Csöndes-féle tan- és nevelő intézet, Sopron, 1874

. E czélzatos tökéletesítésnek nem egyedüli ugyan, de fő eszköze a nevelés, e szóba beleértve a tanítást is. Valamint atalán a tökéletesedés, úgy a nevelés is csak tökéletesebbek által eszközölhető czélszerűleg ; a tökéletesebbek alatt nem érthetünk pusztán felnőtteket, kik mint ilyenek a kiskorúakra hassanak, hanem oly egyéneket, kik legalább is annyiban tűnjenek ki embertársaik közt, hogy a nevelésnek jó­zan elveit megérthessék s érvényesíthessék. Ámde tudva van, hogy a nevelés mestersége egész tudo­mány s az erről szóló művek egész irodalmat tesznek és tekintve a­ gyakorlatot, mely nélkül amazok holt betűk, tagadhatatlan, hogy a nevelés az egyén teljes munkásságát igénybe veszi, s a nevelés czélszerűsége mul­l­­atl­anu­­ megkívánja, hogy azzal csak szak­avatott egyének foglalkozzanak. Nem feladatunk e helyen az ember czéljáról, a nevelés főelveiről, a nevelőben megkívántató tulajdonokról értekezni, csak az alakról, vagy tán jobban mondva, a keretről szólunk, mely­b­en a nevelés elvei sikeresen érvényesíthetők. E tekintetben legelőször is azt említjük meg, hogy a polgáriasait ember korlátolt társaságban él s e társas együttlét előnyeiért cserében bizonyos törvényeket tart tiszteletben, még­pedig oly módon, hogy eszével józanul élni tudó felnőtt ember soha se ütközzék e törvényekbe, önként kerülve mindazt, a­mi­vel azokat megszeghetné. Tehát már a társadalmi élet e kor­látoltsága is feltételezi, hogy a növendékek, kik egykor e kor­látok közt fognak mozogni, már a nevelésben megszokják ezt. De az államnak szükség esetén kényszerrel is foganatosít­ható törvényein kívül megvannak ama törvények is, melyek az embert valóban emberré teszik s melyeknek lelkiesmeretes tel­jesítése által a kényszeres törvény az illető egyénre nézve fö­löslegessé lesz. Ezek az erkölcsi törvények, melyekre csak a lelkiismeret ösztönöz, a józan ész utal. Mig a­ felnőttek elle­

Next