Somogyi Ujsag, 1898. július- december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-05 / 27. szám
Minden ismerősétől megkérdezi, hogy : »mi újság« ? Természetesen mindenki tud valamit. Az egyik »gombamérgezés«-ről értesült, a másik egy vízbe fúlt tűzoltónak esetéről referál, a harmadik azt beszéli, hogy tengeri rákot fogott a kanálisban, stb . .. . Ezekből aztán Kari újságíró megcsinálja a rovatát, hozzáhnzagolván a vízbefúlt tűzoltóhoz még egy finánczot is, a tengeri rákhoz két óriáskígyó, a mérges gombához pedig egy szakasz furvezez katonát. A szerkesztő urnak pedig fizetni kell a »helyszínen« megjelent saját tudósítónak : frakkert, eljárási költségekét és fájdalomdíjat Hanem, mikor e légbehűtött »kacsák«-ra jönnek dementálni, reklamálni - sokoldalú munkatársunk valahol a szerelem problémáit tanulmányozza gondatlanul, jó kedvvel. Mi velünk pedig ez idő alatt a két vízbefult úr gorombáskodik. Szidják, hordják az embert, hogy most már fináncznak meg tűzoltónak fürödni sem szabad, mert rögtön azt újságolják, hogy belefuttak a vizbe ! Botrány ! Ilyen a mi Kari kollégánk instálom szeretettel! II. Herczeg Jancsi. E munkatársunk már egészen más firma! Folyton verseket farag és »hangulatok«-ban utazik. Fekete szemű, komoly gyerek. Ábrándos álomszószék. Költő és borszakértő! Keblének mélységét az jellemzi kiválóan, hogy a vedéglői étlapok rendes olvasmányait képezik. Ami rá van írva azt mind végigolvassa és végigeszi! Roppant »nagyétkű« gentleman! Ha valaki ezen csodálkozik munkatársunk foghegyről megjegyzi, hogy ez: »poetica licentia«. A vagyonos osztályról hallatlanul mérgesen nyilatkozik. Ha a szerkesztő úr megkérdezi néha tőle, hogy: — No Jancsi van-e pénze? Vagy azt mondja, hogy »volt«, vagy pedig azt, hogy »nincs«. Egyébként nagy tisztelője a hölgyeknek.. Elhiteti velük a gézengúz, hogy fáj a szivé . . . Pedig gyomortágulásban szenved! Gyógyirt és receptet kér szőkétől, barnától. Verset ir szőkének, barnának. Ne higyjenek neki! III. Holló Laczi Szerkesztőségünknek egyetlen, »tauglich tagja« Holló Enczi! Különben pedig roppant komoly, okulás az, aki aranymondásokat fordít franciából és életigazságokat idéz Herczeg Jánosnak összes kiadatlan »hangulataiból« ! Egészséges, szép fiú ! A bohémkompániáknak mindenkor szívesen látott tagja, hol gyönyörű tenor hangjával számtalanszor jó hangulatot csinált a busuló, szenvedő lumpok és korhelyek között, mikor elénekelte azt a régi.. . régi, de rossz nótát, hogy: »Két kerekű kordén járok, Mégis szeretnek a lányok« Minthogy igaz is ! Már úgy értem, hogy biciklin jár e derék Laczi úr : ez a »korde« ... A lányok pedig csak »úgy« szeretik és nem »amúgy« Elég baj ez ! Számos jó tulajdonsága miatt mindenkinek ajánlhatom! IV. Ko.—cs. Sándor: Senkinek a széles világon jó szívvel nem merném ajánlani e munkatársunkat. Pedig hatásos tárcákat irogat és jóképű úr! A haja »költői« rendetlenségben omlik a homlokára. Magas, vézna termetű, ravasz szemű Rómeó, akinek soha sem akad Júliája. Esetleg — néha — egy-egy árván maradt Jucikát hódít meg, aki a legelső alkalom adtán hűtlen lesz hozzá és csalta... Savanyu, kesernyés ábrázattal szokott a »Körzőn« ácsorogni szívfájdalommal, keserűséggel eltelve. S ezt abból következtetem, mivel az orrán keresztül eregeti a szivarfüstöt és érthetetlen szavakat mormog »csirös« kis bauszkája alatt.. . nyán, elmerül-e még szived a marczona sziklák komorságán, ott, hol gyöngyöző habcsillogás enyeleg, bug, csattog a sziklaorommal . . . Úgy mint régen, ketten, szótlanul, epedve, álmodozva tettük. Az a kis házikó, lakatlan, omladozó, melynek lábát buja virágcsokor csókolja, tudom a nyár tündérfényében még színesebb regéket látszik regélni . . . Télen, mikor itt tavaszidő hinti sugarát, akkor is csupa fény, illat e tájék. S nyáron! . . . Tudom, el-elnézed a végtelen, kék-zöld verőfényben csillogó habtükröt s gyönyörködöl a tovailló fehérszárnyu vitorlások siklásán, nem tudsz betelni azzal a sok lefesthetlen, rejtelmes sugárzással s megittasultan, kéjes zsibongással jársz az embertől soha sem tapodott virágligeten . . . Leszáll a szürkület . . . Halk, sejtelmes árny boruld, fűre, virágra .. . Lanyha köd úszik a tenger felszínén . . . Tuman, mint valami régi-régi óstilü görög város, látszik ide Lussinpiccoló, ódon, sötét körvonalas gyertyfénynyel megvilágítva. úgy tetszik, mintha evező csapások dallamánál ringanánk lágyan csónakunkon, mint egykoron, nyomasztó csönd borulata szállna szivünkre s mig üditő lég balzsama árad, a csillagok ezüstös fénye törik meg a sötét habokon, mi pedig hangtalan, álmodozva, gyönyörbe, kéjbe elmerülve érünk Lussinhoz. Zsibongó zaj zavar meg s mi szótlanul intünk búcsút egymásnak. Nap-nap után el-elolvasom azt a kis finomhajtásu levelet s szivemben hal, vagy fakad merészen, cseng a sokat mondó néhány szócska: »Andiamo ogni giorno in barca . . nella bella Coludazze . . Adio, jó álmokat! Herczeg János. »SOMOGYI ÚJSÁG« 1898. julius hó 5. V. évfolyam. Csupán a hitelezőimnek ajánlom figyelmébe... * * * Mivel pedig pogány sejtelmeim vannak, hogy e kitűnő urak, mikor a »Korzó»-t elolvassák, — engem azonnal párbajra hívnak, öröklött gyávaságom miatt már előre is kijelentem, hogy egyelőre — mig meg nem békülnek — ismeretlen helyre távozom, hol a világ folyásáról szándékozom tűnődni és ha sikerül be fogom fejezni, a másik »Korzó»-t, melynek az lesz a czime: »A szerkesztő ur a standon«. Dömötör Béla. H' I R E K. — Hymea. Strausz Ármin m. á. v. hivatalnok, cs. és kir. tart. élelm. tiszt. Fonyód. Fürdőtelepen eljegyezte, Frank Francziska k. a.-t Buzsákról. Kirchlechner Lajos m. á. v. hivatalnok, cs. és kir. tart. hadnagy Kaposvárott, eljegyezte Brenner János mocsoládi állomásfőnök leányát, Mariskát. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszer Szigethy Antal joggyakornokot a kaposvári kir. törvényszékhez aljegyzőnek nevezte ki. — A helybeli vasúti állomás bővítési munkálatai szépen haladnak előre. A kezdetben oly nagy gondot okozott vízszabályozás kérdése végre szerencsés megoldást nyert s most nagyban dolgoznak a vízlevezető csatornák elkészítésén. Az új áruraktár is már kidugta fejét a földből , a felüljáró alapozási munkálataiból pedig most dolgoznak a középső pilléren. Ez a munka sok gondot okoz az építést vezetőknek, mert a pillér ép a vágányok közé esik és az alapozás a töltéseket meglazítja. A vonatok e helyen a legmérsékeltebb menetben haladnak át s így a forgalom veszélyeztetve nincs. — Vakáczió. Folyó hó 29-én zárta be a főgimnázium jelen tanévét. A Te Deum után Danilovics János igazgató beszámolt az iskolaév munkásságáról, mely mutatja, hogy az eredmény elég kedvező. A bukottak száma a tanulóknak körülbelül egy ötöd részére tehető, közülük azonban tetemes rész pótvizsgát tehet s igy a percent felére redukálódik. A jó tanulók száma is kielégítő, kik között tetemes (900 frt) összeget osztottak széjjel. Az idei értesítő gondos tartalmi és alaki kiállítása bármely tanintézet mintájául szolgálhat. Szépen van megírva az a pontos és nevezetes áramlat, történet, mely az új főgimnáziumot létesítette És ez is, valamint az értesítő nagy gondja, Prikszauer Adolf tanár érdeme. A jelen értesítőben tudomást veszünk arról is, hogy a tanári kar változáson ment keresztül így, a tanfelügyelővé kinevezett Beksics Igná, helyébe dr. Kohlbach Bertalan, Poppor,Év. György helyébe pedig Áldor Imre, hirner -biró lépett, ki hajdan ismert hirlapíró és politikus volt Irodalmi munkássága, jeles röpiratai, történelmi munkái általánosan kedveltek. S az ifjak, (különösen az érettségiző tanulók) szép, önálló gondolkozásra és lelkesülésre valló feleletein érzett, nemcsak a tanár, de az író, a tudós és a lelkes szivü ember tanítása is. Ezekben kívántunk röviden leszámolni az értesítőről, melyre még visszatérünk. — Kaposvár város ivóvizkérdése. Dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti főorvos, alapos és fölötte érdekes füzetet adott ki ezen a címen. Mély tudással mutatja ki hogy városunkban gyakran pusztító járványok a rossz ivóvíznek tulajdoníthatók. A