Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1893

századok múltán bízva a klasszikus szerző helyismeretében, az említett szöveget szó szerint vették és a lacus Peisoban a mai Fertő tavát látták, holott az Ó-kor í­ó világa Peiso vagy Peiso al­att csakis a Balatont értette. De Plinius meghatározásából megtudjuk még azt is, hogy Noricum a bojok pusztaságával (deserta boiorum) is határos. Kik voltak a bojok? Erre ma határozottan azt feleljük, hogy kelták. E hatalmas nemzet számos törzse Galliát lakta, honnan egy részök a Kr. e. IV. század elején felkerekedett és K-re meg DK-re költözködött. Már 390-ben összezúzzák Róma hadait az Alb­ánál ; 336-ban az illyr partokon t anyáznak; 280-ban Thrakiában, 278-ban Delphiig pusztítanak; 276-ban ryes törzseik, köztük a tollszoborok, Kis-Ázsiában Galatia tarto­mányt alakítják; 274-ben feldúlják Macedonia régi fővárosát Edessát, szóval dúlnak és rabolnak mindenfelé, mígnem a rómaiak dél felől, a germánok észak felől össze- és le nem szorítják őket. Négy hiteles iró emlékszik meg a kelták e vándorlásairól. Cäsar De Bello Gallico műve VI. k. 24. fejezetében ; Livius az V. k. 34. fejezetében ; Tacitus, ki a Germania czim. mű 28. fejezetében azt írja : A hercyniai erdő és a Rajna meg Majna között laknak a helvétek, odább a bojok, mind­ketten gall népek. Még fenmaradt Beibe maii (Csehország) neve....« A negyedik iró Justinus, ki XXIV. könyve 4 fejezetében elmondja, hogy a gallok egy része a pannonok leveretése után megtelepedett Panonniában és az illyr öblökig nyomult előre. Megjegyzendő, hogy Justinus e helyen Alsó Pannóniát (Horvát- és Tótországot) tartotta szem előtt. Mind a négy író gall népeknek mondja e törzseket. Tacitus a bojok törzsét meg is nevezi; Sirábo a bojokat keltáknak mondja. Cäsar pedig egyenesen kimondja, hogy a görögök keltája egyenlő a római gallal. Kétséget sem szenved tehát, hogy a Kr. e. IV. század elejétől a III. század közepéig itt hullámzott népek kelták voltak. De mindezen adatoknál ékesebben szól a régészeti kutatások eredménye. Eltekintve az emlékköveken előforduló nevektől, milyenek pl. Atebla, Dacorix, Scarbantilia, Vallaunus stb. melyek éppen olyan kelta eredetűek akár a városnevek Vindobona, Carnuntum, Arabona, Aquincum, Scarbantia, csakis azon leleteket veszem számba, melyek a római hódítást kötetlenül megelő­ időből valók. Ezt az időt a régészek La Téne*I kornak nevezik és a Kr. előtti IV. század elejétől a Kr. u. I. század végéig számítják. Ezen kornak összes *) Ez a neve a Neuenburgi tó zátonyos szakaszának Marin helység mellett, hol czölöp­­féle szigetvár romjaira bukkantak, melyek közt tengernyi tárgyakat leltek.

Next