Sárospataki Füzetek 8. (1864)

Erdélyi János: Előszó

ELŐSZÓ. Midőn ezelőtt hat esztendővel a „Sárospataki Füzetek“ civiű­ protestáns, tudományos folyóirat legelőször megjelent, helybeli főiskolánkban az akadémiai tudományok csak épen a tüzetesen protestáns szakismeretekre, tulajdonkép tehát csak az egyháziakra voltak szorítva, ide értvén, mint min­dig, a szoros­ értelemben vehető bölcsészetet. Azóta sok tör­tént a tanügy körül; név szerint helyre­állíttatott a jogi aka­démia, növekedett a bölcsészeti kar, megerősödött az önálló képezde, sőt a városi népiskola gyakorló iskolává emeltetvén a népnevelés is tetemes lendületet von a tiszáninneni ref. egy­házkerület pártfogása alatt. Nem ok nélkül foglaltuk tehát előfizetési felhívásunkba „az írói és tanári erők szaporodását és munkásságát“, s ah­oz képest nem alap nélkül jeleltük a folytatást a­­ folyam­na­k. Valóban, ha ami gondolatunk célra jut, nem is óhajtunk egyebet, mint e folyóiratot egy részben a sárospataki ref. főiskola közegeit használni s ez­által folytonosságban tar­tani a viszonyt magyar protestáns egyházunk, egyúttal főis­kolánk és az élet között; más részben az egyetemes tudo­mányügyet az iskola körén túl is figyelemmel s tanulmány­nyal kisérve tágítni a kilátásokat s ébreszteni a vágyat és áldozatkészséget a hazai protestáns tanintézetek erősbíté­­sére; mert, igazat vallva, iskoláink, még az úgynevezett akadémiák is, a tudományok roppant előmeneteléhez képest, nagyon soknak érzik hiányát, mi nélkül a nevükhöz méltó álláspontra lehetlen emelkedniük. De szemünk előtt lebegett ugyanekkor szolgálni az irodal­mat, eltérve ama régi s még ma is hallható előítélettől, hogy Sárospataki Füzetek I. 1

Next