Sárospataki Lapok, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-26 / 13. szám
Hetedik évfolyam. 13. szám. Sárospatak, 1888. március 26. v-------------------------p Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 15 frt, félévre 2 írt 50 kr. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖttJE. — MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.— *-------------------------^ Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször I . való közlésénél 5, egyszeri- I ért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 150 kr. I a)-----------------------TARTALOM: «Válasz a «Protestáns Közlönyének.» Mocsári Lajos. — «A lelkésztanítóságok elvi szempontból.» Molnár Ferenc. — «Népiskolai felügyeletünk.» — «A fenséges.» (Folytatás). Gamauf György. — «Válasz Idrányi Ferenc úrnak.» Vadászi Pál. — «Egy botrányos eset és a felmerülő kérdések.» Egy ref. lelkész. — «Válaszút.» — «Vegyes közlemények.» Válasz a ..Protestáns Közlöny--nek. Csak most jutott kezembe a kolozsvári Protestáns Közlöny február 9-iki száma, melyben nagy panasza van ellenem Horváth István, büskösi lelkész úrnak. Én nem ismerem— úgymond az idegen nemzetiségek közé ékelt erdélyi ref. egyházak nemzeti és állami elhivatását; és miután előadja, hogy azok az elszigetelt egyházak mily fontos őrállomások, hogy a kis egyházak az egyetemes egyház sejtjei, atomjai, pórusai; miután rámutat, hogy a róm. kath. egyház segíti a román-ajkú gör. keleti és gör. kath. egyházakat!?), így jajdúl fel: «És tőlünk, szegény kálvinistáktól, Mocsáry úr sajnálja ezt a kevés morzsát, mi a gazdagok asztaláról lehull; ő nem törődik azzal, ha a kis atomok nyomorognak, betegeskednek, kiszáradnak, megfenésednek. Ha egyszer a testen a pórusok kezdenek kiszáradni, megfenesedni, utánuk hal az egész; ha az őrállomásokat sikerül az ellenfélnek bevenni, akkor a tömeg megostromlása könyebben sikerül; és aki épen az ilyen exponált helyeket mert ezek szorultak leginkább a közalap segélyére , védelem és segély nélkül akarja hagyni, az, véleményem szerint rosz szolgálatot teszem az egyetemes ref. egyháznak és a magyar nemzetnek.» Hát hisz ez az erdélyi «Protestáns Közlöny» stíljében van tartva teljesen, ott így szoktak vitatkozni. De tán mégis lehetne más modort követni oly tárgyak előkészítése és érlelése körül, melyek az egyetemes egyháznak közös és nagy érdekeit képezik, melyekre azért irányozta a convent a közfigyelmet, hogy higgadt és tárgyilagos meghányás-vetés útján őrlődjék ki az, ami célra vezethet. De én teljeséggel nem is látom át, mivel adhattam okot a tisztelt cikkíró úr haragjának felgerjedésére. Amit a kis egyházakról, mint őrállókról és atomok meg pórusokról stratégiai és metaphysiologiai szempontból mond, az mind lehet igaz, de hát én tán aféle Heródes szerepet akarok játszani szemben a kisded egyházakkal, elpusztítanám valamenyit? Az affiliatio vagy lelkésztanítósággá átalakítás vajjon annyit jelent-e ? Ellenkezőleg, sok esetben annyit jelenthet, mint azoknak megmentése, mert miután a közalapból valamenyit felboldogítani teljes lehetetlen és ezt méltóztassanak már egyszer belátni — akár tetszik a dolog akár nem — a status quo fentartásának erősítésével oda vihetjük a dolgot, hogy a kis egyházak hívei mindenáron s utóvégre hitük elhagyásának árán is menekülnifognak a mindinkább elviselhetlenné válandó terhek elől. Egyébiránt nemzeti feladatuknak nem azáltal felelnek meg épen azok a kis egyházak, hogy mindeniknek megvan a maga papja, akinek martír-pályája bizony nem nagy reclám sem a protestantismus, sem a magyarság ügye mellett, s tán még jobban felelhetnek meg, ha nem roskadoznak az önállóság rangosságának terhe alatt. De hát hol, vagy mikor mondottam én azt, hogy absorbeálni, affiliálni kell különbség nélkül minden kis egyházat, hogy nem kell tekintettel lenni az oly exponált helyekre, melyek fontos feladatokat teljesítenek ; mikor mondtam én, hogy nem kell hozni ily esetekben áldozatokat! Teljesen légből kapott az irányomban való ily föltevés. Sohasem voltam barátja a kíméletlen nivellírozásnak, a merev rendszerességnek; az önkormányzatnak épen abban rejlik egyik nagy előnye, hogy az intézkedést célszerűen alkalmazhatja a körülmények exigenitáihoz. Igenis, lehetnek esetek, de nemcsak Erdélyben, hanem az ország más részeiben is, midőn szükségesnek mutatkozik, hogy exponált kisebb községeket nemcsak fentartani, de nagyobb tehetségű vezetőkkel ellátni is mutatkozik szükségesnek ; ily esetekben én se fogom követelni az egyöntetű eljárás keresztülvitelét, szívesen teszek kivételt és nem fogom sajnálni az áldozatot; de a nemzeti elhivatás ürügye alatt tömegesen fentartani önálló és külön lelkészt tartó egyházakés az összes erdélyi egy-SCIST* Lapunk jelen számához egy negyedik melléklet van csatolva. 13