Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1883

3 állapotában.) Ez által kétségen kívül álló tény, hogy Cicero a ne­velés általános jellegét a philosophiai oldaltól várta, hogy azon­ban e mellett a rhetori­kai oldalt sem akarta elhanyagolni, arról tanúskodik mindenekelőtt saját művelődése és pályája, de tanús­kodik azon nagy jelentőség is, melyet a görög tanulmánynak és kivált a versekben való gyakorlásnak tulajdonít. Saját példájából kiindulva szigorúan megköveteli mindenkitől, a­ki magát művelt embernek tartani akarja, hogy a verselésben gyakorlottságot sze­rezzen, a­mitől különösen a kifejezésben való könnyűséget és a beszédnek rhythmikus oldalát teszi függővé.**) Térjünk most által Cicerónak személyes körülményeire, me­lyek őt félig tudatosan, félig öntudatlanul a nevelésügy felé von­zották. Ő barátainak gyermekeit különös figyelemmel kisérte, azok­nak tanulmányait gondos szemmel nézte és minden eredményük­ről ugyancsak sietett szüleiket értesíteni. Különösen a kedélyes­séget, a szives arczot és modort szerette a gyermekeknél, mert sa­ját modorában is ennek tulajdonított legtöbb értéket.***) Levelei­ben saját leányán, Tullián kívül, a­kit „szemere­nyé“-nek nevez****), kivált Atticusnak leányáról és Servius Sulpiciusnak fiáról*****) em­lékezik meg, a­kiknek minden apró tulajdonságát érdemesnek tartja a megemlítésre, a­mi bizonyíték a mellett, hogy az ő pae­­dagogiai világnézlete és egyéni ítélete detailokból alakultak. Atti­cusnak családi viszonyait érintve, mindig és mindenkor a gyerme­kek állanak előtérben és az anya mellől soha sem hiányzik a le­ány, kinek testi és szellemi fejlődéséről Cicero és legjobb barátja Atticus között, leveleik tanúsága szerint, élénken folyt az eszme­csere. Nagyon sajnálhatjuk, hogy Cicero épen saját leányának Tulli­ának miként intézendő neveléséről sehol sem emlékezik meg leve­leiben és igy ép az apai szívnek az apai észszel való nevelői összeh­atását nem tanulmányozhatjuk e nagy embernél, kinek pae­­dagogiai elveit a nőnevelésről szintén nem lenne érdektelen is­mernünk. Általános nevelési elvei és kivált az emberi jellem alaptulaj­donságairól táplált nézetei szorosan összefüggnek philosophiai ek­Cicero és ba­rátainak gyer­mekei. Cicero mint gyermek­­barát. *) Cic. Tuscul. Quaest. III., 1—3. Friedländer, Sittengeschichte3 Hí. pag. 574. **) l)e oratore L., 154 (KI.) ***) Ad Atticum XVI., 11 tinis. ****) „Tullia, lux nostra“ (Ep ad. Div. XIV,, 5. AV.) «.****) ^serving tuus a me sic diligitur, ut tibi uni concedam, praeterea nemini“ (Ep. ad Div. IV., 3. AV.) 1* Által­ános neve­lési elvek.

Next