Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1921
i Desits Mater Ladislau zárda-fejedelemasszony, a koronás arany érdemkereszt és a Vöröskereszt 2. osztályú díszjelvényének tulajdonosa. 1842-1922. Az 1922. év nagypéntekje örök időkre gyászos emlékezetű lesz házunk krónikájában. Ekkor temettük a nagyhét ünnepélyes csendjében a rend hódolva szeretett fejedelemasszonyát, a szegények nagylelkű jótevőjét, a gyermekek szelidlelkű pártfogóját. A nap hangtalan némasága megfelelt szavakkal ki nem fejezhető bánatunknak és a boldogult minden feltűnést kerülő végtelen szerénységének. Ezen jellemző vonáson kívül bírta a nagy egyének azon kiváló sajátságát is, hogy nemcsak megértik, hanem meg is előzik korukat. Mit vesztettünk tehát benne, ki bölcs előrelátással, mindenre kiterjedő, szinte gondviselésszerű működésével, gyengéd tapintattal, önzetlen szeretettel, Isten dicsőségére és a haza javára semmi áldozattól sem riadva vissza, vezette félszázadon át az egész ház ügyeit , annak csak a Mindenható a megmondhatója. De nemcsak nagy szellemével, hanem végtelenül kedves szerénységével is jó hatást gyakorolt mindenkire, aki csak egyszer érintkezett vele. Midőn 1873-ban átvette a ház kormányzását, az intézet iskolai élete még meglehetően szűk korlátokra szorítkozott. Ő aztán valóban hatalmas lendületet adott ez ügynek. 1882-ben létesítette a polgári iskolát, melyet később továbbképző tanfolyammal egészített ki .