Községi polgári leányiskola, Sarkad, 1940
Emlékezés. POSZTOS SÁNDOR a megszűnt áll. polg. fiúiskola ny. tanára február hó 1-én örök pihenésre tért életének 53. évében. Sarkad községnek, a Leel-Össyek régi családi otthonának volt a szülötte, innét indult ki szép, ívelő nevelői pályája, majd később két történelmi helyen : Zentán és Hatvanban lelke melegével irányította az ifjúság jövőjét, végül visszatért régi, családi területére és itt végezte értékes, áldásos pedagógiai munkáját. Szülőföldje a régmúlt időkben a nemes szellemi, lelki szabadságnak volt az osztályosa . Erdély dicső fénykorának volt a boldog részese, a világháború után a trianoni határon végvár lett, ezt a történelmi szellemet átplántálta növendékei szívébe és lelkébe, amidőn hazánk történelmét tanította. Megvilágította lelke és szelleme lángjával tanítványainak a dallamos magyar nyelv törvényeit, kincseit, a nemzeti költészet erejével vezette őket a megszentelt magyar röghöz, a szenvedő, bús magyar élethez és ott, ahol az ősmagyar sírt, ott könnyezett az Ő sarkadi lelke is! Tanári munkájával nevelte, erősítette azt a polgári osztályt, amely itt az Alföldön a régi harcok alatt elpusztult. Lelkiismeretes, pontos, odaadó pedagógus volt munkakörében, kitartó, szavát tartó, kedélyes jóbarát, ívelő pályáját megszakította a világháború, Ő is részt vett annak küzdelmeiben. Ő is ott állt és küzdött a véres harcmezőkön, ahol srapnell robbant, röpködött a gránát s ágyúk dörögtek földet rengetőn. A harc végén több éven át ette a nehéz fogság keserves kenyerét. E sok szenvedés után visszatért hazánkba, visszakerült hozzánk és munkálta újra hittel, lelkesedve a diadalmas szent magyar jövőt majdnem egy évtizeden át. A kedves családi körében boldog, megelégedett volt, ide nem értek a munka, küzdelmek hullámai. A sors azonban megszakította munkásságát és egy dolgos, pedagógus kézmozdulatlan lett mindörökre! »Korán hagytál itt minket Életed szép delén, Munkásságunk szép, küzdelmes, nagy terén!« Lelked odatért Lehel Ősödhöz, őrködj annak csapatában kedves Szeretteid, megnagyobbodott hazánk, Kartársaid felett! Mi, nemes emlékedet szívünkbe zárjuk és igaz kegyelettel megőrizzük! Kérjük a Mindenhatót, hogy Legyen ősi szülőfölded szent pora könnyű sírod felett, Kedves jó Kartársunk, nemes szívű Barátunk, Isten veled! — kb.