Somogyi Ujsag, 1924. június (6. évfolyam, 125-147. szám)
1924-06-01 / 125. szám
Kaposvár, 1924. VI. évfolyam, 125. szám. Vasárnap, június 1. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 2 (14) órakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám. — Interurban telefon : 5. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Lovas István. Elfíflvprpsii árak Negyedévre .... 45.000 korona titenzetési áraa. Egy hónapra . . . 15.000 korona Hirdetések ára: Millimétersoronként 300 K szömnj , vegrészben 350 korona. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Az aszfaltozás már megkezdődött és ezzel egyidejűleg a felszólítások is kijutottak a háztulajdonosokhoz, hogy ennyit és ennyit határidő alatt fizessenek be a város pénztárába , az aszfaltozás költségeire. Akár emeletes ház, "akár régi időből itt felejtett ütött-kopott bogárhátú házacska, akár több lakóval hivalkodó, vagy portálos üzlettel ékeskedő városi kúria, akár emlékeken rágódó öregek rejtegetője, mindegy az, fizetni kell az utcafront hossza, a járda szélessége szerint. Azelőtt is voltak városiak, akik a városi esztétikáért dünnyögve, morogva hoztak áldozatot, de ma mintha megsokasodott volna az aggodalmas panaszkodók száma és különösen azok sóhajtoznak, akik szeretik ezt a várost, mert itt születtek, takarékoskodtak, dolgoztak, vesztettek munkájuk eredményéből és remegnek a jelen nehézségei miatt a jövendőtől. Egyik-másik már meg is unta a panaszt, lemondással legyint, csak szeme sarkából, szája keserű vonaglásából lehet látni, hogy mélységes elkeseredésére nem talál szavakat, csak olyanokat, amelyeket nem akar kimondani. Tudja mindenki, hogy a házvagyon még ma is kötött jövedelmű tőke. A szociális érdekért senki se hozott annyi áldozatot, mint a háztulajdonos. Annak nem volt konjunktúrája, hacsak nem a rendeletek teljes kijátszásával a másfajta konjunktúra élelmeseinek összejátszásával. De ezek csak kivételek voltak. A többség nyögte megfelelő jövedelem nélkül a fenntartás terheit, tűrte a sokszor elbizakodott lakó kellemetlenkedéseit, nem volt mentes a közterhek alól se és mindegyiknek a feje felett lóg a jövendő terhe, a házvagyon teljes romlásának megakadályozásáért hozandó áldozat. A kellemetlen helyzetet még bogozza az a körülmény, hogy kevés háztulajdonos van, akinek ne volna foglalkozása, ipara vagy kereskedése, amely a gazdasági helyzet eddigi romlása alatt jövedelemben zsugorodott és ennek dacára a szanálás még bizonytalan kilátásaiért súlyos áldozatokat kell hoznia. A torony alatt nagyon jól emlékeznek azokra a kellemetlen napokra, amikor az adókivetés miatt zúgolódó polgárok elkeseredésükben vádoltak államot, várost, hánytorgatták az igazságtalanságokat és kívántak minden az adókivetésben részes hatóságnak Dante költői képzeletét meghaladó sorsot. Pedig az adó polgári kötelesség. Szeri, száma nincs a kényszerkölcsön be nem fizetése miatt foganatosított foglalásnak se, pedig az kamatozó befektetés. És az aszfalt ? Csinosítása a városnak, kényelme a járókelőknek, nem kamatozik, de terhet nevel tulajdonosnak és lakónak egyaránt, az adóteher és kényszerkölcsön megtetézése anélkül, hogy a szanálás szivárványos ígéreteinek kincsesbányájából csak talmi arannyal is kecsegtetné a verejtékezőket. Valahogyan nem jól van ez így. Érzi azt minden ember, csak az aszfaltot gondtalanul taposok nem, hogy a mai idők nem alkalmasak ilyen improduktív befektetésre. Annyi minden hiányzik még ahhoz is, hogy a jelen tűrhető, a jövendő bizonytalansága kevésbbé nyomasztó legyen, hogy az aszfaltozás elmaradása miatt sem a keserűség, sem az elégedetlenség nem lett volna nagyobb. De ha már kikerülhetetlen, akkor meg kell találni a módját annak, hogy az aszfaltozás terhe ne növelje az elégedetlenséget és a város szépítése, a járókelők kényelme ne a dolgozó polgárok, a kötött vagyonnal rendelkezők életének nehezítésével éressék el, különben az aszfaltos utcákon megszaporodnak a koldusok, a tisztes munka eredménye pedig gyorsabban fog átvándorolni azokhoz, akiknek nem a kezük kérgesedett meg a munkában, hanem a talpuk az aszfalt taposásban. Nyolc vitézt iktatott be telkébe a kormányzó Mohácson A beiktatott vitézek között volt vitéz Horváth Imre : „Arról az útról amelyen ehhez jutottatok, soha le ne térjetek“ ... Mohács, május 30. Horthy Miklós kormányzó ma reggel Mohácsra utazott, hogy a sátorhelyi pusztán adományozott telkek tulajdonosait beiktassa új birtokaikba. 9 órakor érkezett meg a kormányzó és kíséretének külön vonata, amelyet a hivatalos közegeken kívül igen nagy számú lelkes közönség fogadott. Baranya vármegye alispánja üdvözölte a kormányzót, aki válaszában a következőket mondotta: „Benső örömmel jöttem Baranya történelmi múltú földjére. Amikor 8 magyar vitézt jöttem beiktatni a vitézi telekbe, azt kívánom, hogy e vitézek olyan jó példával járjanak elől az ekeszarva mellett, mint előljártak vitézségükkel a harctereken.“ A kormányzó ezután kocsiba szállott és a sátorhelyi pusztára hajtatott, a beiktatás színhelyére. A különböző üdvözlések után személyesen nyújtotta át kis kosárkákban a vitézi telkeket jelképező rögöket a 8 vitéznek. A nyolc vitéz a következő : Horváth Imre, Arady József, Deák Ferenc, Deák Márton, Takaró János, László György, Szén Márton Madarász Péter. Az átadáskor a kormányzó a vitézekhez a következő szavakat intézte: „Lelkem legbensőbb örömével jöttem erre az ünnepségre, hogy a 18 vitéznek jutalmát átadjam és a nemeslelkü felajánlónak köszönetet mondjak. Ebben a nagyszerű pillanatban gondolataim oda szállnak azokhoz, akik ifjú életüket áldozták fel a hazáért, jutalmat már nem kaphatnak, de hinni akarom, hogy a sok vér nem folyt hiába. Bajtársaim! Átadom ezt a földet, amit hűséggel és vitézséggel védtetek meg, azzal, hogy arról az útról, amelyen ehhez jutottatok, soha le ne térjetek. Maradjatok meg értékes polgárai e hazának, mutassátok meg, hogy amint elsők voltatok a harctéren a vitézségben, úgy elsők lesz-tek a munkában is.“ 11 Lelkesen megéljenezték a kor kormányzó kíséretével vonatra ,mányzó szavait, aki ezután el- szállott és Mohácson, Villányon , brecht királyi herceggel megtekint és Pécsen át Budapestre utazott, tette az uradalmat. Ebéd után a 1 -------------- | ii ...................... " 11 ........... —............ ......—.ii... Ők támadnak ... Zsidó provokálás a pécsi egyetemen — „Üsd a rothadt keresztényt“... Pécs, május 31. Pénteken délelőtt az egyetemi anatómiai intézet helyiségeiben keresztény és zsidó egyetemi hallgatók között verekedés támadt, amelynek előzménye az, hogy az anatómiai intézet szolgáinak bemondása szerint kedden zsidó vallású medikusok egy hullát állítólag vallás gúnyolással kísértek. Ez akkér történt, hogy a hulla vízbe mártott kezeivel keresztvetések között keresztény temetési énekeket énekeltek. Ennek hírére a keresztény és zsidó hallgatók között éles szóváltásra került a sor, ami verekedéssé fajult. A keresztény hallgatók a délelőtt folyamán a zsidó hallgatókat az anatómiai intézetből az utcára szorították, miközben a zsidó hallgatók „üsd a rothadt keresztényt“ kiabálással hagyták el az intézetet. A rendet a rendőrség állította helyre ámai számára 1000 . A magyar pestis Szomorú statisztika a szaporodásról Az összes európai államok közül az elmúlt évben Magyarországon született aránylag a legkevesebb gyerek. Ezt állapította meg egy nemzetközi kongresszus. Meg kellene állítani a zenészót a kávéházakban, el kellene némítani az autó szirénjét és félre kellene verni a harangokat: — Tűz van, tűz van, emberek, a magyar anya szül legkevesebb gyereket Európában! Oh, ez már nem Papir Trianon, ez a Halál Trianon: belülről korhad a fa. Minden tanulság gyümölcsözőbb, ha tisztán látunk. Lássuk tehát, mik az okai ennek a szó- amorú statisztikának. Legnagyobb és első oka: koldus voltunk. A gyermek költség, a gyermeknek tej kell, ruha kell, lakás kell, de koldusok vagyunk: nincs tej, nincs ruha, nincs lakás. Csonkamagyarország vagyunk. A második szint oly fontos ok: letérés az erkölcsi alapról. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy rosszabbak vagyunk az állatnál. Azt jelenti, hogy a civilizáció egész ördögi praktikáját arra fordítjuk, hogy minél kényelmesebb legyen az életünk. Mivel a gyermeksírás sérti a dobhártyámat, tehát nem kell gyerek, mivel a gyereket dajkálni kell s igy én nem mehetek mulatságba, tehát nem kell gyerek; mivel a gyereket szeretni kell, én pedig csak magamat tudom szeretni, tehát nem kell gyerek. Az erkölcstelen-,ség még lényegesebb oka a szajporodás csökkenésének, mint a nyomorúság. Nem térhetünk ki rá, csak épen érintjük ennél a kérdésnél a következő jelenségeket: a világnézet fontossága, (például a katolikus lakosság aránylagos szaporasága) ; a bábaintézmény szörnyű kinövései ; a kor effiminálódása (elnőisedése), a nők féktelen önzése, ellenszenve az anyaság iránt (a férfi általában több gyermeket akar). Mi tehát a tennivaló? Először: a vallásos világnézetek ápolása, vallásos nevelés. Akinél ez már késő, azt legalább erős pro-opagandával (mozi, irodalom etc.) a faja iránti szeretetből buzdítsák erre. Nőnevelés! Másodszor: igazi szociális politika. Ez ma nincs Magyarországon. Szemkitörlésre vannak intéz- kedések, de ezek elégtelenek. Mivel ma az állam koldus, tehát a társadalomnak kell itt sorompóban állni! Rettenetes baja a magyar nemzetnek, hogy nincs homogén, erős, céltudatos társadalma. Itt mindenki az államtól vár mindent. Óriási szerep vár itt a Faluszó