Sporthirlap, 1922. július-december (13. évfolyam, 56-107. szám)
1922-07-06 / 57. szám
ff ”^I.| *ug«P««t fgg, ~ ' £ /5 port bSSp] -----—/ Szerkesztőség:Budapest, IV.,Dalmady Győző-u.3. Telefon:8—97 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon :968, Előfizetési ár. Egész évre _ _____ 800 kor. Fél évre-------~------------ 400 „ Negyed évre _ _ — ~ 200 „ Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel Egyes számára: Cseh-Szlovákiában 2 sokol, Romániában 3 lei, Ausztriában 130 o. korona, Jugoszláviában 8 jugoszláv korona. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Dalmady Győző-u. 3., valamint az összes bel- és külföldi hirdetőirodákban. A magyar—német mérkőzés német megvilágításban. Walter Benssiftaran-nak, a „Bér Klcker“ szerkesztőjének tudóikus a bochumi mérkőzésről. — Nyilatkoztak a Bothumban járt magyar és német sportférfiak is. — Retschurg szerint végre egy, a Játék képének megfelelő eredményt hozott a mérkőzés. Féltő aggódással kísértük válogatottjainkat északi túrájuk első állomására. Azzal már a svájci mérkőzés után körülbelül leszámoltunk, hogy jelenleg nem tudunk olyan, kondícióban levő csapatot kiállítani, amely ezt a késői, nyári válogatott mérkőzést a mi javunkra eldöntheti, de Orth lemondása után attól féltünk, hogy csapatunk a vereséget sem lesz képes elhárítani. A magyar védelem, — örömmel állapítjuk meg — rácáfolt erre az aggodalomra és lelkes, odaadó játékával döntetlenné tudta tenni az eredményt. Örülünk ennek a félsikernek, mert — ha nem is sikerült újabb győzelemmel a magyar futballsport jó hírnevét növelni — de legalább nem is tépázták azt meg és újabb haladékot kaptunk rendbehozni a saját portánkat. Hisszük és bízunk benne, hogy nem lesz okunk szégyenkezni a svédek és a finnek elleni mérkőzések után sem és a túra befejeztével minden kellemetlen érzés nélkül hozzákezdhetünk válogatási rendszerünk igazi és alapos megreformálásához. Nincs okunk a csüggedésre. Igaz, hogy a játékosanyagunk most ismét egyikét éli a nagy fordulatoknak, mint akkor, amikor egy Schaffert, egy Szabót s egy Winklert kellett pótolnia, de reméljük, hogy a jövő esztendőben meg fogjuk találni a most még betöltetlenül álló helyekre is a méltó reprezentánsokat. A bochumi mérkőzés előzményeiről és a mérkőzés lefolyásáról már alapos és kimerítő tudósításokat közöltünk hétfői rendes és rendkívüli számainkban , ezúttal pedig a mérkőzést német szemüvegen át világítjuk meg, úgy amint azt a német „Der Kicker' most érkezett száma közli. Elsősorban átadjuk olvasóinknak Walter Bensemannak, az általánosan ismert kitűnő szakembernek, a „Der Kicker” szerkesztőjének tárgyilagos tudósítását, azután pedig közöljük azokat a véleményeket, amelyeket a Bochumban járt magyar és német sportemberek mondottak tollba. A vélemények nyomán — úgy hisszük — a leghívebben kikristályosodik az itthonmaradtak előtt is a bochumi nagy mérkőzés képe. Bensemann-nak, a„Der Kicker”szerkesztőjének cikke a német-magyar mérkőzésről. A magyar—német válogatott A mérkőzésről szólva, annyit mondhatok, hogy a magyar csapat az első félidőben mutatott játékkal megérdemelte a győzelmet. Ebben a félidőben sokkal biztosabban játszottak, mint mi és a győzelmet is megszerezhették volna. A csatársorban azonban hiányzott az áttörő erő, ami azzal magyarázható, hogy Orth és Pataki, Magyarország legjobb csatárai, nem vehettek részt a játékban. A mi vendégeink egészen fiatal játékosokból álló csatársort szerepeltettek, amely technikailag jó futballt nyújtott, a kapu előtt azonban hiányzott az áttörő erejük. Enélkül pedig nincsen siker. A legjobb közülök Molnár volt, utána Hirzer tetszett nekem. A fedezetsorban elsősorban Blum ragyogó teljesítménye érdemel említést, aki az első félidőben csodálatosan jól játszott. Kertész II. is jó volt, Mandl ellenben csak az első félidőben nyújtott szép teljesítményt. Helycsere után erősen a védelembe húzódott. A magyar csapat fénylő pontját a Fogl testvérek alkották Fogl ill, az első, Fogl 11. a második félidőben a legbiztosabb zsánerben verte vissza a németek támadásait. A magyar csapat kapuvédjének, aki a csatárokhoz hasonlóan egészen fiatal és ezúttal debütált a németek ellen, nagyon szép védései voltak. A német csapat kényszerű változáson ment keresztül. Hagen helyett a nyugatnémetországi Flink játszott, Riegel helyett pedig Schmidt állott a csapatba. Sutor is akadályozva volt az eljövetelben. Helyette Esser játszott. A csapat egyébként az eredeti összeállításban szerepelt. Ahhoz, hogy a német csapat szerezte meg a győzelmet, mindenesetre sok volt a tartalék. Lohrmann a Frankfurtban szenvedett sérülése ellenére, kiválóan játszott. Mohns és Mutter nem érték el rendes formájukat. A fedezetsel az első félidőben csődöt mondott, az egy Schmidt kivételével, aki az egész játékidő alatt önfeláldozóan játszott és legjobb formáját mutatta. Flink nem elég erős a nemzetközi vetélkedésekre. Tewes viszont már túl van legjobb futballidején. Ugyanez áll lágerre, akinek csodás leadásai vannak, de mit érnek ezek a leadások, ha végeredményben nem tudja követni a csatársort? Jáger nem egyedül mondott csődöt, Strober sem volt jobb, nála és a szerencsétlenséget tetézte, hogy az újdonsült válogatott Esser sem való még be a csapatba, Branz csak az első félidőben volt nagyon jó. A cselezésben és az áttörésben kiválónak bizonyult, Jagerrel azonban nem értette meg magát. Az egyetlen eredményes csatár Trog volt,aki sokszor két-három ellenfelét is kicselezte, lövéseivel azonban nagy balszerencséje volt. Nem értem a német szövetséget. 1920-ban egyszer már kijelentették, hogy Jáger nem való többé a válogatott csapatba és most megint csak az altonai csatár beállítása mellett döntöttek. És ezzel megint elkövették azt a hibát, ami a svájciak ellen egyszer már a vereségünkbe került. Meg kell állapítanom, hogy Jiget, Tewes és a lipcsei Edy semmiesstre sem való többé a német válogatott csapatba. Nem okozunk örömet ezeknek a játékosoknak, akik a múltban annyiszor segítették győzelemhez a csapatunkat, ha most is beválogatjuk őket a csapatba. Mit érnek a puszta megjelenéssel, ha a csapatok tempóját már nem tudják átvenni? Mit ér a ragyogó technika, ha a labdával már nem tudnak lépést tartani ? Retschurg mintaszerűen vezette a mérkőzést Apróságok a mérkőzésről: A német védelem, ha arról volt szó, hogy a kaput megmentse a veszélytől, sohasem mentett megnyugtató módon. Pedig ha a szemüket kinyitották voltra, megláthatták volna a Fogl testvéreket és azt az elegáns és biztos játékot, amellyel a labdát a magyar kapu elői elsöpörték. Ez a két játékos sohasem várta meg, amíg a labda a földre esett, hanem már a levegőből továbbították partnereiknek. Ez a művészet szembetűnően hiányzott a mi védőjátékosainknál. A csatársor a rossz labdaadogatás miatt sokat szenvedett Tewes csak a második félidőben kez,dett jobb labdákat adogatni. Schmidt helycsere előtt nem tölthette ki a fedezetsor helyén tátongó űrt. Általában tiltakozni kell ez ellen, hogy a szövetség intéző bizottsága iz egyes mérkőzéseket ne a legjobb módon készítse elő és hogy olyan csapatokat szerepeltessen, amely úgy a nézőközönségnek, mint az ellenfélnek kis részét sem nyújtja az igazi német futballművészetnek. I aSSSSSi válogatott csapat külföldi túrájáról