Sárospataki Füzetek 8. (1864)
Erdélyi János: Előszó
ELŐSZÓ. Midőn ezelőtt hat esztendővel a „Sárospataki Füzetek“ civiű protestáns, tudományos folyóirat legelőször megjelent, helybeli főiskolánkban az akadémiai tudományok csak épen a tüzetesen protestáns szakismeretekre, tulajdonkép tehát csak az egyháziakra voltak szorítva, ide értvén, mint mindig, a szoros értelemben vehető bölcsészetet. Azóta sok történt a tanügy körül; név szerint helyreállíttatott a jogi akadémia, növekedett a bölcsészeti kar, megerősödött az önálló képezde, sőt a városi népiskola gyakorló iskolává emeltetvén a népnevelés is tetemes lendületet von a tiszáninneni ref. egyházkerület pártfogása alatt. Nem ok nélkül foglaltuk tehát előfizetési felhívásunkba „az írói és tanári erők szaporodását és munkásságát“, s ahoz képest nem alap nélkül jeleltük a folytatást a folyamnak. Valóban, ha ami gondolatunk célra jut, nem is óhajtunk egyebet, mint e folyóiratot egy részben a sárospataki ref. főiskola közegeit használni s ezáltal folytonosságban tartani a viszonyt magyar protestáns egyházunk, egyúttal főiskolánk és az élet között; más részben az egyetemes tudományügyet az iskola körén túl is figyelemmel s tanulmánynyal kisérve tágítni a kilátásokat s ébreszteni a vágyat és áldozatkészséget a hazai protestáns tanintézetek erősbítésére; mert, igazat vallva, iskoláink, még az úgynevezett akadémiák is, a tudományok roppant előmeneteléhez képest, nagyon soknak érzik hiányát, mi nélkül a nevükhöz méltó álláspontra lehetlen emelkedniük. De szemünk előtt lebegett ugyanekkor szolgálni az irodalmat, eltérve ama régi s még ma is hallható előítélettől, hogy Sárospataki Füzetek I. 1