Sárospataki Lapok, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-26 / 13. szám

Hetedik évfolyam. 13. szám. Sárospatak, 1888. március 26. v-------------------------p Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai­­ szétküldéssel, egész évre 1­5 frt, félévre 2 írt 50 kr. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖttJE. — MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.— *-------------------------^ Hirdetések díja:­­ 4 hasábos petit sor többször I . való közlésénél 5, egyszeri- I ért 7 kr. sorra.­­ Ezenkívül bélyegdíj 150 kr. I a)-----------------------­TARTALOM: «Válasz a «Protestáns Közlönyének.» Mocsári­ Lajos. — «A lelkésztanítóságok elvi szempontból.» Molnár Ferenc. — «Népiskolai felügyeletünk.» — «A fenséges.» (Folytatás). Gamauf György. — «Válasz Idrányi Ferenc úrnak.» Vadászi­ Pál. — «Egy botrányos eset és a felmerülő kérdések.» Egy ref. lelkész. — «Válaszút.» — «Vegyes közlemények.» Válasz a ..Protestáns Közlöny--nek. Csak most jutott kezembe a kolozsvári Protes­táns Közlöny február 9-iki száma, melyben nagy pa­nasza van ellenem Horváth István, büs­kösi lelkész úrnak. Én nem ismerem­­— úgymond az idegen nemzetiségek közé ékelt erdélyi ref. egyházak nem­zeti és állami elhivatását; és miután előadja, hogy azok az elszigetelt egyházak mily fontos őrállomások, hogy a kis egyházak az egyetemes egyház sejtjei, atomjai, pórusai; miután rámutat, hogy a róm. kath. egyház segíti a román-ajkú gör. keleti és gör. kath. egyházakat!?), így jajdúl fel: «És tőlünk, szegény kálvinistáktól, Mocsáry úr sajnálja ezt a kevés mor­zsát, mi a gazdagok asztaláról lehull; ő nem törő­dik azzal, ha a kis atomok nyomorognak, beteges­kednek, kiszáradnak, megfenésednek. Ha egyszer a testen a pórusok kezdenek kiszáradni, megfenesedni, utánuk hal az egész; ha az őrállomásokat sikerül az ellenfélnek bevenni, akkor a tömeg megostromlása könyebben sikerül; és a­ki épen az ilyen exponált helyeket mert ezek szorultak leginkább a közalap segélyére , védelem és segély nélkül akarja hagyni, az, véleményem szerint rosz szolgálatot teszem az egye­temes ref. egyháznak és a magyar nemzetnek.» Hát hisz ez az erdélyi «Protestáns Közlöny» stíljében van tartva teljesen, ott így szoktak vitat­kozni. De tán mégis lehetne más modort követni oly tárgyak előkészítése és érlelése körül, melyek az egye­temes egyháznak közös és nagy érdekeit képezik, melyekre azért irányozta a convent a közfigyelmet, hogy higgadt és tárgyilagos meghányás-vetés útján őrlődjék ki az, a­mi célra vezethet. De én teljeség­gel nem is látom át, mivel adhattam okot a tisztelt cikkíró úr haragjának felgerjedésére. A­mit a kis egyházakról, mint őrállókról és atomok­ meg pórusok­ról stratégiai és metaphysiologiai szempontból mond, az mind lehet igaz, de hát én tán aféle Heródes sze­repet akarok játszani szemben a kisded egyházakkal, elpusztítanám valamenyit? Az affiliatio vagy lelkész­­tanítósággá átalakítás vajjon annyit jelent-e ? Ellen­kezőleg­, sok esetben annyit jelenthet, mint azoknak megmentése, mert miután a közalapból valamenyit felboldog­ítani teljes lehetetlen és ezt méltóztassanak már egyszer belátni — akár tetszik a dolog akár nem — a status quo fentartásának erősítésével oda vihetjük a dolgot, hogy a kis egyházak hívei mindenáron s utóvégre hitük elhagyásának árán is menekülni­­fog­nak a mindinkább elviselhetlenné válandó terhek elől. Egyébiránt nemzeti feladatuknak nem azáltal felelnek meg épen azok a kis egyházak, hogy mindeniknek megvan a maga papja, a­kinek martír-pályája bizony nem nagy reclám sem a protestantismus, sem a ma­gyarság ügye mellett, s tán még jobban felelhetnek meg, ha nem roskadoznak az önállóság rangosságá­nak terhe alatt. De hát hol, vagy mikor mondottam én azt, hogy absorbeálni, affiliálni kell különbség nélkül minden kis egyházat, hogy nem kell tekintettel lenni az oly exponált helyekre, melyek fontos feladatokat teljesí­tenek ; mikor mondtam én, hogy nem kell hozni ily esetekben áldozatokat! Teljesen légből kapott az irá­nyomban való ily föltevés. Sohasem voltam barátja a kíméletlen nivellírozásnak, a merev rendszerességnek; az önkormányzatnak épen abban rejlik egyik nagy előnye, hogy az intézkedést célszerűen alkalmazhatja a körülmények exigenitáihoz. Igenis, lehetnek esetek, de nemcsak Erdélyben, hanem az ország más részei­ben is, midőn szükségesnek mutatkozik, hogy expo­nált kisebb községeket nemcsak fentartani, de nagyobb tehetségű vezetőkkel ellátni is mutatkozik szükséges­nek ; ily esetekben én se fogom követelni az egyön­tetű eljárás keresztülvitelét, szívesen teszek kivételt és nem fogom sajnálni az áldozatot; de a nemzeti elhivatás ürügye alatt tömegesen fentartani önálló és külön lelkészt tartó egyházakés az összes erdélyi egy-SCIST* Lapunk jelen számához egy negyedik melléklet van csatolva. 13

Next