Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

•*AÜAO oIoYit Külpolitikánk alapvető feladatai közé tartozik a leszerelésért folytatott harc (Folytatás az 1. oldalról) )e dr. Kőmíves Imre nagykö­vet, a Magyar Távirati Iroda tudósítójának egyebek között a következő nyilatkozatot ad­ta: — A genfi leszerelési bizott­ság eredetileg 1961-ben szov­jet—amerikai megállapodás alapján és az ENSZ közgyűlés támogatásával, mint tizen­nyolc hatalmi leszerelési bi­zottság jött létre. Először ép­pen tíz évvel ezelőtt, 1962. március 14-én ült össze Genf­­ben. 1969-ben bővült a bizott­ság. Először Japán és Mongó­lia, majd néhány héttel ké­sőbb — augusztus 17-én — Ar­gentína, Hollandia, Jugoszlá­via, Magyarország, Marokkó és Pakisztán kapcsolódott be a bizottság munkájába. A magyar küldöttség veze­tője hazánk delegációjának szerepéről a következőket mondotta: — Külpolitikánknak leg­alapvetőbb feladatai közé tar­tozott, és tartozik ma is, a leszerelésért folytatott harc. Abban a szellemben dolgo­zunk, amelyet pártunk X. kongresszusa jelölt meg: vetkezetesen folytatni kell ké­a harcot a leszerelésért, támo­gatva minden olyan kezde­ményezést, amely csökkenti a háború veszélyét, segíti a bé­ke ügyét. Magyarország ép­pen ezért az elsők között írta alá a moszkvai atomcsend­­szerződést 1963-ban, az atom­­sorompó-szerződést 1968-ban.­­ A Magyar Népköztársa­ság még 1966-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetében kez­deményezője volt a vegyi és baktériumfegyverek alkalma­zását elítélő határozatnak. 1969-ben a szocialista orszá­gok a vegyi- és baktérium­­fegyverek gyártásának tilal­mára és a tömegpusztító fegy­verek meglévő megsemmisítésére készleteinek vonatkozó szerződéstervezetet terjesztet­tek az ENSZ közgyűlése elé. 1971-ben a leszerelési bizott­ság kidolgozta a baktérium­fegyverek gyártásának betil­tására és e fegyverek megsem­misítésére vonatkozó szerző­déstervezetet, amelyet az ENSZ közgyűlés tagjainak túlnyomó többsége támoga­tott — fejezte be nyilatkoza­tát dr. Kőmíves Imre nagykö­vet, a genfi leszerelési bizott­ság munkájában részt vevő magyar delegáció vezetője. CSEHSZLOVÁK—BOLGÁR TÁRGYALÁSOK A kép baloldalán: Torod Zsivkov, a BKP KB első titkára, államelnök, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője. Szemben az asztalnál: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svoboda köztársasági elnök, Lubomir Strougal miniszterelnök és a csehszlovák de­legáció más tagjai. CTelefotó: BT­A—MTI—KS) RÖVIDEN MOSZKVÁBA érkezett a szovjet kormány meghívására — hivatalos baráti látogatásra Abdul Zaher, Afganisztán mi­niszterelnöke. ALÁÍRTÁK Pekingben az 1972. évi kínai—magyar áru­csere-forgalmi és fizetési egyezményt. PEKINGBEN megnyitotta kapuit — több mint húsz év­vel azután, hogy Nagy-Britan­­nia diplomáciailag elismerte a Kínai Népköztársaságot­­ az első angol nagykövetség­ ÁTNYÚJTOTTA Makariosz válaszát Ciprus athéni nagy­­követe kedden délelőtt Papa­­dopulosz görög miniszterel­nöknek az athéni junta feb­ruár 11-i ultimátumára. A vá­lasz tartalmát még nem hoz­ták nyilvánosságra. NEM ENGEDÉLYEZTÉK a francia hatóságok, hogy Ber­nadette Devlin (aki a brit parlamentben Észak-Írorszá­­got képviseli, és az észak-íror­szági polgárjogi mozgalom egyik vezetője) francia földön tartózkodjék. ECHEVERRIA mexikói el­nök befejezte japáni — sike­resnek mondott — látogatását. Kairói tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) amelyben felszólította Izraelt: tegyen­­ előzetes ígéretet az 1967-ben megszállt arab terü­letek­ kiürítésére. (Az ENSZ- közgyűlés — mint emlékezetes — megerősítette Jarring me­morandumát!) Tovább bonyolítja a helyze­tet Nagy-Britannia azzal, hogy az Egyesült Államok oldalán részt akar venni Izrael fel­­fegyverzésében. Szidki miniszterelnök hétfői asszuáni beszédében hangsú­lyozta: az egyiptomi fegyveres erők képesek az eléjük állí­tott követelmények teljesíté­sére, a mélységben végrehaj­tott izraeli támadások vissza­verésére. — A kormány elsőd­leges feladata az — mondotta —, hogy felkészítse a népet a felszabadító harcra, amely nincs már messze, és a hátor­szágot a katonai front szerves kiegészítőjévé formálja át. Tizenegy államban Indira Gandhi pártjáé az abszolút többség Az indiai törvényhozási vá­lasztásokról hétfő estig beér­kezett adatok szerint a Nem­zeti Kongresszus Párt 2340 mandátumból 1665-öt szerzett meg. A második helyen to­vábbra is a Dzsan Szangh Párt áll 100 mandátummal. Az ellenzéki Kongresszus Párt 67, az Indiai Kommunista Párt pedig 79 mandátumot kapott. Annyi máris bizonyos, hogy a 16 szövetségi államból — ennyiben tartottak szavazást a múlt héten — 11-ben Indira Gandhi pártja kapta meg az abszolút többséget, és nagy előnnyel vezet Kasmírban, va­lamint Nyugat-Bengáliában is. A helyi választások előtt az érintett 16 államból mindös­­­sze 9-ben volt fölényben a Nemzeti Kongresszus Párt r r Észak-Írországban újrai Elszabadult a pokol »NEM MARAD MÁS HÁTRA, CSAK A TOTÁLIS HÁBORÚ­« Újra elszabadult a pokol Észak-Írországban az Ír Köz­­társasági Hadsereg ideiglenes szárnya által meghirdetett háromnapos tűzszünet lejárta után: a keddre virradó éj­szaka három városban két órán belül több mint tíz bomba robbant. Egy autóban elrejtett rend­kívüli erejű pokolgép Lisburn-ben, az angol hadsereg észak­­írországi főhadiszállásának épülete közelében több üzle­tet lerombolt; egy angol ka­tonát súlyosan, kettőt kön­­­nyebben megsebesített. A robbanássorozat után Londonderryben tűzharc tört ki az IRA tagjai és az angol katonák között. A katonák két férfit lelőttek, de hárman kö­zülük is megsebesültek. Nem sokkal a tűzszünet lejárta előtt Belfastban — valószínű­leg protestáns szélsőségesek — lelőttek egy katolikus fiatal­embert. Ugyancsak még a fegyvernyugvás idején súlyo­san megsebesítettek egy angol katonát. Az IRA egyik észak-írorszá­gi helyi szervezetének vezető­je a tűzszünet lejárta után ki­jelentette, hogy mivel a brit kormány nem élt a fegyver­­nyugvás nyújtotta lehetőség­gel és ez idő alatt nem tett semmilyen lépést a politikai megoldás felé, nem maradt más hátra, mint a »totális há­ború«. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1972. március 15. A Petőfi Emlékbizottság felhívása „Ünnepeljük Petőfit a szocializmust építő magyar nép történelmet fordító negyedszázados küzdelmeihez méltón!“ P­etőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő szü­letésének százötvenedik évforduló­ján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt me­ríthetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Pe­tőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a »népek hazája­ népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adó­sai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába beleszólt valamikor Petőfi műve, Petőfi ál­dozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, »Pe­tőfi nemzedékét«, ünnepelni hívjuk mind­azokat, akik felelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért. P­etőfi Sándort ünnepeljük, aki a ma­gyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már akkor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott ér­telmiségieket, a kisemberek tömegeit, ami­kor hazánkban még hűbériség uralkodott, amikor botozták a parasztot, és a nemesi kutyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki népe tár­sadalmi szabadságáért küzdve az elsők kö­zé emelkedett a magyar nemzeti függet­lenségért harcolók sorában. A plebejus de­mokratát ünnepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kérte, de messzehangzó költői szó­val követelte a kizsákmányolás megszün­tetését; aki már akkor hitet t­ett Magyar­­ország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az el­határozó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az em­berhez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölelte át forradalmas szabadságsze­­retetével, Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként, a korai szocialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának idő­szakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszmélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Kö­vetkezetesség a társadalom dolgainak el­rendezésében, következetesség az igazi nemzeti érdekek kimondásában, és követ­kezetesség a forradalmi demokratizmus programjának nemzetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egy­ségét példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet ha­talmáról. A költők — hirdette Petőfi — »vilá­­­got — alkotnak az ember elé«, a köl­­­tészet ezért »olyan épület, — mely nyitva van boldog-boldogtalannak, — min­denkinek, ki imádkozni vágy, — szóval: szentegyház, ahová belépni — bocskorban, sőt mezítláb is szabad.« Ezért a költői pa­rancs: »előre hát mind, aki költő, — a nép­pel tűzön-vizen át!« Az ekként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Pe­tőfi az ország nemes urait, patópáljait, és óhitű táblabíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem napvilágától, az iroda­lomtól is. A népért, nemzetért, emberiségért felelő költészet eszménye és gyakorlata Petőf számára az élet gazdaságának irodalomba emelését jelentette. Annak a világnak költészetbe fogadását, amelynek középpont­­­jában a szabadsághoz, az igazi élethez mél­tó, a teljes életre váró ember áll: a népet megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a ple­bejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szerel­mes verseiben a nép érzelmi világának gaz­dagsága, lelki kincseinek szépsége, ember­ségének meleg fénye tükröződik, emelkedik egyetemes érvényre. P­etőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jel­lem mértéke szerint kívánt új ter­mészetet adni a nemzet jobbik felének, min­denkinek, aki részt vállalt a haza felemelé­sének nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas réteg szószólója a parasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egymással szem­ben a magyar társadalom történelmi útján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsákmányolóikkal. A nép Petőfi számára a falu és a város sze­gényeit jelentette, s a feléjük közeledő, ve­lük szövetségre lépő kisembereket, értelmi­ségieket, honoráciorokat. Petőfinek nem voltak illúziói afelől, mintha a nápfiak, a János vitézek és a maradi nemes patópálok együtt menetelhetnének a népi és nemzeti felszabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy a János vitézek és Szilveszterek csak a patópálokkal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy az elkerülhetetlen harc nem cél, ha­nem elháríthatatlan eszköz, feladat a nép boldogulása, a nemzet függetlensége, a vi­lágszabadság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a nép­­szabadság ügye — vállalta a szavak folyta­tását: a közéleti, a politikai, a katonai cse­lekvést. Hősi halálát a következetesség er­kölcsi fénye ragyogja be. Ü­nnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük m­eg ezen, az évfordulón. Az­­z­al a nem hivalkodó, ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. An­­­nyi görögtüzes ünneplés, anyi úri Petőfi­­hamisítás után —• a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyomá­nyát folytatva — most a nép ügyét törté­nelmi győzelemre vivő népi rendszer ün­nepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit a magyar irodalom nagy hagyományaihoz méltón! Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok év­százados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása. Petőfi nem állott egyedül az irodalomban, — Vö­rösmarty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt naggyá a lírája. S halálával nem szakadt meg művének hatá­sa a magyar irodalomra. Szellemének foly­tatói a legnagyobbak: Vajda János, Ady Endre, József Attila. Petőfit ünnepelve ál­lítsuk műveit az emlékezés fénysugarába, jusson el minél többekhez, százezrekhez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain be­lül és a nagyvilágban. Műveit terjesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű fel­adattól tartsuk távol az ünneprontó frázi­sokat, a hangoskodást­­ és a tartalmatlan tisztelgést. Ünnepeljük Petőfit a szocializmust építő magyar nép történelmet fordító negyedszá­zados küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megteremtették a független, szabad Magyar­­országot, akik megszüntettek minden osz­tályelnyomást, elvették a földet a földbirto­kosoktól, a gyárakat a gyárosoktól, a banko­kat a bankároktól, s mindezt a nép tulaj­donává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdöttek az úri osztályok ellen­állásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyitották a felemelkedés útját a dolgozó emberek előtt az élet minden terü­letén. Azok ünnepük most Petőfit — mun­kások, parasztok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lépéseket tettek és tesznek a kultúra, a művészet, az irodalom meg­hódításáért, a kultúra és a nép közé vágott zakadék megszüntetéséért. Azok ünnepük nőtt Petőfit, akik jelenüket vállalva, jövő­jükben bízva, a szocialista népek testvéri­­ szövetségében fáradoznak a Petőfi megál­modta világszabadság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan köl­tőjére. Budapest, 1972. március 15. I

Next