Somogyvármegye, 1911. április-június (7. évfolyam, 75/1738-146/1809. szám)

1911-04-01 / 75. (1738.) szám

2 Tekintetes főjegyző úr! Kedves barátom! Ma 25 éve annak, hogy Kaposvár vá­ros közönségének szolgálatában állsz. En­nek emlékéül fogadd szívesen tisztviselő­társaidnak szerény ajándékát, mit ezennel átnyújtok neked. Huszonöt éven át munkálkodni em­beri dolog. De közügyet vezetni olyan hely­zetben, amikor nehéz küzdelmek között messze kiható intézményeket kellett létre­hozni és ezer meg ezer érdekeket kielégí­teni, elismerést érdemel. Különösen akkor, midőn a nehéz munkát csak gúny, csúfo­lódás, irigység, rosszakarat, meggyanúsítás és a rágalom méregnyilaival fizették. Ilyen viszonyok között csakis nagy keresztényi türelemmel, erős lelkierővel lehet huszonöt év múltán is megőrizni a munkaképességet. Régi igazság, hogy csak az egyesek­nek adott pénz kamatozik. A közérdekért hozott szellemi áldozat azonban soha sem számíthat jutalmazásra. De amit elmulasz­tanak azok, kiknek érdekében 25 éven át fáradoztál, pótolják tisztviselőtársaid azzal, hogy a jól kiérdemelt elismerésnek egy árnyalatával viszonozzák azt a szeretetet és ragaszkodást, melyet részedről 25 éven át tapasztaltak. Kívánjuk, hogy friss erődet, egészsé­gedet továbbra is megtarthasd és tudásodat, szorgalmadat még soká értékesíthesd Kapos­vár város közönségének érdekében. Isten éltessen! A polgármester szavaira a főjegyző mélyen meghatva, remegő hangon vá­laszolt : Tekintetes polgármester úr ! Igen tisztelt tisztviselőtársaim ! Huszonöt éve szolgálom Kaposvár város mélyen tisztelt közönségét. Ez idő alatt mindig az volt a vezérelvem, hogy tőlem telhető szorgalommal teljesítsem kötelességemet. A tekintetes polgármester úrral immár másfél évtized óta fáradozunk Kaposvár fejlesztése érdekében. Akik megfigyelték a városnak szemük előtt lefolyó nagy fejlő­dését, nem tagadhatják meg az elismerést a tekintetes polgármester úr hasznos mun­kálkodásától. Nagy lelkierő mellett bizonyít, hogy nem vesztette el lelkesedését és munka­kedvét, mikor állandóan akadályokat gör­­­­dítenek, gáncsolják tervező, komoly mun­kájában. Egy-egy mozgalom vagy intézmény létesítése csak a meggyanúsításokon keresz­tül juthat érvényre, mert a legszebb tervet, eszmét már csirájában akarják eltaposni. Pedig a polgármester tette lehetővé, hogy a város vagyoni erejét beruházások­kal és ingatlanok szerzésével növelte. Aki a város fejlődését elfogulatlanul figyelte, az megállapíthatja, hogy mily ér­­­­demeket szerzett a polgármester 15 év alatt. De babér helyett tövissel fizet a jelen. ) A jövő fogja majd kiigazítani a jelen mu­lasztását és majd a jövő megadja az elég-­­ Kútba esett a színházi pönálé. Pedig 73.000 koronáról van szó. Veszélyben a 200 000 koronás állam­segély. A színházépítő bizottság okozta. Mert eltért a szerződéstől. Halljuk a képviselőtestületet! — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 31. A szinházépítés botránya ma már oly magasra nőtt, hogy a toronyalja közigaz­gatási műkedvelői is rémüldöznek és nagy ijedtségükben a kis félhivatalosnak leszó­­csöveztek egy dörgedelmes cikket. Annak a kis cikkecskének az a célja, hogy a nyil­vánosság elé egy bűnbakot állítsanak, aki­nek elég erős a háta, hogy a színházépítő­­bizottság helyett kibírja a jól megérdemelt dorgatóriumot. A kedves, drága (de még milyen drága) Meloccoék és Magyar: ezek a bűn­­bakjelöltek. Azaz inkább Magyar, mert hi­szen Meloccoék magtárépítési érdemeit nem lehet csak úgy röviden elfeledni. Szó­val a vállalkozók a hibások, szócsövezi a tanács. A »Somogyvármegye” azonban kény­telen nyilvánosságra hozni, hogy egyes­­egyedül a színházépítő-bizottság a hibás és nagyon téved az, aki gondolja, hogy Me­loccoék penálét fognak fizetni. Szó sincs róla! Pedig, ha figyelembe vesszük, hogy a színháznak múlt évi augusztus 15 én kellett volna elkészülni és jó lesz, ha ez évi augusztus 15 ére készül el, akkor azt látjuk, hogy itt bizony nem babra megy a játék, hanem éppen 73000 koronáról van szó, mert a szerződés szerint minden napi késedelemért 200 korona pönálé jár, ami 365-ször véve kerek 73000 korona. Ez bizony nagyon szép summa, de arra már most is fogadunk, hogy sem Meloccóék és még kevésbbé Magyar, aki tulajdonképpen Meloccoékkal szerződött, egyetlen körmöd fillért sem fognak fizetni. Igaz ugyan, hogy Merocconak el kellett volna készülni a színházzal 1910 augusztus 15-ére és az is igaz, hogy nem készült el, de pönáléban mégsem marasz­talhatja el őt egyetlen bíróság sem, mert a színházépítő-bizottság egészen más szí­n­­házat építtetett Meloccoékkal, mint ami­lyenre szerződtek. Már pedig a pönálé a szerződésben kikötött színház után lett volna fizetendő. Ami Magyart illeti, ő leg­távolabb áll a pönálétól, mert hiszen ő a díszítést vállalta el, amit nem készíthetett el 1910 augusztus 15 ére, mikor még 1911 márciusában is annyira nyersek a színház falai, hogy a szép díszítések aligha le nem potyognak rövidesen a nyirkos falakról. A pönálét igazság szerint a színház­­építő-biz­ottságnak kellene megfizetni. Na­gyobb baj azonban a pönálénál az, hogy az államsegély — 200.000 korona — ve­szélyben forog. Ha a színház az idei nyá­ron el nem készül, az államsegély címén kilátásba helyezett 200.000 korona eloszlik, mint a buborék és marad egy óriási defi­cit. Az eredeti terv szerint a város nyári arénát akart építeni 200000 koronáért. De mert evés közben jön meg az étvágy, hát a színházépítő­ bizottságot is építés közben fogta el az építési láz és épített egy átme­neti színházat, olyat, amely arénának meleg, téli színháznak meg majd hideg lesz. Ez az átmeneti színház azonban csaknem 300 ezer koronába kerül, tehát kerek 100.000 koronával többe, mint az eredetileg terve­zett aréna. Ha most az államsegély kút­ba esik és az állam nem adja meg a kilátásba he­lyezett 200.000 koronát, mi lesz akkor ? — Ki fogja akkor az óriási deficitet megfizetni? Persze, hogy az adófizetők­­ SOMOGY VÁRMESTYE tételt mindazon sérelmekért, miket a jelen­tős elszenved. Hálás köszönetet mondok a polgár­­mester úrnak és tisztviselőtársaimnak azért az elismerésért, mellyel 25 éves munkál­kodásomat megbecsülték és ígérem, hogy a jövőben sem térek el attól az elvemtől, hogy minden tehetségemet Kaposvár mé­lyen tisztelt közönségének szenteljem. Az egybegyült városi tisztviselők lel­kes éljenzésével a családias jellegű ünnep­ség véget ért. A tisztikar gyönyörű ezüst téntatartót ajándékozott a főjegyzőnek, amit a polgár­­mester nyújtott át az ünnepeltnek beszéde elején. 1911. április Felesége után a halálba. Öngyilkos cukorgyári tiszt/P­slő. Matzenauer Aladár temető?3. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, tr re­­s 31. Hirt adtunk már Matzenau­­ Aladár cukorgyári tisztviselő megdöbben­ő tragé­diájáról, aki tegnap délelőtt a keleti teme­tőben főbe lőtte magát, hogy néhány hét előtt hirtelen meghalt feleségét követhesse a sírba. Amióta Matzenauer felesége meghalt, ideköltözött hozzá elhunyt neje édesanyja, özv. Szenyi Nándorné és az vezette a ház­tartását. A szerencsétlen anya saját fájdal­mát leküzdve, elrejtve, igyekezett mindig vejét, a hatalmas erejű férfit megvigasz­talni, de célt nem ért. Matzenauer napról­­napra búskomorabb lett. Felesége halála óta állandóan az öngyilkosság gondolatá­val foglalkozott. Tegnap délelőtt azzal az elhatározott szándékkal ment el a keleti temetőbe, hogy ott főbe lövi magát. Az öngyilkos zsebében több levelet, előre megirt táviratot találtak. Ezek között az egyik gyászkeretes levél a rendőrséghez volt címezve és a következők álltak benne: Kérem, ne háborgassanak ! Fáradt vagyok! Elmegyek imádott íluskámbtán. Tisztelettel Matzenauer.

Next