Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1921

i Desits Mater Ladislau zárda-fejedelemasszony, a koronás arany érdemkereszt és a Vöröskereszt 2. osztályú díszjelvényének tulajdonosa. 1842-1922. Az 1922. év nagypéntekje örök időkre gyászos emlékezetű lesz házunk krónikájában. Ekkor temettük a nagyhét ünnepélyes csendjében a rend hódolva szeretett fejedelemasszonyát, a szegények nagylelkű jótevőjét, a gyermekek szelidlelkű pártfogóját. A nap hangtalan némasága megfelelt szavakkal ki nem fejez­hető bánatunknak és a boldogult minden feltűnést kerülő végtelen szerénységének. Ezen jellemző vonáson kívül bírta a nagy egyé­nek azon kiváló sajátságát is, hogy nemcsak megér­tik, hanem meg is előzik korukat. Mit vesztettünk tehát benne, ki bölcs előrelátással, mindenre kiterjedő, szinte gondviselésszerű működésével, gyengéd tapin­tattal, önzetlen szeretettel, Isten dicsőségére és a haza javára semmi áldozattól sem riadva vissza, vezette félszázadon át az egész ház ügyeit , annak csak a Mindenható a megmondhatója. De nemcsak nagy szellemével, hanem végtelenül kedves szerénységével is jó hatást gyakorolt mindenkire, aki csak egyszer érintkezett vele. Midőn 1873-ban átvette a ház kormányzását, az intézet iskolai élete még meglehetően szűk korlátokra szorítkozott. Ő aztán valóban hatalmas lendületet adott ez ügynek. 1882-ben létesítette a polgári iskolát, melyet később továbbképző tanfolyammal egészített ki .

Next