Sporthirlap, 1929. április (20. évfolyam, 37-49. szám)

1929-04-02 / 37. szám

2 gozott legtöbbet, Fuhrrman hibákat is csinált, Turay nagy szorgalma ez­úttal kis haszonnal járt, Takács II.­­nek nem sikerült semmi a világon. Szecsacsek gyengén szerepelt, a két szélső sok jó beadása elveszett a kö­zépen. Barna Béla, a mérkőzés bírája ob­­ektívitással látta el nehéz tisztjét, e négy-öt kiáltó hibát is elkövetett. A Ferencváros kezd, szél ellen. A B-tribünről aláharsogó hát-om­­■zoros éljenzés díszkiséretével Tu­­ay jobbra indítja a labdát mely lakács II- és Rázsó lábán keresztül­zonnal túl is jut a határvonalon a ungária kapuja mellett. Németh rúg­ása a Hungáriát lendíti előre, játék már az első percekben is ■ős iramban folyik. Szedlacsek lub­olja Hirzart, a szabadrúgás ősön megy kapu mellé. A halfse­­jk agilitása váltakozó támadáso­­at eredményez. Viszont a támadá­sok eredménytelenek. Rázsó ofszájh- 61 menne a labda után, h­a a bíró agyná. Kolnt csak a 7. percben zabadul Mandl szigorú felügyelete alól, akkor azonban közvetlenül a­ kapu elé irányított erős beadását a belső csatárok lekésik, Rázsó pedig újkorán startolt, a labda Kocsishoz kerül, aki haladéktalanul vissza­vágja a mezőnybe. A Hungária so­ron következő támadása a 16-os vo­nalon belül ellanyhul , a zöld-fehér védelem könnyen veri vissza. Ko­­hut a kornerpontról Szedresekhez térnek a pályán. Rebró korner­re szereli Kohutot, akinek sarokrúgása Obitzhoz kerül, tőle pedig kapu mellé. A közönség elégedetlenül fi­gyeli a, gólnélküli játékot s nemtet­szésének fütyüléssel ad kifejezést. Ez a fütyürészés ismételten megza­varja a játékosokat, akik azt hiszik, hogy a bíró sípol és leállnak. A fe­rencvárosi balszárny Rebrót hagyja nyugodtan Nagyhoz játszani, aki szintén zavartalanul lőhet a mellé. Azután a Ferencváros támad, az is­meretlen fütyülő által megzavart Hungária-védelem passzív részvé­tele mellett. A Ferencváros támad ismét, de Takács II-et a 16-osnál Mandl hátulról faultolja. Kohut bombája a Hungária-falanxról kor­­nerre robban, a svornerből Takács II. fejel a kapu mellé. A második félidőben a Ferencváros vezeti az első táma­dást. A másodikat is. Mindkettő na­gyon heves, szinte ellenállhatatlan lendületű. Úgy látszik, hogy a Fe­rencváros most belef­ekszik és per­cek alatt nyeri a mérkőzést. Ez a ferencvárosi közönség véleménye is, mert újult erővel biztatja csapa­tát. A támadások azonban csak egy komért hoznak, melyet Kohut a kapu mögé küld, Rázsó mellé fejel. A kis Takács fordulásból élesen lőtt labdája alig csúszik el a kapufa mellett. Rebró kezelése miatt Turay huszonöt méterről rúg szabadon, Németh fogja a labdát, kiejti, Ta­kács II. ráfut, de a kapus gyorsabb s végül az övé marad. Kohut átadá­sát a kis Takács a fényképészekbe lövi. Papp miatt korner, melyet Nagy irányít, a labda visszakerül hozzá, de kapu fölé emeli. Takács I­-őt Schneider hátulról szorongat­ja, mégis lő, de ő is fölé. Ezt azon­nal megismétli, öt méterről, nagy­­szerű helyzetben. Molnár is maga­sabbnak látja a kaput, mint ami­lyen. Kohut beadását Németh szé­pen húzza le magához. Haar-kor­­nerrel élénkített rövid Hungária­­ostromnak prszájd vet­t véget. A 25. percben Koh­ut­ egy percre kiáll. „Na, most tíz emberrel játszik a Ferencváros, most jönnek a gó­lok!" — mondják a Hungária olda­lon, de csak Kohut jön vissza sán­­tikálva. Ez a kabala sem segít, a já­ték váltakozva folyik a két kapu előtt. Nagy jól fut le, sikeresen har­col a védelemmel, de lövése sikerte­­len. A 33. percben adódik a legna­gyobb gólhelyzet a H­ungária-kapu előtt: Takács II. jut a labdához, ki­fordul a Hungária-védelem­ közül, hatalmas lövését Németh, nem éri eé, de a labda, visszapatkim, a kapu­fáról! A játék gyorsan növekvő ho­mályban folyik tovább, a közönség mindkét csapatot türelmetlenül hajszolja eredményért. Hirzer lő ra, de Amsel a helyén van. Hirzer is kezd sántikálni. Turay nagy lövé­sére a B-tribün már gólt kiált, de Németh a sötétben is lát. Rázsó és a kis Takács szépen haladnak előre, ám Turay hiányzik a középről. Kié­ber biztosan állítja meg a támadást. A Hun­gária-halfok „passzait" Am­sei fogja. Újabb Kohut beadás. Né­meth­é. Mindenki ideges, a játékosok veszekednek, a bíró alig tud rendet teremteni, a közönség viharosan fü­tyül. Még egy kavarodás a Hungá­ria kapuja előtt, Németh a földön fekszik, egész kis tömeg fogja, kö­rül a labda, nála van, még ki is rúgja, aztán­­vége a­­mérkőzésnek. Serlegavatás a Hungáriában A hétfői mérkőzés után a Hun­gária­­­játékosai és a klubtagok va­­­csorára­ jöttek össze,, amelyen a vezetőség, Bruill Alfréd kivételével,­­teljes számban megjelent. A ban­kettnek egyetlen szónoka volt, Fo­dor Henrik dr. személyében. A va­csora után pezsgő került az asz­talra, amellyel felavatták a Hús­véti Serleget. gramofonok, hangszerek­­ legolcsóbb beszerzési forrása REMÉNYINÉL Budapest, VI., Király­ utca 58-60. sz. passzol, aki fordul és lő, de Németh már előtte van és fogja a labdát. Haar hosszú labdával szökteti Gpa­­tát, aki jobbfelé kanyarodik, a 16-os vonal sarkáról balra ad. Nagy jó helyzetben kapná a labdát, de N­ic­ser elébe ugrik és kapu fölé lő. A következő percber­ már Rázsó fut a Hungária kapuja felé is a Ferencvá­ros most hosszabb ideig fölényben marad. Veszélyt azonban csak Kö­lnit ívelt lövése jelent, de Németh ezt is ártalmatlanná teszi. Mandl faultolja Turayt! Viszonzásul Obitz kézzel löki Haart és a szabadi­ligást Molnár lövi élesen a■ léc fölé. A 32. percben Fuhrmann hátrafelé játszik Papphoz, aki egyedül van két Hun­­gária-csatár ellen. A labdát Haar fogja el, fut vele, aztán Hirserhez adja, akit Papp, Berkessy, a kifutó Amsel és Fuhrmann nem tudnak szerelni, csak a lövésben akadályoz­zák, végül mégis Berkessy hárítja el a veszélyt. Ezután a játék egy időre ellapo­sodik, nagyon csendes dolgok tör­ SPORTHIRLAP A Sparta elszíntelenedett és elerőtlenedett játéka nem volt igazi húsvéti attrakció Ha a cseh futball mai állapotát a Sparta húsvéti vendégszerepléséből kellene megállapítani, úgy nem vala­mi jó képet nyernénk róla. A prágai elitcsapatnak a kétszer kilencven perc alatt mutatott játéka bizony csak olykor-olykor mutatott valamit a régi cseh­ iskola erejéből és színeiből. Hiába, eljárt már az idő a Sparta nagynevű krekkjei fölött. Harminc­éves koron túl már lefelé kezd ha­­nyatlani a futball játékos pályafutá­sának görbéje és bizony a hírneves Sparta-játékosok már jóval túl van­nak a harmadik X-en. Ezt talán még nem lenne olyan nagy baj, ha az után­pótlás kedvezően állana a prágai csa­patnál. A bemutatkozott újoncok kö­zül azonban egyik sem tárt fel olyan nagy képességeket, amelyek meg­­okolttá tennék a bizakodást, hogy a Sparta idővel mégis csak behozza a hátrányt, amit a régi krekkek szere­peltetése kedvéért időben veszített. A Sparta régi gárdistái közül legkevésbé a két standard bekken látszik meg az idő múlása. Különösen Perner az, aki régi technikai tudását, főképpen pedig mesteri taktikai érzékét szinte csorbítatlanul megtartotta," de már Hoyer mintha veszítene régi fényé­ből. A második napon az ő helyén szereplő Burger még­ nem érett meg teljesen a Spartara váró nagy felada­tokra. A halfsor mind a két napon azonos felállításban szerepelt, de amíg va­sárnap kellő lendületet tudott kifej­teni, addig hétfőn az öreg Kordát erősen megtörte az újpesti elán és a két szélső halira, Carvanra és Made­­lonra hárult a fedezetmunka minden terhe. Kettőjük közül vasárnap Ma­a­delon, hétfőn pedig Carvan tett­­ ki magáért. A csatársor változó összetételben szerepelt a két napon. Csak a Silny—­­Patek—Kolenaty szárny játszott mindkét napon és meg lehet állapí­tani, hogy a trióban az elpusztítha­tatlan Kolenaty jelentette a régi Sparta-lendületet, noha őt is csak most, öreg napjaira helyezték a fede­­zetsorból a kevesebb felelősséggel járó szélső posztra. Pateket az első napon még magával ragadta öreg­ességijének játékkedve és a Sparta nagy támadófölényének, ami a Hun­gária ellen a második félidőben ki­alakult, ők ketten voltak az ébren­­tartói. Sim­y afféle öreguras játékot mívelt mind a két napon. Ha kedve tartotta, váratlan rohamokkal lepte meg az ellenfél védelmét, ám a régi veszedelmes lövőképességét elvesztet­te, s így akciói — kettő kivételével — befejezetlenek maradtak. A balössze­kötőben szerepelt két játékos közül Moudry mutatott többet, bár nehéz súlyának megfelelően nehezen lendült a játékba, amikor azonban belejött, ő volt Silny helyett a támadás rúgója. Landmann, bár jó futballista alakja van, nem tudott olyan játékot produ­kálni, amely meglepett volna. Amikor azonban az Újpest ellen a második félidőben helyet cserélt Silnyvel, a centerposzton fel-felcsillant egyrészt irányítóképessége, másrészt­­ áttörő ereje. A két bemutatkozott balszélső közül Heima látszik jobb erőnek, kü­lönösen kapura húzó lendületével, amelyet azonban nem kísér kellő lab­dabiztonság. Kuchta egészen gyenge „erő”-nek bizonyult. Hochmann eleget volt munkában a két napon és alkalma nyílott szép vé­désekre­­ és­ hibák elkövetésére egy­aránt. A Hungária fellépése a Sparta ellen éppen úgy nem volt bíztató, mint legutóbb a bajnoki mérkőzésein. Bál­ Gyulának a centerbe állítása mintha megnövel­te volna a csatársor offenzív erejét. Különösen Molnárra tett jó hatást . .­., centerének határozott, fellépései, de már a másik összekötőn, Skva­rek­en nem tudott segíteni. Szinte azt lehet mondani, hogy Opatának a centerből való kivonása szerencsétlen lépés, vett, hiszen egyrészt 'Skvarek 'üres játéka megbontotta azt a kevés egységet, ami Opata irányítása mellett felcsil­lant a játékban, másrészt Hirzer sem tudott az összekötőben úgy fellépni, amint azt a cserével elérni remélték, Opata pedig úgyszólván teljesen el­veszett a szélen. Haar az első félidőt nagyon kezdetlegesen játszotta végig, bátortalanságával sok jó helyzetet ha­gyott kiaknázatlanul, csak a szünet után lendült jobban játékba, ám ek­kor már a belső trió visszazuhant a meddőségbe. A Nádler—Kléber­t-Schneider fe­dezetsor egy félidőn át jól állta a harcot, ekkor Kiéber erős támasza volt a csatársornak, Nádler is bele­illeszkedett a­ támadó­ stílusba és Sch­neidert is sokat láttuk előretörni a csatársortban. A második félidőben azonban Kiéber visszaesése defenzív munkára késztette az egész­­ fedezet­­sort, különösen Nádler húzódott erő­sen a bekkek mellé, ahol mentett is, de hibáival kényes helyzeteket­ is te­remtett. A bekkek a Hungária támadó­pe­riódusai alatt biztos munkát végez­tek, ám amikor megindult a cseh csa­társor gépmunkája, olyankor kínos hibákat­ követtek el. Különösen­ Ko­csis néhány rövidre szabott­ rúgása alakított­­ki forró pillanatokat a Hun­­gária-kapu előtt. Németh jól dolgo­zott, olykor bravúrosan, de sohasem túlzó­ vakmerőséggel, hanem mindig kellő körültekintéssel. Újpest csapatán csak akkor látszott még az A legkedvesebb kirívóké pp«¡£j £ ^VOIN DARABJÁN ^*VÉDJEGY| KÜLÖNBEN UTÁNZAT ! SEDD, 1939 ami 2. HOFFMANN S­PO­RTÜZLET VII., ERZSÉBET­ KÖRÚT 48. SZ. ROYAL APOLLÓVAL SZEMBEN Bevezetési árai szenzációsak

Next