Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1881
5 mindkét intézetnek szól; valamint a „középtanodai tanár - vizsgáló bizottság“ számára 1880. évi julius hó 14-én 17.396. szám alatt kiadott rendeletben, mely a gymnasiumi és reáliskolai tanárjelöltekre együttesen és egyenlően vonatkozik. Az ezen messzeható intézkedésekkel újjá teremtett iskola azonban nem részesült látszólag a közönség részéről azon méltatásban, melyet megérdemel. Intézményünk ugyanis a tanulás idejének megnyújtása óta a tanulók száma tekintetében évről évre apadást mutat, mely aránytalannak tűnik fel különösen akkor, ha a mai létszámot a hatvanas évek végén és hetvenes évek elején tapasztalttal összehasonlítjuk. Elleneink különösen erre a „rohamos apadásra“ hivatkoznak annak bebizonyítására, illetőleg azon ténynek (?) konstatálására, hogy a reáliskola mai napság nem népszerű, hogy a közönség nagy része határozottan elfordult tőle. Ám, ha azt tekintenők, hogy mi okozta az említett években a reáliskolákba való tömeges tódulást, nagyon természetesnek, hogy ne mondjuk üdvösnek találnók a tanulók számának csökkenését. Az alkotmányos korszak beálltával, az iparos vállalatok, vasúti és egyéb építkezések arany korában, a legtöbb szülő azon volt, hogy fiát mielőbb pénzelő pályára terelje. Az akkori még csak hat osztályú reáliskola volt ez időtájt azon intézet, mely a szem előtt tartott pályákra hamarosan vezetett, nem tekintve még azt a szembe veendő körülményt is, hogy az általános hadkötelezettség meghonosulásával az egyéves önkénytes szolgálatra képesítő jog akkorában a reáliskolán 2 évvel előbb volt megszerezhető, mint a gymnasiumon. De a viszonyok megváltoztával bekövetkezett az iparos vállalatok terén a kijózanodás időszaka, minden visszatért a természetes mederbe, az izgató, lázas sürgést-forgást fölváltotta a higgadt munkálkodás , az árhatnámságra való törekvés ritkulni kezdett és evvel kapcsolatban a középiskolák, de különösen a reáliskolák látogatottsága is csökkent. Jóllehet, hogy ma már túl vagyunk a „rohamos“, „megdöbbentő“, „aggasztó mérveket öltő“ és más els.jelzőkkel bélyegzett apadás korszakán, mégsem tagadható azon jelenség, hogy még az utolsó években is a tanulók száma, a reáliskolákban mindegyre fogy. Mi lehet e jelenség oka ? A fogyás két módon nyilvánul: egyfelől évről-évre kevesebben lépnek be, másfelől mind többen hagyják el a reáliskolát, anélkül, hogy ezt befejezték volna. Ami a belépés fogyó voltát illeti, ennek okait a következőkben véljük megtalálni. Mindenek előtt befolyással voltak azon több illetékes helyről érkezett nyilatkozatok, hogy a gymnasiumi tanulók még a polytechnikumon is átlag jobban felelnek meg, mint a reáliskolaiak. Akik azonban így nyilatkoztak, három körülményt tévesztettek szem elől. Először is a műegyetemi ifjak összehasonlítására nem egyenlő föltevésből indultak ki, ugyanis a kiválóbb osztályzatú érettségi bizonyítványnyal belépő volt gymnasistákat (mert ezek közül csak olyanok