Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
január 28-án ül össze a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Klesch István, az MTI tudósítója jelenti: Csehszlovákiában folynak az előkészületek a CSKP KB januári ülésére, amely mindenekelőtt az ország legégetőbb gazdasági problémáival. 1970-es népgazdasági terv az ,s az ötéves terv irányelveivel foglalkozik majd. A plénum elé terjesztik ezenkívül a párttagsági igazolványok cseréjének alapelveit. A pártelnökség hétfői ülésén bejelentették, hogy a Központi Bizottság plénumát január 28- ra összehívták. Az elnökség a plénum előkészítéseképpen megtárgyalta a gazdaságpolitikai konszolidációs intézkedéseket. Hangsúlyozták, hogy szükséges az eddig szerzett tapasztalatok kritikus elemzése. Az elnökség politikai és szervezeti intézkedéseket hozott az 1971—1975. évi ötéves népgazdasági terv kidolgozásának biztosítására. A terv — mint hangsúlyozták — rendkívül jelentőségű a konszolidáció befejezése és a népgazdaság továbbfejlesztése szempontjából. Az elnökség jóváhagyta CSKP KB szerveinek 1970-es a első félévi munkatervét. A konszolidációs folyamat idei befejezését szolgáló munka deltésére. terv feladata, hogy előmozdítsa a párt politikájának általános megértését és megvalósítását, a párttagság és az összes becsületes állampolgárok mozgósításával,segítse továbbá a szocialistaellenes és jobboldali opportunista irányzatok felszámolását, a szervezők elszigetelését, a párt társadalmi vezető szerepének megszilárdítását, és az erők összpontosítását a gazdasági javulás érdekében. (MTI) SOMOGYfI NÉPLAP Szerda, 1970. január 11 McCarthy Párizsban tárgyal Eugene McCarthy szenátor, aki hétfőn találkozott a délvietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló képviselőjével, és az amerikai delegáció vezetőjével, kedden megbízott a VDK párizsi küldöttségével tárgyalt szenátor Újságírók kérdésére a nem volt hajlandó válaszolni, Párizsban tanuló amerikai diákok gyűlésén azonban kijelentette, hogy megbeszélések célja »a háború befejezési lehetőségeinek felkutatása* volt. (MTI) Agnew Ausztráliában Spiro Agnew amerikai alelnök háromhetes ázsiai és Csendes-óceáni körútját megszakítva, a hét végét a Báliszigeteken pihenéssel töltötte. Az amerikai politikus kedden reggel indult tovább Ausztráliába. Az ausztráliai látogatás eredetileg nem szerepelt programban. Ausztráliai kormánykörökben nem tartják lehetetlennek, hogy Agnew az amerikai kormány álláspontját kívánja kifejteni Ázsiára vonatkozóan, különös tekintettel a Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámcsök-CANBERRA Agnew amerikai alelnök .Kedden Ausztráliába érkezett. Az alelnök megérkezését követően megkoszorúzta az ausztráliai háborús emlékművet. Ezzel egyidőben háborúellenes tüntetők vonultak Canberra utcáin, tüntetve fel az amerikaiak vietnami politikája ellen. A rendőrség öt tüntetőt, köztük egy nőt letartóztatott. Az ausztráliai háborúellenes csoportok közölték, hogy szerdára további, nagyobb arányú tüntetéseket terveznek. (MTI) A biafrai szakadárok letették a fegyvert Zambia menedékjogot ad Ojukwunak Gowon tábornok, a szövetségi Nigéria vezetője rádióbeszédet mondott, és ebben elfogadta a biafrai fegyverletételi ajánlatot. A kapitulációt Philip Effiong biafrai vezérkai főnök jelentette be, akire Ojukwu szökése előtt átruházta a hatalmat, d' Effiong korábbi rádiónyilatkozatára utalva, Gowon üdvözölte a biafrai magatartást, és parancsot adott hadseregének: békésen állítsa helyre a szövetségi hatalmat a szakadár tartomány továbbra is lázadó kézen levő területein. A szövetségi katonai parancsnokok — mondotta, Gowon — minden eszközzel megvédelmezik a hadműveleti területen tartózkodó polgári személyeket A szövetségi katonák nagy körültekintéssel fognak eljárni, és csak akkor használnak tűzi fegyvert, ha ellenállásba ütköznek — mondotta. Arra is utasította Gowon a szövetségi hadsereg parancsnokait, hogy haladéktalanul tegyék meg az előkészületeket a szembenálló erők tömeges fegyverletételének fogadására. Tartsa be minden szövetségi katona azt a magatartási utasítást, amelyet a hadműveletek kezdetén kapott — hangoztatta Gowon tábornok, majd kijelentette, hogy Effiong biafrai vezérkari főnök beszéde összhangban áll a szövetségi kormány álláspontjával: *elérkeztünk egy tragikus és fájdalmas konfliktus végéhez*. Gowon rádiószózata közvetlenül követte annak megerősítését, hogy a szövetségi haderők elfoglalták a Biafra számára létfontosságú repülőteret Uliban. Ez jelentette a szakadár rendszer utolsó kapcsolatát a külvilággal. Elfoglalták a szövetségiek Orlut, az egyik biafrai közigazgatási központot is. Gowon tábornok megerősítette az általános amnesztiára vonatkozó ígéretét mindazok számára, akik a szakadár biafrai vezetők befolyása alatt részt vettek a polgárháborúban. Egyúttal felszólította a szeparatista csapatokat, hogy rendben adják át fegyvereiket, saját parancsnokainak pedig utasítást adott arra, hogy mielőbb biztosítsák a szövetségi kormány hatékony ellenőrzését a jelenleg még biafrai fennhatóság alatt álló területeken. LIBREVILLE ni Albert Bernard Bongogaboelnök kedden Librevilleben sajtóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy tudomása van Ojukwu tábornoknak, a biafrai szakadárok menekülő vezérének tartózkodási helyéről. Mint mondotta, 48 órán belül várható, hogy Ojuikwu életjelt ad magáról. A zambiai kormány szóvivője kedden biztosította Ojukwut, hogy szükség esetén politikai menedékjogot biztosít számára, bár a kormány szóvivője hozzáfűzte:biztonsági okokból Zambia kormánya szerencsésebb megoldásnak tartaná, ha Ojukum tábornok mielőbb Európába repülne.* Gowon tábornok. Eltemették Farél Belje űrhajóst Hável József, az MTI tudósítója jelenti: Kedden a Novogyevicsi temetőben helyezték nyugalomra Pavel Beljajev űrhajós ezredest. A Voszhod–2 hős parancsnoka hosszas betegség után, 44 éves korában, ez év január 10-én hunyt el. A Moszkva-folyó partján levő temetőben a gyászolók gyűlését Leonyid Szmirnov miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Beljajev koporsóját űrhajós társai vitték a sírhoz, majd a szovjet himnusz hangjai mellett díszsortűz közepette eresztették le a nyugvóhelyre. A sírt, amelyet márványtábla jelöl, hamarosan elborították a kegyelet virágai. • A temetésen részt vett a magyar néphadsereg küldöttsége, Szilágyi László vezérőrnagy vezetésével. Néphadseregünk koszorúját a delegáció helyezte el Pavel Beljajev sírján. A koszorúzásnál jelen volt Strohl Sándor, a moszkvai magyar nagykövetség katonai attaséja. (MTI) A Béke Világtanács nyilatkozata A Béke Világtanácsi titkárságának kedden nyilvánosságra hozott nyilatkozata elítéli az Egyesült Államok fokozódó laoszi agresszióját, támogatja a laoszi hazafias erőket, és követeli a Laoszra vonatkozó 1962- es genfi egyezmények betartását. Az Egyesült Államok imperialistái 15 esztendeje következetesen fokozzák a laoszi intervenciót. A Béke Világtanács titkársága felhívással fordult az országos békebizottságokhoz, minden haladó szervezethez és a jóakaratú emberekhez, hogy tevékenyen támogassák a laoszi nép hazafias harcát, követeljék az amerikai agresszió haladéktalan és feltétel nélküli megszüntetését. Laosz népe számára biztosítani kell azt a jogot, hogy maga döntsön ügyeiről — hangsúlyozza a BVT titkársága. (MTI) A földreform-törvények kiegészítését követeli az Indiai Kommunista Párt Indiában eddig 1,6 millió hob ,^iuet osztottak szét földnélküli és földben szegény parasztoknak. Rdzseszvar Rao, az Indiai Kommunista Párt főtitkára a New Age-nek, a párt lapjának legutóbbi számában írt cikkében rámutat, hogy sokkal több földet lehetne kiosztani, ha az érvényben levő földreform-törvényeket következetesen hajtanák végre. E tekintetben a legnagyobb haladást a Kerala állambeli egységfront kormánya érte el, amely ez év január 1-i hatállyal eltörölte a rendszert. A talaj nagybirtokminőségének megfelelően hat-húsz acre — egy acre 0,4 hektár — földet kaphat egy-egy személy. Az Indiai Kommunista Párt azt követeli, hogy egészítsék ki az érvényben levő formtörvényeket, és a földrefennálló rendelkezéseknek az év végéig tegyenek eleget. Progresszív és visszahúzó erők az arab világban A nyugati politikai megfigyelők azt jósolták, hogy az arab államfők Rabatba tervezett csúcskonferenciája az oázisháború következtében elmarad. Dél-Jemen és Szaúd-Arábia viszálya valóban kísértetiesen emlékeztetett Szaúd-Arábia és Jemen 1968 végén kirobbant fliktusára. Akkor pedig konéppen ez a fegyveres összecsapás akadályozta meg az arab államfők tervezett tanácskozását. Fejszál első kísérlete, ha úgy tetszik, elérte célját: a rabati konferencia akkor elmaradt. A szaúd-arábiai manőver ezúttal viszont kudarcba fulladt Mégha a Találkozó a várt és remélt eredményeket nem is érte el, létrejött. A tanácskozás aláaknázására irányuló szaúd-arábiai kezdeményezés az arab világon belüli társadalmi-politikai ellentétekben gyökerezik. Fejszál jelenlegi kísérletének kudarca pedig a gazdasági, társadalmi és vallási téren egymástól erőteljesen különböző arab országok erőviszonyának az utóbbi szembetűnő időben különösen megváltozásával függ össze. Ma már szinte közhelynek hat az, hogy az 1967-es izraeli agresszió nagypolitikai célja a haladó arab rezsimek megdöntése volt. S bár ritkábban hangzik el, de az is tudott, hogy az arab világ jobbszárnya az Egyiptomot és Szíriát ért katonai vereséget megpróbálta a maga céljaira, mindenekelőtt befolyása kiterjesztésére felhasználni. Ezzel a titkos elképzeléssel mentek el az izraeli sziót követő khartúmi agreszcsúcstalálkozóra az arab olajmonarchák, Rövidesen nyilvánvalóvá ** vált azonban, hogy a progresszív arab minden vonatkozásban országok képesek talpra állni. Mint Nasszer elnök nerli a háborút, megfogalmazta, csupán egy csatát veszítettek el. A katonai erő helyreállításával párhuzamosan volt erejük a politikai és gazdasági rend megszilárdítására is. A Khartúmban létrejött látszólagos egység ennek következtében egyre bizonytalanabbá, egyre ködösebbé, egyre megfoghatatlanabbá vált. Azok a politikai törésvonalak pedig, amelyek részben társadalmi, részben gazdasági, s egyben vallási és földrajzi fogantatásúak is, mind erőteljesebben tatkoztak meg — gátolva maaz egységes arabközi politika kialakítását. Hogy az arab világ jobbszárnyának manőverei Libanontól Szíriáig sorozatosan kudarcot vallottak, annak oka abban kereshető, hogy a progresszív erők befolyása fokozatosan növekedett, politikai súlya pedig — a szudáni és líbiai rendszerváltozásokat követően — megsokszorozódott. A jelenlegi helyzetben előtérbe került a Khartúmban elfogadott álláspont felülvizsgálata. Egyrészt azért, mivel a politikai kompromisszumokra is kész arab országok számára Izrael makacssága miatt egyre reménytelenebbnek tűnik a politikai rendezés. Másrészt ezzel egyidejűleg az elfoglalt területek fegyveres úton történő visszaszerzése nagyobb nyomatékkal szerepel. De a fegyveres harchoz szükséges anyagi eszözöket csak az arab szolidaritás biztosíthatja, azaz e program csupán az arab világ egészének egyetértése mellett váltható valóra. Nem kétséges, hogy a szaúd-arábiai uralkodó szívesen áldozna többet is, ha ezt Egyiptom szerepének, politikai súlyának rovására tehetné. De az arabközi erőviszonyok alakulása ezt ma már nagymértékben lehetetlenné teszi. Fejszál ezért először megpróbálta megtorpedózni a csúcstalálkozót, de mivel ez nem sikerült, ezért zárkózott el — s ez ténylegesen félteti a közös erőfeszítéseket — az anyagi támogatás növelésétől. Rabatban tehát nem sikerült egységes álláspontra jutni. Ezt jelzi az is, hogy közös közlemény elfogadása nélkül zárult a tanácskozás, így nem alakulhatott ki valamiféle új összarab politikai platform sem. Ennek a eredménytelenségnek látszólagos mégis megvan a maga eredménye. Rabat kétségtelenül a politikai vízválasztó szerepét töltötte be a közel-keleti válság jelenlegi szakaszában. Rendkívül egyértelműen kiderült, melyek azok az erők — s mindenekelőtt, a progresszív arab országokról van szó —,amelyek készek az agresszor elleni közös harcra, az elfoglalt arab területek visszahódítására, s melyek azok, amelyek ezt valamilyen ok miatt gátolják, ellenzik. Ebben a különleges vonatkozásban jelentőségű volt az a kis csúcs, amelyen Egyiptom, Líbia és Szudán vezetői kiszélesítették az Izraellel szembeni nyugati frontot, kidolgozták a sokoldalú együttműködés reális feltételeit. Ónody György Szovjet küldöttség Egyiptomban A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Egyiptomban tartózkodó küldöttsége találkozott az Arab Szocialista Unió vezető munkatársaival. — Igaz barátunknak és nagy szövetségesünknek tartjuk Szovjetuniót, amely védelmezi a az igazságot és a békét — jelentette ki Abdel Mohszen Abu El Nur, az ASZU legfelső végrehajtó bizottságának tagja. Abu El Nur meggyőződését fejezte ki, hogy a szovjet parlamenti küldöttség jelenlegi látogatása méginkább elmélyíti a két ország testvéri kapcsolatait és alkotó együttműködését. K. A. Kunajev, a Legfelsőbb Tanács elnökségének tagja, a küldöttség vezetője felszólalásában sikereket kívánt az Arab Szocialista Uniónak, az egész egyiptomi népnek, a népgazdaság fejlesztésében és az imperializmus elleni harcban. A találkozó után ebédet rendeztek a szovjet vendégek tiszteletére. (MTI) Israeli légitámadás A kairói katonai szóvivő tegnap bejelentette, hogy helyi idő szerint délben, izraeli bombázó kötelék megsértette Egyiptom légiterét, és támadást kísérelt meg az El Khanka és El Kabir térségben állomásozó egyiptomi katonai egységek ellen. Az egyiptomi légvédelem a támadó gépeket visszafordulásra késztette. A nyugati hírügynökségek az izraeli hadsereg Tel Aviv-i szóvivőjének bejelentésére hivatkozva jelentik, hogy az izraeli bombázók több bevetésben a Nílus deltavidékén és a Szuezi-csatorna északi és déli körzetében egyiptomi célpontokat bombáztak. Az izraeli állítás szerint az egyik célpont Izmailiától 45 kilométerre nyugatra El Kabir katonai létesítménye volt, amelyet először január 7-én támadtak az izraeliek. A másik célpont Kairótól alig 15 kilométerre Khanka légitámaszpont volt.El A hírügynökségek kiemelik, hogy az 1967-es hatnapos háború óta még nem bombáztak az izraeliek a fővároshoz ilyen közel eső célpontot (MTI)