Állami felső kereskedelmi iskola, Sopron, 1907
4 nyugvó fehér város . Zágráb éji panorámája száz alkalmat adott a tanulóknak a találgatásra. S mikor hajnal felé való elcsöndesedés után a pitymallat első opálos színeitől kezdett derengeni a vidék , már javában kapaszkodott vonatunk a karsztok birodalmába. Ettől fogva a föltáruló panoráma bizonyára feledhetetlenül vésődött minden tanuló lelkébe. A rőtbarna sziklarobbantások a sínek mentén, zöldes patakok apró vízesésekkel, elhagyott malmokkal ; a sziklafalakon leomló hómosások és zuhatagok ; kökörcsinek és sárga kankalinféle virágokból egész kis mezők , a sudár fenyőerdők résein át mélyen a völgyekben kibukkanó szétszórt falak kaleidoszkóp látványa — száz kérdést csalt a vándorcsapat ajkára. S amint a nap mind följebb emelkedett, s tavaszi aranyos melegével beragyogta a vidéket, szinte álomszerű merengéssel bíztuk magunkat a vonat okos kalauzolására, mely mindig tudott újabb meg újabb érdekességeket mutogatni. Egyszer hatalmas erdők, utána a havasi rétek, amott a mély völgytorokban a reggeli ködökből egész fantasztikus felhőtenger, melyből csak a torony csúcsa látszott ki, hullámzott alattunk , emitt óriások keze által összemorzsolt kőmezők, moréna-kövekkel befolyt hegymeredékek, a Lujza-út merész kanyarulatai, aztán Futina és Delnice körül métervastag hórétegek közt vágtatunk tova, pedig fölöttünk csillogó, aranyos és azúrkék az éj, melyről néha lopva omlik alá a langy tengermelléki verővény, s a kép távol hátterében, túl az erdők koronáján, magasan a hegysorok fölött, vakító-fehér piramisok villognak át a hegyvilág fölött: a Nagy-Kapella havas cukorsüveg ormai. Alagútból alagútba fut a vonat s fáradtan vonszol bennünket egyre följebb, míg Licsnél 816 méter magasan robogunk a közel tengerszín fölött. A vidék itt a legvadregényesebb, a komor karszt itt legfélelmesebb. Köröskörül komor hegytömegek, a Bitoraj, melynek hólyukaiból keresgetik nyáron át a vízszegény falvak az ivóvizet, a majd másfélezer méter magas Velika Visnevica, a Javorje, s a tűzhányóhegy kráteréhez hasonlatos Komarina-csúcs. Zordas tájék az, hol félévig tart a tél, csak júliusban érkezik meg a virány, s hol már augusztusban letelepszik a halálos köd oly sűrűen, hogy utat tévesztve, fáradtan bukik le a vándormadár. E fennsíkról tör elő a legrettenetesebben a bóra s rohan le a tengerparton, villámgyorsan csapva le a hajókra, melyeknek árbocát nádként töri ketté. A vonatok az erős bórafalakkal alig-alig védekezhetnek ellene, hogy le ne dobja őket a mélységbe. Miatta halad nehezen előre a karszt tervszerű befásítása, melyre pedig korrná-