Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-09-27 / 78. szám

620 a’ sisak nem oltalmas. Az elmésség értelem nélkül hasonló ahoz a* hajóhoz, melyet mindért vitorlái a’ szirtok felé repítnek. Az éles elmének az igazság, az elmésségnek, a* vidámság, és az érdekes (interessant) a’ szü­leményje, az elmésség, éles elme nélkül könnyen itsalja fénnyé, valamint az éleselme elmésség nélkül könnyen viszketegességgé válik. — Éles elmét gyakor­lás által szerezhetni, az elmésség természet ajándéka, ’s az értelem­ szépsége. Az elmésség, éppen nem szere­tett, sőt a’ mi még több nem társalkodási tulajdonság és tálentonst Még jobban határozta meg régen Lossius: az elmésség az észnek készsége, melly a’ dolgokat a* távol lévő érzéki viszonyok által hirtelen egybeköti *3 fő feltétele a’ sebesség, a’ honnan az elmésség szüle­­ményjeit, hogy megkülömböztetődjenek azoktól, mel­­lyeket a’ hoszszas gondolkozás és vizsgálódás állítanak elő , — észbe ötléseknek szokták nevezni, ’s gyakran éppen olyan jók, mint a’ miket a’ komoly filosofusok erköltsi mondásoknak (sententia) és felvett reguláknak (maxima) neveznek,—­ vagy legalább mint az ő véle­­déseik (hypothesis). Lichtenberg az éles elmét a’ na­­gyitó, az elmésséget a’ kitsinyítő üveghez hasonlítja — az utolsóval is esnek felfedezések. Bodmer­zt. elmésséget az elme rühének nevezte — de neki nem volt ez a’ nyavalyája. Leume pedig, ki az elmésségnek ugyan ezt a’ rút nevet adta, valóban sinlődött ebben a betegségben, a’ honnan helyesen is jegyezte meg: „Ez a­ rüh vak­aró ázhatnék az izmos testre nézve egésséges is, de a’ gyengét leejtheti lá­báról.'14 Hasonlatosságnak bizonyosan jobb annál a’ méh, az elmésség, valamint az, virágról virágra bong, mindenünnen mézet szív, ’s könnyű szárnyaival tovább bong; azokra nézve, kik közel mennek hozzája fa­­lánkja is van. Az elmésség a’ nevetségesen szokta kéz-

Next