Csöndes-féle tan- és nevelő intézet, Sopron, 1874
. E czélzatos tökéletesítésnek nem egyedüli ugyan, de fő eszköze a nevelés, e szóba beleértve a tanítást is. Valamint atalán a tökéletesedés, úgy a nevelés is csak tökéletesebbek által eszközölhető czélszerűleg ; a tökéletesebbek alatt nem érthetünk pusztán felnőtteket, kik mint ilyenek a kiskorúakra hassanak, hanem oly egyéneket, kik legalább is annyiban tűnjenek ki embertársaik közt, hogy a nevelésnek józan elveit megérthessék s érvényesíthessék. Ámde tudva van, hogy a nevelés mestersége egész tudomány s az erről szóló művek egész irodalmat tesznek és tekintve a gyakorlatot, mely nélkül amazok holt betűk, tagadhatatlan, hogy a nevelés az egyén teljes munkásságát igénybe veszi, s a nevelés czélszerűsége mullatlanu megkívánja, hogy azzal csak szakavatott egyének foglalkozzanak. Nem feladatunk e helyen az ember czéljáról, a nevelés főelveiről, a nevelőben megkívántató tulajdonokról értekezni, csak az alakról, vagy tán jobban mondva, a keretről szólunk, melyben a nevelés elvei sikeresen érvényesíthetők. E tekintetben legelőször is azt említjük meg, hogy a polgáriasait ember korlátolt társaságban él s e társas együttlét előnyeiért cserében bizonyos törvényeket tart tiszteletben, mégpedig oly módon, hogy eszével józanul élni tudó felnőtt ember soha se ütközzék e törvényekbe, önként kerülve mindazt, amivel azokat megszeghetné. Tehát már a társadalmi élet e korlátoltsága is feltételezi, hogy a növendékek, kik egykor e korlátok közt fognak mozogni, már a nevelésben megszokják ezt. De az államnak szükség esetén kényszerrel is foganatosítható törvényein kívül megvannak ama törvények is, melyek az embert valóban emberré teszik s melyeknek lelkiesmeretes teljesítése által a kényszeres törvény az illető egyénre nézve fölöslegessé lesz. Ezek az erkölcsi törvények, melyekre csak a lelkiismeret ösztönöz, a józan ész utal. Mig a felnőttek elle