Sárospataki Lapok, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-14 / 2. szám
Harmadik évfolyam. 2. szám. Sárospatak, 1884. január 14. SÁROSPATAKI LAPOK. ...........—... Sf Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. is========$ A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. — egjelen minacLexi laétfőzi. — m- ...--- —g Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. á— ============ a TARTALOM: „A zsidó-keresztyén házasság.“ Badácsi Gy. „Nőnevelésünk ügyében.“ (Vege). Tóth P. „Az érettségi vizsgálatok szabályzata.“ „XIII. Leo, a béke pápája.“ (Befejező közlemény). Terhes B. „Vegyes közlemények.“ „Pályázat.“ A zsidó-keresztyén házasság. A modern állam fejlődési útján kétségtelenül a római kath. egyház képezi a leghatalmasabb akadályt a maga ál-izidori ábrándjaival s a kedvező időkben ügyesen összeszerzett jogaival, amelyekről — igen megérthető okokból — nincs kedve lemondani, sőt önmagának nyilvános megtagadása nélkül nem is lehet önként lemondania. Így állván a dolog, igen természetes, ha az öntudatra ébredt állam keztyűt dob a százados vetélytársnak s harcból-harcba indul, hogy a hoszszú szolgaságból uralomra küzdje fel magát a közös emberi érdekek előnyére, a közszabadság javára. Az is, ami a zsidó-keresztyén és külföldön kötendő polgári házasság kérdésében mai napság s az egész nemzet érdeklődése között történik — ha elfogultság nélkül akarunk ítélni — semmiesetre sem egyéb, mint a vetélkedő két hatalmasság érdekharca. És ha ismerjük a római kath. egyháznak a házasság s különösen pedig a vegyes házasság kérdésében századok óta elfoglalt álláspontját; ha tudjuk azt a szomorú történetet, amely az egyháznak a házasság felett nyert hatalmáról s e hatalommal való zsarnokoskodásáról beszél, akkor részvét ébred bennünk a modern állam törekvései iránt s nem nehéz elismernünk, hogy az állam szent kötelességet teljesít, midőn védelmébe veszi az egyént, ennek jogait a papuralmi túlkapások ellen s nem engedi — amennyire teheti — hogy felekezeti, vagy épen csak papi érdekek zsákmányává essék az, ami minden nemesnek termő talaja, minden boldogságnak szülő anyja volna hivatása szerint s ami egyúttal minden erkölcsi társaságnak fundamentuma. A családnak s ebben az egyedek jogainak védelme az államnak saját szempontjából épúgy, mint a magasabb emberi szempontok szerint is, komoly feladata. Ez lévén álláspontunk a napi kérdésre nézve — bár sem a kormányért, sem az izraelitákért nem rajongunk — felerészben sem találtuk jogosnak azt az égig ható lármát, amely úton-útfélen felsivított az ellen a törvényjavaslat ellen, amelyet a kormány a zsidók és keresztyének polgári házasságára stb. vonatkozólag az országgyűlés elé, a minapában — hosszú előkészület után — benyújtott, s bizonyos megnyugvással vettük tudomásul annak a nemzet képviselői által való elfogadtatását. De, amint a jelek előre is sejteni engedték, a főrendiházban a javaslat elbukott. Elbuktatta azt voltaképen a papi érdek, a patriciusi büszkeség, az antisemitismus és a politika. A bukás hírére örömtüzek gyúltak fel a római katholikus egyházban, a leghűbbek hálafelíratokban és küldöttségi tisztelgésekben fejezték ki hódolatukat a győzők vezérei előtt. A papság harci állását a javaslat ellen teljesen értjük s az ő szempontjából indokoltnak is tartjuk. Akié a család, azé a jövő — gondolja a klérus — s nem vávható meg érte, ha múltjára emlékezve, erőfeszítéssel is iparkodik megtartani magának a jövőt. Aki vérfertőzésnek bélyegezte hajdan a nem katholikus (eretnek) keresztyénekkel kötött házasságot is s később — midőn engedni volt kénytelen — legalább megkövetelt és ki tudott vívni annyit, hogy a vegyes házasság neki gyümölcsözzék ... az ilyen bizony nem szavazhatta meg a polgári házasságnak semmi fajtáját; mert nem engedheti — egyebek között— a szentszékek jogait. A klérusnak a javaslat ellen szórt összes vádja, gyanúsítása, ellenvetése mind világosan meg van magyarázva ebben a két szóban: hierarchia és szentszékek. Az idő szelleme — mint tudjuk — egymásután szedi ki a klérus kezéből a fegyvereket. A vegyes házasság kérdése ma már nem esik kizárólagosan az ő jogkörébe; a protestáns feleket ma már nem zaklatják a szentszékek; a dispensatioért ma már nem jár mindenki Rómába s a házassági jog szabályozása közben az állam folyton előrenyomul. Ily körülmények között senki-