Állami felsőbb leányiskola, Sopron, 1912
e lésének dolgát, de belevágott a nőnevelés különleges feladatába is, amennyiben megteremtette a nőnevelésnek egy új szervét: a leánygimnáziumot. Az elsőről nem kell bővebben szólnom. Ön egyetért velem abban, hogy az rendkívül örvendetes, mert szükséges és hasznos. A mai viszonyok közt keresni kell és meg kell találni minden módot ama követelések kielégítésére, melyekkel az önfenntartásra utalt nő a társadalomhoz fordul. Áll ez különösen a művelt,előkelő családok tehetséges leányaira nézve, akiket a tudásnak és műveltségnek alacsonyabb lépcsőin járó életpályák ki nem elégíthetnek. Ön azonban nincs érdekelve ez irányban, mert — egyelőre legalább — nem gondol arra, hogy unokája kenyérkeresetre vállalkozzék. Annál inkább érinti a másik. Ön egyenesen kérdi is tőlem, hol neveltesse unokáját: leánygimnáziumban, vagy felsőbb leányiskolában ? Mielőtt erre a kérdésre feleletet adnék, engedje meg, hogy én is kérdezhessek valamit. Milyennek óhajtja Ön kis unokája nevelését? Mi az a jövendő, melybe őt felnőtten beleképzeli s melyet számára előkészíteni igyekszik ? Ugyebár Ön megvan elégedve azzal a sorssal, amely Önnek osztályrészéül jutott? Megáldva anyagi jóléttel, családi boldogsággal, előkelő társadalmi pozícióban , bizonyára sohasem jutott Önnek eszébe más kör, más viszonyok, más életcél felé törekedni. Nem tette ezt leánya érdekében sem, akinek pedig a sorsát Ön készítette elő s akit — tudom — boldogan lát maga mellett testi-lelki képmása gyanánt. S nemde meg lesz elégedve, ha egykor unokáját is hasonló helyzetben tudhatja ? !Nos, ha ön nem kiván egyebet, mint jó asszonyt, jó anyát nevelni unokájából és olyan nőt, aki műveltségével egyfelől a maga lelki életét tudja tartalmassá, értékessé tenni, másfelől a társadalmi élet követelményeinek is ki