvényeit, kincseit, a nemzeti költészet erejével vezette őket a megszentelt magyar röghöz, a szenvedő, bús magyar élethez és ott, ahol az ősmagyar sírt, ott könnyezett az Ő sarkadi lelke is! Tanári munkájával nevelte, erősítette azt a polgári osztályt, amely itt az Alföldön a régi harcok alatt elpusztult. Lelkiismeretes, pontos, odaadó peda­gógus volt munkakörében, kitartó, szavát­ tartó, kedélyes jóbarát, ívelő pályáját megszakította a világháború, Ő is részt vett annak küz­delmeiben. Ő is ott állt és küzdött a véres harcmezőkön, ahol srapnell rob­bant, röpködött a gránát s ágyúk dörögtek földet rengetőn. A harc végén több éven át ette a nehéz fogság keserves kenyerét. E sok szenvedés után visszatért hazánkba, visszakerült hozzánk és munkálta újra hittel, lelkesedve a diadalmas szent magyar jövőt majdnem egy évtizeden át. A kedves családi körében boldog, megelégedett volt, ide nem értek a munka, küzdelmek hullámai. A sors azonban megszakította munkásságát és egy dolgos, pedagógus kéz­mozdulatlan lett mindörökre! »Korán hagytál itt minket Életed szép delén, Munkásságunk szép, küzdelmes, nagy terén!« Lelked odatért Lehel Ősödhöz, őrködj annak csapatában kedves Szeret­teid, megnagyobbodott hazánk, Kartársaid felett! Mi, nemes emlékedet szívünkbe zárjuk és igaz kegyelettel megőrizzük! Kérjük a Mindenhatót, hogy Legyen ősi szülőfölded szent pora könnyű sírod felett, Kedves jó Kartársunk, nemes szívű­ Barátunk, Isten veled! — kb.

Next