Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1921
1893-ban a felső nép- és polgáriskolai tanítónőképzőt és 1912-ben a leánygimnáziumot. A kor igényeit mindig szem előtt tartva, bölcsen tudta azokat saját magasztos elveivel a legszebb összhangzásba hozni. Ezen intézmények új, meg új helyiségeket tettek szükségessé; azért semmi áldozatot sem kímélve, egymásután megvette a szomszéd házakat. A Széchenyitér és Várkerület sarokház épületét elsősorbanaz internátus céljaira szánta. A bennlakó növendékek jóléte, egészsége mindig különös gondját képezte. Azért szerezte meg a játszótér melletti bástya területét is és kertté alakíttatta át. Hogy a növendékek minél korlátlanabb mértékben jussanak friss, tiszta levegőhöz, ezen, az első emeleten fekvő kerten kívül két, még magasabb helyzetű kertet is alakíttatott. Mindez intézmények és alkotások dicsérik az ő bölcseségét és szeretetét. Legnagyobb mégis a megpróbáltatás idején volt. Istenbe vetett bizalma és a jobb jövőbe való reménye ilyenkor még mélyebb gyökeret vert szívében. Nagylelkűsége is ily időben mutatkozott teljes fényében. A kommunizmus alatt a nincsetlenség dacára is naponta 30—40 szegény gyermeknek adott élelmet. Akkor is, meg az elcsatolás veszélyében is rendületlenül várta a jó ügy diadalát, melyet buzgó imával támogatni meg nem szűnt és mindenki számára volt vigasztaló, bátorító szava. Nagy pátrónusához, szent Lászlóhoz hasonlóan, az ő életének is a hit és háza volt kettős vezércsillaga. Ő is egész földi pályáján jótevésben fáradozott; szent élete jóillatú tömjén gyanánt égett az Úr oltárán. Buzgó szívvel imádkozott különösen az utolsó, nehéz válságos időkben védőszentjéhez : Oh, ne engedd Hunniának Szép határát bírni másnak! Add, az üdvös haladásnak Hogy lehessünk gyermeki!