Sporthirlap, 1922. július-december (13. évfolyam, 56-107. szám)

1922-07-06 / 57. szám

ff ”^I.| *ug«P««t fgg, ~ ' £ /5 port bSSp] -----—/ Szerkesztőség:Budapest, IV.,Dalmady Győző-u.3. Telefon:8—97 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon :968,­ Előfizetési ár. Egész évre _ _____ 800 kor. Fél évre-------~------------ 400 „ Negyed évre _ _ — ~ 200 „ Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel Egyes szám­ára: Cseh-Szlovákiában 2 sokol, Romániában 3 lei, Ausztriában 130 o. korona, Jugoszláviában 8 jugoszláv korona. Hirdetések felvétetnek a kiadó­hivatalban, IV., Dalmady Győző-u. 3.,­ valamint az összes bel- és külföldi hirdető­irodákban. A magyar—német mérkőzés német megvilágításban. Walter Benssiftaran-nak, a „Bér Klcker“ szerkesztőjének tudóik­u­s a bochumi mérkőzésről. — Nyilatkoztak a Bothumban járt magyar és német sportférfiak is. — Retschurg szerint végre egy, a Játék képének megfelelő eredményt hozott a mérkőzés. Féltő aggódással kísértük váloga­tottjainkat északi túrájuk első ál­lomására. Azzal már a svájci mérkő­­zés után körülbelül leszámoltunk, hogy jelenleg nem tudunk olyan­, kon­dícióban levő csapatot kiállítani, amely ezt a késői, nyári válogatott mérkő­zést a mi javunkra eldöntheti, de Orth lemondása után attól féltünk, hogy csapatunk a vereséget sem lesz képes elhárítani. A magyar védelem, — örömmel ál­lapítjuk meg — rácáfolt erre az aggo­­dalomra és lelkes, odaadó játékával döntetlenné tudta tenni az eredményt. Örülünk ennek a félsikernek, mert — ha nem is sikerült újabb győze­lemmel a magyar futballsport jó hír­nevét növelni — de legalább nem is tépázták azt meg és újabb haladékot kaptunk rendbehozni a saját portánkat. Hisszük és bízunk benne, hogy nem lesz okunk szégyenkezni a svédek és a finnek elleni mérkőzések után sem és a túra befejeztével minden kellemetlen érzés nélkül hozzákezdhetünk válo­gatási rendszerünk igazi és alapos megreformálásához. Nincs okunk a csüggedésre. Igaz, hogy a játékosanyagunk most ismét egyikét éli a nagy fordulatoknak, mint akkor, amikor egy Schaffert, egy Szabót s egy Winklert kellett pótolnia, de reméljük, hogy a jövő esztendő­ben meg fogjuk találni a most még betöltetlenül álló helyekre is a méltó reprezentánsokat. A bochumi mérkőzés előzményeiről és a mérkőzés lefolyásáról már alapos és kimerítő tudósításokat közöltünk hétfői rendes és rendkívüli számaink­ban , ezúttal pedig a mérkőzést német szemüvegen át világítjuk meg, úgy amint azt a német „Der Kicker'­ most érkezett száma közli. Elsősorban áta­djuk olvasóinknak Walter Bensemannak, az általánosan ismert kitűnő szakembernek, a „Der Kicker” szerkesztőjének tárgyilagos tudósítását, azután pedig közöljük azokat a véleményeket, amelyeket a Bochumban járt magyar és német sportemberek mondottak tollba. A vélemények nyomán — úgy hisszük — a leghívebben kikristályo­sodik az itthonmaradtak előtt is a bochumi nagy mérkőzés képe. Bensemann-nak, a„Der Kicker”szerkesztőjének cikke a német-magyar mérkőzésről. A magyar—német válogatott A mér­­kőzésről szólva, annyit mondhatok, hogy a magyar csapat az első félidő­ben mutatott játékkal megérdemelte a győzelmet. Ebben a félidőben sokkal biztosabban játszottak, mint mi és a győzelmet is megszerezhették volna. A csatársorban azonban hiányzott az áttö­rő erő, ami azzal magyarázható, hogy Orth és Pataki, Magyarország legjobb csatárai, nem vehettek részt a játék­ban. A mi vendégeink egészen fiatal játékosokból álló csatársort szerepel­tettek, amely technikailag jó futballt nyújtott, a kapu előtt azonban hiány­zott az áttörő erejük. Enélkül pedig nincsen siker. A legjobb közülök Molnár volt, utána Hirzer tetszett ne­kem. A fedezetsorban elsősorban Blum ragyogó teljesítménye érdemel emlí­tést, aki az első félidőben csodálato­san jól játszott. Kertész II. is jó volt, Mandl ellenben csak az első félidőben nyújtott szép teljesítményt. Helycsere után erősen a védelembe húzódott. A magyar csapat fénylő pontját a Fogl testvérek alkották Fogl ill, az első, Fogl 11. a második félidőben a legbiz­tosabb zsánerben verte vissza a né­metek támadásait. A magyar csapat kapuvédjének, aki a csatárokhoz ha­sonlóan egészen fiatal és ezúttal de­bütált a németek ellen, nagyon szép védései voltak. A német csapat kényszerű változá­son ment keresztül. Hagen helyett a nyugatnémetországi Flink játszott, Riegel helyett pedig Schmidt állott a csapatba. Sutor is akadályozva volt az eljövetelben. Helyette Esser ját­szott. A csapat egyébként az eredeti összeállításban szerepelt. Ahhoz, hogy a német csapat szerezte meg a győ­zelmet, mindenesetre sok volt a tar­talék. Lohrmann a Frankfurtban szen­vedett sérülése ellenére, kiválóan ját­szott. Mohns és Mutter nem érték el rendes formájukat. A fedezetsel az első félidőben csődöt mondott, az egy Schmidt kivételével, aki az egész já­tékidő alatt önfeláldozóan játszott és legjobb formáját mutatta. Flink nem elég erős a nemzetközi vetélkedésekre. Tewes viszont már túl van legjobb futballidején. Ugyanez áll lágerre, akinek csodás leadásai vannak, de mit érnek ezek a leadások, ha vég­eredményben nem tudja követni a csatársort? Jáger nem egyedül mon­dott csődöt, Strober sem volt jobb, nála és a szerencsétlenséget tetézte, hogy az újdonsült válogatott Esser sem való még be a csapatba, Branz csak az első félidőben volt nagyon­­ jó. A cselezésben és az áttörésben kiválónak bizonyult, Jagerrel azonban nem értette meg magát. Az egyetlen eredményes csatár Trog volt,­­aki sokszor két-három ellenfelét is kicse­lezte, lövéseivel azonban nagy bal­­szerencséje volt. Nem értem a német szövetséget. 1920-ban egyszer már ki­jelentették, hogy Jáger nem való többé a válogatott csapatba és most megint csak az altonai csatár beállítása mel­lett döntöttek. És ezzel megint elkö­vették azt a hibát, ami a svájciak ellen egyszer már a vereségünkbe ke­rült. Meg kell állapítanom, hogy Jiget, Tewes és a lipcsei Edy semmiesstre sem való többé a német válogatott csapatba. Nem okozunk örömet ezek­nek a játékosoknak, akik a múltban annyiszor segítették győzelemhez a csapatunkat, ha most is beválogatjuk őket a csapatba. Mit érnek a puszta megjelenéssel, ha a csapatok tempóját már nem tudják átvenni? Mit ér a ra­gyogó technika, ha a labdával már nem tudnak lépést tartani ? Retschurg mintaszerűen vezette a mérkőzést Apróságok a mérkőzésről: A né­­met védelem, ha arról volt szó, hogy a kaput megmentse a veszélytől, soha­sem mentett megnyugtató módon. Pe­dig ha a szemüket kinyitották voltra,­ megláthatták volna a Fogl testvéreket és azt az elegáns és biztos játékot, amellyel a labdát a magyar kapu elői elsöpörték. Ez a két játékos sohasem várta meg, amíg a labda a földre esett, hanem már a levegőből továbbítot­ták partnereiknek. Ez a művészet szembetűnően hiányzott a mi védő­játékosainknál. A csatársor a rossz labdaadogatás miatt sokat szenvedett Tewes csak a második félidőben kez­,­dett jobb labdákat adogatni. Schmidt­­ helycsere előtt nem tölthette ki a fe­­dezetsor helyén tátongó űrt. Általában tiltakozni kell ez ellen, hogy a szövetség intéző bizottsága iz egyes mérkőzéseket ne a legjobb mó­don készítse elő és hogy olyan csa­patokat szerepeltessen, amely úgy a nézőközönségnek, mint az ellenfélnek kis részét sem nyújtja az igazi német futballművészetnek. I­ aSSSSSi válogatott csapat külföldi túrájáról

Next