Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1920-10-21 / 85. szám

faiMBiiátHÍiadas. pí ára 3 korona. &5 szám' Südapest, 1920 október 21. XI. évfolyam. a * iiiMi.ii.i^«r»iiiiiiiini iiiiiiiiii^tMim'rnBWiKnr"TM11 <iiiiiiii«ii niii«nTinm—innm ■mi mi i inimn-im m * n 1 ..............................un 1 te^tedzej i^iodeQ ágával 1 * foglalkozó újság* 1 Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 8­97. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR. .. MEGJELENIK Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sar­ak,B­onn­ifm­ HÉTFŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Kantyus-u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria pfi­­­r6 •*■•*.*........................fen REGGEL részére Mosse Rudolfnál, Wien, L, Seierstatte 2. Fél évre ,­­ ■ • • ■ *•**»* 100 » ..................— Németország­ részére August Sebednél, Berlin, Negyedévre.................................... • 75 » Egyes szám­o?3 külföldön 4 K Zimmerstrasse 37—ál. Debrecen sérelme. A vidéki propaganda volt az atlé­tikai évnek leghangzatosabban csen­gő jelszava. S jól esik annak a meg­állapítása, hogy ezen a téren történt is valami. Több vidéki városban ren­dezett propaganda-versenyt a MASz, ami kezdetnek legalább is biztató. A finálé azonban alaposan megcsú­­folta az atléta Szövetség programjá­nak ezt a legfontosabb pontját, igen nagy kárára annak a hangulatnak, amely újabban jelentős módon kedve­zett az atléta szövetségnek. Mert vidéki propagandával adni nemzeti tartalmat a MASz munkájának s aztán a vidék legnevezetesebb atlétikai eseményének ígérkező Bocskay-díjas versenyből budapesti házi versenyt csi­nálni, az lehet magasabb rendű, de előttünk rejtelmes sportpolitika, lehet ügyes riposzt, lehet egy alapjában nem is létező presztízs­kérdés cézári módon történt megoldása, de semmi esetre sem szolgálja azt a célt, amit a MASz maga elé tűzött, mikor a vidéki propaganda jelszavát zászla­jára írta. Keztyüs kézzel, óvatosan nyúlunk a Debrecenből erőművi után Buda­pestre áthelyezett vidéki propaganda­­versenyhez, mert még a széltől is félt­jük az atlétika még mindig gyönge palántáját. De előttünk fekszik a Debreceni Torna Egyesület fellebbezése a sérelmes szakosztályi határozat ellen s abból annyi komoly vád és elkeseredés árad ki, hogy lehetetlen­ség szemrezzenés nélkül napirendre térni fölötte. Úgy­ érezzük, hogy­ — eny­hén szólva — alaposan elbántak az" érdemes debreceni egyesülettel csakis azért, mert volt idő, amikor a DTE semmiféle trükköt­­nem tar­tott rossznak, csakhogy­ a Bocskay­­díj életét meghosszabbítsa. Ezt ter­mészetesen helytelenül tette a DTE. De szabad-e a MASz-nak erre az ingoványos csatatérre követni egy klubot, szabad-e trükkökért trükkök­kel fizetni egy magas piedesztálon álló erkölcsi testületnek. A harag és a gyűlölet gonosz tanácsadók. S le­­hangoltan, a jövőt féltve látjuk, mint ragadják magukhoz a hatalmat a MASz-ban éppen ezek az indulatok. Olvassuk a fellebbezést és nem sértjük, mi történt a MASz-ban, mi­­­féle indulatok h­omályosították el a máskor tisztán látó elméket, hogy a Bocskay-díj alapítólevelének in­tencióit a sutba dobt­a, a díjat védő MAC-ra bízták Debrecen nagy ver­senyének a megrendezését. A DTE ugyanis még idejében kérte és kapta meg az okt. 10-iki terminust Bocskay­­díjas versenye részére. Erre vonat­kozóan a fellebbezés ezt mondja: »Az egyeztetésnél a Bocskay­-ver­seny napjául kitűzött október 10-re csak a MAFC Il­od osztályú versenye lett engedélyezve. — Szívesen vettük ezt tudomásul, mert ezzel versenyünk nívóját nem láttuk veszélyeztetve­. Csak Szeptember elején hallottuk meg, hogy a MASz október 10-re­­ a BE­AC és a M­A­FC közös rendezésé­ben a főiskolai bajnokságok megtartá­sát engedélyezte. Ez nemcsak azt jelentette, hogy az összes főiskolai hallgatók indulnak a főiskolai baj­noki címért, hanem azt is, hogy a debreceni főiskolai hallgatók nem Debrecenben, hanem Budapesten fognak indulni október 10-én. Az általános versenyszabályok 10. szakasz 2. bekezdése értelmében lojalitásból nem a főiskolai bajnok­ságok elhalasztását kértük, hanem a Bocskay-versenynek egy héttel való elhalasztását. A szakosztály a halasz­tást nem adta meg, mine efélytán az általános versenyszabályok 20. §-a értelmében megnyílt a jogunk kérni indokoltan a verseny elhalasz­tását, illetve meg kellett tennünk annak bejelentését, hogy a versenyt nem tarthatjuk meg. Erre hozta az athletikai szakosztály a sérelmes határozatot. 2. A versenyszabályok 11. §-ára hivatkozik a sérelmes határozat, amidőn megindokolja a Bocskay­­díjra vonatkozó versenyrendezés jo­gosultságunk elvételét. E szakasz azonban csakis az esetre engedi meg a jog gyakorlását, ha a rendező egyesület azt­­elfogadható módor, indokolni tudja.*. A mi indokolásunk sokkal több, mint hélfogadható*. Az atlétikai Szakosztály megsér­tette az általános versenyszabályo­kat, mert a 10. § első bekezdése határozottan előírja, hogy­ a terminus­egyeztetés, után­utólagos verseny­­rendezés csak akkor és oly határok között engedélyezhető,­­ amennyiben ez a versenynaptárba más egyesület sérelme nélkül beilleszthető.!­ Talán felesleges is azt vitatni, hogy a MAFC által megrendezni szándékolt verseny nem azonos azzal a verseny­nyel, amelyet a BEAC és MAFC közösen egyetemi bajnokság néven megrendezett. Amiben tehát a szak­osztály megvonta a lehetőséget tő­lünk, hogy­ nívós versenyt rendez­zünk, nem maradt más választásunk, mint levenni a Szomorú konzekven­ciát és beállítani versenyünket. — Orvoslást még ezek után is csak mi kereshettünk volna ! A 44-ik §. csak akkor rendeli el a verseny­rendezési jog elvételét, ha a versenyt indokolás nélkül állítja be a rendező egyesület. A fentiek indokokt­nak nagyon is elégségesek, a panasz­­nak is beillenek. Tisztelettel megjegyezzük, hogy teljesen szabálytalan a szakosztály azon határozata, mellyel a verseny­­rendezési jogot a MAC-ra bízta, a verseny határidejét pedig 1920. év október hó 15-ében állapította meg, anélkül, hogy a versenynek e napon való megrendezését felajánlotta volna. Szívesen vállaltuk volna e napra a verseny megrendezését mind magunk­­is, aminthogy tavasztól őszig minden nap konveniál nekünk. Versenyünket október 10-én az ál­talános versenyszabályok 15. és 16. §-a alapján meg sem tarthattuk, mert a visszaküldött proposilió a MASz jóváhagyási záradékával ellátva nem lett. A kijavított versenypropo­­ziciót a verseny nevezési zárlata után két nappal, tehát október 6-án kap­tuk meg és akkor is, mindmáig hiány­­zik a jóváhagyás. A 10. §. azt írja elő: a felfüggesztés terhe alatt tilos résztvenni bárkinek olyan nyílt ver­senyen, amelyeknek feltételein a MASz jóváhagyási záradéka hiány­zik. Sok minden kiviláglik a fellebbe­zésből. S a sokból is a legfontosabb az, hogy a MTE is megrendezte volna a versenyt okt. 15-én, ha versenyren­dezési jogától erőszakosan meg nem fosztják. Érdekes az is, hogy a MA­Sz szak­osztályi előadóját is terheli mulasz­tás. Nem látta el jóváhagyási zára­dékkal a versenyfeltételeket, a­mi le­hetetlenné tette a propozíciók szét­küldését. Ez az egy ok is elegendő volna a jóvátételre, ha maga az egész ügy nem kiabálna megnyugtató ren­dezés után. Mert, hogy ennyiben nem maradhat, az kétségtelen. A MASz atlétikai szakosztályának sza­bálytalanságaiért (A főiskolai baj­nokságok engedélyezése, a verseny­­propozíciók körül elkövetett mulasz­tás, a verseny megrendezésének ön­kényes átruházása) végre is nem le­het a DTE-t büntetni. Arról is sokat lehetne elmélkedni és csevegni, hogy miért bízták meg éppen a MAC-ot a Debrecen nagy atlétikai versenyének a megrendezé­sével. Mert azt igazán nem fogad­hatjuk el hatásos érvnek, hogy a MAC utoljára védte a Bocskay-díjat.­" Ez a dolog ugyanis éppen ellenkezően egy okkal több volt ahhoz, hogy más egyesületre ruházzák a viadal meg­rendezésének jogát. Úgy tudjuk, hogy a MAC versenyzőinek túl­nyomó része, Hoppé Lászlóval az élén, hevesen ellenezte is a verseny megrendezésének eszméjét. De az atlétikai szakosztály, úgy látszik, nem akart félmunkát csinálni s ra­dikálisan ellátta a múltban sok za­vart csináló DTE baját. Mi azonban hiszünk a MASz-ban, bízunk a jóvátételben. A MASz ta­nácsa, reméljük, helyet ad a DTE fellebbezésének s határozatával ujjára koppint a hereskedő atlétikai szak­osztálynak. FUTBALL Teleki Pál , a sportember. Teleki Pál gróf miniszterelnökünkről sze­gedi beszámolója alkalmával tudtuk meg, hogy lelkes barátja és támoga­tója a testnevelés ügyének és a mo­dern sportoknak. Teleki, mint a Sze­­­gedi Csónakázó Egyesület régi tagja szegedi útján nem mulasztotta el meglátogatni az evezősöket, akik­nek körében a nemzeti hadsereg szer­vezése idején annyi kellemes órát töltött. A csónakázó egyesület a mi­niszterelnök tiszteletére vacsorát ren­dezett, amelyen Török Béla igazgató köszöntötte fel az illusztris vendé­get, úgyis mint az evező­s egyiet régi tagját, úgyis mint a sportok lelkes barátját. Teleki válaszában hangsúlyozta, hogy a testnevelést és sportokat tartja a nemzeti megújhodás legfon­tosabb eszközének. A miniszterelnök nagy tetszéssel fogadott válasza után Karasiáth Jenő dr. ny. államtitkár, Gömbös Gyula, a MOVE elnöke és Patacsy Dénes, honvédelmi államtit­kár mondtak lelkes felköszöntőket, amelyben rámutattak a testnevelés rendkívüli jelentőségére Magyaror­szág területi integritásának vissza­állítása nézőpontjából. ­Csonka Magyarország - rém ország, Egész Magyarország - mennyország !* A SPORTHÍR­LAP hétfői mimata részletes tudósítást közöl a mi­agyar-német válogatott mérkőzésről.

Next