Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)

1906-07-03 / 149. (323.) szám

2 Eötvös Károly jelölt. A képviselő­ház mai képe, hiába, fogyatékos. Hiányzik belőle egy jól ismert kerek fej, amelyben a legmagyarosabb gondolatok élnek és rajzanak. A vajda, Eötvös Károly nem tagja ma a parlamentnek. Úgy lehet azon­ban, hogy rövid idő alatt az lesz megint. Azzal, hogy Barabás Bélának aradi man­dátumát kellett megtartania, fölszabadult a főváros VII. kerülete. Tegnap este az Erzsébetváros számottevő tagjai értekezle­tet tartottak és ezen elhatározták, fölkérik Eötvös Károlyt, fogadja el ő a kerület je­löltségét. Eötvös Károlyt tegnap megkér­dezte egy újságíró, vajjon elvállalná-e az Erzsébetváros jelöltségét? A vajda a kö­vetkezőket válaszolta: — Értekezlet, jelölés és fölkérés előtt a kérdésre nem felelhetek. Függetlenségi és ellenzéki programmal esetleg elfogadnám. De függetlenségi kormánypárti programmal semmi esetre. Biztosra veszik, hogy Eötvöst az erzsébetvárosiak egyhangúlag jelölik s hogy egyhangúlag meg is választják. Az ipartörvény módosítása: 1. Kaposvár, július 2 A napokban hagyta el a sajtót az ipartörvény tervbe vett módosításának elő­készítése céljából végzett munkának újabb hét vaskos kötete, mely méltó folytatása a már e részben régebben megjelent s a hazai joganyagot tartalmazó három kötetnek. E hét köte** k­özül hat a külföld g­­y­űjteményei Az idevonat­kozó külföldi törvényeknek és egyéb jog­forrásoknak szószerinti fordítását nyújtja és pedig abban az áttekinthető rendszerben tagolva szét az óriási anyagot, amely rend­szerben a törvény módosításához fűző­dő ipari és munkásvédelmi kérdések meg­oldása nálunk terveztetik. A­k egy-egy rész­­tenkérdés iránt érdeklődnek, azok a kérdés pedig nincs más semmim, csak az a 2000 frank, amit itt kapok. De mi lesz velem azon a napon, mikor nem adják meg azt sem. (Könyekre fakad.) (Az irodafőnök nyugtalanul tekint maga körül.) Badin: Mindig ez jár az eszemben! Tegyük föl, hogy másutt találok keresetet, — ámbár ez nem valószínű, hiszen már harminc éves vagyok. De várjon találok-e másutt is ilyen jó elnéző főnököt, mint amilyen ön, s akinek ma ismételten ha­tártalan hálámat s tántoríthatatlan ragasz­kodásomat hoztam el. Higgye el, főnök úr, hogy 28 kilót fogytam, amióta nem voltam a hivatalban. Egész éjjel köhögök ötször-hatszor éjjente vizet kell innom. (Le­mondóan.) Bizony ennek, érzem, nem jó vége lesz ... Az irodafőnök (meghatóban): Mitől se tartson, Badin úr. Csak járjon be ren­desen a hivatalba. Badin: Nem, főnök úr, én nem bí­rok hivatalba járni. Ez túlhaladja erőmet, én . . . ses fejezet alatt könnyű szerrel a legtüze­­tesebb tájékozást nyerhetik. Mellesleg szólva azonban, talán nem volna fölösleges azok részére, kiket az egész anyag érdekel, egy kivonatos, szerény terjedelmű könyvet ki­adni a szóban forgó joganyagból. Az egész anyag külföldi képviselősé­geink hivatalos jegyzékei alapján és közre­működésével gyűjtetett össze és a kereske­delemügyi minisztériumban Szterényi József államtitkár, Diószeghy József segédtitkár és Torday Imre ipari szakiskolai igazgató köz­reműködésével dolgozta azt föl. Mint ilyen e külföldi anyaggyűjtemény adatai teljesen hitelesek, maga a mű pedig az európai iparjogi irodalomban ez idő szerint egye­dül áll. A most megjelent utolsó kötet, amely az anyaggyűjtemény tizedik kötete, az ipar­törvény módosításaival érintett hazai ipari viszonyok és intézmények egy részére vonatkozó főbb statisztikai adatokat tartal­mazza. Ez a hét kötet 4224 úgynevezett lexikon nyolcadrét alakú oldalt tartalmaz. Beszédes adat ez a szám. Jellemző adat arra nézve, hogy a műnek szokatlanul nagy aránya hű kifejezője a szerkesztő-állam­titkár nem mindennapi munkaerejének. Sértés volna föltenni e sorok olvasói­ról, hogy nem olvasták el a napilapoknak e munkát részleteiben ismertető adataikat a hivatalos komünikének s éppen azért kerülve az ismétléseket, szabadjon az előttünk fekvő munkával "■ kapcsolatban magához az ip ''*.' “*v m'-’* fásának Art »1 • ■ K«l ..JsOiirti. V.UOY ^ .«OJ«». . Fölvágva és figyelmese'^ átlapozgatva e két kötetet, első pillanatra föltűnik az, hogy a munka legnagyobb,részét a mun­kásvédelmi kérdés rendezésére vonatkozó külföldi jogszabályok bemutatása képezi. A munkásvédelmi jogszabályok ismertetése annyiban is több helyet foglal el a mun­kában, mert ezen fejezetnél nemcsak az Az irodafőnök: Ha az ön kollégái annyit mulasz .. . Badin (gyorsan, fölháborodva vág közbe): Ne hasonlítson, főnök úr, enged­met hozzájuk! Ők csak buzgalmukat, ide­jüket, igyekezetüket szentelik a hivatalnak de én ... én az életemet áldoztam föl ! (Kétségbeesve.) Ah, főnök úr, ezt nem le­het tovább kitartani Az irodafőnök: Én is azt hiszem. Badin (kezet csókol főnökének): Ah, köszönöm, főnök úr, köszönöm! Az irodafőnök: Nyújtsa be hozzám lemondását, én majd átadom a miniszter­nek .. . Badin (elámulva): A lemondásomat. De hiszen én nem akarok lemondani az állásomról. Ellenkezőleg, fizetésemelést ké­rek. (A főnök bámulva néz rá.) Úgy van főnök úr, egy kissé igazságosabbnak kel­lene lennie velem szemben. Beláthatja, hogy havi 200 frankért csak nem tehetem magamat tönkre­ európai, hanem az északamerikai Egyesült­ Államok idevonatkozó jogforrásait is kö­zölve tudjuk. Akit a munkáskérdés köze­lebbről is érdekel, az egy gondosan egybe­­állított s tanulságos történeti áttekintést is olvashat e munkában a munkásvédelmi törvényhozás múltjáról és fejlődéséről. Annyit jelent ez, hogy az új ipartör­vény legfontosabb részét a munkásvédelem kérdésének korszerű és részletes szabályo­zása fogja képezni. Ezt a gondolatot olvas­suk ki az előttünk fekvő munkából s e terv arra vall, hogy a kodifikátor tetőtől talpig modern ember s eléggé meg nem becsülhető szociális érzékkel bír. Bűne, vagy ha úgy tetszik, sajátos­sága a magyar közéletnek, hogy a mun­kásvédelem kérdésének, korunk legnagyobb kérdésének, alig szentelt figyelmet. Politi­kusainknak, képviselőknek s publicistáknak egyaránt, kisebb-nagyobb gondjuk volt e kérdéssel foglalkozni. A munkaadótársadal­munk struccpolitikát folytatott, nem akarta észrevenni e kérdés létezését s azt hitte, hogy ezzel a kérdésben relős veszély is el­tűnik. Az ugyancsak közelről érdekelt mun­kások is akár a szocialista pártgyűléseken, akár magukban a szakszervezetekben sok minden egyébbel foglalkoztak, mint e kér­dés törvényhozási megoldásának gondola­tával. Állítólag az »osztályharc« elvével nem férne össze, keresni és kutatni a mó­dokat, mikép volna a munkásvédelem ügye törvényhozási úton rendezhető. Csak a napokban lezajlott legutóbbi pártgyűlés ébredt végre annak tudatára, hogy a mun­­kásvédelem kérdésével az ipartörvény mó­dosításának nézőpontjából foglalkozni kell magának a munkásságnak is. Ez minden­esetre rokonszenvesebb lépés, mint az, hogy eddig minél több és minél erőszako­sabb sztrájkok rendezésébe merült. Ez úgyszólván minden virtusa a vezetőknek. A kereskedelmi alkalmazottak igyekeztek az érdekeltek közül még leginkább szoci­ális törvényeket sürgető memorandumaik­kal a kérdést előbbre vinni. Ez az általá­nos nemtörődömség a társadalom minden tényezője részéről, oka bizonyára nagyrészt annak, hogy a mi sajátos viszonyaink mel­lett a munkásügy terén, gyenge iparunk mérhetetlen kárára, csaknem anarchikus jelenségek mutatkoznak. A munkásvédelmi kérdés törvényho­zási megoldása terén mindenütt a világon — erről világosít föl bennünket a külföldi joganyag — nemes versengés folyik a nemzetek között. Az erősen kapitalista jel­legű parlamentek is kitesznek magukért és népszerű politikát látnak a törvényes mun­kásvédelem minél nagyobb arányú fejlesz­tésében. Feltétlen jótékony hatással van e téren a nemzetközi munkásvédelmi moz­galom, mely a még egymással gazdasági versenyben álló nemzetekre nézve is lehe­tővé teszi az egyöntetű emberies intézmé­nyek életbeléptetését. Erős a hitünk aziránt, hogy a készülő törvényjavaslat, az előkészítő munkálat anyagának minél nagyobb mértékben való SOMOGY VÁRMEGY­E, 1906. július 3.

Next