Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1876

Természettan az ó­korban. Kettős célt tartottam szem előtt, midőn a következő rövidke kis cikk megírásához illetőleg a nevezetesebb íróknál található, s ide vá­gó történelmi adatok összefoglalásához fogtam ; s e kettős cél egy­szersmind kitűzte számomra az utat is, melyen haladnom kellett, hogy annak megfeleljek. Egyik szándékom volt az is, hogy távozó tanulóimnak egy kis út­­ravalót adjak abból, amivel két éven át közösen táplálkoztunk ; a másik pedig hogy egy kis szünidői szórakozásul nyújtsak valamit azoknak is kiknek e tekintetben is e tanodán jövőre bővebben kijut osztályrészek. * * * A természettan — mint már neve is mutatja — oly tudomány, mely egyrészt a természet színpadán előforduló tünemények fejtege­tésével foglalkozik , vagyis fürkészi, kutatja észleletek útján a tüne­mények okát ; másrészt az ok és okozat közt a mérv szerinti viszo­nyokat nyomozza, hogy feladatához képest a természeti törvényeket megállapítsa. E szerint a természettan lényeges s­zőlő tárgyát teszik : a t­ü­­nemények és ezek törvényei. Vagyis először kell, hogy lássuk, észleljük, mérjük magát a tüneményt különféle körülmények között és csak azután — az észlelés követte tapasztalás útján — állapíthatjuk meg az illető törvényt. Ebben a rendben kutatja és al­kotja a jelenkori természettudomány az erők és tünemények tör­vényeit. Tekintsük azonban e tudomány bölcső­ korát ; itt egészen más modorral találkozunk. A régiek ugyanis a­helyett, hogy a tapaszta­lásra építették volna természettani tudományukat, egészen másként cselekedtek ; ők t. i. elméletek útján akartak az isten, az őslény, a világ keletkezésének stb. tudomására jutni. Hogy ily után és módoni fáradozásaikat és törekvéseiket a várt siker nem koronázta, sőt ellenkezőleg sokszor a céltól, melyet elér­ni iparkodtak, mindinkább távoztak, épen nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy bölcselkedéseik és okoskodásaik a mindennapi

Next