Sárospataki Füzetek 11. (1867)
1867 / 1. füzet - Szász Béla: A tudalom kérdése
A indulom kérdése. (Beköszöntő beszéd*). E nyomból, melyen a szives üdvözlet és elnéző remény szónokainak meghallgatása után állok, Méltóságos, Tiszteletes és Tekintetes gyülekezet, a Janus fej — ha részem lenne az — két élet síkjain, lehet bércein tekinthetne el. Előttem a jövő biztató nehézségeivel, mert a képzelem ily pillanatokban alig fékezhető csapongásival messze beszállongja azon tért, mely még csak lesz; mögöttem a múlt bevégzett, és megmásíthatlan tényeivel, mert az emlékezés az emberi lélek azon működése, mely kérlelhetően hűséggel rajzolja elénk a legerősebb akarás dacára is azt, ami már volt. A mi lesz! A Janus arc a képzelem rüpkedései és halvány másolata, denkor. Sz. B. *) A hallgató közönség után az olvasó közönség elé terjesztem e beszédet, és pedig azért, mert nem tartottam volna méltányos eljárásnak, hogy épen azok ne tudjanak semmit róla, kiknek egy része legalább szól. Nagyobb körű és pedig bíráló közönség elé adván azonban munkámat, érzem, hogy saját érdekemben épen nem lesz vala fölösleges bővebben és körülményesebben kimagyaráznom magamat; a méltányosság azonban ezt sem engedő megtennem, hogy az illetők is épen úgy olvassák, a mint a tisztelt hallgatók előtt el van mondva. A betűk tehát hű másai a szétröppentett hangoknak, s ha más nem, én igy is pártjokat fogom mindenütt és — a helyesebb meggyőződésig — min