Somogyi Ujsag, 1900. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1900-07-03 / 27. szám
VII. évfolyam 27. szám, Kaposvár, 1900. julius hó 3. ---in ■■ ■■ Kiadóhivatal: Kaposvár, Irányi D.-u. 11. Ide czimzendők az előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri közlemények . Szerkesztőség: Kaposvár, Irány D.-u. 11. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre . 8 kor Félévre . . 4 » Negyedévre . 2 » Egyes számára : 20 fill. Kéziratokat vissza nem adunk. MEGYEI és HELYI ÉRDEK Ü VEGYES TARTALMÚ HETILAP A »Kaposvári Iparoskor* hivatalos közlönye. Megjelenik hetenkint egyszer : KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó : Poór Sándor. Demokráczia. Ne vonjanak vállat a hatalmasok, hogy most olyan sűrűn pengetjük a társadalmi kérdéseket. A nembánomság, a semmivel nem törődés unja az erkölcsös prédikácziót, — elhisszük, — de el fogjuk mondani intéseinket annyiszor, ahányszor kell, hogy megértsék s ha minden egyes szavunkra csak egy-egy ember is akad, aki megtér, már meg van a jutalmunk, az elégtételünk, a dicsőségünk. A társadalmi elzüllés lejtőjén állítjuk meg az emberiséget, az erős polgári rendet s figyelmeztetjük a közel jövendő veszedelmeire. Az uralkodó középosztály arisztokrata gőggel eltelve fumigálja az idők nagy mozgalmait. Nézi, de nem látja támadni az új rend százmilliós hadseregét s bedugván füleit, azt hiszi, hogy nem is zeng a jövő dala, melyet viszhangoznak a hegyek, völgyek és tengerek Ugyanaz a romlás, ugyanaz az erkölcsi téboly, ugyanaz az erőszakos zsarnokság uralkodik, — mint uralkodott száz évvel ezelőtt, amikor támadt a harmadik rend, a nagy tömegek, a »polgárok« rendje — az arisztokrácziának emelt vérpadok körül. És e szimptomákból önként következik, hogy a támadó rend, az új jelszavak alatt küzdők milliói el fogják söpörni a föld színéről a polgárfárjdalmat, százezernyi szuronyává 15 ezernyi ágyújával együtt. El fogja söpörni, ha oda engedjük jutni a dolgot. Ha nem jönnek el az erős, a lánglelkű tanítók, akik figyelmeztetik a polgártársadalmat igazi kötelességeire, azokra a kötelességekre, amelyeket magára vállalt a nagy franczia forradalom idején, hogy a hármas jelszót keresztül viszi a vérkeresztségen s megváltja vele az egész emberiséget A szabadság, egyenlőség és testvériségben megfogant és vérrel megszentelt demokráczia nem váltotta be ígéreteit. Ma ismét egyenlő jogokat követelnek a milliók, mert valljuk meg nincs egyelő jogunk ; ma ismét sötét szellemek kezdik ki a szabadság és testvériség szent jelszavait. A fölszabadított emberiségben uj rétegek támadtak, melyek meg-meg kisértik a régi nótát elfutni a demokráczia szentedstravainak védelme alatt.. És hatalmas viszhang felel rá a mélységből a »Marseillaise dallamára s az ismerős hangot megértik az elnyomottak s egyre erősbödik, egyre menydörgőbb lesz a kórus, mely az uj tan oltára körül felhangzik. Pedig, hogy hívják ezt az uj tanfi Szocziáldemokráczia! Szocziáldemokrácziának hívják az uj hitvallást, hogy megkülönböztessék T A R Q Z A. Álmodtam rólad. Álmodtam rólad, lábadnál térdeltem S öledbe hajtom forró fejemet, S te lázban égve, reszkető kezekkel Emeltél fel magadhoz engemet. Izzó ajakad ajkam érintette, Karom közt ott feküdtél, mint halott. Aztán őrülten, mámoros mosolylyal Susogtad : a tied vagyok !.. . Véremben mint ezer megőrült démon Forrott a fékét vesztett szenvedély. Agyamnak minden gondolatja tűz volt, Szivemnek minden dobbanása kéj. Szemed lehunyva, ajkad kissé nyitva, Mint a bűnös szerelem angyala. És hosszú, lázas csókok közt rebegted ! Csak most élni, csak most, aztán soha. Fölébredek. Sötét éj volt közöttem. Sötét éjjel és szörnyű hallgatás. Az óra pontos ketyegését hallom És a mellemben vészes dobbanást. S miként az égen a villamos felhők Vihar után széledni kezdenek, Agyam lassan kitisztult. S fölsóhajték Csak álom volt, csak álom, képzelet. Csak álom volt, feledhetetlen álom, Melytől a való messz, messze van. Ó, mintsem, hogy igy mondjalak enyémnek, Maradjak örökké boldogtalan Hervadjon el szerelemnek világa, Mintsem, hogy elveszítse illatát. Ne nézzek rád sóvár, vágyó szemekkel. Ne lássalak másként ideált. Eriösi Rezső, Merényi Kálimn.*) Hogy ki volt Merényi Klímán, azt talán Magyaróvár városa tudná megmondani, amelyet ő tett igazán magyará ; de bizonyosan elég jól tudják a mosonmegyei tanítók is, akik 1881-ben Budapesten tartott orsz. tanítógyűlésre tikos szavazással, egyhangúlag őt választotta meg képviselőül. Szinte hihetetlen dolog hogy akkor a mosonymegyei sok német nyelvű tanító között neki, a fáradhatlan magyarositónak, egyetlen ellensége sem akadt Milyen rendszerk. kívüli tulajdonságokkal kellett bírnia, hogy ilyen osztatlan bizalomban részesült! Nagy paedagogiai tudása, fáradhatlan munkássága, szigorú becsületességü s a tanügyért rajongó ember volt. Sajnos, hogy csak volt. És amilyen csodálatos, lázas tevékenységű volt az ő élete, olyan megdöbbentő volt halála. Mintha még azt sem végezhette volna nyugodtan , mintha még azzal is sietnie kellett volna ! Született Esztergomban, 1852. szept. 27-én. Ott végezte az elemi iskolát, a reáliskola alsó osztályait és a tanítóképző első évfolyamát. A második évre Győrbe ment, ahol 1870-ben jeles képesítőt nyert. Tanítói pályát Gönyön kezdte ; innen Herczegfalvára s egy év múlva Duna-Pentelére került, ahol a tudós Rosty Pál nagy befolyással volt rá. Nemcsak gazdag könyvtárát bocsátotta rendelkezésére, hanem barátságával is megajándékozta. 1873-ban részt vett a Budapesten rendezett tornatanfolyam, ahol elemi és középiskolákra szóló tornatanítói oklevelet nyert. Ugyanekkor a budepesti tanfelügyelőségben mint tollnok volt alkalmazva. 1874. október 1-én, 22 éves korában került óvárra. Itt kezdődik az ő életének tettekben leggazdagabb része. Az óvári iskola tanítási nyelve akkor még a német volt s csak heti két órán át tanították a magyar nyelvet. Alig, hogy a Jelen czikknek az állami népikolák értesítőjében kellett volna megjelenni, onnan aonban helyszűke miatt kimaradt, közérdekű voltánál agya mi hozzuk.