Csöndes-féle tan- és nevelő intézet, Sopron, 1874
A zártkörű intézeti nevelésről. Az egész természetben folytonosan eszközölt tökéletesedés az embert is tudtán kívül magával ragadja. Az értelmetlen létezőknél, testileg ide értve az embert is, vagyis az anyagi világban e tökéletesedést az istenség, tökéletesebb alakulatok létrehozása, a tökéletlenebbeknek amazokkal való érintkezése, viszonyulása, egyesülése által eszközli. Sőt tüzetes vizsgálat, higgadt megfontolás után arról győződünk meg, hogy az anyagi világra alkalmazott tökéletesedési törvény, a dolog lényegét tekintve, áthat a szellem világába, a szellemi tökéletesedés terére is. Hol maradt volna az ember ama tökéletesebb lények nélkül, kik időnkint fénylő csillagokként tűntek fel az emberiségnek szenvedélyek által elkomorított borús egén? Hol maradnának atalán az emberiség minden rétegebeli gyengyébb elmék, ha a gondviselés tökéletesebbeket nem rendelt volna közéjük támaszul ? A gyengébbek emezek által nemesülnek, a szabadabb röptű elmék pedig saját teremtő erejükkel törik tovább az utat a tökéletesedés felé. A tökéletesedésnek, haladásnak, az egész természetben érvényesített törvényét megemlítvén, az embert különlegesen vehetjük szemügyre. Az ember, mint értelmes lény már felismeri e törvényt, akaratánál fogva saját igyekezetét is párosíthatja az alkotó kegyes szándékával s igy tökéletesedése rohamosabb léptekkel haladhat. 1*