Somogyvármegye, 1911. április-június (7. évfolyam, 75/1738-146/1809. szám)
1911-04-01 / 75. (1738.) szám
2 Tekintetes főjegyző úr! Kedves barátom! Ma 25 éve annak, hogy Kaposvár város közönségének szolgálatában állsz. Ennek emlékéül fogadd szívesen tisztviselőtársaidnak szerény ajándékát, mit ezennel átnyújtok neked. Huszonöt éven át munkálkodni emberi dolog. De közügyet vezetni olyan helyzetben, amikor nehéz küzdelmek között messze kiható intézményeket kellett létrehozni és ezer meg ezer érdekeket kielégíteni, elismerést érdemel. Különösen akkor, midőn a nehéz munkát csak gúny, csúfolódás, irigység, rosszakarat, meggyanúsítás és a rágalom méregnyilaival fizették. Ilyen viszonyok között csakis nagy keresztényi türelemmel, erős lelkierővel lehet huszonöt év múltán is megőrizni a munkaképességet. Régi igazság, hogy csak az egyeseknek adott pénz kamatozik. A közérdekért hozott szellemi áldozat azonban soha sem számíthat jutalmazásra. De amit elmulasztanak azok, kiknek érdekében 25 éven át fáradoztál, pótolják tisztviselőtársaid azzal, hogy a jól kiérdemelt elismerésnek egy árnyalatával viszonozzák azt a szeretetet és ragaszkodást, melyet részedről 25 éven át tapasztaltak. Kívánjuk, hogy friss erődet, egészségedet továbbra is megtarthasd és tudásodat, szorgalmadat még soká értékesíthesd Kaposvár város közönségének érdekében. Isten éltessen! A polgármester szavaira a főjegyző mélyen meghatva, remegő hangon válaszolt : Tekintetes polgármester úr ! Igen tisztelt tisztviselőtársaim ! Huszonöt éve szolgálom Kaposvár város mélyen tisztelt közönségét. Ez idő alatt mindig az volt a vezérelvem, hogy tőlem telhető szorgalommal teljesítsem kötelességemet. A tekintetes polgármester úrral immár másfél évtized óta fáradozunk Kaposvár fejlesztése érdekében. Akik megfigyelték a városnak szemük előtt lefolyó nagy fejlődését, nem tagadhatják meg az elismerést a tekintetes polgármester úr hasznos munkálkodásától. Nagy lelkierő mellett bizonyít, hogy nem vesztette el lelkesedését és munkakedvét, mikor állandóan akadályokat gördítenek, gáncsolják tervező, komoly munkájában. Egy-egy mozgalom vagy intézmény létesítése csak a meggyanúsításokon keresztül juthat érvényre, mert a legszebb tervet, eszmét már csirájában akarják eltaposni. Pedig a polgármester tette lehetővé, hogy a város vagyoni erejét beruházásokkal és ingatlanok szerzésével növelte. Aki a város fejlődését elfogulatlanul figyelte, az megállapíthatja, hogy mily érdemeket szerzett a polgármester 15 év alatt. De babér helyett tövissel fizet a jelen. ) A jövő fogja majd kiigazítani a jelen mulasztását és majd a jövő megadja az elég- Kútba esett a színházi pönálé. Pedig 73.000 koronáról van szó. Veszélyben a 200 000 koronás államsegély. A színházépítő bizottság okozta. Mert eltért a szerződéstől. Halljuk a képviselőtestületet! — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 31. A szinházépítés botránya ma már oly magasra nőtt, hogy a toronyalja közigazgatási műkedvelői is rémüldöznek és nagy ijedtségükben a kis félhivatalosnak leszócsöveztek egy dörgedelmes cikket. Annak a kis cikkecskének az a célja, hogy a nyilvánosság elé egy bűnbakot állítsanak, akinek elég erős a háta, hogy a színházépítőbizottság helyett kibírja a jól megérdemelt dorgatóriumot. A kedves, drága (de még milyen drága) Meloccoék és Magyar: ezek a bűnbakjelöltek. Azaz inkább Magyar, mert hiszen Meloccoék magtárépítési érdemeit nem lehet csak úgy röviden elfeledni. Szóval a vállalkozók a hibások, szócsövezi a tanács. A »Somogyvármegye” azonban kénytelen nyilvánosságra hozni, hogy egyesegyedül a színházépítő-bizottság a hibás és nagyon téved az, aki gondolja, hogy Meloccoék penálét fognak fizetni. Szó sincs róla! Pedig, ha figyelembe vesszük, hogy a színháznak múlt évi augusztus 15 én kellett volna elkészülni és jó lesz, ha ez évi augusztus 15 ére készül el, akkor azt látjuk, hogy itt bizony nem babra megy a játék, hanem éppen 73000 koronáról van szó, mert a szerződés szerint minden napi késedelemért 200 korona pönálé jár, ami 365-ször véve kerek 73000 korona. Ez bizony nagyon szép summa, de arra már most is fogadunk, hogy sem Meloccóék és még kevésbbé Magyar, aki tulajdonképpen Meloccoékkal szerződött, egyetlen körmöd fillért sem fognak fizetni. Igaz ugyan, hogy Merocconak el kellett volna készülni a színházzal 1910 augusztus 15-ére és az is igaz, hogy nem készült el, de pönáléban mégsem marasztalhatja el őt egyetlen bíróság sem, mert a színházépítő-bizottság egészen más színházat építtetett Meloccoékkal, mint amilyenre szerződtek. Már pedig a pönálé a szerződésben kikötött színház után lett volna fizetendő. Ami Magyart illeti, ő legtávolabb áll a pönálétól, mert hiszen ő a díszítést vállalta el, amit nem készíthetett el 1910 augusztus 15 ére, mikor még 1911 márciusában is annyira nyersek a színház falai, hogy a szép díszítések aligha le nem potyognak rövidesen a nyirkos falakról. A pönálét igazság szerint a színházépítő-bizottságnak kellene megfizetni. Nagyobb baj azonban a pönálénál az, hogy az államsegély — 200.000 korona — veszélyben forog. Ha a színház az idei nyáron el nem készül, az államsegély címén kilátásba helyezett 200.000 korona eloszlik, mint a buborék és marad egy óriási deficit. Az eredeti terv szerint a város nyári arénát akart építeni 200000 koronáért. De mert evés közben jön meg az étvágy, hát a színházépítő bizottságot is építés közben fogta el az építési láz és épített egy átmeneti színházat, olyat, amely arénának meleg, téli színháznak meg majd hideg lesz. Ez az átmeneti színház azonban csaknem 300 ezer koronába kerül, tehát kerek 100.000 koronával többe, mint az eredetileg tervezett aréna. Ha most az államsegély kútba esik és az állam nem adja meg a kilátásba helyezett 200.000 koronát, mi lesz akkor ? — Ki fogja akkor az óriási deficitet megfizetni? Persze, hogy az adófizetők SOMOGY VÁRMESTYE tételt mindazon sérelmekért, miket a jelentős elszenved. Hálás köszönetet mondok a polgármester úrnak és tisztviselőtársaimnak azért az elismerésért, mellyel 25 éves munkálkodásomat megbecsülték és ígérem, hogy a jövőben sem térek el attól az elvemtől, hogy minden tehetségemet Kaposvár mélyen tisztelt közönségének szenteljem. Az egybegyült városi tisztviselők lelkes éljenzésével a családias jellegű ünnepség véget ért. A tisztikar gyönyörű ezüst téntatartót ajándékozott a főjegyzőnek, amit a polgármester nyújtott át az ünnepeltnek beszéde elején. 1911. április Felesége után a halálba. Öngyilkos cukorgyári tiszt/Pslő. Matzenauer Aladár temető?3. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, tr res 31. Hirt adtunk már Matzenau Aladár cukorgyári tisztviselő megdöbbenő tragédiájáról, aki tegnap délelőtt a keleti temetőben főbe lőtte magát, hogy néhány hét előtt hirtelen meghalt feleségét követhesse a sírba. Amióta Matzenauer felesége meghalt, ideköltözött hozzá elhunyt neje édesanyja, özv. Szenyi Nándorné és az vezette a háztartását. A szerencsétlen anya saját fájdalmát leküzdve, elrejtve, igyekezett mindig vejét, a hatalmas erejű férfit megvigasztalni, de célt nem ért. Matzenauer naprólnapra búskomorabb lett. Felesége halála óta állandóan az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Tegnap délelőtt azzal az elhatározott szándékkal ment el a keleti temetőbe, hogy ott főbe lövi magát. Az öngyilkos zsebében több levelet, előre megirt táviratot találtak. Ezek között az egyik gyászkeretes levél a rendőrséghez volt címezve és a következők álltak benne: Kérem, ne háborgassanak ! Fáradt vagyok! Elmegyek imádott íluskámbtán. Tisztelettel Matzenauer.