Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI *.*U _ SC mi í­i.1. Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam 46. szám._______________P inTL_r )______1967. február 23., csütörtök A MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Október hadserege (3. o.) Egy napot nyert a Patyolat (5. o.) QYAR és kultúra (6. o.) Választási nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Buda­pesti Bizottsága és a Hazafias Népfront bu­dapesti bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Nemzeti Sportcsarnok­ban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a építést segítő nemzeti összefogás!szocialista A nagygyűlés részvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolgozói — nagy tapssal kö­szöntötték az emelvényen megjelent elnök­séget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mik­rofonhoz. Erdei Ferenc beszéde — A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében tisz­telettel és szeretettel köszön­töm választási nagygyűlésünk részvevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópol­gárát: nőket és férfiakat, idő­sebbeket és fiatalabbakat, kö­zöttük külön azokat a fiata­lokat, akik ez alkalommal elő­ször élnek majd alkotmány adta jogaikkal — mondotta bevezető szavaiban Erdei Fe­renc. Hangsúlyozta: az álta­lános választás szocialista or­szágunk kiemelkedő jelentő­ségű politikai eseménye, mely összegezi és értékeli az el­múlt időszakot, programot ál­lít az ország elé. A Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusa po­litikánk minden lényeges kér­désében már számadást vég­zett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok sze­rint — az ország közvélemé­nye helyeselt és elfogadott — mondotta többek között, majd így folytatta: — Tovább a lenini úton — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sának jelmondata. A kommu­nisták számára ez az tökéletesen érthető és irány nem szorult magyarázatra. A pár­tonkí­vüliek széles tömegei szá­mára pedig úgy kell értel­meznünk, hogy a párt tovább­ra is a népfrontpolitika, szövetségi politika útján kíván a­ haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocia­lista építés munkájába. A párt és a Népfront poli­tikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együtt­működést hozott létre a párt­tagok és a pártonkívüliek kö­zött. — Magunk is tudjuk bizo­nyítani ■—• mondotta Erdei Ferenc —, hogy sikeresnek bizonyult, bevált ez a politi­ka. A tények magukért me­­sélnek, s így ítéli meg or­szágunk legszélesebb­­ közvé­leménye, a baráti országok ál­lásfoglalása és a világ hala­dó közvéleménye is. Épp ezért elegendő, ha ez alka­lommal csupán kiemeljük az elmúlt évtizedben elért fej­lődés néhány vonását. Min­denekelőtt azt, hogy néhány kivételesen nagy és lok­ feladatot sikerült bonyo­ered­ményesen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. A legfőbb ebben az, a termelés csökkenése hegy nél­kül valósult meg a szövetke­zeti átszervezés, s gyorsan konszolidálódott a termelő­szövetkezetek nagyobb része, a mezőgazdasági termelés erő­teljesen fellendült. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társa­dalmi légkörben végbemegy. Mind erősebb a hangja a ha­ladó szocialista szemléletnek, a korszerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocialista parasztság társa­dalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus teljes föl­építése felé tekint. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó fo­lyamataiban élünk, s azt a fo­lyamatot akarjuk a továbbiak­ban is előrevinni. A párt és a Népfront választási prog­ramja ennek a fejlődésnek egy állomása, továbbvivő lépcső­je. S ez mindent megmond: nem fordulat, hanem tovább­haladás és előbbrelépés az ed­dig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója — a párt és a Népfront poli­tikájáról beszéltem. Engedjék meg, hogy a következőkben magáról a népfrontmozgal­om­ról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy párt népfrontpolitikája akkor­a eredményes, ha társadalmunk minden rétegét, a párton kí­vüliek széles tömegeit tényle­gesen és cselekvően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről beszél­hetünk. Ma már a népfront­­mozgalom kiterjed társadal­munk minden rétegére, össze­fog minden alkotó erőt a szo­cialista nemzeti egység alap­ján. Fejlődik és erősödik a mun­kás-paraszt szövetség. A szo­cialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfrontm­ozgal­omban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agr­árpolitikai in­tézkedések nyomán ehhez ké­pest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszö­vetkezeti vezetők és egysze­rű tagok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt meg­növekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl min­den fórumon: a népfrontbi­­zottságokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületek­ben. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merül­nek fel, s erre annál na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni, mert éppen az ipari mun­kásság körében. Nem része­sül-e aránytalanul nagy mér­tékben a parasztság a nemze­ti jövedelemből, s egyáltalán nem kedvez-e gazdaságpoliti­kánk túlságosan a mezőgaz­daságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők rovására? •— ez az aggályok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai adatok és közgaz­dasági számítások idézése nélkül is eloszlathatók az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan lehet hivatkoz­ni: még a legutóbbi agrárpo­litikai intézkedések sem szün­tették meg teljesen az ipar és a mezőgazdaság, a bérből és fizetésből élők, valamint a szövetkezeti parasztság kö­zötti aránytalanságokat, csak egy lépést tettek afelé, hogy csökkenjenek a mezőgazdaság és a mezőgazdaságból élők hátrányai. A másik, amire külön fel kell hívni a figyel­met: a mezőgazdaság és parasztság javára hozott in­­­tézkedések korántsem csak paraszti érdeket, hanem álta­lános népgazdasági, ipari és iparimunkás-érdekeket is szol­gálnak — mondotta egye­bek között Erdei Fe­renc, majd hangsúlyozta, hogy választási progra­munk nemcsak törekvések­nek és szándékoknak a kife­jezése, hanem egy valóság­ban zajló történeti folyamat továbbvitelének és fejleszté­sének a programja. Ez adja meg a hitelét is, megvalósí­tásának a megalapozottságát is. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bi­zottságának első titkára emelkedett szó­lásra. szok helyzetének méltányos rendezéséről időközben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a Kádár János elvtárs a to­­vábbiakban hangsúlyozta: “ Bennünket, kommunis­tákat mély megelégedéssel tölt el az, hogy pártkongresszu­sunk mindazon program jel­legű célkitűzései, amelyek csak az egész nép munkájá­val valósíthatók meg, széles körű egyetértésre és támoga­tásra találtak a népfrontmoz­galomban és társadalmi éle­tünk más területén tevékeny­kedő párton kívüli szövetsé­geseinknél. Úgy véljük, ez to­vább erősíti egységünket, nép, a nemzet minden alkotó­i erejének tömörítését és annak hatékonyságát. A spai népfrontmozgalom alapjait azok a magyar haza­fiak rakták le, akik annak idején világnézeti és minden más ellentétet félretéve ös­­­szefog­tak a Hitler-fasiszták háborúja és megszálló csapa­tai, horthysta és nyilas csat­lósaik ellen, a nemzeti meg­semmisülés fenyegető veszé­lyének elhárítására, a szabad­ság kivívására. Ma más időket élünk. Az egykori kizsákmányoló osz­­á­­lyok eltűntek, s a nép van hatalmon, szocialista társa­dalmat építünk. De viszo­nyaink még átmenetiek, a szo­cialista társadalom alapjait le­raktuk, azok szilárdak, de még sok a tennivalónk a virágzó és gazdag, magasan fejlett or­szág, a szocializmus teljes föl­építéséig. Éppen ezért nagy jelentőségű annak még jobb kongresszusi határozatok nem marad­nak papíron, ellenkező­leg, azok végrehajtása nyom­ban megkezdődött. megértése, hogy belső, nagy feladataink megoldása és nemzetközi helyzet egyaránt a megköveteli minden hazafias erő összefogását a nép érde­keit legjobban kifejező, elő­mozdító szocialista céljaink közös szolgálatára. Társadalmunk összetételé­nek és fejlettségi fokának meg­felelően ma a Hazafias Nép­front-mozgalom keretében, képviselő- és tanácstagjelöltek­ a között, itt a gyűlés részvevői között is különböző emberek, munkások, parasztok, értelmi­ségiek és kispolgárok képvise­lői találhatók. Vannak közöt­tük kommunisták, párttagok és pártonkívüliek, marxisták és hívők, különböző egyházak papjai is, különböző világné­zetek képviselői. A Hazafias Népfront-mozgalomban tömö­rült különböző emberek össze­fogása nem ideológiai azonosu­­lást, hanem politikai szövet­séget jelent. A mozgalomban részt vevők viszonyában ép­pen az a döntő, hogy még vi­lágnézeti különbségek ellené­re is összeköt bennünket az a fölismerés és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szol­gáljuk. Mi, kommunisták értékeljük a párttagok és pártonkívüliek szövetségét, és örülünk annak, hogy ez a választás, a­mely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, ismét demonst­rálja egységünket ország-világ előtt. A Népfront: politikai szövetség a szocializmus fölépítéséért Kádár János elvtárs beszéde Kádár János bevezetőben rámutatott: A hárommillió választó részvételével lezajlott nyolc­vanötezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a választás olyan belpolitikai esemény, amely áthatja egész társadal­munk életét. A jelölő gyűlé­s továbbiakban kijelentette: érdemes és kell beszélni arról, milyen viszonyok között ké­szül ma a magyar nép a vá­lasztásokra? Mivel az semmit sem ad ingyen, élet és sokéves harcunk legfőbb ered­ményét ebben látom, elsőként említem: választásra készülő hazánkban ma szilárd népha­talom, törvényes rend és nyu­galom van, békés és eredmé­nyes szocialista építőmunka folyik. Nemrégiben végezte el mun­káját a társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa, ez sokat segít politikánk he­lyes értelmezésében és felada­taink széles körű megvilágí­tásában. Nagy jelentősége van an­nak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülé­sén egyhangúlag állást foglalt a párt IX. kongresszusának alapvető tételei, a szocialista társadalom teljes fölépítése-sekre a megnövekedett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a jellemző. Ez érthető, mert a választá­sok középpontjában a népünk életét, országunk fejlődését legközvetlenebbül érintő és legfontosabb kérdések állnak. nők programja mellett, és an­nak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási fel­hívásában. Szilárd szocialista rendsze­rünk intézményesen garantálja a dolgozó nép érdekeinek vé­delmét A párt IX. kongres­­­szusa, kiindulva az adott hely­zetből,­­ megjelölte tenniva­lóinkat, világosan kijelölte a szocialista társadalom teljes fölépítésének, a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép, a nemzet boldogulásának biztos és reményteljes útját. A Haza­fias Népfront Országos Taná­csa januári határozatával és választási felhívásával, amely­ben a szocialista társadalom teljes fölépítésének célját a nemzet céljaként támogatta, programot adott. Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az országban jó feltételek vannak a válasz­táshoz. Dolgozó népünk már­cius 19-én szavazatával nyil­váníthatja egyetértését politi­kánkkal, szocialista céljaink­kal, és jó összetételben vá­laszthatja újjá legfőbb tör­vényhozó és néphatalmi, szer­veinket, az országgyűlést, a ta­nácsokat. — Kedves elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a vissz­hang ismeretében, nem utolsó­sorban a jelölő gyűlések ta­pasztalatai alapján, teljes jog­gal megállapítható, hogy párt­tagságunk és népünk jól fo­gadta és helyesli, annak hatá­rozatait. Osztatlan egyetértés­sel találkozott, hogy politi­kánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változta­tunk ott, ahol ez szükséges és megfelelő döntések szület­tek fejlődésünk megoldást kí­vánó kérdéseiben. Közvéleményünk helyesli és támogatja világos és hatá­rozott imperialistaellenes kül­politikánkat, amely a szocia­lizmust, a haladást, a békét szolgálja. Teljes egyetértéssel találko­zott világos, előremutató bel­politikánk, amelynek egyértel­mű célja társadalmunk cialista és demokratikus szó­vo­násainak erősítése és tovább­fejlesztése. A kongresszusról kialakult kedvező közvéleményt erősí­tették a gyermekgondozási se­gélyről, a termelőszövetk­ezeti tagok nyugdíjáról, a bányá­­ ­s országban jó feltételek vannak a választáshoz Nálunk nincs többpártrendszer de népuralom van — Kedves elvtársak! Az országgyűlés a múlt esz­tendőben új választási tör­vényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egy egyéni választókerületben jelölik és választják. A­ tör­vény lehetővé teszi a képvi­selőválasztásnál is több jelölt állítását. Az egyéni választó­kerület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a he­lyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőkhöz ké­pest, kevesebb a képvi­selőnek ajánlott miniszter és más állami és köz­funkcionárius. Ez elősegíti — és ez­­ a célja is —, hogy nö­vekedjék az országgyűlés el­lenőrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyvi­teli munkája fölött. A képvi­selőjelöléseknél kevesebb, a tanácstagoknál több esetben került sor egyazon kerületben második jelölt ajánlására és elfogadására. A jelöltek, a második jelöltek is, kivétel nélkül a Hazafias­­ Népfront programjával léptek fel és in­dulnak a választáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják mondván, nem igazi demokrá­cia az, ahol nincs több párt, és a jelöltek azonos program­mal lépnek föl. Ezzel az ál­lásponttal könnyen tudunk vi­tázni. A demokrácia szó ere­deti értelmezése és jelentése szerint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrend­szer, de népuralom, tehát de­mokrácia van. A Horthy­­rend­szerben többpártrendszer volt, de nem volt demokrá­cia, hanem fasiszta diktatúra, és nem a nép képviselői, ha­nem a kapitalisták és a föl­desurak képviselői ültek a parlamentben. Az Egyesült Államokban úgynevezett polgári demokrá­cia és többpártrendszer van, a hatalom szerveiben mégis a kiváltságosak, a monopoltőke, a milliárdosok képviselői ül­nek, és nem a dolgozók kép­viselői. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választ­hatnak a szavazók, az esetek többségében egyáltalán nem azt jelenti, hogy többféle po­litika között választhatnának. Elnézést, de erre megint csak az Egyesült Államok nyújtja a l­egszem­éltetőbb példát A legutóbbi elnökválasztáson az Egyesült Államok jelenlegi el­nöke békeszólamokkal, az ál­lampolgári egyenlőség érvé­nyesítésének programjával, nyomor elleni harc program­a­jával lépett föl a háborús uszító Goldveater ellenpárti jelölttel szemben. A választók a jelenlegi elnökre szavaztak, 5 azonban a bukott jelölt há­borús programját valósította (Folytatás a 2. oldalon)

Next