Somogyvármegye, 1905. október-december (1. évfolyam, 101-161. szám)

1905-10-01 / 101. szám

Kaposvár, 1905. I. évfolyam. 101. szám. Vasárnap, október 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy-utca 4. sz„ Ooitein-udvar. Interurbán-telefon: 128. szám. z. Kéziratot nem adunk vissza. ---­Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Helyben egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Vidéken egész évre 20 K, fél évre 10 K, negyed évre 5 K.---- Egyes szám ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér. = Fejérváry föltámadása. Kaposvár, szeptember 30. (Mp) Igaz lesz-e ez a föltáinadás vagy sem, azt a jelen pillanatban még nem lehet tudni. A legközelebbi órák azonban már meghozzák a választ. Jó előre megállapíthatjuk azonban, hogy a hir veleje mindenesetre igaz. Fejérváry föltámad akkor is, ha eset­leg Feketevölgyinek találnák hinni azt az embert, aki most fogja kezébe kapni Magyarország hatalmi gyeplőjét. Fejérváry Magyarországon nyílt abszo­lutizmus kezdetét jelentette és a másodízben kinevezett Fejérváry vagy bárki más, aki erre a kinevezésre igényt tart, a nyílt abszolutizmus foly­tatása lesz. Folytatása lesz még akkor is, ha az országgyűlés föloszlatásával keres a népben támaszt, mert csak azért választ, hogy hamis ígéretekkel és pénzzel meghamisítsa a nemzeti aka­ratot és ha lehet, az alkotmányosság látszatával gyakorolja az abszolút császári akaratot. Ha pedig se népcsalás, se erő­szak, se vesztegetés nem használ, amint nem is fog használni és a nem­zet a függetlenségi pártnak adja meg az abszolút többséget, akkor a Házat újból és újból föloszlatják és ha végül ezen az utón nein tudják a nemzetet megtörni és nem tudnak célt érni, akkor levetik az álarcot és hazaküldik az országgyűlést, anélkül, hogy újra összehívnák. Az az egy bizonyos, hogy a király sohasem fogja megadni a magyar vezényleti nyelvet, mert ebben a had­sereg kettéosztását látja. Csak a király halála — az ég messzire távoztassa i tőlünk ezt a keserű poharat — vagy az osztrák-magyar monarkia össze­omlása akár bel-, akár külvillongások során változtathatja meg ezt az elha­tározást, melynek föntartásában el fog­nak menni még a nyilt abszolutizmusig, ha másképpen nem lehet, a fegyveres erőszakig. Ez a lényeg, a többi csak sallang. Ha a koalíció ma kikapcsolja követelései közül a magyar vezényleti nyelvet, képviselői és vezérei rögtön szívesen látott vendégek lesznek a Burgban és elérhetnek ott mindent, amit akarnak. Elérhetik a magyar államiság ki- domboritását a külügyekben, elérhetik az önálló vámterület behozatalát a mostani kereskedelmi szerződések le­jártával és elérhetik, hogy szabad kezük legyen Magyarország belügyeiben, még katonai téren is elérhetik azt, hogy szigorúbban viszik keresztül a területi rendszert, hogy fakultative beleviszik a magyar nyelvet a katonai bírásko­dásba, szóval, hogy megvalósuljon mindaz, amit Apponyi annak idején még mint a szabadelvüpárt tagja az ő memorandumában kívánt. Ha azonban a koalíció ragaszkodni fog a vezényleti nyelvhez, akkor egy­hamar nem lesz béke, mert a királytól soha, még elvi kijelentést sem lehet kapni a magyar vezényszó mellett. Már pedig a koalíció ragaszkodni fog a magyar vezényleti nyelvhez, mert ezen a ponton épült föl egész nagysága. És erre visszahozzák Bécs- ből Magyarországra az ötvenes évek nyomorát, mikor csehek és németek sanyargatták az országot és dragonyo- sok természetben ették meg az úri portákon a megtagadott adót. Az abszolutizmusnak most követ­Arthropoda. (Ultramodern állatmese.) — A .Somogyvármegye' eredeti tárcája.— Doktor Forrni ka Rufa nemcsak nagy­tekintélyű államférfiu, de a szó nemes ér­telmében vett filozófus is volt. Az egész kontinensen, de különösen saját hazájában, a legműveltebb államban : Hymenoptera országában (és ezzel megcáfolta a közmon­dást, hogy senki sem lehet próféta a maga hazájában) mint igazi nagy gondolkodót ismerték, aki nemcsak hitvány teóriákban, de gyakorlatilag is a legnemesebb lélek volt. Élete céljául tűzte ki, hegy saját fajá­nak : az egész rovarságnak ki fogja ku­tatni a létokát és a végcélját s ha ez sike­rül neki: nyugodtan hal meg, mert a kö­vetkező' nemzedék nem lesz kétségben: vájjon érdemes-e élni s ha igen : mi az a nagy, fenségesen magasztos dolog, amiért az egész rovarság létezik, küzd és szenved. Céljának elérésére egy nemes egye­sületet szervezett, melynek tagjaiul korának legnagyobb tudósait, művészeit, iróit és egyéb gondolkodóit nyerte meg. Az egye­sület cime: »Társadalomtudományi Társa­ság« lett s közvetlen célja az volt, hogy bizonyos idó'közben társadalomtudományi, meg más filozófiai vitákat rendezzen. Eze­ken a vitákon kiki szabadon nyilváníthatta nézeteit s még az ultraradikális szónokot sem zavarták beszédében, de mindenki az ügyhöz méltó figyelemmel hallgatta az elő­adást s csak mikor a szónok szavait befe­jezte, akkor nyilvánulhatott az ellenvéle­mény. Meg kell jegyeznünk, hogy ez idó'ben a civilizáció óriási magaslatán állottak nem­csak az egész hangyaállam, de az egész Arthropoda bolygó lakói. Még föntállottak ugyan államaik, de már minden országban eltörölték a hadsereget, mert végre azt már belátták, hogy a nagy természet nem azért teremtette ó'ket, hogy egymást öldököljék. Ha az egyes államok között valami félre­értés támadt: menten összeült Hág . . azaz hogy Bolyban a választott nemzetközi békebiróság és Ítélettel tettek igazságot a viszálykodó államok között. Az államok ugyan még a monarkikus formát tartot­ták fönn, de lényegesen redukálták az ural- ! kodó jogait. Legleleményesebb és a civi­lizációhoz leginkább illő' volt, hogy alap­törvényben volt náluk kimondva, hogy a trónt csakis nó'nemü lénnyel lehet betöl­teni ; ez okos dolog volt, mert hiszen az egyeduralom puszta formaiasság volt náluk és az uralkodónak jogai nem igen voltak, legfölebb egy nagy kötelessége: szeretni, kimondhatatlanul szeretni hűséges alatt­valóit, akik lojalitással voltak felséges ki­rálynőjük iránt, de az ó' lojalitásuk igazi, nagy volt és a királynőjük iránt való sze­relemben nyilvánult meg. Ha a királynő' az ó' kötelességét híven teljesítette, akkor a történelem arany lapjaira odairták a neve elé a »Nagy« cognoment. Ezek a dolgok csak azért emlitó'dnek, hogy legalább halavány módon lehessen bevilágítani: mekkora magaslatára jutottak már a civilizációnak az Arthropoda-beliek. De azért tévedés volna azt hinni, hogy a műveltség, a haladás, a humaniz­mus ekkora magaslatán boldog volt az emb . . ., pardon a rovarság. Bizony, bár a liberalizmus, a szociális eszmék régen túlhaladott álláspont volt már náluk: a ro­varok mégsem voltak boldogok, nem volt meg náluk az eszményi élet, melyre év-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents