Sárospataki Református Lapok, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
2. oldal Sárospataki Református Lapok. 1. szám keresztyénségének lobogójára újra oda kell írni a régi jelszót: Vissza Krisztushoz! Ha élni akarunk magabizásunk nem elég, nekünk Krisztussal együtt járva lehet csak várnunk a bizonyos diadalt ! Még a pogány sem magabizó csupán, — ő is — rábízza sorsát bálványaira !... Nem az a fontos, hogy fejüket összedugva, mit akarnak az emberek, hanem az, hogy: mit akar az Isten !.. . Minden keresztyén magyarnak tudnia kell, hogy az Isten, az igaz ügy diadalát akarja s az ember boldogságát ő maga sóvárogja ... Munkába kell állítani — e szent földön minden igazán magyart, hogy visszaadjuk e népnek: Istenbe és a mi örök igazainkba vetett rendíthetetlen hitét!... Az emberiség által leélt esztendők mindenike, — annyi értéket képvisel, amennyit a benne küzdő emberek, az örökkévalóság számára alkotni tudtak!... Kemény akarással próbáljuk nyitogatni a sokszor hitetlen és közönyös szívek ajtaját... Az evangélium, a több jóság; a több egymás iránti szeretet; az imádkozó és Istenből élő hithűség lelki fegyvereivel vértezetten lehet csak kopogtatni az: „Új magyar élet kapuján !“... Már ifjú koromban úgy tanultam meg s hirdetem bátorsággal: „Akarni kell s ez a titka minden sikernek !“... Ne csak a múltak dicsőségét emlegessük; ne csak a jelen nyomorúsága miatt panaszkodjunk, hanem dolgozzunk a jövőért! Nem a lemondás keserve illik a mi ajkunkra, — az élet dalát dalolja minden magyar. Élünk, mert Isten kegyelméből élni akarunk!... Próféta, Apostol, Isten munkatársa, Isten cselédje legyen miden magyar s egységben egybeforrva, a Krisztus által megjelentett — idvességet adó bizonyos célok felé fussunk! Történeti és hitvallásos egyház vagyunk s történelmünk és hitvallásunk nagyszerű eredményei a hősök nemzetét kötelező, előretörésre köteleznek bennünket! Nincs olyan kicsi egyház,amelyik nagy dolgot ne tudna cselekedni hittel s akarattal Isten ügyéért. Sok apró gyertyaláng, ha egymás mellett gyullad fel a sötét éjszakában is, megtaláljuk a kivezető utakat! Zúg a vihar, örvénylenek a habok s minden megmozdulásuk életünkre tör!... Igaz!... De a parton ott áll az igazi Szabadító!... Egyetlen szavára lecsendesednének a habok, — csak Ti, kálvinista magyar népem, lennétek újra, mindnyájan, mindenestől fogva, egészen : az Övéi!... Istentől rendelt sorsa van itt a világban mindennek s ne feledje senki, hogy az Isten boldog embert szeretne látni a világban!... Bízzuk hát magunkat csak Ö reá! Örvendező szívvel látok én már megnyugtató jeleket.... A magyar fajta, a magyar család és a szent magyar föld védelmére, a Krisztus evangéliumában lefektetett fundamentumra épülve, itt-ott készülnek már : a szebb holnapok ! Rajta! Bátran ........ Csak egyet ne feledjetek emberek!.... Nekünk csak Krisztussal szabad elindulnunk, munkába állanunk.... Vele minden diadal, nélküle minden bukás! Életté kell formálni a Krisztus evangéliumát, hogy a Krisztusban való öröm ízes kalácsát adjuk a magyar kezekbe. Ujjongó lélekkel hirdetem mindenfelé az öröm üzenetét, hogy mifelénk már: Hajnalodik! Villogó, tüzes szemű, dobogó szívű, új honfoglalók, már sietve állnak a munkába. Ifjúsági munkások ajkáról, sokszor hallgatom a dalt : Fél barátim, drága Jézus zászlaja alá!... Vasárnapi iskolások már dúdolgatják : Kövesd a Jézust, kövesd még ma .... Bibliakörökben egybegyült imádkozó lelkek megdicsőült orcáján már újra látom az Isten orcája felragyogását. .. Innen is, onnan is jön már a híre, hogy különösen esténként újra tömve a templomok !... . Lelkipásztorok ! Tanítók! Tanárok! Új presbitériumok! Gyülekezeti munkások ! Férfi és Nőszövetségi munkások! Kicsinyek és nagyok, a próféták szent hitével előre bátran s hirdessétek szerte minden tájon, hogy a Krisztusévá lett néphez el fog jönni újra, idejére : az új magyar tavasz!___ Hitet az életbe; szépséget az élet megéléséhez; szeretetek jóságot egymás iránt: ezeket az apró kicsike lángokat vigyétek szerte mindenfelé: a sötét magyar éjszakákba...........Tüzek az éjszakában, — Ti csak ragyogjatok !“ Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaki Titeket rá ne szedjen hitető beszéddel .... Amiképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, a képen járjatok Őbenne! (Kol. 2. 1.) Erős hit. Életakarat; alázatos önvizsgálat; Isten iránti engedelmesség; hűséges Krisztus szolgálat; még több imádság; még aktívabb keresztyénség; még öntudatosabb missziós munka; még több jóság; még több szeretet kell a szívünkbe,— hogy egészen a miénk legyen a diadal! Atyámfiai! Az Istent féljétek s egymást szeressétek !. . . De szép is, de jó is Istenre rátalált keresztyén magyarnak: — ez a kereszthordozó élet . . . De jó is, bíró, Krisztussal egy úton járó, a diadalmat bizonyosra váró kálvinista magyarnak lenni! Krisztustól gyújtotta tüzek a magyar éjszakában : — „ Ti csak ragyogjatok!“ .. . Adjon az Isten mindnyájan Tinektek boldog új esztendőt! Atyafiúi szeretettel: Miskolc, 1935 január hó. _ . . . , Farkas István püspök. U. i. Rendelem, hogy jelen körlevelem 1935 január 13 án minden gyülekezet templomának katedrájából felolvastassék — vagy a délelőtti, vagy a délutáni istentiszteleten. IGEHIRDETÉS. I. Az új évben is. Ugyanaz. Vázlat. Zsid. XIII. 8. v. Lais városában volt egy lefátyolozott szobor. Senki sem merte fellebbenteni a fátyolt, mert azt tartották, hogy aki a fátyol mögé néz, annak soha többet nem lesz jókedve. A keresztyén embert a pogány embertől az a merészség különbözteti meg, hogy bele akar, bele mer és bele tud nézni a jövendőbe. Az új év első vasárnapján mi bele nézünk ezzel a merészséggel, amit hitnek neveznek, az