Somogyvármegye, 1910. január-március (6. évfolyam, 1/1366-73/1438. szám)

1910-01-01 / 1. (1366.) szám

1910. január 1 -áért, — igazságosan osztassák föl a váro­sok közt és a jövőben a hovafordithatás módozatai úgy állapittasanak meg, hogy annak a polgárság igazán hasznát is lássa. A polgármester utazik.­­ Megkönnyebbül a polgárság. És fölsóhajt: Végre egyedül! ; Kandidátusok Németh István helyére.­­ — Saját tudósítónktól. —­­ Kaposvár, december 31. Mottó: A komramnitás mindent elbír. (II. 1.-tól.) Kaposvár városa abban a szerencsés , és abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy a fejlődés, az előtt természetes me­netében szinte lökődik előre a haladásban, ez a szerencsés helyzet. Viszont az a sze­­rencsétlen oldala helyzetének, hogy e fej­lődésben olyan szomorú körülmények gá­tolják, mint Németh István polgármesterke­dése és a kaposvári függetlenségi kör kori­feusainak befolyása. Elmaradottság, tudat­lanság, vagy érdek és ezer más kis szál fűzi őket egy kellemetlen csokorba, amely­ben helyet foglal a nadragulyától a pap­sajtig minden díszes virág. Ott, ahol a polgármester, a vezető tehetetlen, rendesen kialakul egy klikk, amelynek körében ferbliasztal és sillerspriccer mellett hangzik el a várost irányító borszagú vélemény, amely tanácsi javaslat formájában kerül a képviselőtestület elé. Ennek a klikknek sikerült egyszer igazság ellenére többséget szerezni. De nem e klikk érdemeiért, hanem az akkori­ban fénykorát élő függetlenségi eszméknek a választásba hazudásával. Nagyon jól tud­juk, hogy a polgármesterke szivecskéje fe­nekén ott rejtegeti ruhába csavargatva a hatvanhetes, vagy akármiféle, csak nem , negyvennyolcas érzelmeket. És éjenként előveszi azokat, megsimogatja, kifényesíti, hogy ha újra rájuk kerül a sor, ragyog­hasson velük. A függetlenségi eszmét azonban nagyzsebü és nagynevű tulajdonosai kezdik országszerte lejáratni. Helyettük az uj de­mokratikus, szociális igazságok hódítanak tért s velük talajt veszítenek azok, akik piros fehér zöld színben ragyogtatták haza­­fiságukat. Lejár a függetlenségi körnek is és szegény Németh Istvánnak sem tűnik föl a napja. De ő ezt nem tudja, ő nem olvas, a Priyóban meg nem adnak világtör­ténetet, csak sört, a függetlenségi körben meg legjobb esetben a filkókkal, köztük a tökfilkóval, vagy a skizzel szokott tárgyalni a polgármester, így folyik a városi közigazgatás ve­zetése, filkózás, sör és semmi olvasás. Azaz­­ pardon. A polgármester igenis olvas. Éppen­­ a mi lapunkat, a­­ Somogyvármegyé­­t. Nem tudjuk, minek köszönhetjük e kitün­­­­tetést. Azt hisszük, azért van ez, mert annyi­­ igazat mondtunk neki, hogy ezért szeret.­­ Igaz, hogy csak titokban. A polgármester­­ úr ugyanis megveszi a lapot, becsukja a hivatalszoba ajtaját, kihúzza az Íróasztala fiókját, bedugja oda a »Somogy vár­megy­é«-t s ott olvassa bizonyára nagy kéjjel és örömmel. És ha valaki ilyenkor belép, mérgesen csapja be a fiókját s fordul az érkező felé. Egyszer fölugrott s nyitva maradt a fiók s láttuk, igenis láttuk, hogy tele van a fiók ,Somogy vármegyét ver. És jól van ez így, mert legalább olvas egy olyan ka­posvári újságot, amelyik igazat mond neki. És most ez a derék polgármester itt hagyja a fiókot, a városházát, Kapos­várt, Somogy vármegyét és megy, megy a Nizzába. Wo die Citronen brühn, wo die Goldprangen in dunklen Lauben glühn. És a polgármesternek ebben is igaza van. A polgármesteri szék nem kórház, a város­háza nem szanatórium. Aki beteg, aki, hogy is mondjuk azt, hogy nem tud sem­mit, az menjen a sárga halfenéken el, de ne feküdjék a város haladó szekerének útjába, mert az eltapossa. És Németh István megy. Szabadságra s onnan nyugdíjba, a nyugalmas, bék­és, várost megváltó nyugdíjba. Az a hír jár ő felőle, hogy meg akarja várni a fizetésren­dezést. Ne várja. A polgárok nem hajlan­dók őt addig tűrni, ameddig ő fizetésren­dezést kap. Hát nem elég pénzébe került már ő a városnak ? A tizenkettedik óra már elmúlt öt perccel. Menjen, menjen s ha a nagyvilágon azon kívül nincs hely, maradjon Nizzában, tán ott még lehet valami, ha polgármester nem is, de leg­alább szalmabáb egy visztpártihoz. És most még meg akarjuk magya­rázni, mit jelent a mottónk : A kommuni­­tás mindent elbír. Ez a négy szó Németh István jelszava volt. És úti figura (az ő figurája) docet, valóban elbír. Ez azonban aligha lehet egy polgármester jelszava. Vagy ennek a jeligének értelmével csi­nálta meg a vízvezetéket, a Sörös-ügyet, a hirdetési díjszabást, ezzel a jeligével merte beterjeszteni a kölcsönt adó bankok leg­újabb ajánlatát, a követési, a csatornázási programmot s e jelige alatt mert ő maga is ennyi ideig megmaradni. Azt hitte , a­­ kommunitás őt is elbírja. Eddig tűrte, de most már ledobja. Azt is mondják róla, hogy tiszta kezű ember, legyen igaz, de hiszen Nagy Gás­pár János Toponáron szintén becsületes, hozzák hát ide azt polgármesternek. Zánkay & Kemény consortes akkor annak is örülni fognak, mert annyit az is tud, mint — Németh István és az ő hivei. No de vége a szép időknek, Németh István menni fog, neki menni kell. S akkor mi lesz Zánkay—Kemény—Rónai Rudi— Lábos—Münz—stb. köztagi — képviselő­testületi hatalomból ? És mi lesz Lipibő­l, a drága, bájos lipiből, kinek fog szállítani, kinek fog számlát kiállítani, kinek fog sírni. Na, hát érdemes lapkiadónak lenni ? Herr Schlesinger, Singer, egyszóval szabó lipi. És ha nem lesz város, nem lesz szállítás, nem lesz nagy számla, nem lesz lap, nem lesz szabadjegy, akkor mi lesz ? És hogy mennyire komoly ez az egész ügy, bizonyítja az, hogy már komo­lyan keresnek embert komoly emberek arra, hogy három hónapon belül ki kövesse Németh Istvánt a polgármesteri állásban. És már van is jelölt. Komoly, okos, becsü­letes, intelligens és közszeretetben álló ember. Posch Dezső. SOMOGYVARMEOTE 3 Végrehajtás egy iskolaszék ellen. A fűtetlen tanterem. A fölsőszentmártoni iskola mizériái. A közigazgatási bizottság ítélete. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, december 31. Furcsa kis história esett meg a fölső­­szentmártoni iskolával. A páratlan eset, mely mélyen bevilágít a határszéli népok­tatás viszonyaiba, Somogyvármegye köz­­igazgatási bizottságát is foglalkoztatta. A „Somogyvármegye" még a múlt év nyarán hírt adott arról, hogy a fölsőszent­­mártoni iskolaszék érthetetlen módon, az iskola tatarozását megtagadta. Elkövetkezett a tél. A felsőszen­tmártoni iskolaszék en­nek tetejébe pedig megcsinálta azt a tréfát, hogy az iskola negyedik osztályának fűté­sét is megtagadta. Így történt meg az a hallatlan eset, hogy Felsőszentmárton isko­lájában 1908. év egész telén a gyerekeket fűtetlen szobában oktatták. Dobos Henrik plébános, aki egyúttal iskol­aszéki elnök is, többször fölszólította az iskolaszéket a tantermek tatarozására s fűtésére. Az iskolaszék azonban, amelynek Győry Vilmos, Kováts István, Balázs Márk Gulyás György, Greges István, Greges Márk, Szigecsán Iván és Kustra Pál a tag­jai, fittyet hányt Dobos Henrik elnöknek. Az elnök látva, hogy a renitens iskolaszék­kel jó szóval nem boldogul, az esetről je­lentést tett Sárközy György barcsi főszol­gabírónak, valamint Wajdics Gyula kano­noknak, a pécsi egyházmegyei kerület fő­­tanfelügyelőjének. Sárközy György főszol­gabíró erre fölhívta az akadékoskodó iskolaszéket, hogy az iskolát helyezzék használható állapotba. Bár a felsőszentmártoni iskola költ­ségvetésében az iskola tatarozására és fűtésére a megfelelő összeg föl volt véve, az iskolaszék szó­ szoros értelmében a fő­szolgabírói intézkedést sem respektálta.­­ Erre aztán Sárközy György főszolgabiró végrehajtást rendelt el az iskolaszék ellen. Ha fáj a feje, neha Lára Beretvás-pasztillát mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ára 1 korona 20 fillér. — Kapható minden gyógyszertárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerész, Kispesten. Orvosok által ajánlva. 4228 Három doboznál ingyen postai szállítás.

Next