Somogyvármegye, 1910. január-március (6. évfolyam, 1/1366-73/1438. szám)
1910-01-01 / 1. (1366.) szám
1910. január 1 -áért, — igazságosan osztassák föl a városok közt és a jövőben a hovafordithatás módozatai úgy állapittasanak meg, hogy annak a polgárság igazán hasznát is lássa. A polgármester utazik. Megkönnyebbül a polgárság. És fölsóhajt: Végre egyedül! ; Kandidátusok Németh István helyére. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, december 31. Mottó: A komramnitás mindent elbír. (II. 1.-tól.) Kaposvár városa abban a szerencsés , és abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy a fejlődés, az előtt természetes menetében szinte lökődik előre a haladásban, ez a szerencsés helyzet. Viszont az a szerencsétlen oldala helyzetének, hogy e fejlődésben olyan szomorú körülmények gátolják, mint Németh István polgármesterkedése és a kaposvári függetlenségi kör korifeusainak befolyása. Elmaradottság, tudatlanság, vagy érdek és ezer más kis szál fűzi őket egy kellemetlen csokorba, amelyben helyet foglal a nadragulyától a papsajtig minden díszes virág. Ott, ahol a polgármester, a vezető tehetetlen, rendesen kialakul egy klikk, amelynek körében ferbliasztal és sillerspriccer mellett hangzik el a várost irányító borszagú vélemény, amely tanácsi javaslat formájában kerül a képviselőtestület elé. Ennek a klikknek sikerült egyszer igazság ellenére többséget szerezni. De nem e klikk érdemeiért, hanem az akkoriban fénykorát élő függetlenségi eszméknek a választásba hazudásával. Nagyon jól tudjuk, hogy a polgármesterke szivecskéje fenekén ott rejtegeti ruhába csavargatva a hatvanhetes, vagy akármiféle, csak nem , negyvennyolcas érzelmeket. És éjenként előveszi azokat, megsimogatja, kifényesíti, hogy ha újra rájuk kerül a sor, ragyoghasson velük. A függetlenségi eszmét azonban nagyzsebü és nagynevű tulajdonosai kezdik országszerte lejáratni. Helyettük az uj demokratikus, szociális igazságok hódítanak tért s velük talajt veszítenek azok, akik piros fehér zöld színben ragyogtatták hazafiságukat. Lejár a függetlenségi körnek is és szegény Németh Istvánnak sem tűnik föl a napja. De ő ezt nem tudja, ő nem olvas, a Priyóban meg nem adnak világtörténetet, csak sört, a függetlenségi körben meg legjobb esetben a filkókkal, köztük a tökfilkóval, vagy a skizzel szokott tárgyalni a polgármester, így folyik a városi közigazgatás vezetése, filkózás, sör és semmi olvasás. Azaz pardon. A polgármester igenis olvas. Éppen a mi lapunkat, a Somogyvármegyét. Nem tudjuk, minek köszönhetjük e kitüntetést. Azt hisszük, azért van ez, mert annyi igazat mondtunk neki, hogy ezért szeret. Igaz, hogy csak titokban. A polgármester úr ugyanis megveszi a lapot, becsukja a hivatalszoba ajtaját, kihúzza az Íróasztala fiókját, bedugja oda a »Somogy vármegyé«-t s ott olvassa bizonyára nagy kéjjel és örömmel. És ha valaki ilyenkor belép, mérgesen csapja be a fiókját s fordul az érkező felé. Egyszer fölugrott s nyitva maradt a fiók s láttuk, igenis láttuk, hogy tele van a fiók ,Somogy vármegyét ver. És jól van ez így, mert legalább olvas egy olyan kaposvári újságot, amelyik igazat mond neki. És most ez a derék polgármester itt hagyja a fiókot, a városházát, Kaposvárt, Somogy vármegyét és megy, megy a Nizzába. Wo die Citronen brühn, wo die Goldprangen in dunklen Lauben glühn. És a polgármesternek ebben is igaza van. A polgármesteri szék nem kórház, a városháza nem szanatórium. Aki beteg, aki, hogy is mondjuk azt, hogy nem tud semmit, az menjen a sárga halfenéken el, de ne feküdjék a város haladó szekerének útjába, mert az eltapossa. És Németh István megy. Szabadságra s onnan nyugdíjba, a nyugalmas, békés, várost megváltó nyugdíjba. Az a hír jár ő felőle, hogy meg akarja várni a fizetésrendezést. Ne várja. A polgárok nem hajlandók őt addig tűrni, ameddig ő fizetésrendezést kap. Hát nem elég pénzébe került már ő a városnak ? A tizenkettedik óra már elmúlt öt perccel. Menjen, menjen s ha a nagyvilágon azon kívül nincs hely, maradjon Nizzában, tán ott még lehet valami, ha polgármester nem is, de legalább szalmabáb egy visztpártihoz. És most még meg akarjuk magyarázni, mit jelent a mottónk : A kommunitás mindent elbír. Ez a négy szó Németh István jelszava volt. És úti figura (az ő figurája) docet, valóban elbír. Ez azonban aligha lehet egy polgármester jelszava. Vagy ennek a jeligének értelmével csinálta meg a vízvezetéket, a Sörös-ügyet, a hirdetési díjszabást, ezzel a jeligével merte beterjeszteni a kölcsönt adó bankok legújabb ajánlatát, a követési, a csatornázási programmot s e jelige alatt mert ő maga is ennyi ideig megmaradni. Azt hitte , a kommunitás őt is elbírja. Eddig tűrte, de most már ledobja. Azt is mondják róla, hogy tiszta kezű ember, legyen igaz, de hiszen Nagy Gáspár János Toponáron szintén becsületes, hozzák hát ide azt polgármesternek. Zánkay & Kemény consortes akkor annak is örülni fognak, mert annyit az is tud, mint — Németh István és az ő hivei. No de vége a szép időknek, Németh István menni fog, neki menni kell. S akkor mi lesz Zánkay—Kemény—Rónai Rudi— Lábos—Münz—stb. köztagi — képviselőtestületi hatalomból ? És mi lesz Lipiből, a drága, bájos lipiből, kinek fog szállítani, kinek fog számlát kiállítani, kinek fog sírni. Na, hát érdemes lapkiadónak lenni ? Herr Schlesinger, Singer, egyszóval szabó lipi. És ha nem lesz város, nem lesz szállítás, nem lesz nagy számla, nem lesz lap, nem lesz szabadjegy, akkor mi lesz ? És hogy mennyire komoly ez az egész ügy, bizonyítja az, hogy már komolyan keresnek embert komoly emberek arra, hogy három hónapon belül ki kövesse Németh Istvánt a polgármesteri állásban. És már van is jelölt. Komoly, okos, becsületes, intelligens és közszeretetben álló ember. Posch Dezső. SOMOGYVARMEOTE 3 Végrehajtás egy iskolaszék ellen. A fűtetlen tanterem. A fölsőszentmártoni iskola mizériái. A közigazgatási bizottság ítélete. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, december 31. Furcsa kis história esett meg a fölsőszentmártoni iskolával. A páratlan eset, mely mélyen bevilágít a határszéli népoktatás viszonyaiba, Somogyvármegye közigazgatási bizottságát is foglalkoztatta. A „Somogyvármegye" még a múlt év nyarán hírt adott arról, hogy a fölsőszentmártoni iskolaszék érthetetlen módon, az iskola tatarozását megtagadta. Elkövetkezett a tél. A felsőszentmártoni iskolaszék ennek tetejébe pedig megcsinálta azt a tréfát, hogy az iskola negyedik osztályának fűtését is megtagadta. Így történt meg az a hallatlan eset, hogy Felsőszentmárton iskolájában 1908. év egész telén a gyerekeket fűtetlen szobában oktatták. Dobos Henrik plébános, aki egyúttal iskolaszéki elnök is, többször fölszólította az iskolaszéket a tantermek tatarozására s fűtésére. Az iskolaszék azonban, amelynek Győry Vilmos, Kováts István, Balázs Márk Gulyás György, Greges István, Greges Márk, Szigecsán Iván és Kustra Pál a tagjai, fittyet hányt Dobos Henrik elnöknek. Az elnök látva, hogy a renitens iskolaszékkel jó szóval nem boldogul, az esetről jelentést tett Sárközy György barcsi főszolgabírónak, valamint Wajdics Gyula kanonoknak, a pécsi egyházmegyei kerület főtanfelügyelőjének. Sárközy György főszolgabíró erre fölhívta az akadékoskodó iskolaszéket, hogy az iskolát helyezzék használható állapotba. Bár a felsőszentmártoni iskola költségvetésében az iskola tatarozására és fűtésére a megfelelő összeg föl volt véve, az iskolaszék szó szoros értelmében a főszolgabírói intézkedést sem respektálta. Erre aztán Sárközy György főszolgabiró végrehajtást rendelt el az iskolaszék ellen. Ha fáj a feje, neha Lára Beretvás-pasztillát mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ára 1 korona 20 fillér. — Kapható minden gyógyszertárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerész, Kispesten. Orvosok által ajánlva. 4228 Három doboznál ingyen postai szállítás.