Sporthirlap, 1928. december (19. évfolyam, 141-153. szám)

1928-12-01 / 141. szám

Szombat, 1928 december 1. SPOR­THÍRLAP Látogatás a 40 éves MTK legöregebb tagjánál A 61 éves Müller Dávid, a negyven év előtti „tornász­viadal" ma is a legjobb jégtáncosok közé tartozik­­ ... "Verhetetlen tornászbajnok volt, birkózó, aki nem talált legyőzőre, kerékpáros-műversenyző, hosszútávfutásban Pekár Gyula legyőzője, félelmetes vívó, az MTK bölcsőjénél állott, most nem szereti a futballt és csak a fia tornászbajnoki babérain örvendezik Díszes meghívót hozott a posta. A levélboríték sarkában címer ezzel a körirattal: „Barátság, Bátorság, Buzgalom.’’ Várjon van-e, aki nem ismeri ezt a címet? Ki ne szemlélte volna szíve­sen az MTK művészi jelvényét, amelynek háromszögletű alakján az MTK-isták e három ősi jelmondata beszél egy nagy-nagy­­ sportmúltról, sok dicsőségről, korán sírba szállt if­jak hősiességéről és egy széleskörű társadalomról, amelynek tagjai büsz­kén viselik ezt a jelvényt kabátjuk gomblyukában. Alapításának negyvenesztendős év­fordulója alkalmából rendezendő ju­bileumi ünnepségeire invitálja az MTK a klubtagokat, barátokat, a sporttársadalom tagjait és közöttük évtizedes munkálkodásának e szerény krónikását is. Negyven esztendő ... akik az MTK születésével egyidejűen pillantották meg a napot, már nem nevezhetők fiatalembereknek. De várjon akad-e egy MTK-ista, aki ott állott a Magyar Testgyakorlók Köre bölcsőjénél, aki részese volt a nagy kék-fehér gárda első küzdelmének, első dicső­ségének? Nos, akad ... Az Andrássy­ út délesti forgatagán csak nehezen tudom magamat ke­resztültörni. A Nagymező­ utca mel­lett van egy könyvkereskedés. Könyv­barátoknak régi meghitt találkozó­­helye. Az üzlet fölé kifüggesztett cégtábla így fest: Arnold, Sachs Lipót... (elgondolko­zik) .. Istenem, oly régen volt, nem jut már eszembe. Elnök Vermes Gyula lett, alelnök Kükemezey Ár­pád ... de a tényleges elnök én vol­tam, aki több éven keresztül vezet­tem az MTK ügyeit. Tornásztunk Azután elindultam a MAC atlétikai versenyén 8 kilométeres távon. Győz­tem ... második lett Aczél Károly, most Nagykátán ügyvéd és földbir­tokos. Harmadik Kovács Aladár, a Mentőegyesület főorvosa, míg Pekár Gyula negyediknek futott be. — ... kinevettek, kigúnyoltak bennünket.. . A „Borszem Jankó” állandó rova­tot nyitott és kikarrikirozott ben­nünket ... . ..Magyar Testvakarók Körét”. Nevettünk rajta. Fejét karjára támasztva gondol­kozik ... — Tovább... tovább... nagyon érdekes... — Palicson én nyertem az első or­szágos tornászbajnokságot. De a dí­jat, az ezüst pajzsot még most sem kaptam meg. A Palicsi Torna Egylet elnöke nem tudta pénzelni tovább az egyesületet és­­ a díjat nem tudták ideadni"... az ügetőpályán az MTK rendezte az első gátfutóve­rsenyt. 400-on győztem. Az ugróversenyeken Totisz Lajos és Sachs Lipót indultak. Dani Nándor és Réthy voltak itt az ellenfelek. Rövid távon Horner Ár­min, gyaloglásban Koszta Arnold in­dultak az MTK színekben. — ... Mentünk vidéki versenyekre. Időkímélés céljából éjjel, pénzkímélés céljából III. osztályon... természe­tesen mindenki a saját kétségén. A nevezési díjat is mindenki saját magáért fizette. 1 forinttól 3 forin­tig. A fiúk költségeihez sokszor hoz­zájárultam én is a magaméból, mert jobban voltam szituélvá. — ...A választmányi üléseket hol az egyik, hol a másik lakásán tartot­tuk. Később azután szereztünk egy kávéházat (a nevére már nem em­lékszem) a Ferenciek­ terén. — ... Aztán ... aztán kezdett job­ban menni. Bockelberg, a későbbi rendőrparancsnok lett a művezetőnk. Vívni Fodor Károlyhoz jártunk, aki nagyon barátságosan kezelt bennün­ket. Barátosi Porzsolt Gyulai lett az­után az elnökünk és ez időtől kezdve egyre nagyobb arányokat öltött a klubélet. Küldöttségben jártunk gróf Csáky kultuszminiszternél és sikerült is megkapnunk a Markó-utcai gimná­zium tornatermét. — .... Hát azután , mi nem úgy sportoltunk, mint a mai ifjúság. Há­rom egymásután következő évben kel­lett győznünk összetett versenyen — nyújtón, korláton és lovon — hogy el­nyerjük a „viador” címet. Mi az ösz­­szes sportágakat gyakoroltuk. Én si­kerrel versenyeztem és díjakat nyertem tornában, vívás­ban, kerék­pá­ros-m­ű versenyben, műugrásban, búvárúszásban, távfutásban, gátfutásban, hosz­­szútávfutásban. Nem volt olyan birkózó, aki engem kétvállra fektetett volna, pedig mind­egyikkel mérkőztem. Pedig akkor nem voltak még súlycsoportok. Nem tudott legyőzni a 90 kilós Réthy Menotti, sem Weiszenstein, aki a legerősebb ember volt Pesten. Sikerrel szerepel­tem súlydobásban. Pedig akkor föl­felé kellett dobni a súlyt. — Az MTK érdekli-e még? — kér­deztem. — Hogyne. Tagja vagyok most is. De meccsre nem megyek ki. Nem szeretem a futballt, sem a többi modern labdajátékot. A fiam — és büszkén mutat rá a fia­tal Müller Pálra — évek óta tagja a VÁC kézilabda- és kosárlabda-bajnok­csapatának. De én egyetlen meccsére sem mentem ki. Sokkal jobban impo­nál nekem, hogy néhány évvel ezelőtt — legyőzve lovon Pászthy Elemért — tornászbajnok lett. Tekintetem most önkéntelenül is a padlóra esik, ahol két pár korcsolya cipő fekszik,­­korcsolyával — Hát igen .. . kijárok a jégre. Hatvanegy esztendős vagyok, de a fiataloknál különb jégtán­cos. Ezt annak köszönhetem, hogy fiatal koromban állandóan sportoltam és minden sportágat űztem. Elgondolkozva indulok hazafelé az Andrássy­ úton. Sokszor olyan ostoba­ságok jutnak az ember eszébe ... ma­gam is mosolygok rajta... Azon tör­tem a fejemet, vájjon a ma sportoló ifjú nemzedék tagjai közül hányan lesznek jégtáncosok — hatvanegy éves korukban. Lipcsei Jenő. ** * * * *■ * - *nri‘Y^vyy¥y¥yv>iVMV¥VT>iniiT>njTi.in<^j»iii © Természetes . _ |„ 4alpah || • 1 £*^%^a'ailan0k 1 (magán az ültetvényen teljesen elkészített talp- ||| gummi) reS mert tovább tart min* / jjl |És mert minden crepptal- Jr |É| jjjjjj pás cipő ^sajátszerűen PHI ruganyos járást nyújt, íföt' Jj Hja és mert a láb nem érez /g gjff 1/ Az ideális cipőtalpalás Ég felnőttek és gyermekek részére A utcára és sportoláshoz Hm Hg Érzékeny, beteg vagy túlfárasztott gj| Kjff lábaknál valóságos jótétemény. || ftvMVTW^TifarWIWfi A Crepp-talpakról felvilágosító füzeteket ingyen küld: "?■_"■■■ ■" B BHBB lUklamt-Depot, Hamburg II, Heurval 26-28 A Sabaria búcsúmeccsén se tudott gólt rúgni, de legalább nem is kapott gólt Sabaria-Kispest CsO A tengerentúli utazás előtt utolsó mérkőzését játszotta csütörtökön a szombathelyi SzAK-pályán a Saba­ria a kispesti együttes ellen. A Sa­­bariának, bármennyire ambicionál­­tak is a játékosok, nem sikerült győ­zelemmel búcsúznia. A mérkőzés kétharmad részében a Sabaria fölé­nyét mutatta, de a csatársor lanyhat­ó­sága miatt nem érvényesülhetett a jól védett kispesti kapu előtt. A szombathelyiek ezek után már csak abban bíznak, hogy a kétségtelenül nagy klasszist képviselő, de még nem teljesen összeszokott belső trió a túra alatt egybehangolódik s akkor a tavaszi szezonban a Sabaria visz­­szaszerezheti elveszített tekintélyét. A védelem, — melyen különben szin­tén meglátszott a vasárnapi nehéz mérkőzés utáni fáradtság, — elég erős volt ahhoz, hogy szétrombolja a Kispest csatársorának nem túl masszívan felépített támadásait. A halfsor minden tagja hasznosan és fáradhatatlanul dolgozott. A csatár­sorban csak Buresch mutatott végig jó formát, a többiek bármit is csi­náltak a mezőnyben, nem rendelkez­tek annyi energiával, hogy akciói­kat góllal végezhették volna. A kis­pesti csapat szívósan védekezett és ha a csatárok szórványos kitöréseit nem kiséri balszerencse, még győ­zelmet is arathattak volna a puha Sabaria ellen. A balszerencsére te­hát mindkét csapat joggal panasz­kodhat, de éppen ezért az eldöntet­len eredmény igazságosnak mond­ható. A mérkőzés különben egész sima lefolyású volt, ami a dolgát jól ,végző bírón kívül annak is köszön­hető, hogy a Sabaria publikuma be akarta bizonyítani: nem minden bíróra haragusznak Szombathelyen. Ezért aztán még meg is éljenezték a mérkőzést vezető Juhász Attila­­ dr.-t. (A csapatok így álltak fel: Saba­ , K­a: Biri — Nagy, Prém — Holz-­­­bauer, Vámos, Bass — Buresch,­­ Kovács,­­Stofián, Pokolny, Tárnok. Kispest: Kutrucz — Raix, Wegner — Paczolay, Purczeld, Csendes —­­ Lenkey, Fürstner, Dán, Presovszky,­­ Kiss). A NOVA Irodalmi Intézet MÜLLER DÁVID ÉS TÁRSA Müller Dávid... A jelenlegi gene­ráció aligha ismeri ezt a nevet. Ha azonban régi penészillatú sporthis­tóriai művek megsárgult lapjait for­gatjuk, akárhányszor találkozunk arcképével. Fekete bajuszos, életerős férfit ábrázol ez a fénykép, az iz­mos, domború mellet teljesen elta­karják a sportérmek. Belépek a kis Andrássy­ úti köny­vesboltba. Alacsonytermetű, őszhajú, fehérbajuszos öregúr fogad. — Én vagyok. Fáradjon be az irodába... A szűk kis irodahelyiségben, a mennyezetig érő könyvállványok kö­zött azután megelevenednek a negy­ven év előtti idők. Vissza-visszalapoz­­za az öreg Müller Dávid a magyar sporthistória lapjait, amikor 30 sportszerető ember meg­vetette alapját az MTK-nak, ennek a hatalmas egyesületnek, ame­lyet ma már szerte a világon éppen úgy ismernek, mint a pesti kisdiákok körében. — A fiam! — mutatja be büsz­kén az irodában szorgoskodó fiatal­embert. Gondolkozik egy kicsit, aztán el­kezd beszélni: — ... A Nemzeti Tornacsarnokba jártunk tornászni. Atlétikával csak a MAC foglalkozott... és mi megpró­báltuk utánacsinálni. Szekrényessy, az első Balaton átúszó, én, Horner, Klauber Izor, Donáth Sándor, Koszta FTC pálya_____________VKó -út­­i Vasárnap, december 2-án d. u. 12-kor Ferencváros-Somogy­­­i, ligabeli bajnoki mérkőzés

Next