Sporthirlap, 1929. március (20. évfolyam, 26-36. szám)

1929-03-02 / 26. szám

f­­ ling — Simóka, Tóth, Kronen­­berger — Varga, Wahl, Passák, Ölvedy, Solti. Amennyiben Schwarcz vasárnapig rendbejön, úgy Wahl helyett ő fog játszani. A Boattkay már ma reggel utazik Szeged­re Debrecen, március 1. Debreceni tudósítónk telefonjelen­tése szerint a Bástya vezetősége teg­nap délután távirati úton közölte a Bocskayval, hogy Szegeden egész nap­­ erősen havazik és a pálya rossz álla­potban van. Ezért felajánlották a mérkőzés közös elhalasztását. A Bocs­­kay vezetősége úgy határozott, hogy ragaszkodik a mérkőzés megtar­tásához. Sőt, tekintettel arra, hogy a vasúti közlekedés a kedvezőtlen időjárás miatt meglehetősen bizonytalan, a Bocsekay már ma, szombaton reggel 7 órakor útnak indult Szeged felé. , Kálay Zsigmond vezetésével a követ­kező csapat utazott el: Binchner— Fejér dr., Dettrich —­­Wampetich, Sághy, Reviczky — Markos, Vincze, Telek­y, Sem­ler, Mer­­tin. A csapattal Bogdán II. ment el, mint tartalék. A játékosok kondíciója — a tréninghiány ellenére is — kifo­gástalan, csupán Dettric­hnek van könnyebbfajta lábsérülése. Felmerült az a terv is, hogy helyette Bajk ját­szon a Bástya ellen, csakhogy Rajk közben megkapta az influenzát és be­tegen fekszik, így hát mégis Dettrich vesz részt a mérkőzésen, mely elé a debreceni publikum azért is bizako­dással tekint, mert a Bocskay rossz talajon, kedvezőtlen időben mindig nagyon respektábilis eredményt szo­kott elérni. 2 CSÁNYI E. MIHÁLY (Ferencváros) úri szabó 13., Dohány ~u. 82. Tel.: 1.432-74 Sportemberek kedvelt szabója — Fizetési kedvezmény!­­ Ismét itth­on írta: Fábián Páll Február 3-án éjfél tájban elbúcsúz­tam a Sabariától. Az én hajóm más­nap érkezett meg Vera Cruzba, oda pedig még 12 óráig megy a vasút. Utolsó este színházban voltunk egy­néhányat más része moziba ment. A negyedik mexikói mérkőzés estéje volt, amikor mindenki boldogan örült az Espana elleni 6:1-es győzelemnek. Akik tehát a korai hazaérkezésemet kajánul várták s az idehaza szállingózó hírek alapján most kellemetlen pikan­tériákat várnak tőlem, csalódni lesz­nek kénytelenek. Ami mondanivalóm volt, elmondottam, nem maradt vissza bennem semmi, okosabb ember talán annyit sem mondott volna, mint én. Ezzel vége. A túra már úgyis tovább nyúlt, mint amennyire eredetileg tervezték. Az én szabadságom sem terjedhetett három hónapon túl, idehaza kezdődik a bajnokság, jönnöm kellett. És a ka­ján embereknek még egyszer: békében váltunk el. Haza tehát egyedül tartot­tam, amivel talán már el is veszítettem a jogot ahhoz, hogy erről a túráról az írásaimat folytassam. Mégis úgy érzem, jelentésem nem volna teljes, ha utolsó túralevelem után elhallgatnék. Csak Mexikóról fordítom el a penná­mat. Ami a Sabariánál még történni fog, arról majd beszámol Pesovnik László barátom. Átadom a tollat neki 1.4 m* ~ Mondanivaló azonban akad mind­azonáltal. A német hajó, a „Rio Bravo” visszamenet is megáll a havannai ki­­­­kötőben, ugyan ki szalasztaná el az alkalmat, hogy ki ne ugorjék az ot­tani magyarokat még egyszer meg­pillantani. Mert csak egy pillantásról lehet szó, a hajó csak­ néhány órát áll, hát csak gyorsan a Weisz Apró kis magyar vendéglőjébe. Dél van, ebédidő, persze, hogy ott van a tábor. Ahány magyar futballis­ta él Havannában, az mind ott van. Az öröm és a szomorúság csattog üd­vözlő szavaikban. A havannai lapok azt írták, hogy a Sabaria egymásután háromszor kikapott Mexikóban. És nem mulasztották el ugyanakkor meg­felelően gúnyoros szavakkal tárgyalni az eseményeket. Hát csak el kell kép­zelni az örömüket, amikor elmondom, hogy nem igazak a vészhírek. Hárman ragadnak a fiúk ceruzát és írják a Sa­baria mexikói győzelmeinek adatait, aztán robognak a különböző szerkesz­tőségekbe. Cáfolnak. Nevetés, öröm váltja fel a többhetes kétkedést. A fiúk munkaruhában van­nak, az ebédidő rövid, futnak vissza dolgozni. Mind dolgozik már, Szent­­miklóssy, a legfiatalabb jövevény még nem. Vele maradunk, ő beszél a töb­­biekről. Ezekről a szorgalmas, kis­igényű, derék fiúkról, akiknek az élete most a futball és a munka között oszlik meg, más fogalmakat mintha nem is ismernének. Aztán a Fortunáról, erről a kubai magyar csapatról esik szó. Magyar csatársor játszik abban a legújabb időben. A kassai magyar fiú, Tóth átjött egy kültelki csapatból. Ügyes fiú, centerhalfot játszik, Strauss elő­remehetett centernek. Krámer, Pipa, Strausz, Szentmiklósy, végül egy spanyol fiú adja ki a csatársort, amely az új szezon kezdetén nagyon szépen lépett fel. Kovács II. hiányzik belőle, ő lenne az ötödik, de a fiú ma­kacs. Még mindig nem békült ki az egyesületével. Aztán ott van hatodik csatárnak Katzer, aki lassan már tré­ningbe léphet. Akkor majd valakinek vissza kell menni a fedezetsorba, Ko­vácsnak vagy Straussnak. És a fede­zetsorban már ott fog találni egy má­sik magyart, sőt talán egy harmadi­kat, mert a kassai fiú mellett még mindig feltűnik a szinte elpusztítha­tatlan Weisz Apró. Magyar csatársor, magyar fedezetsor. És van már ma­gyar kapus is, amióta a kis Schwartz is bekerült a vidékről a fővárosba. És Van két magyar hátvéd is, erdélyi fiúk, a nevüket nem tudom. A népsze­rűségük már olyan, hogy fel mernek lépni együttesen. Boldogan meséli Szentmiklóssy, hogy már „túrára” is mennek. Ők maguk között elhatározták, hogy megalakít­ják a magyar csapatot. Azon a vasár­napon nem lesz bajnoki mérkőzés, a magyar fiúk tehát összeállnak és le­játszanak egy vendégmérkőzést a kö­zeli városkában. Már lekötötték. Hát ilyenek. A kenyérgond profivá tette őket, kikergette a földgolyó má­sik felére. De azért lelkesedő, tiszta­lelkű amatőrlegénykék maradtak be­lülről. Játszanak ők még mai nap is ingyen és viselik a költségeket is. Éppen csak elbújnak vidékre. Ahol nem látják őket. A hírüket ismerik másutt is, nem­csak Havannában. Nagy titok, de megtudtam azt is, hogy előkelő meg­hívás érkezett északról, Newyorkból. Az újonnan alakult és magyarokkal teli profiegylet egyik főjátékosa írt át, hogy elmennének-e a havannai magyar csatársor tagjai Newyorkba. Úgy, ahogyan vannak, a mai négy csatár. Hát most erről tárgyalnak. (Kuba lenne a jövőben az amerikai magyar futballszövetség rezervoár­­ja?)" Beszélgetünk Szentmiklóssy­val, röpül az idő. Kikísér a hajóállomásra és szerényen megemlékezik magáról is. Restelkedve, hogy eddig még nem sikerült teljesen beérkeznie. Mintha ő tehetne arról. Aztán boldogan elme­séli, hogy tíz nap előtt megváltozott a helyzet. Most már nincsen baj. A fog­­technikus úr dolgozni fog. A Fortuna szerecsen szolgájának kellett próba­képpen egy új fogsort csinálnia. Jól sikerült, az elhelyezkedés végre bizto­sítva van. (Okirat? Diploma? Mit sem számít itt az! Tessék odaállni és megcsinálni. Majd az beszél, ki mit tud.­ Összeölelkezünk, a bárka már visz a hajóra. Könnyek között áll a fiú a parton. Most aligha találkozunk egy­hamar. Az sem bizonyos, hogy va­laha ... Beszéljek az utazásomról tovább? Magánügy ... Nyolc nap ragyogó napsütés, ég és víz. Kilencedik napon megjelenik az első sirály, a közelben szárazföld van, az Azori-szigetek. Ennek örülünk, aztán másnap kitör a vihar és tart három napig. A ka­pitány, a háborúban híres Christian­­sen — aki vagy hatvan ellenséges repülőt lőtt le a levegőben és ezért pontosan 46 kitüntetést kapott — a három nap alatt nem jött le a pa­rancsnoki hídról. Az utasok pedig csak annyit tudtak a dologról, hogy a vihar a 12 szélerősségnek felel meg s hogy a hajó milyen remekül állja és tér ki a hullámverésnek. Csak ké­sőbb tudtuk meg, hogy elvert ben­nünket dél felé és ezért késtünk egy napot. Aztán Anglia következett nem­sokára és Southamptonban is partra­­szállottunk egy kis angol miliőt ta­nulmányozni. Itt már bújjuk az an­gol újságokat, de magyar hírnek, ma­gyar sportnak nyoma sincsen. Minek SPUR­THÍRLAP ZOMBAT, 1929 MÁRCIUS 1 A Sternberg-ügyben újabb erélyes intervencióra készül az MLSz A FIFA nem ismerte a magyar szabályokat vagy tévesen informálták A Magyar Labdarúgók Szövetsége elhatározta, hogy az amerikai játékos vándorlási kérdést — kapcsolatban Sternberg ügyével — feltétlenül dű­lőre viszi Madridban. Csak megerősí­tette ebbeli szándékában az a körül­mény, hogy a FIFA-nak legutóbb hozzá intézett levele annyira homályos és kétértelmű, hogy belőle a FIFA el­határozott álláspontjára következ­tetni egyáltalában nem lehet. A FIFA elnökségének a levele magán viseli a teljes tájékozatlanság bélyegét és úgy látszik, hogy azok, akik a FIFA el­nökségét a Sternberg-ügy állásáról, illetve a jogi helyzetről tájékoztatták, maguk sem voltak tisztában a kérdés mibenlétével, mert nem ismerték eléggé a magyar szabályokat és nem interpretálták helyesen a nemzetközi labdarúgó szövetség idevágó szabály­pontját. A FIFA-nak a Magyar Labdarúgók Szövetséghez intézett levele ugyanis azt mondja, hogy a professzionalista, játékosnak joga van külföldre elszerződni, ha a szerződése lejárt és a professzionalista szerződések ilyen lejáratát nem lehet semmiféle belső hazai intézkedéssel erőművi úton megakadályozni. Másrészt pedig megállapítja, hogy amennyiben a szerződések nem jártak volna le, úgy minden szö­vetségnek kötelessége a profesz­­szionalista játékost az előző szövetségtől kikérni, ha pedig ezt nem cselekedte meg — és ez vonatkozik Amerikára is, ha így járt el­—, megsértette a FIFA szabályokat, amely esetben természetesen viselnie is kell érte a következményeket. A kérdés súlypontja tehát az — amire a FIFA levele nem mutat rá világosan, mert meglehetős ingadozást árul el —, lejárt-e Sternbergnek a szerződése Újpesttel, vagy sem, és ha azok, akik e kérdésben szakértőképpen szerepeltek a FIFA elnöksége előtt — így a FIFA úgynevezett amatőr­­kommissziója, valamint a külön ebben az ügyben megkérdezett Meisl Hugó — eléggé világosan ismerték-e a ma­gyar szabályokat és tudtak-e megfe­lelő felvilágosítást adni. A Magyar Labdarúgók Szövetsége itt minden­esetre elmulasztotta azt, hogy Meisl Hugót ebben az ügyben kimerítően tájékoztassa és ezt csak a legutóbbi február 17-i Európa-konferencián hozta helyre, midőn is világosan kör­vonalazta álláspontját, melyet a jelen­levő szövetségek magukévá is tettek. Addig is azonban, míg ezek a szö­vetségek álláspontjukat a FIFA mad­ridi kongresszusa előtt kifejthetik, szükségesnek látszik, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetsége újra precíz átiratban forduljon a FIFA elnökségé­hez és megmagyarázza, hogy hol követett el hibát a FIFA elnöksége, ha Sternberg szerző­dését úgy magyarázta, mintha az lejárt volna és az amerikai szövetségnek jogában állott volna őt szerződtetni. Mert nem kétséges, hogy kellő magyarázat ese­tén a FIFA elnöksége maga is be fogja látni, hogy Sternberg szerződése még ér­vényben van, valamint meg fogja állapítani azt is, hogy­­ Sternberget nem volt joga az amerikai szövetségnek szerepel­tetni annál kevésbé, mert ki sem kérte a Magyar labdarúgók Szövetségétől, de még arról sem győződött meg, hogy a kikérés felesleges-e, illetve Sternb­erg szerződése lejárt-e. A Magyar Labda­rúgók Szövetsége egész egyszerűen be fogja terjeszteni a FIFA elnökségé­nek a szerződések pontos szövegét, amelyekből megállapíthatóvá válik, hogy a professzionalista szerződések csak akkor járnak le minden év augusztus 15-én, ha a szerződ­tető egyesület ehhez kifejezet­ten hozzájárul. A szerződések szövege ugyanis vilá­gosan a következőket mondja: E szerződés lejár pl. 1929 augusz­­tus hó f6.­napján, azonban a szer­ződtető szövetségi tagnak joga van azt az Általános Rendszabályok 12. §-a értelmében meghosszabbítani. Ezt a mondatot úgy látszik az ame­rikaiak elmellőzték és el­ellőzték­­mindazok, akik ebben a kérdésben szakértőkként­­szolgáltak, mert ez a Magyar Labdarúgók Szövetségének teljes egészében ad igazat, hogy t. i. egy szerződés addig nem, járhat le, amíg ahhoz a szerződtető egyesület hozzá nem járul. Ezt a körülményt fogja a Magyar Labdarúgók Szövetsége elnöksége a FIFA elnökségének tudomására hozni és ezzel a Sternberg-ügyet végérvénye­sen el is intézi, remélhetőleg — a ma­gyar álláspont javára. Szombathelyen Stadiont építenek. Szombathelyen új közkórházat építenek s így a környéken levő sporttelepek el­helyezéséről gondoskodni kellett. Ez adta az impulzust az egyesületeknek, hogy olyan Stadion tervével foglalkoz­zanak, amelyen az összes sportegyesü­letek elhelyezést nyerhetnének. Ezzel kapcsolatban a szombathelyi Haladás VSE már át is nyújtotta a polgármes­teri hivatalnak a Stadion felépítésére vonatkozó előterjesztését. Eszerint a HVSE vállalná az új, stadionszerű sport­telep felépítését, mégpedig 500.000 pen­gős költségvetéssel.

Next