Sporthirlap, 1925. február (16. évfolyam, 18-35. szám)

1925-02-01 / 18. szám

II. szem­. SPORTHIRLAP 3. oldal. Jelmezkörcsöű­ze ! Gazda? választék: Múzeum-körút 2 n Ezután 6 percig ismét magyar támadó széria folyik. Jeny—Kiéber előretörése Kautzky offszájdján akad meg. Rémay—Takács összjátékából ker­tiért érünk­ el, melyet a spanyol kapus kiütéssel ment (40. perc). Jeny sorozatos támadásait a spa­nyolok taccsra szerelik, majd Takács lő kapu fölé. A 43. percben Jeny kitörése siker­rel kecsegtet, azonban az utolsó pilla­natban szerelik. Az utolsó percben a spanyolok tá­madnak veszélytelenül. Takács egy ártatlan lábemelése miatt 30 méterről szabadrúgás van ellenünk, amelyet védelmünk sikeresen hárít el. A 45. percben még egy veszélyes helyzet adódik, mert Fogl III lyukat, rúg, azonban bátyja is, Blum­ is résen van s utóbbi ment, mire a bíró sípja a játék végét jelzi. A magyar csapat fáradtan mozgott. Egyénileg a Zsák— Fogl II—Fogl III cédilmi trió bravú­ros munkát végzett. Mindhárman az egész mérkőzés alatt egyszer hibáz­tak csupán, (Károly az I. félidőben). Kléber eleinte mereven mozgott, azon­ban később szépen játszóik Benne ta­lán sikerült megtalálni a magyar válo­gatott centerhalfot. Mam. a I­. félidőben megfelelt. Szárnya nem volt veszélyes. Nadler volt a baltsorban a leggyengébb, igaz, hogy a spanyol balszörny és center szépen dolgozott. Miután Máriássy Lajos dr. pontos feljegyzései alapján teljes részletesség­gel ismertette a mérkőzés lefolyását, a vezetőkhöz, majd a játékosokhoz fordultam, hogy elmondják impresz­­szióikat a mérkőzésről. Kiss Tivadar, a válogatóbizottság elnöke, a csapat menedzsere: — A szevillai csapat játékereje meglepő volt ránk nézve, igen jó fut­ballt játszanak és különösen a magas labdák megjátszásában­ állnak felet­tünk. Rendkívül gyorsak­, energiku­sak, fáradhatatlanok. Minden elkép­zelhető erőszakos eszközzel igyekez­nek a labdát megszerezni és maguknál tartani. Már Barcelonában Gamper, az FC Barcelona elnöke figyelmezte­tett minket, hogy nagyon erős együt­tes lesz az ellenfelünk és előre jósolta, hogy nem sikerül legyőznünk őket. Ezt a véleményt a mutatott játék mindenben igazolta is, azonban a hosszú utazást — bár kényelmes I. osztályon tettük meg az utat — nem lehetett a fiúk lábaiból kiszedni. Kü­lönösen a mérkőzés elején látszottak a fáradtság jelei a csapaton. Jót tett azonban a barceloniai kis tréning, így hogy a II. félidőben felfrissültek. Mindennek ellenére, a mérkőzést leleményem szerint meg kellett volna nyernünk. Kautzkyt a kapu előtt iszta helyzetben felbuktatták, a ki­rívó faultot megtorlatlanul hagyta a m­ó. Ugyancsak Kautzkynak az utolsó percekben fejelt tiszta gólja is a bíró rosszindulatán hiúsult meg. Egy ily fárasztó utazás után igazán ébb eredményt nem várhattunk. A mér­kőzésen, — éppúgy, m­int a milánóin - a védelmi trió: Zsák—Fogl //, Fogl III volt a leg­jobb. A bekk testvér­pár teljesítménye csodás. .Méltó part­ierük volt a haltsorban Bilim, a csat­ársorban Takács és Jeny. Kautzky az első félidőben nem­­ maradt fi­­rth-tól, a második félidőben azon­­ban erőt vett rajta az előző napi id­egsége és gyengébb volt. A spanyol játékosok közül Ocana enternals a mezőny legjobbja volt. szerelési tudománya szinte utólérbe­Csatársorunk magán viselte a pe­helysúly és a sokféleség jellegét. Kautzky előző napi betegsége miatt, csak az első félidőt bírta. Kohut a bal­­összekötő posztján nem volt jó. A helyette beállított Spitz jól játszott, csak lőni nem tudott. •Jeny szépen, de nem eredményesen játszott. Gyorsasága nem érvényesült a hasonlóan gyors spanyolokkal szem­ben. A csatársorban Rétney és Takács voltak a legjobbak. Utóbbinak lövései sehogysem sikerültek. Előbbi különö­sen a második félidőben sok veszélyes és energikus, gyors támadást vezetett. Hogy azokból gól nem lett, nem az ő hibája. A spanyol csapat és egyúttal a mezőny legjobb embere a spanyol centerhall volt. Fáradhatat­lan, rendkívül gyors és nagyszerűen fejel. Szélsőit mindig foglalkoztatta. Jó volt a spanyol csapatban még a már említett balszárnyon és cen­teren kívül a két szélső ball is, a bal­­hall azonban nem bírt jobbszár­nyunkkal. A spanyol hátvédek bizonytalanok, de energikusak és gyorsak. A kapus védéseit inkább a szeren­csének tulajdonítom, mint a tudás­nak. Lehet, hogy tévedek. A közönség szépen, pártatlanul, a hazai csapat szokásos biztatásán túl nem menő módon viselkedett. A második félidőben a kornerarány 1:2, a taccsarány 0:19 volt, ami szélső hal­jaink bizonytalanságát il­lusztrálja, tetlen, csak állóképességéről nem tud­tunk meggyőződni. Fisc­her Mór, a nemzetközi bizottság elnöke: — A szevillai óriási jelentőségű si­­kerrel mi mindnyájan meg voltunk elégedve játékosok, vezetők egyaránt. Akik ismerik a spanyol sportviszonyo­­kat, azok értékelni fogják a 0:0-ás eredményt. Amerre jártunk, minde­nütt csodálatot váltott ki a játékosok viselkedése. Külföldön mindenütt jöt­tek hozzánk, gratuláltak a magyar rátermettséghez, a vezetők és játéko­sok minden kritikát elbírá­lni visel­kedéséhez. A legnagyobb sikerünk azonban az, hogy hétezer kilométer után egészség­ben, jókedvben térhettünk haza. A hangulat az egész után a legjobb volt s bár nyolc egyesületből volt a csapat összeválogatva, de egy klubcsapat­ban sem lehet egymást megértőbb összhang. Ez valósággal a menedzse­lés művészete. • Reméltük, hogy itthon meg­felelően értékelik a csapat, munkáját, azonban mint szomorúan tapaszta­lom, a gyűlölet fegyverét szegzik erre a derék csapatra. Külföldön, különösen Olaszország­ban, csodálkoznak azon, hogy egy ennyire kifosztott labdarúgósport, mint a mienk,, mily nagy feladatokra képes még így is. Az olasz sajtó az elragadtatás hangján írt rólunk... És ennek a megcsodált győzelemnek, nemkülönben a még ezt is felülmúló értékű szevillai döntetlennek csak egy titka volt: az egyetértés, a megértés. Máriássy La­jos dr., szövetségi kapitány: — Valamennyiünknek nagyon ros­­­­­szul esett a sajtó egyhangú lekicsinylő kritikája és támadó tendenciája. Pe­dig most igazán mást érdemelt a csa­pat. A szevillai teljesítménnyel nagyon meg­üh­etünk elégedve. Hevesebb, nehe­zebb mérkőzés volt, mint az olaszok elleni. Tessék azt elképzelni, mit je­lent 3500 kilométert utazni és ját­szani. Igazán ilyen áldozatot csak bolondok hoznak. Kalapot kellene emelni a csapat teljesítménye előtt. Képzeljék, milyen jól esett nekünk Nizzában olvasni példáid a Pest,­ Hírlap­ot, amely »lelkiismeretesen» megjegyzi, hogy a spanyolok boldogok, hogy 111, garnitúrájukkal döntetlent csikartak ki tőlünk. Putz bírót a meccs végén megkérdeztük, hogy miért nem adta meg a jo­gos 1­­-­est, mire egész nyíltan tudomásunkra hozta, hogy tpotifikálók. Ekkor mi megmagyaráztuk neki, hogy a futball­ban a gól a fontos és nem a politika s nem volt szép tőle egy olyan csa­patot megfosztani a győzelemtől, melynél annak eléréséhez minden lé­nyeges és reális kellék megvolt. Csak csodáltam a mi játéko­sainkat, hogy annyi energiával, oly ritkán tapasztalt szívvel küzdöttek. Pedig mennyit kellett kuporogniok, nyolcuknak egy kupéban álmatlanul vergődniük, amíg odaértünk. S a csa­pat jókedvű, megelégedett volt. A fiúk és a vezetők közti, nemkülönben a csapat tagjainak egymásközti hangulata, viselkedése sohasem volt harmonikusabb. Lehet egy újságírói kritika szubjektív érzelmen felépülő, de az erről a meccsről közölteket már a külpolitikai beállítás miatt sem lett volna szabad oly módon közölni. A németek egy tizedrésznyi sikerüket is százszor jobban kidomborítják. Egyet tanultunk a spanyoloktól: egy meccsel végig küzdeni, K­rum Zoltánt a válogatott csapat­kapitánya : — Nem tudok szóhoz jutni a lapok szánakozó kritikái miatt. Megállapí­tottuk, hogy a szevillai csapatnak hat különb játékosa volt mint nekünk. Az MLSz most vívja harcát az OTT-tal s a MLSz-szal és a lapok­­­pecsenyé­­nek­,tálalják fel ezt a gyönyörű kül­politikai sikerünket é­s­­gyászos- és -anyagias* névvel illetik.” Ezt nem vártuk a magyar sajtótól akkor, amikor igazán áldozatot hoztunk. Zsák Károly ! Nagyon izgalmas, igazi­­ke­mény* meccs volt. A spanyolok sokat és­ veszélyesen támadtak, de igazi gól­helyzetet a soct Fogl kolosszális for­mája miatt nem tudtak teremteni. A döntetlen eredmény is sikernek mondható. Fogl­as Károlyt . Nagyon erős meccs volt, ha nem csalódom, és nem legerősebb küzdelme. Ugyancsak nagy munkát adott a rendkívül durván, teljes fizikai ener­giájukkal felénk törtető, mindent el­söpörni akaró robusztus csatársor: ...ír ............. nimi—in—­|MOD!ANO « M@Ö5JIIÍ©1 L szivarkapapir störarkahüvely Fogl JT1. József: — Nagyon durvák a spanyolok, legjobb tudásunkra volt szükség elle­nük. Kléber Gábor : — Ha életem legnehezebb meccsé­nek múlt héten az olasz mérkőzést mondtam, úgy véleményemet korri­gálnom kell, mert a szevillai még an­nál is jobban igénybe vett. Túránkon legjobban meglepett az olasz és a spanyol közönség fanatikus viselke­dése, amely feltétlenül deprimálja az ellenfél játékosait. éSadler Hen­rik : — • *Pess­inguzó*-mérkőzés volt az a szevillai. A spanyolok nagyon tud­nak. A pálya rendkívül kemény volt, a labda könnyű, így természetesen a labda esés­­szöge is más, mint nálunk. Jrémay III. János: — Heves, erős meccs volt a szer­inai, nagy kedvvel játszottam. Az olasz mérkőzésen történt kiállíttatásom a leg­­nagyobb igazságtalanság a mi életeink­be­n ért. Takács József: — Én már másodszor voltam Sze­­villában. Egyszer a­­Vasasokkal* vol­tam s bizony kikaptunk. Azóta sokat fejlődött a csapat, de ha a biró nem oly pártos, úgy megérdemelt győzel­met könyvelhetnénk el. Kautzky József: : •— Szevillában betegen játszottam, gyomorrontás miatt csaknem távol kellett maradnom a meccstől. Min­dent elkövettem így is a győzeleméül de sem a 11-est, sem a fejes gólomat a bíró nem adta meg. Spitz Illés : — A szevillai mérkőzés nagyon nehéz napunk volt, feltétlen­ül volt olyan, mint az olaszok elleni. A spa­nyolok őrült fizikai túlsúlya ellen nen boldogultunk. Kohut Vilmos: — Nagyon kemény meccs volt, szédületes iram. Jeny Rudolf: — Ehhez hasonló erős meccsünkre nem emlékszem, óriási energiakifej­­tésre és akaraterőre volt szükség. Mit mondanak a kísérők és a játékosok. peciális korcsétyá­­cigiok {kézi Ritika) P0f5GRá£Z-nál (BM)­UDAPEST, VL KER., SZENDV-UTCA 23. 23 Mi történni va, a mér­ékpüsés után. Ezután Kiss Tivadart, a váloga­tott expedíció menedzserét k­érem meg, hogy mondja el a mérkőzés után tör­ténteket s a visszautazás részleteit. — A mérkőzést nagyszabású, elő­kelően pazar bankett, követte, melyen kölcsönös szónoklatokkal éltettük a nagy perspektívát, elénk táró magyar— spanyol sportbarátságot. A fiúk vala­mennyien­ egy-egy szerény ajándék­­tárgyat kaptak, minkét vezetőket pe­dig cigarettatárcával lepett meg a spanyol vezetőség. A spanyolok na­gyon meg voltak a csapattal elégedve s­ amint egy ott élt angol sportember nekünk elárulta — számítva a fáradt csapatunk­­hangfogás­ teljesítményé­re, — a spanyolok 3—1 gólos biztos győzelmében reménykedtek, mert ná­luk idegen csapat eddig még sohasem győzött. Annál nagyobb volt a csaló­dásuk, amikor­ a mieink nagyszerű technikai és taktikai készültségéről meggyőződtek.­­ A spanyol lapok rólunk írt kritikái is a leghízelgebbek. Az ott járt Skót válogatottak fölé helyezik a magyar együttest, és elismerik ama tényt, hogy csak némi szerencsével is győznünk kellett volna. A közvetlen védelmünkről, különösen a két bogiról a legnagyobb elismerés hangján értve, kéznek meg s mint írják, hasonló védőjátékot még nem láttak. A biró­­ról is kedvező kritikát írnak, bár hihetetlen pártosan vezette a fontos mérkőzést. A hétfőre­­beígért­ bikaviadalt már nem tekintettük meg, mert vala­mennyien vágytunk haza. Az elutazás Sze­­villából. Hétfőn reggel 9 órakor indultunk el S­zevillából Madridba ahová este 9 órakor érkeztünk meg. Madridban megszálltunk a Hotel­­Metropolitamió­­ban. Hajnalban folytattuk utunkat Barcelona felé. A vonatban érkeztünk s éjjel fél 12 órakor robogott­ be vo­natunk Barcelonába, ahol ezúttal is várt ránk Gamper, az FG Barcelona elnöke. Ismét a­­Continental­- szállo­dában helyezkedtünk el, már nagyon ránk fért a pihenés, mert bár Spanyol­­országban mindenütt I. osztályon utaztunk, a meccs fáradalmai s a bor­zasztó hosszú vasúti utazás valameny­­nyiünket holt, fáradta tett. Ezért nem nagyon bántott minket, hogy nem kaptunk csatlakozást. Barcelo­nában maradtunk szerdán délutánig. Megnéztük a város nevezetességeit s egyórás remek autókiránduláson voltunk. Délután 6 órakor folytattuk utunkat Nizzán át Genuába. Nizzában várt reánk Brill Alfréd, az MTK elnöke és Preismann Lajos, a bajnokegyesület pénztárosa. Brill elnök elhalmozta a fiukat rengeteg finom csokoládéval és sok-sok narancs­­csal.Gondossága annyit terjedt, hogy­ csaknem az összes magyar lapokat megvásárolta számunkra,ahogy olvas- M BUDAPEST, V. ANDRASSY­ ÚT 33. M 088 Cégtulajdonosok : ORTU ES KEPLER, rmu*_________ LEGÚJABB! Megérkeztek divatos és finom m­inősségű­ szö­veteim, melyből mérték után készítek fértiöt­­tönyt, t­.tfttcot vagy ragiint é50CCO­K-ért, kitflnö inunna és szabással. FC VÁROSI VER­­SBfiXSZABOSAG Vít. bar, SotittubiUw Utca. 4,'ftS­­ FUTBALL- ÉS ATLÉTIKAI FELSZERELÉSEK ORTH .

Next