Sporthirlap, 1925. január (16. évfolyam, 1-17. szám)

1925-01-01 / 1. szám

í ........ 18 26-üAN.Hl. \ — -• ' ~** i s, >• / f ­Csütörtök. " -4Tí:!l]üPa 3000 korona wm" »!■ I—III <m'-qgüW^gCT'iuK' tMig^-;y?r^-yy,MVTC7pr>w^ I. szám.___________________ Budapest, <925. január* I. XVI. évfül^am. mi nden ágával ^ Szerkesztői!!- és kiadAhivats!: Bndapest, IV. kerület, Dtlmad. OySiő-efca S. sz. Távirati cím: Sporthirtap Budapest. Te^fonsrá- : 9 -08., vásárnap délután S-97. és 73 - -25. Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában efey negyedévre 120.000 korona, egy hénapra 40.000 korona. Egyéb küllőidre egy negyedévre 130.000 magyar korona, vagy ennék megtelelő valuta. MEGJELENIK SZERDA ÉS PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára: Hétfőn és ünnepnap utáni napokon 3P00 K, egyébként 2000 K. Ausztriában ugyanannyi o. K. Franciaországban I fr. Olaszországban 1 líra. Ameriká­ban 3 C Németországban 20 a. pf. Jugoszláviában 4 dinár. Az Idő rozzant zárjában ismét • ráfordult a láthatatlan kulcs egy esztendőre. Szilveszter éjszakáján meghall az ó-esztendő s halálának pillanatában megszületett az uj. : Ali halandó emberek az időnek tzt a fordulását nem vesszük tragi­kusan. Vidáman bucSuzunk a le­pergett cv utolsó órájától 0 jó Szívvel egymáshoz, boldog uj esz­tendőt kívánva köszöntj ük az uj évet. í Franciaországban a királyok ha­lálát is igy ünnepelték. Le roi esi mórt — Vive le roi ! Meghalt a f: irály — éljen a király ! Ami el- . Vaui:, az címűd, bot úrok reá a /feledés fátyolát s üdvözöljük az úját, akinek hatalma reánk követ­kezett 1 j A legjobb valóban az volna, ha a régi esztendő elmúlásával elmúlna minden rossz is. amiben részünk j volt $ az uj cv meghozná mind ezt a jót, amire vágyakozunk. L>c hát ez nincsen igy. Az uj C-vJpndö nem jelent uj elsiet is, csak uj reménységeket. Reménysé­get a jövőben, reménységet ön­magunkban és embertársainkban, reménységet küzdelmeinknek, tö­rekvéseinknek -sikerében. A cigányfilozófia szerint az okos j ember a rossz időnek örül, mert a 1 tossz idő után jön-a jó idő. Nos, ‘ pz 11 j esztendőnek első napján, mindannyiunknak a éigányböleöss- tég álláspontjára kell helyezked­nünk S az elmúlt rossz esztendő után csakugyan a jót kell várnunk. Mert az 1921-es év nagyon is ■fclfios ésviharokkal teíiletl tolt '.a ■magyar .sport birodalmában. Ádáz harcok folytak a sport- politika színterén, belső láz önrész- tette sportéletünket e a, nemzetek Hagy csatájának olimpiai, mezején bizony nem'vonultunk jel {spártai fegyverzetben. Ha nem is buktunk el dicstelenül, de nemzeti színeinket nem tudtuk visszahozni annyi ba­bértól ékesen, amennyi tehetsé­günktől és erőnktől kitellett volna. Hiányzott a lelki közösségnek, a viindernt átfogó nemzeti érzésnek tűzés melege, hiányzott a nagy esz­mének mindenen kéresdül törő ereje, nem élt mind annyiunk lelkében a szent hevület lángja, s mert így.- volt, 1 'picinket nem kisérte áldás és sze­rencse. Mint a bábeli tornyot, úgy építet­tük föl olimpiai szereplésünknek a tornyát. Megértés, önzetlenség, egyetértés és céltudatosság nélkül. Nem is maradt el a bábeli nyelv­zavar, a kicsinyes torzsalkodás, a személyeskedéseknek az áradata, a viszálykodás pusztító mérge. Nem is jó mindenre rá gondolni, ami az olimpiai balsikernek a nyomában járt, de nem volna helyes, ha minden bajra nem úgy gondolnánk, hogy okulni fogunk rajta. A cigányfilo- zófia nélkül kétségbe kellene esnünk de ezzel szívesen gondolunk a rossz időkre, mert utána jónak kell jönnie... S mi nem csak vár'ük tol a jó időt de' hiiizíik is, Rogy u uj c's::-ndÖ meg is hozza a magyar sport szá­mára. Az optimizmus kellemes érzésé­nek adjuk át magunkat a reánk ■virradó ujesztendőnek najpján. Az 192ő. évtől várjuk a magyar sport reneszánszát, a kissé megkopott épületnek a renoválását, várjuk', az uj erőket, akiknek meg kell jelenni a gáton és várjuk a megújhodást a régieknek a lelkében. Várjuk az egészséges gyümölcs­nek termését afutballsport terebé­lyes fáján s várjuk a férgesnek el­hullását. 'S arjuk az anyagias szel­lemnek a pusztulását s a régi, ideláis felfogásnak uj hódítását. Mert, ha a fiatalság lelkében az idealizmusnak a gyökerét meg nem tudjuk szabadítani az anyagiasság romboló férgeitől, hiába várjuk a tisztulást, hiába prédikálunk nem­zeti érzést és tiszta sporszellemet, clsdlyedtink a kalmár szellem ingo- ványaban. | Várjuk az atlétika föllendülé­sét az ifjúságtól s fellendítését a vezetőktől. Zárjuk ki régre lel­kűnkből a visszavonás ördögét s adjunk ismét helyet a béke angya­lának. Tárjuk továbbá a céltudatos, csak a közösség érdekeit szolgáló, váUivtett munkát a magyar sportéletnek min­den terén, s ha ebben a várakozá­sunkban nem fogunk csalatkozni, 1 az uj esztendő feledteti és jóvá teszi a réginek minden hibáját és bűnét. A bizalom és remény jegyében köszönijük tehát az uj esztendőt s kivártunk minden sportembernek 1 szerencsét és boldogságot. 9 magyar sport Paofheonfa. i. Ha értekezést 1 ellene tartanom,! nem tudom mit választanék téma-1 nak. I Kétségkívül a sportról beszélnék, de nem tudom, a pedagógia és a sport azonos hatását., avagy a tör­ténelem példáira hivatkozva, a tekintéiytisztclet nevelő hatásának fontosságát fejtegetném-e. Sőt nem tudom, mindezt nem kapcsolnám-e össze azzal a szándékkal. Rogy bc- Hzoimtsam, hogy a jrdo-gogiá, a történelem és a sport valójában nem más, mint a nemzetneve!étnek egész­séges eszköze, vagyis eszköze a fiatalság szellemi és testi művelé­sének. Nem avatkozom azonban az ifjú­ság kulturális művelésének a dol­gába, bár nem tagadom, az éleiben leszűrt tapasztalásaim már régen arra a meggyőződésre vezettek, hogy a magyar if júság ne velése a leg­jobb utón akkor járna, ha a pedagógu­sok s ppi'lEtnbarck és viszont a s pori­férfiak pedagógusok is ívlnaöclk.' Mert az ifjúságot; az ifjúságnak fizikai képességeit, lelki erejét és szellemi képességeit a komoly sport­következő generációknak a lelke* ben. Ami pedig áll a nemzetnek, a társadalomnak az egészére, vonat­kozik arra a társadalomra is, ame­lyet a sport ereje alkotott s amely ma már egybeolvadt a nemzettel. A sporttársaságokból Hnőtt a sport­társadalom s a sporttársadalom let- választhaiatlanul összeforrott az egész társadalommal. A sportnak éppen úgy megvan­nak a maga nagy céljai, a mag* nagy jelentősége, a maga törvényei és a maga hagyományai, mint aff, összesség társadalmának, az egész nemzetnek. Amig azonban a tör­ténelem nem hágj'ja. elmosódni a nemzet nagyságainak fényét ésj értékét, addig a iiittyyar spoit veszni engedi történelmi nagyjainak fényes emlékét. \ Ez pedig nagy hálátlanság azok­kal szemben, akik szivük vérével Írták bele a nevüket a magjar sportnak történelmébe. Amíg itt voltak, elismerés és taps lév körül őket s dicsőségűié és hírük, nevükkel együtt ott élt az ajkakon. Kihűlt testül: fölött azonban el* halkult .a szó, ’ elíagyott a hír s lassankiiit enyészet terpeszkedett a sirjuk fölé. Így becsüli meg, igy őrzi a magyar sport elmúlt nagyimnak az emlé­két ? Parisban a stadion közelében utcát neveztek el Jean Böuinról. a franciák hősi halált halt legjobb távíutójáról. Nálunk 1 Ugyan ki beszél máj Gillemot Ferencről, Kovács György­ről, Ondrus Istvánról, Békessy Béláé ról, Bsá ntciy Jenőről, Hornung Gyűl Iáról, Sugár Istvánról, Las Torres Béláról, Demján Oszkárról <és még tizennyi jeleséről a sportnak, akik pedig rászolgáltak, hogy legalább a szivekben éljen az emlékezetük. Ki beazéi róluk és ki gondol rá­juk. Kinek a gondja, hogy pálya­futásuk, jelentőségük, sikerük éá hatásuk a magyar sport életére a feledés sirjáha ne forduljon kiás,- hatatlanul. A ma nem törődik a holnappal, de még kevésbbé a tegnappal. Igaz, hogy a mai élet küzdelmei elhomá­lyosíthatják az ember szeme előtt a múltnak cs a jövőnek a k :pct-, de éppen igy igaz az is, hogy meg van pecsételve annak a nonizetnek a sorsa, amely tágra meredt szem­mel csak a jelenbe mered, lóikét pedig elzárja a múltak tradíciói és a jövő céljai előtt. A magyar sportnak mai éléle is férfiúnál senki jobban nieg-itóin1 nem tudja, de nem tudja jobban harmóniába som hozni,, bármilyen nagyszerű is legyen pedagógusnak hivatásos pedagógus. iMondóm; nem mélyedet el ebben a kétségen kivid érdekes és nem csekély jelentőségű problémában, választom- -inkább témámnak a törté­nelmet, de ebben is a sportnak a történelmét. , bevallottan azzal a céllal, hogy szerény emléket állít­sak a sport nagyjainak, akik már pihenni tértek a nagy csaták után s már a holtak birodalmában álmo­dozó *k rólunk, akik őket már el is foledtük ... 'i-MirJeu nemzet annyit ér, mint amennyire mag tudja becsülni nagy­ságainak az emlékéi.» S ez emlékek megőrzésére, a nemzet értékét megmérő tisztelet íöntartására Szolgál a történelem. A nemzetnek nagy szellemei, nagy hősei, szent apostolai és fénköít királyai csak a történelemben élnek S a történelemnek a föladata, hogy őket örükéíeíüvé tegye az egymásra

Next

/
Thumbnails
Contents