Siklós és Ormánság, 1904 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1904-01-02 / 1. szám
1904. január 2. „SIKLÓS ÉS ORMÁNSÁG“ (1-ső szám) 3-ik oldal, úgy a földes uraság mint a község közönségére jutott rész kihasittassék. Miután az 1847. évet megelőző időkben Siklós mezőváros határa, földjei, rétjei és közös legeltetési joga, olyan zavarban és bizonytalanságban volt, hogy e miatt folytonos panaszok és patvarkodások merültek fel a város és a földes uraság között, s hogy ezen visszás állapot megszüntettessék és a józan gazdálkodás minden oldalról előmozdittassék és a község lakosaiban a szorgalom serkentessék, az ipar fejlődjék. Siklós mezőváros közönsége és a földes uraság, a felejthetetlen emlékű gr. Batthányi Kázmér között egyezség jött létre, melynek értelmében a város határában szétszórva lévő föld- és rét-darabok, tagosittatván, úgy a földes uraság, mint a mezőváros közönségének eső részek elkülönítve lettek s az eddigi közös legeltetés meg lett szüntetve, de mégis, hogy a községi lakosság marhái elegendő legelővel legyenek ellátva, a tulajdonos földes uraság a szerződésben részletesen körülirt fekvőségeket adta a városnak, mint erkölcsi testületnek kizárólagos tulajdonába és használatába. Ebből tehát világos, hogy daczára annak, hogy a községi legelőre a község lakosainak különösen az a része hajtotta ki legeltetés czéljából marháit, amely földmiveléssel foglalkozik, de a fentiekből világos, hogy erre jogosítva volt és van a község minden egyes lakosa, s világos, hogy a legelő községi tulajdon és annak egészéről, vagy egyes részeiről is maga a község közönsége, (képviselő testület által) rendelkezik, természetesen mindig a törvényhatóság helybenhagyása és az erről szóló törvények szoros betartása és korlátai között. Azért tehát a község ne engedje magát félrevezettetni s nyugodt szívvel elfogadhatja azt az álláspontot, mely fenti sorainkban kifejezésre jutott s melyet a képviselő testület is magáévá tett. (Y) (Elfojt egy tüszszentést.) Mégis kell világosság. (Tapogatódzva meg akarja gyújtani a gyertyát az asztalon, de a doboz gyújtót leejti. A padlóra térdel és úgy teszi meg.) Bölény: (jobbról, utczai ruhában. Mintha a szomszéd szobába akarna kiáltani.) Visszatértem a kulcsokért! Bárány : (Bölény felé háttal, tenyerével eltakarja a világosságot, félre.) Jaj, az álkulcsokért a betöréshez. Bölény: (meglátja Bárányt) Hé! Ki az! (Félre.) Asztalfiókom mellett térdel, elfödve a világosságot, hogy észre ne vegyem. Ez betörő, semmi kétség. (Bárány tüszszent.) Tüszszent is rá, hogy igaz. (Hátulról megragadja.) Megvagy gazember! Azonnal valldd be, hogy . . . Bárány: Kegyelem, nagyságos és méltóságos Papakoszta vagy Affendakisz úr, nincs Wertheim-kulcsom .... Hapszi! hapszi! (A gyertya elalszik.) Bölény: (Bárányt még mindig fogva.) No! Sötétség ... Ez a meglepetéstől meggabalyodott. — Ha őrültnek is teszed magad, nem menekülsz. Engem ugyan el nem bolondítasz. Ismerjük már az ilyféle jómadarakat a tollakról. El, egyenesen a sarki rendőrhöz ! (Felránczigálja.) Bárány: Hapszi! (Kicsit magához tér, vakmerően.) Hát ez már impertinenczia! Saját lakásomban a betörő gazdának tolja fel magát. Ilyen gazság! Hapszi . . . Különben is nem vihet el semmit, tisztelt betörő úr, üres a zsebem is, tessék megnézni. (Kifordítja zsebeit.) Bölény: Ejnye adta gazembere ! Ki akar játszani. No ezt a pofozni való ábrázatot látnom kell! (Zsebéből kivett gyújtóval világít.) Bárány: Hapszi! (Elfujja a gyújtót.) (Ismét sötétség, mire egyszerre mindketten egymás arczába világítva, meggyújtják a gyertyát.) Bölény: Ah?! . . . Hiszen kegyed a harmadik emeleti színész: Bárány Oszkár. Mit jelentsen ez? . . . Bárány: (Eszmélve) És kegyed nem Papakoszta, sem Affendakisz úr, hanem Bölény Mihály, a háziúr! Hát hol járok én ? Hapszi! . . . Bölény: (Nevetve) Egészségére! — Bizony az én első emeleti lakásom előszobájában. Az az ostoba Jancsi nyitva hagyta az ajtót. Bárány: Tehát nem a harmademeleti hónapos szobámban vagyok, a miért négy havi bérrel tartozom? — Úgy látszik nekem három emeletnyi járásnak tűnt fel az egy emeletnyi járás, mert annyiszor csúsztam vissza mámoros állapotomban. Ezennel bocsánatot kérek a háborgatásért. Remélem nem fog feljelenteni „magánlakássértés“ czímen, párbajra sem hív ki, mert én ellenszenvvel viseltetem az iránt. Bölény: Szó se legyen arról. Inkább mondja meg honnan jön? Csak nem a saját zsebéből került ki a költség, amiből olyan helyzetbe jutott, hogy haza sem talált? Bárány: A „F. K. E.“ által rendezett Sylvester estéjén kapacitáltam be magam. Hapszi! .... Ni csak most jut eszembe, hogy engem tulajdonképen igen tisztelt Bölény úrért, az egylet egyik alapító tagjáért küldtek, hogy elvigyem oda. Azonban előbb odafenn lakásomban rendbe akartam szedni magam. Bölény: Épen oda igyekszem, barátom. Bárány: Hiszen akkor pompás! Hapszi! . . . Tetszik tudni engem felkértek, hogy műsorukban lépjek fel. Én elvállaltam, de náthás voltom miatt nem lehet. Nélkülem pedig nem sikerül az estéjük. Hanem — hogy folytassam — egyszerre csak észreveszik Bölény úr hiányát. Mivel e házban lakom, nosza ide szalasztottak engem — csakhogy én inkább bukdácsoltam . . . Bölény: Száz szónak is egy a vége — induljunk! Bárány: (Gondol egyet) Igen, hanem én előbb kérném valamire. Adjon egy koronát kölcsön jövő Sylvesterig. Hapszi! Bölény: Ugyan minek ? Bárány: Ha oly nagyon óhajtja tudni, legyen. Egy szép újévi kártyával akarom meglepni Önt. Bölény: Hej de ravasz kópé, előre megmondja, hogy a pénzemen gratulál. Hahaha! (Oldalbaböki) Jól van no! Abban a reményben, hogy kaczajt támasztunk a „F. K. E.“-ben . Sylvester-éji kalandunk elmondásával, megadom. Bárány: (Bölényt karonfogva, indul kifelé) Hapszi! . . . . Tüszszentettem, hát igaz! (Mindketten él.) Községi közgyűlés. A nagyközség képviselő testületének múlt év deczember 29-én közgyűlése volt, melynek lefolyásáról tudósítónk következőkben számol be. Községi biró a megjelenteket üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja. Olvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve, mely észrevétel nélkül hitelessittetik. A tárgysorozatra áttérve elég langyos érdeklődés mellett községi jegyző ismerteti a hetivásár helypénzszedés bérletéről bérlőkkel kötött szerződést, úgy az országos vásárbérlőkkel megkötendő szerződés tervezetét. Előbbi szerződés lényegtelen módosításokkal helybenhagyatott. Utóbbinál utasítva lett a jegyző, hogy a tervezet szerint bérlőkkel a szerződést aláírassa s erről a legközelebbi gyűlésen tegyen jelentést. Póttárgysorozaton volt Blum Sándor kérvénye, mely szerint téglagyár építés czéljából a közlegelőből másfél holdat óhajtana a községtől megvenni s vételárként 500 koronát hoz ajánlatba. A községi elöljáróság tárgyalta az ügyet s mivel a megvenni szándékolt terület kopár, s legelőnek nem alkalmas, az eladást ajánlja, mindazáltal a vételárt 600 koronában kivánja megszabni. Pakuszi Gyula azon kijelentése után, hogy most érdemileg a kérdés felett nem tárgyalunk, hanem 30 nap közbevetése után fogunk a kérdéssel érdemileg foglalkozni, ma az döntendő el, vájjon érdemtárgyalásra kitűzzük-e a kérelmet. Novák Péter érdemlegesen hozzászól az ajánlathoz és kifejti, hogy a község nincs jogosítva a kérdéses területet eladni, mert az a közlegelő a községi közbirtokosságé, a község lakosságának marhái ott legelnek a közelben és ha gyár állittatik fel úgy könnyen szerencsétlenség származhatik, azonkívül a homoki szőlőtelepítés annyira terjed, hogy az ottani homokföld ára tetemesen emelkedett, a kérelmet elutasítaná, vagy ha a község el akarja a földet adni, úgy azt nyilvános árverésen eszközölje, s különben is itt az ideje, hogy a közbirtokosság érvényesítse jogait a községgel szemben, ha kell per útján is. Kossa Dezső reflektálva előtte szóló szavaira, bizonyítja, hogy a kérdéses terület a község egyetemének, tehát a községnek képezi a tulajdonát és ő sohasem tér el ezen igazság kijelentésétől s nem törődik azzal, hogy tán népszerűség keresésből elferdíteni óhajtanák az igazságot, mint az előtte szóló is, ki jobb tudomása ellenére, azt a hitet óhajtja elhinteni, mintha a köz- legelő nem községi terület lenne. Egyébiránt ő neki a község érdekeit kell védeni, nem törődik előtte szóló perreli fenyegetésével, hallotta ő ezt már többször s áll elébe, mert tudja, hogy szilárd alapot képvisel és előtte szóló úgy járna, mint az egyszeri kos, mely homlokával akarta a falat bedönteni s midőn ezzel megpróbál